Új Művészet, 2016 (27. évfolyam, 1-12. szám)
2016-05-01 / 5. szám
Maurer dóra Keressük Dózsát! 1972, farost, papír, kollázs, ceruza, 62x100 cm Pécs, Janus Pannonius Múzeum Itsz. 74.71. Simon Starling Három madár, hét történet, betoldások és elágazások, 2008, Szanjógitá Rádzsé maharáninak, a maharadzsa feleségének egykori hálószobája, Ménik Bágh palota, Indaur, 2007, platinotípia, pallidiumkópia, 40,5x50,8 cm 1854-ben a krími háborúba önkéntesekkel ment sebesülteket gyógyítani, ahol munkája révén a halálozási arány hónapok alatt 42 százalékról 2,2 százalékra csökkent, s aki 1907-ben első nőként kapta meg az angol becsületrendet (Lelanders, wiki). Antin számára a történelem egyik hősnője a fontos. Olyan képeket konstruál, amelyek akár megtörtént epizódokat is ábrázolhatnának. Képzeletbeli pillanatokat, amelyek keretét Florence Nightingale krími szervezőtevékenysége képezi, s amelyek nem nélkülözik a humort. A performanszokat életnagyságú síkbábokkal játszották, melyeket farostból kivágott kellékek kísérnek (pl. véres végtagok). A sematikus figurák kétségtelenül mulatságosak, így el is távolítanak a véres események borzalmaitól. A némileg önkritikus irónia nem gyengíti a mondanivalót, amint az sem, hogy azok Antin intenciója szerint a brechti propagandajátékok reminiszcenciáját hordják magukban (Mason). Maurer Dóra Keressük Dózsát!6 című grafikáját 1972-ben már a Magyar Nemzeti Galéria felhívására alkotta, mégsem állíthatta ki. Maurer az 1970-es évek elején szisztematikus konceptuális munkákat készített. Rendszerint geometriai elemekből, egyszerű matematikai algoritmusok szerint komponálta logikai sorozatait. Ebbe a formális logikai sorba illeszkedik a Keressük Dózsát! című grafikája is. A kép tetején olvasható a leírás és a használati utasítás: „kérdezzék tovább: milyen lehetett Dózsa? Embertanilag székely típusúnak nevezhető férfiak fényképei alapján nyolc kifejezésben is különböző arcot rajzoltam, csíkokra vágtam, összekevertem, a csíkok tologatásával új arcok alakíthatók." A tíz csík kombinációival több millió lehetséges Dózsa-profil rakható ki. Maurer Dózsa munkájához ikonográfiatörténeti, antropológiai és történelmi előtanulmányokat folytatott. Kiindulása, miszerint nem ismerünk hiteles Dózsaábrázolást, egyben munkájának lényegét képezi. Miközben játszunk, kombinálunk és összerakjuk a sok-sok Dózsa-profilt, mi magunk is részt veszünk a jelentésgenerálásban. Mi konstruáljuk meg a magunk Dózsa-képét, miközben lehetetlen előállítani az egy, igazi Dózsaképet. Maurer ezzel - az életmű kontextusában logikai játéknak tekinthető - művével mellesleg a kádári szocializmus történelempolitikájának hiteltelenségére is rá akart mutatni: arra, hogyan használtak ki történelmi alakokat és találtak ki évfordulókat, hogy a kormány szerepét fényezzék (Apor). Bár Maurer csak a Kádár-rendszer szándékosan torzító történelempolitikáját célozta, de a történettudomány felől nézve is rendkívül aktuális volt a történelmi megismerhetőség kérdését játékba hozó munka. Hayden White 1973-ban jelentette meg Metahistory című könyvét, mely recepciója szerint megkésve ugyan (Kisantal- Szeberényi, 113.), de új fejezetet nyitott a történelemelméletben, szakítva a naiv pozitivista felfogással, azt állítva, hogy a múlt megismerése helyett csak a múlt forrásait ismerheti, értelmezheti és alkothatja újra a történész, minthogy a források maguk is töredékesek, fennmaradásuk esetleges, a nyelv (ahogy a képi vagy tárgyi források) is korlátozottan képes közvetíteni a„valóságot", s maguk a nyomhagyók is elfogultak, ismereteik pedig hiányosak. (White) Simon Starling Három madár, hét történet, betoldások és elágazások című kiállításán egy Torinóban talált fénykép nyomába eredt, s hamarosan Eckart Muthesius indiai modern épületéhez, a Drágakövek kertjéhez, majd Brancusi el nem készült szentélyéhez jutott el, melyben három Madár a térben-szobrát helyezték volna el. Starling feltárta az indiai és az európai modernizmus kapcsolatát, és annak egy lehetséges értelmezését adta történészi és kurátori szerepben. Olyan nyomokon ment tovább, olyan szálakat kapott el, amelyek egy „objektív” történettudományi nézőpontból nemcsak elhanyagolhatóak, de egyenesen zavaróak a„lényeg"-hez vezető úton. Az egyik szál az európai filmrendezők fantáziájában élő mesés Indiába vezetett (A hindu síremlék, Joe May, 1921; A jógi küldetése, Richard Eichberg, 1938; A bengáli tigris, Fritz Lang, 1958). Egy másik Torinóból indult. Az indiai modernista projekt egyik leágazása a kiállítás egyik gondolati gyújtópontja: egy féltonnás, belga fekete márványtömb - ilyen anyagból készült Brancusi egyik Madár-szobra keressük Dózsát! hiteles portré nem készült róla, csak képzelet utáni, kérdezzük tovább, milyen lehetett Dózsa7 embertanilag székely típusúnak nevezhető férfiak fényképei alapján nyolc kifejezésben is külünböző arcot rajzoltam, csíkokra vágtam, Összekevertem, a csikók tologatásával uj arcok alakíthatók ijmíjus