Uj Nemzedék, 1926. október (8. évfolyam, 222-248. szám)

1926-10-01 / 222. szám

Péntek, 1926 október 1. Uj Nemzedék Ezt érzik, ezt tulják róla. S ezért kapott a kormány választási matematikája legyőzhetetlen ellenfelet Bárczy Istvánban“. 8 ÓRAI ÚJSÁG. „Aki lelkében hordozza a magyar főváros szeretőjét, aki józanul gondolkozik Budapest érdekein, az nem pártcélok útján fogja megközelíteni a polgármesterválasztás urnáját, hanem csak a dolgozó polgárság érdekeit juttatja majd döntő szóhoz a választásban. A dolgozó polgár tikkadt sóvárgással várja már azt a polgármestert, aki a komoly munka szellemét képviseli ott, ahol annyi teendő vár a főváros első tisztviselőjére. Feladata kifüstölni a politikát a főváros hivatali szobáiból és visszaállítani a hasznos munka energiáját“. Ma, a választás után már a sajtó a kihirdetett eredmény hatása alatt áll. A keresztény sajtó kivételével, az egész budapesti nyomtatott betűtenger fejetlen kapkodással, ügyetlen félre beszéltesse, vagy rosszul leplezett dühvel igyekszik az eredményt Bárczy javára magyarázni. A polgári sajtóból azonban kétségtelenül kicsendül a megnyugvása hogy a „Bárczy Budapestje“ érve alatt előretolakodó szociáldemokrata próbálkozást sikerült elhárítani. A Budapesti Hírlap ezeket írja: „Mi jobb szerettük volna, ha már ma keresztül esünk a választáson, mert nemcsak az idegek sínylik meg a hónapok óta dúló korteshadjáratot, hanem a főváros kormányzata is. A lezajlott választási mozgalomnak nem is lehetett más vége, mint a pótválasztás.“ „A harcos frontok egyikében sem volt annyi önmegtagadás, hogy hozzájáruljon a bonyodalmak egyenes és egyszerű megoldásához. A küzdelem folyamán a küzdő felek makacssága egyre szívósabb, egyre kíméletlenebb lett. ígérgetések hangzottak el a polgárság elbolondítására, fenyegetések az autonómia és a szabadság sérelmére. Naprólnapra önkényesebb kalkulációk, szavazatcsoportosítások tették zavarosabbá a levegőt. Az eddigi polgármesterválasztások alkalmával szinte százszázalékos biztossággal lehetett előre látni az eredményt, ezúttal az utolsó pillanatig kétségben hánykolódót a polgárság.A Nemzeti Újság: a következőket állapítja meg: „Bárczy István, akinek pártja 128 tagból áll s akinek mohó kortesei 160— 180 szavazatot jósoltak, még saját pártjának valamennyi szavazatát sem kapta meg. Sipőcz Jenő, akinek bukására határidőüzletet kötöttek s akinek a pártja 88 tagból áll, nemcsak saját pártjának, a Keresztény Községi Pártnak minden szavazatát, de túl azon a szavazatoknak egész nagy és döntő seregét kapta meg. A demokratablokk, a nagyralátás paripájának hátán még annyi erővel sem tudott felvonulni, amennyi a minimális teljesítménye lett volna. Sipőczre leszavazott az egész keresztény párt és a polgári elemek eleget tettek kötelességüknek: valamennyien a becsületes harc becsületes, kitartó, céltudatos katonái voltak. A számok beszélnek. Az eredmény eldöntötte a harcot. A pótválasztás már csak likvidálni fogja a fejleményeket. Semmi kétség sem lehet az iránt, hogy az a tiszteletreméltó, számban és egyéni súlyban is jelentékeny tábor, amely Budapest kitűnő főpolgármestere mellett tett tanúságot s a demokrata blokknak a polgári gondolathoz megtérő elemei is a pótválasztáson érvényesítik a ma megpecsételt igazságot.“ Hasonló okfejtéssel ir a Magyarság: „Ez a mi Budapestünk, amelyet 1919-ben meghódítottunk és amelyet most oly hatalmas és félelmetes becsvágyakkal szemben megtartottunk a magunk birtokában, nem fog többé népbiztosokat küldeni a magyar vidékre, nem fog többé sötétarcú idegen bujtogatókat kirajzani magából, hogy a társadalmi osztályok között éket verjenek és elhintsék köztük a bizalmatlanságnak és ellenségeskedésnek mételyeit. A két polgári párt között a baloldal taktikai egységével szemben el kell mosódniuk azoknak az árnyalatoknak és taktikai különbségeknek, amelyeknek hasznát csak a közös ellenfél látja. Ha egyesülnek, akkor a túlnyomósággal győzik le a radikális és forradalmi pártokat, amelynek arányai méltók volnának a keresztény társadalom öntudatának fokához és erejének súlyához.” A fajvédők hivatalos lapja, a Magyar Újság „Igaz, hogy Bárczy István is 124 szavazatot kapott. Mi tisztában voltunk azzal, hogy a szavazatok számában nem csekély mértékben fog részesedni. De tudtuk azt is, ami ma délután bekövetkezett, hogy a blokk, amelyre mint megdönthetetlen egységre számítottak, nem fogja kiállni az erőpróbát és részben cserbenhagyja Bárczyt. Ez utóvégre nem is volt csoda. Bárczy teljesen elkötelezte magát a törvényhatósági bizottság legszélsőbb elemeinek, a szociáldemokratáknak, nyilvánvaló volt tehát, hogy a blokkva"i közül számosan nem lopják ráadni szavazatukat. A blokk megingathatatlan egysége tehát nem volt sehol. A pótválasztás eredménye nem lehet kétséges, mert mindazok, akik Ripka Ferencre szavaztak, elsősorban is, mint a polgári front egyik képviselőjére adták le szavazatukat. A pótválasztáson tehát nem szavazhatnak másra, mint Sipőcz Jenőre. Hiszen ha vannak is árnyalati különbségek Sipőcz Jenő és Ripka Ferenc városházi politikája között, ezek a különbségek elenyészően csekélyek azzal a mélységgel, szakadékkal szemben, amely Ripka Ferencet és polgári pártját Bárczy Istvántól és a vörös lobogót lengető híveitől elválasztja. A liberális lapok sorozatában a Pesti Hírlap, ezeket írja: A Ripka-párt vezetőségének most két irányban van súlyos és nagy horderejű kötelezettsége. Együtt tartani a híveket most már Sipőcz Jenő dr. javára, nehogy a pénteki pótválasztáson Bárczy István dr. jusson győzelemhez. A párt semmi kedvezményt nem tanúsít a blokkal szemben, melynek vezetősége a kompromisszumos polgármesterválasztás gondolata elől mereven elzárkózott és a párthűség védelme alá helyezi a pénteki közgyűlésen Sipőcz Jenő dr. ügyét. Pesti Napló: Nem leplezi a vereséget amely a szavazás számadatait igy kommentálja: „Ha mélyebben vizsgáljuk az eseményeket, szemben találjuk magunkat azzal a ténnyel, hogy Bárczy István, a Nagybudapest polgármester nem kapott annyi szavazatot, amennyi tagból áll az a demokratikus blokk, amelynek győzelme csak úgy következhetett be a községi választásokon, hogy a választási küzdelemben Bárczy István nevét írta lobogójára. Már hetek óta arról beszéltek, hol nyíltan, hol titokban, hogy a kormány részéről valami trükk készül, de senki sem tudott ezeknek a híreszteléseknek végére járni. A váratlan szenzáció a szavazáson kipattant. A kormánypárt a maga jelöltjének körülbelül 11— 20 demokrata szavazatot tudott biztosítani. Majd: „Gyüjjön a többség“ cím alatt ezt írja: Azt kétségtelenül elérte a kurzus jelöltje, hogy belekerült a pótválasztásba s holnapután csak ő fog szembenállani Budapest többségének jelöltjével, Bárczy Istvánnal szemben. Holnapután fog tehát végérvényesen eldőlni, megvalósul-e főváros akarata, vagy sem. Holnapután fog vörvényesen eldőlni, megmarad-e Budapest annak, amivé a kurzus törpi tette, vagy pedig kiragadja magát az aszott karok közül s előre lép a megújhodás útjára.“ Az óliberális szerint: „Egyelőre a választásnak pozitív eredménye egy pozitív veszteség: Ripka Ferenc kiesett a lehetségesek sorából. A pótválasztásnál pedig fentmarad a második veszteség lehetősége is. Elvégre ha akkor is a politika fog szavazni, nem pedig a főváros sorsának féltése, előre megállapítható, hogy Ripkáék politikailag közelebb állóknak érzik magukat Sipőczhez, mint Bárczyhoz. Ezt minden erkölcsi háborgás nélkül állapítjuk meg, mert sajnos, ha politikáról van szó, erkölcsre nem reflektálhatunk.“ A szabadkőműves Magyar Hírlap Írja: „Nem lehet tagadni, kissé dermedten fogadta a közgyűlés baloldala a polgármesterválasztás eredményének kihirdetését. Amit először Kotonics Lipót tábornok tűzött ki céljává, mikor koldusszá akarta tenni Magyarországot, azt most akarva, vagy akaratlanul elérte a kormány, és a szanálási program végrehajtásával valóban koldussá tette Budapestet, koldussá tette Magyarországot, sokkal inkább, amint az Kolonics bíbornoknak sikerült. Ez a koldusbotra jutás került kifejezésre akkor, amikor ma este kiderült az, hogy a blokk polgári szárnyán akadtak tizen, vagy tizenöten, akik Bárczy István ellen adták le szavazatukat. Ez olyan eredmény, amelyért talán a katasztrofális vereség ellenére is szerencsét kell kívárni a Ripka-párt ügybuzgalmának és a Ripka-párt által mozgósított földalatti összeköttetéseknek.“ Végül álljon itt a Népszava. . stílus gyakorlata. A választásokon a Demokratikus Biok kapott többséget. A közgyűlési teremben a bipknak még sincsen többsége,mert a bethleni terror már eleve lehetetlenné tette, hogy ez a többség szabadon érvényesülhessen is. Nincs a világon még egy város, amelyet gonoszabbik megcsúfoltak volna, mint Budapestet. De az ellenforradalmi reakció nem elégedett meg azzal, hogy meghamisította az autonómiát. Állandóan ott leselkedett a főváros körül és minden lehető alkalommal, minden olyan alkalommal, amikor úgy hitte, hogy a főváros autonómiája olyat művel, ami ellentétben áll az ellenforradalmi szellemmel, ott termett a kormánybeavatkozásnál .oda. MJ, Újság. 3 A rendőrség erélyes lépésre szánta el magát az elszaporodott hamiskártyások ellen Szervezett banda fosztogatja a zugkocsmákba tévedt gyanútlan áldozatokat — Az Uj Nemzedék tudósítójától. — A főkapitányságra nap-nap után több feljelentés érkezik s valamennyiben azt panaszolják a feljelentők, hogy az utóbbi időben a külvárosi kocsmákban és kávéházakban rendkívül elszaporodtak a hamiskártyások. A hamiskártyások főként vidékről érkezett kereskedőkre és gazdálkodókra vetik ki hálójukat. A feljelentésekhez a károsultak csatolják az úgynevezett cinkelt kártyákat is, amelyekkel a notórius hamiskártyások áldozataikat becsapják. A feljelentésekből az tűnik ki, hogy ezek a zugkocsmák az utóbbi időben valósággal berendezkednek a fokozott mértékű kártyajátékra. Külön kártyaszobákat állítanak fel, amelyekben estétől reggelig és reggeltől estig, a napnak mind a huszonnégy órájában folyik a hazárdjáték, főként a huszonegyes és a bakk. A rendőrség állandóan üldözi a hamiskártyásokat és kisebb-nagyobb razziákkal igyekszik a fajtájukat kiirtani. A hamiskártyások főfészke a Józsefváros, ahol a körút melletti mellékutcákban lévő zugkocsmákban tanyáznak. A Népszínház-utca, a Bérkocsis-utca, a Fecske-utca, a Conti-utca, a Víg-utca és Teleki-tér gyanús kocsmái és lármás kávéházai a leghirhedtebbek, ahol minden éjszaka hangos botrány és sokszor véres verekedés támad a kártya nyomán. A Bak és Béna detektivfelügyelők vezetése alatt álló detektivcsoportok sűrűn látogatják ezeket a lebujokat, ahol a hamis kártyásokat sejtik és kiruccanásuk valamennyi alkalommal meglepő eredménnyel jár. Ilyenkor mindig több, a rendőrség előtt már ismert hamiskártyás kerül rendőrkézre. Sokszor előfordul azonban az is, hogy a detektívek bár régi ismerősre bukkannak, akiről jól tudják, hogy hamiskártyázással szerzi meg a mindennapi kenyerét és éppen mulatozás közben találják, de mivel tetten nem érik, nem lehet rábizonyítani az újabb visszaesést. Legutóbb egy ilyen razzia alkalmával előfordult, hogy a detektívek az egyik Bérkocsis utcai kocsmában csupa hamiskártyásokból álló társaságot találtak, akik a detektívek érkezésekor már a tizedik üveg pezsgőt fogyasztották. Valamennyiüket igazoltatták és annak ellenére, hogy igazolványaik rendben voltak, az egész jeles társaságot beszállították a főkapitányságra. Ott azután szépen bevallották, hogy a detektívek rajtaütésekor éppen a hamiskártyázással összenyert pénzt mulatták el. A hamiskártyások éjszakáról-éjszakára hihetetlen trükkökkel fosztogatják áldozataikat. A legtöbb helyen igen nagy öszszegekben játszanak és igen gyakori az olyan bank, amelyben húsz-huszonöt milliót is találnak. A pénzt természetesen a detektívek elkobozzák a cinkelt kártyákkal együtt, amelyet megjelölt hátlapjuk után azonnal felismernek. Van azonban olyan hamiskártyás társaság is, ahol nem cinkelt kártyával folyik a játék, hanem a bankár zseniális ügyességgel, nagy rutinnal osztás után a pakli aljáról csapja fel azt a lapot, amelyre éppen szüksége van. A rendőrség a sűrűn érkező feljelentésekből arra következtet, hogy a zugkocsmákban és kávéházakban szervezett bandák fosztogatják a gyanútlan áldozatokat. Éppen ezért elhatározta, hogy erélyes kézzel nyúl bele a külvárosokban taroskodó kártyadzsungelbe, kézre keríti a banda tagjait és legalább egy időre véget vet garázdálkodásuknak. Mussolini is Chamberlain livornói találkozásától és európai csoportosulást vív a világsajtó Tanger, Abeeszinia, a Vítros- és forditezhenger a megbeszélés tárgya — Az Új Nemzedék tudósítójától. — ■IBM —— Róma, szeptember 30. Mussolini tegnap este elhagyta Rómát és Livornóba utazott, amelynek környékén találkozni fog Chamberlain angol külügyminiszterrel. Mussolinit livorinói útjára Grandi külügyi államtitkár és Paolucci, a kabinetiroda főnöke kísérték el. Az olasz miniszterelnök és az angol miniszter találkozásának politikai körökben óriási fontosságot tulajdonítanak. A római lapok egyértelműen megállapítják, hogy a találkozás minden tekintetben meg fogja szilárdítani az angololasz baráti viszonyt. London, szeptember 30. Chamberlain és Mussolini mai livornói találkozásával kapcsolatban az angol lapok megállapítják, hogy az olasz-francia tanácskozást néhány nappal ezelőtt bizalmas megbeszélések előzték meg San Sebastianban, amelyeket a madridi angol követ folytatott Yanguas spanyol külügyminiszterrel. A Daily Telegraph értesülése szerint a livornói találkozáson szóba került a Vörös tenger kérdése is, amely az olasz kormány és az asszíriai emír között létreött legutóbbi megállapodás folytán vált ismét aktuálissá. A lap egyúttal aggodalmának ad kifejezést a fölött, hogy az angol-olasz tárgyalások a két államot esetleg eltávolítják a Népszövetségtől, hiszen a bizalmas jellegű megbeszélések erősen emlékeztetnek a világháborút megelőző évek titkos diplomáciájának titokzatos tárgyalásaira. Róma, szeptember 30. Mussolini és Chamberlain találkozását itt többnek tartják egyszerű udvariassági aktusnál. Úgy tudják, hogy elsősorban a földközi tengeri kérdéseket fogják alaposan megvitatni. Szó lesz ezzel kapcsolatban a tengeri kérdésről is, amelyre nézve Róma és London között már hossszabb idő óta élénk diplomáciai eszmecsere folyik. Beavatott körökben úgy tudják, hogy Anglia már neki áll olyan mereven az olasz-spanyol marokkói megegyezéssel szemben, illetve az elutasító francia álláspont mellett, mint az augusztusi jegyzékváltások idején. Itt meg vannak győződve, hogy Mussolini és Chamberlain találkozása lényegesen elő fogja segíteni Olaszország és Spanyolország hathatósabb marokkói érvényesülését. T. Róma, szeptember 30. A lapok kommentárjai Mussolini és Chamberlain találkozásáról eltérőek. Egyes lapok szerint főként a tangeri és abessziniai problémákról lesz szó, mások azt állítják, hogy a német-francia közeledés kérdése is szóba fog kerülni. A Giornale d'Italia szerint a találkozó meg fogja erősíteni a két ország hagyományos barátságát, anélkül, hogy veszélyeztetné más országok érdekeit. A Corierre della Sera szerint Európa mai helyzete lesz az eszmecsere legfőbb témája. Olaszország politikája arra irányul, hogy Angliával szorosabb kontaktusba jusson és idejekorán meghiúsítsa azt, hogy Franciaország Németországgal olyan megállapodásokat kössenek, melyek ártalmára lehetnének Angliának és Olaszországnak egyaránt.. Sísuffsr ] Mozoi-FmMí vezető márka —____________________)