Uj Nemzedék, 1920. szeptember (2. évfolyam, 207-231. szám)
1920-09-17 / 220. szám
Befizetési iraki Egész évre . 280 K — f. Negyedévre . . 70 K — f. Félévre . . . 140 K — f. Egy hóra ... 25 K — f. Egyes szám éra helyben, vidéken és pályaudvaron 1 korona Ára 1 korona Felelős szerkesztő: Milotay István Budapest, 1920. iimmiiiiifiimmmimMimiimmmuiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiimi ll. évfolyam 129. (298.) szám. Szerkesztőségi V. kerület, Honvéd-utca 10. «»«—Kiadóhivatal IV. kerület, Gerlóczy-utca 11. — A szerkesztőség telefonszámai :Le.t 7-20,7-21,75-31, 75-88, József 3-63 és József 45-60; d. u.: 5-67, 5-68 és 5-69. A kiadóhivatal telefonszámai: 5-67,5-68 és 5-69. Péntek, szeptember 17. Túl a rácson Úgy halljuk, hogy néhány nap múlva új külügyminiszterünk lesz. Megdöbbenéssel veszszük e hírt. Teleki nevéhez az ántant vezető szárazföldi hatalmához való viszony megjavításának érdeme fűződik, annak a ténynek el nem hanyagolható jelentősége és sikere, hogy a Csonka-Magyarország immár olyan erkölcsi előnyök és rokonszenvek élvezője, amelyekből biztató politikai erődítményeket szűrhet le egy nagyvonalú és következetes külpolitikai vezetés. Nem lehet figyelmen kívül hagynunk azonban, hogyha a magyar földre boruló fekete árnyék tűnőben van is, a legközelebbi jövő és a jelen érdekei, céljai és tennivalói még mindig a bizonytalanság ködében boronganak, hogy a megcsonkított testünkre gyűrűző ellenséges szövetségen eddig nem sikerült rést törnünk, hogy közvetlen szomszédságunk felől fenyegető készülődések fegyverzörgése hallatszik at letiport és agyongyötört véreink sóhajtásai és jajgatásainak tragikus hangszerelésében. Ilyen körülmények között az ország érdeke azt kívánná, hogy a külügyek intézése olyan ember kezében maradjon, aki eddig folytatott működésével a teljes bizalmat érdemelte ki. Csehországban, Beres hazájában, ahol az új magyarellenes koalíció bölcsőjét ringatták, új kormány alakult, amely — ha a jelek nem csalnak — az eddigi szocialista és forradalmi szélsőballal szemben egy polgári jobbraátot jelent A csehek ugyancsak siettek levonni az orosz szovjet seregek visszaözönlésének következményeit, amit már a forrongó tót földre való tekintet is tanácsosnak és célszerűnek mutatott. A cseh kül- és belpolitika nagyszerű lelkiismeretlenséggel játszik az összes lehetőségek billentyűin: ha a delejtts az orosz tájékozódást, ha ismét a polgári irány keresését javallja, rögtön fordítanak egyet a kormányrúdon. Jugoszlávia nem kevésbbé földrengéses terület, amelynek politikáját vízszintes és függélyes irányban keresztül-kasul szaggatják a társadalmi és nemzetiségi ellentétek diagonáljai. És ha nem is perdül oly fürgén a politikai kockajárás szerint a jugoszláv idő óramutatója, annyi bizonyos, hogy a szerbek sem fognak sokat késlekedni, hogy az orosz szovjetben való pillanatnyi megcsalódás után politikai magatartásukat az európai helyzet új konzervatív kurzusához igazítsák. A polgári világrend leghatalmasabbnak látszott Romániában, benne legkevésbbé tudott hatni a destrukció s az új román szerzemények szociális és nemzetiségi zűrzavara felett látszólag kétségbevonhatatlan épségben vigyáz és őrködik egy nap hadsereg fegyelme. Amiben a versaillesi béke ihai teremtett vagy gutaütésig felhizlalt szomszédállamok egyek minden poklokon keresztül, az a Magyarországtól való félelem, a könnyen szerzett országrészek elvesztésének rettegése, a nyugtalan lelkiismeret megránása, a félénk emberek összebujása és összeszövetkezése, mikor egyedül gyöngéknek és gyáváknak tudják magukat. Ez a helyezt túl a demarkációson, túl a börtönrácson, melybe bennünket részesítettek, azokban az utódállamokban, amelyeknek viszonyába kell beleigazítanunk a magunk politikájának menetrendjét. Elhisszük, hogy olyan próbált a lelkiismereti aggályoktól nem túlságosan zavart játékosokkal szemben, mint Take Ionescu, Benes, Veznics és Renner urak, nem könnyű a magyar diplomata helyzete, aki egy asztalhoz kénytelen ülni a balkáni Cavourokkal, Talleyrandokkal és Bismarckokkal. Lehet, hogy Telekinél erősebb kéz is akad az országban, de csak lehet. Teleki kezéről tudjuk, hogy erős. Rubinek fölmentése a helyettes miniszterelnökség alól. A kormányzó, mint a hivatalos lap jelenti, Teleki gróf egészsége helyreállván. Rubinek Gyula kereskedelmi minisztert a miniszterelnöki teendőkdeiglenes ellátása alól fölmentette. ' ' Az általános munkakötelezettség Németországban Mieden 20—30 éves férfi és nő egyévi «vsImmer munkára köteles . — Az Uj Nemzedék tudósítójától. —.00 A versailles-i böke Németországtjl' állandó hadseregének m eszerei tisér által fii és védkötelezettség megszüntetnél». kötelezte s a birchiakai gyűlés már kurá tárgyalta az erre vonatkozó törvt iyi(neveltffeir Németországra ez a legsúlyosabb csapások egyike, amit az antant reá mért, mert ezzel a legteljesebb mértékben védtelenné tette az országot. De más szempontból is súlyos következménye van az általános védkötelezettség megszüntetésének, nevezetesen közgazdasági szempontból: a németek ugyanis az általános védkötelezettségben gazdasági életüknek, annak föllendülésének s teljesítőképességének egyik legfontosabb tényezőjét látták. A német ifjúság nagy nevelőintézete volt a katonaság, amely a gyárak és műhelyek munkásseregének az alapját vetette meg, férfivá edzett, tanult és fegyelmezett munkásokkal látta el az egész német ipart. A védkötelezettség megszüntetése megfosztotta a német közgazdasági életet ettől a nagy előnytől, úgy látszik azonban, hogy csak ideiglenesen, mert a német törvényhozás rövid időn belül megtalálja a módját az általános védkötelezettség közgazdasági előnyeinek megőrzésére, biztosítására. A birodalmi gyűlés demokrata pártja ugyanis indítványt tett az általános munkakötelezettség törvénybe iktatására. A védkötelezettség helyébe az egyévi munkakötelezettség lépne. Az eszmét Kleefeld dr. kamaraelnök vetette föl s az ő fejtegetése alapján készül majd el a német törvényjavaslat. Kleefeld fejtegetéseit a következőkben foglalom össze: Az általános gazdasági szolgálati kötelezettség a kézimunka összes üzemeire kiterjedne, mindenekelőtt a legfontosabb életszükségleti iparágakra, a közlekedésre, a bányászatra és mezőgazdaságra. A hazai nyersanyagok előteremtésén nyugszik egési jövőnk. Minden 20—30 év közötti testileg alkalmas férfi köteles egyik-másik üzemben, mégpedig egyéni alkalmassága is használhatósága szerint nyert beosztásában egy esztendőt a gyakorlati munkának szentelni. Ötvenmilliónyi lakosságnál 8 millió 20—30 év közötti férfira lehet számítani. Ebből évente egy millió férfi teljesítene gazdasági szolgálatot, vagyis a gazdasági élet egymillió új munkaerővel szaporodna. Ez nyolcórai munkanap alapján évente 3000 millió munkaórát tenne ki s a termelést milliárdnyi értékekkel fokozná. Az így nyert munkaórák tőkésítése legalább tízmilliárdnyi adó alá eső vagyonértéket jelentene. Az eszme gyakorlati megvalósítása leküzdhetetlen nehézségeidbe egyáltalában nem ütközik, a fi egyes mesterségi ágak megtanulása, a munkákét© menettek elbocsájtása s ellenőrzése mind könnyen megoldható részletkérdés. Az elintézés gondját az üzemvezetők praktikus kezébe kellene letenni, hogy igyeó eszmét minden említésreméltó új bürofaratitus berendezés és hivatal nélkül lehessen megvalósítani. Az általános munkakötelezettség a nőkre is kiterjedne. Közvetlen iskolai tanulmányuk befejezése után egyévi gyakorlati munkát kellene venn mök. Az összes társadalmi rétegek asszonyaitól és leányaitól meg lehet kívánni, hogy valamilyen foglalkozást a dilettantizmus mértékén túl elsajátítsanak, hogy így ők is hozzájáruljanak a nem esszi vagyon fokozásához. Bizonyosra vehető, hogy ennek az eszmének gyakorlati megvalósítása Németországban nem fog ingára sokat váratni. — 1. Az osztrák választás kilátásai — Az Uj Nemzedék munkatársától. — Bécs, szeptember 16. Egy hónsip múlva uj választás lesz Ausztriában. A mostani nemzetgyűlést időelőtt föl kellett oszlatni, mert a koalíciós politikát maguk a koalícióban levő pártok megbuktatták. Nem maradt tehát más hátra, jöa az ötgyűlés feloszlatása, aminek egyik párt sem örült túlságosan, mert a mostani időt — saját szempontjaiktól — még nem tartották elérkezettnek a választás kiírására. Egyik párt sem érezte még magát eléggé felkészültnek. Ez magyarázza meg azt, hogy a szociáldemokraták is s a keresztényszociálisok is nagy aparátussal láttak hozzá a választási hadjárathoz. Ebben a harcban természetesen nem nagyon válogatják meg az eszközeiket és az ígéreteiket, ha a tisztelt választóközönség megnyeréséről van szó. Eltolódás tobbfelé. Vannak sokan, akik a választás eredményének döntő jelentőséget tulajdonítanak Ausztria jövendő politikáját szempontjából s attól nem kevesebbet, mint rendszerváltozást várnak. Bár az utóbbi időtől a radikális pártok — elsősorban a kommunista párt — rendkívül élénk tevékenységet fejtenek ki, a rendszerváltozás mégis legfeljebb egy jobbfelé fáró eltolódást jelenthetne. De hát valóban be fog-e ez következni ? Tény, hogy a szocialisták sok hívüket elvesztették, a párt népszerűsége aláhanyatlott, leghangosabb elemeik elvesztették hitüket. Mindez természetes következménye eddigi politikájuknak. A csöndes novemberi forradalom előtt és után a párt tagjai túllicitálták egymást az ígéretésben, arra a múlt évi választás kortesbeszédeiben erősen rá dupláztak, megvalósítani azonban vajmi keveset valósítottak meg. A lakosság helyzete lényegesen nem javult, az élelmezés ma is a legsúlyosabb probléma, az országnak kifelé ma még kevésbbé van hitele, mint másfél évvel ezelőtt, a tekintélye még a hitelénél is kissebb, a kapkodó külpolitika pedig, melynek egyetlen pozitív iránya magyarelenessége, igen alkalmas volt arra, hogy a lakosság tekintélyes rétegét megriassza. A külföld bizalmatlan, 4. külföld állásfoglalása is igen kedvezőtlen, a franciák részéről bizonyos időközökben elhangzik ugyan egy biztató szó, hogy segíteni kell Ausztrián, nem szabad éhen veszni hagyni, mert szükség van reá a dunai konföderáció „megvalósításánál“, de aztán semmi sem történik. A külföld bizalmatlan, főleg a franciák, az utóbbiak egyrészt a Németországhoz való csatlakozás ügye miatt, miután az még mindig kísért és még jó sokáig — vagy tán egészen a megvalósulásig — kísérteni fog, másrészt pedig a bécsi „lappangó bolsevizmus“ miatt, amit megerősíteni sehogy sem szeretnének. Csoda-e tehát, hogy ilyen körülmény közt lámpával sem lehet olyasvalakit találni, aki a helyzettel megelégedett volna. A súlyos helyzet ódiumát pedig majdnem kizárólag a szocialisták kénytelenek viselni, mert, bár az összeomlás pillanatától fogvó koalíciós kormány uralkodik Ausztriában, az igazi kormányhatalom az ő kezükben összpontosult s a kormányzatban főként az ő akaratuk érvényesült. A keresztényszociálisok minden adott alkalommal energikusan hangoztatják is, hogy Aus®trióbban a szocialisták kormányoznak, ők felelősek tehát minden kormányzati cselekedetért. A szocialisták várható vesztesége. Maga a közönség is őket teszi felelőssé a lefolyt két esztendő minden áldatlan eseményeiért, amelyek közül a Magyarország ellen megindított bojkott még mindig élénk emlékezetében él minden bécsi családnak — a heteken át elmaradt magyarországi gyümölcs miatt. A szociáldemokrata párt tehát valóban nem a legkedvezőbb auspiciumok között, indul a választási harcba. A múlt évi „Mitläuferek“ — Németországban az összeomlás hónapja után novemberi szocialistáknak nevelik őkket.Éa itt is a faképnél hagyják a szocialista pártot.