Uj Szó, 1947. június (3. évfolyam, 122-145. szám)
1947-06-01 / 122. szám
4 iskolákról 291-200 szakember került ki. A második ötéves terv idején a főiskolákat 369.900, a középfokú szakiskolákat 623.000 ember végezte el, 1938-ban a főiskolák 103.900, a középfokú szakiskolák pedig 201.200 szakembert bocsátottak ki. Ezek szerint tehát 1929-től 1938-ig bezárólag a főiskolákon 643.700, a technikumokban 1115 400, vagyis összesen 1.759.100 szakember került ki. A szakemberek képzésének problémáját már olyan körülmények között oldották meg, amikor az egész nép magasabb kultúrszínvonalon állott. Annak a grandiózus munkának eredményeként, amelyet a párt ésa szovjet kormány végzett, a közép- és főiskolai végzettséggel bíró egyének száma, az 1939-ben megtartott összeírás alapján, túlhaladta a 13 milliót; ezek közül 10 millió a szovjet hatalom éveiben végezte el tanulmányait. A nemzetiségi köztársaságokban A lenini-sztálini nemzetiségi politika természetesen a Szovjetunió összes nemzetiségi köztársaságainak gyors fejlődését eredményezte. Az ország valamennyi népének értelmisége egyre gyarapodott. A felső- és középfokú tanintézetek száma, évrőlévre nőtt a Szovjetunió szövetséges köztársaságaiban. Az Orosz Föderáció területén 1914-ben 71 főiskola volt, amelyekben 81.000 diák tanult, ezzel szemben a második világháború küszöbén már 470 főiskolán 400.000 diák folytatta tanulmányait. Ukrajnában 1914-ben 19 főiskola volt 26.700 hallgatóval. 1940-ben pedig 149 főiskola működött, a diákok száma ugyanakkor 127.000 körül volt. Grúziában 1914-ben egy főiskola volt 300 hallgatóval, míg a honvédő háború kitörésekor 21 főiskolán 22.700 diák tanult Bjeloruesziában, Azerbajdzsánban, Örményországban, Türkmeniában, Üzbekisztánban, Kazahsztánban, Tádzsikisztánban, Kirgiziában a forradalom előtt egyáltalán nem voltak főiskolák, ma pedig mindegyik köztársaságban, tette. Így, iskolán folyik a tanítás. A főiskolák és technikumok kiterjedt hálózata volt a legfontosabb út a nemzeti értelmiség kialakítása felé a Szovjetunió valamennyi köztársaságában. A nemzeti értelmiség kádereinek megalakítása erősítette a Szovjetunió összes köztársaságainak erejét, hozzájárult a soknemzetiségű ország valamennyi népe gazdaságának gyarapodásához, kultúrájának fejlődéséhez, amely megjelenési formájában nemzeti, de tartalmánál fogva, szociálisig. * A szovjet szocialista demokrácia, amely az ország vezet és munkájába bevonja az egész népet, nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a nép soraiból neveljék fel az értelmiségét. Lenin már a forradalom kezdetén azt követelte, hogy bármi áron is döntsék le azt a régi, ostoba, vad és aljas előítéletet, amely szerint, az államot csak a»felsőbb osztályok« vezethetik. A dogozóknak olyan szervei mint a párt, a szovjetek, a szakszervezetek, a komszomol és egyéb tömegszervezetek, hatalmas,iskolát alkotnak, amely a nép köreiből ki tudja válogatni, föl tudja nevelni a vezető kádereket az állami, gazdasági és kulturális élet valamennyi ágazata számára. Éppen a szovjet demokrácia volt az, amely lehetővé tette a szovjet állam számára,hogy a történelemben, elenyészően csekélynek számító idő alatt megoldhassa a fontos káderek megteremtésének problémáját. Ebben mutatkozott meg a szovjet rendszer fölénye az összes kizsákmányoló társadalmi formációkkal szemben. Azokon a kádereken kívül, amelyeket a főiskolák és középfokú tanintézetek készítettek elő, a sztálini ötéves tervek idején gyorsan haladt, a termelés élharcosainak, a sztahanovistáknak, munkásoknak, kolhózistáknak és a termelés más élharcossainak kiemelése a kezdő gazdasági spozíciókba. Mialatt a mérnökök, varmint a közép- és főiskolai képzettséggel bíró technikusok száma 1929-től 1933-ig 3,8-szeresére emelkedett, azalatt a termelési értelmiség száma — mely értelmiség a gyakorlati munkások soraiból került ki —, ugyanazokban az években 587 s szerepére nőtt. A mezőgazdaság kollektivizálásával együtt járt a kultúra fellendülése a falvak lakóinak köreiben és egyre növekedett a falusi értelmiség száma. A falvakban megjelentek a kolhozgazdaság szervezői: a kolhozelnökök, könyvelők és számvevők, mezőgazdasági és állattenyésztési szakemberek, a traktor- és mezőgazdasági brigádok vezetői, stb. A háború előtti években (1938—1939) a falvaknak sokszázezer, tanítója, orvosa, egészségvédelmi alkalmazottja és sok tízezernyi agronlómusa volt, így alakult ki a szovjet értelmiség a munkásosztály, a parasztság és egyéb dolgozók rétegeiből. A régi iskola szakembereinek maradványai, azok, akik a szovjet hatalom oldalára mentek át, feloldódtak a szovjet korszakban felnőtt értelmiségiek soraiban. 1937-ben a szovjet értelmiségiek száma 9 millió 591 ezer volt; a családtagokat is beleszámítva, a Szovjetunió lakosságának 13—14 százalékát alkotta. Már 1936-ban a munkásosztály, a parasztság és más dolgozó rétegek köreiből került ki a szovjet értelmiség 80 —90 százaléka. A rákövetkező években ez a százalékarány még tovább emelkedett- Az élen haladó kultúra hordozója A szovjet értelmiség kialakulása a proletár forradalom egyik legnehezebb feladatának megoldását jelentette és új, fontos szakaszt jelentett a szovjet állam megszilárdításának terén. A szovjet értelmiség kialakulása legfontosabb feltétele volt a Szovjetunió gazdasági, politikai és katonai hatalma növekedésének. A szocialista szovjet rendszer megváltoztatta az értelmiség arculatát. A régi időkben az értelmiséget a szolgai függőség és megalázkodás a burzsoá ellőtt, a néptől való elszakadás és igen sokszor a népellenesség is jellemezte. _ A szovjet értelmiséget a legszorosabb kötelékek fűzik az néphez és a legvégsőkig képviselik a munkások és parasztok érdekeit- Ez az értelmiség, az élenhaladó kultúra, az _ előrehaladott tudomány hordozója. A szovjet értelmiség, a dolgozók legműveltebb, legkultúrálabb része,a munkásosztály és a parasztság legkiválóbb képviselőiből áll. Ezt az értelmiséget az újítói szellem jellemzi. Ezekben a tényekben rejlik a szovjet értelmiség fölénye. A szovjet értelmiség kialakulása óta egyre fokozottabb segítséget nyújt a munkásoknak és parasztoknak. A szovjet értelmiség alaposan kivette részét a szociatista társadalom felépítéséből, a Szovjetunió ellenálló képességének megalkotásából. A honvédő háború idején minden tudását és alkotó erejét az ellenség szétzúzása ügyének szentelte. A hár hom zord, kedvezőtlen körülményei ellenére állandóan előbbre vitte a tudományt és a kultúrát, felhasználva ezek újabb eredményeit és vívmányait, tökéletesítette a Vörös Hadsereg haditechnikáját, segített a munkásoknak és parasztoknak , az ipar és mezőgazdaság fellendítésében, a termelés technikájának és megszervezésének javításában. A szovjet értelmiség hazafiságában élesen megnyilvánultak annak sajátos, különleges vonásaira valóban népi értelmiséget jellemző vonások. Minden más értelmiség túlnyomó többsége a kizsákmányoló osztályokhoz tartozó emberekből áll, ennélfogva ezeknek az osztályoknak érdekeit szolgálja. Hazafisága elválaszthatatlan az uralkodó osztályok gazdasági és politikai pozícióinak erősítésétől. A szovjet intelligencia a nép húsából-véréből való és egy vele a szabadságért és boldogulásért vívott harcában. A szovjet értelmiség hazafisága m a haza, a nép igazi szolgálata, hadsereg szilárd alapja. A szovjet tisztek eredményesen elsajátították a sztálini haditudományt, kiképezték a szovjet katonákat, hogy sikeresen verjék az ellenséget. A szovjet parancsnokok a háborúban felülmúlták a német és a japán tábornokokat a hadihúd okmányban és biztosították az ellenség szétzúzását. A Vörös Hadsereg fejlett hadtudománya, parancsnoki állományának érettsége nagymértékben azzal magyarázható, hogy soraiban ott voltak a szovjet értelmiség szakképzett, káderei. Ugyanilyen fontos szerepet játszott a szovjet értelmiség a hátországban is. Sztálin a háború folyamán több ízben méltatta a szovjet értelmiség szerepét, amelyet a Vörös Hadsereg megsegítésében vállait. A háború idején az ellenségnek nem sikerült túlszárnyalni a szovjet hadsereget a fegyverzet minőségének tekintetében. Ebben nagy érdemeket szerzeütt a szovjet értelmiség. A honvédő háború éveiben a szovjet tervezők valamennyi fegyvernemben kiváló alkotásaikkal tűntek ki, olyanokkal, amelyek minőség tekintetében nemhogy elmaradtak volna az ellenség fegyverzete mögött, hanem túl is szárnyalták azt. A tehetséges szovjet repülőgéptervezők sok kiváló harcigépet alkottak meg a háború idején, amelyek a német fasiszta hadsereg é a légihaderő rémeivé váltak. A háború megmutatta, hogy a középnehéz »T-34« szovjet tank taktikai-technikai adottságainál fogva fölénybe került valamennyi középnehéz tankkal szemben, amelyek az ellenséges hadseregek birtokában voltak. Ez a tank, csakúgy mint a »KV« nehéztank és a páncéltörő ágyúk nagy sikerrel pusztították a német »Tigriseket«, »Párducokat« és »Ferdinandokat«. A szovjet tervezők a tüzérségi fegyverzet új, nagyszerű mintáit dolgozták ki és újfajta, tökéletesített önműködő fegyverekkel gazdagították a Vörös Hadsereget. A szovjet reaktív ágyú, a híres »Katyusa« (Magyarországon »Sztálin-orgona« vpvyp ismerik.) megérdemelt hírnevet szerzett magának. A Vörös Hadsereg kiváló fegyverzetét és felszerelését — a repülőgépeket, harckocsikat, ágyúkat, aknavetőket, stb. — az egész ország segítségével alkották meg. A Vörös Hadsereg fegyverzetének kiváló mi illősége a szovjet ipar valamennyi ágának dolgozói — mérnökök, technikusok és munkások — odaadó munkájának, a magas fokon álló tudománynak és technikának eredménye volt A fémipari, energetikai, gépipari, szerszám gépipari, stb. munkások és mérnökök az önmegtagadásig menő munkát fejtettek ki azért, hogy a frontot elláthassák minden szükségessel. A háború idején a szovjet értelmiségiek fáradhatatlanul és sikeresen dolgoztak az ipari és hadiüzemi épületek felépítésének meggyorsításán, a technológia továbbfejlesztésén, a sztahanovista mozgalom további kiépítésén. A mezőgazdaságban dolgozó szovjet értelmiség, az egész néppel karöltve, becsülettel dolgozott azért, hogy biztosítsa a Vörös Hadsereg és a lakosság számára az élelmiszerellátást, az ipar számára a nyersanyagot. Gazdászok, kolhozvezetők, állattenyésztők, traktorvezetők és más szakemberek szinte emberfölötti munkát végeztek. Országszerte terjedt a sztahanovista mozgalom, egyre bővült a vetésterület, emelkedett a terméshozam, így vált lehetségessé, hogy az ellenség által ideiglenesen megszállva tartott s ezáltal kikapcsolt nyugati területek nélkül is zavartalanul folyhatott a hadsereg és a lakosság ellátása. Óriási munkát végeztek a szovjet tudósok az ország nyersanyagforrásainak felkutatása terén, nemkülönben a tudomány valamennyi ágának továbbfejlesztésében is. A háború első évében a tudósok egy csoportja, Komarov akadémikussal az élén, alapos és nagyszabású kutatásokat végzett az Uraiban. Ugyanezt tették Kazahsztánban és Szibériában is- Hatalmas érclelőhelyeket fedeztek fel, köztük számos olyat is, ahonnan a hadiipar számára igen fontos, ritka fémeket nyertek. A honvédő háború idején a szovjet értelmiség minden rétege fokozott segítséget nyújtott a frontnak. Az egészségügyi munkások fáradhatatlan önfeláldozó munkájukkal a Vörös Hadsereg sokszázezer sebesült katonájának életét mentették meg a fronton és a hátországban. A szovjet orvosok igen sok új módszert dolgoztak ki a sebesültek és betegek gyógyítására s ezzel messze előrevitték a szovjet orvostudományt A Szovjetunió egészségügyi munkásai és orvosai elérték, hogy az országban e súlyos háború egész folyamat alatt nem voltak járványok, amelyek pedig a régebbi háborúkat mindig nyomon kísérték. A szovjet ország az orvostudomány területén számos kiváló tudóst produkált. A háború idején alakult meg az Országos Orvostudományi Akadémia. A főiskolák professzorai és előadói a háború nehéz körülményei között is fáradhatatlanul képezték az értelmiség új kádereit , főiskolák évenként sokszázezer új szakembert bocsátottak ki a gazdasági és kulturális élet minden területére. A szovjet tanárok a háború idején folytatták felelősségteljes munkájukat, a fiatal nemzedék oktatását és nevelést, biztosították a népművelés további kiszélesítését és javítását. Az irodalom és a művészet munkásai alkotó munkájukkal hozzájárultak a győzelem kivívásához. A szovjet írók, képzőművészek, zeneszerzők hazafias művei a népet harcra lelkesítették. A szovjet értelmiség hősies munkájával segített a munkásoknak és a parasztoknak a nagy győzelem kivívásában. Ha nem rendelkezett volna ilyen értelmiséggel, a szovjet állam nem tudta volna eredményesen megszervezni az ország védelmét, nem tudott volna győzelmet aratni a honvédő háborúban. A szovjet értelmiség tapasztalatai, határtalan hazafisága a némesi fasiszta rablók elleni harcban lelkesítő példa a külföldi országok haladó értelmisége számára. A kapitalista rendszer clődije, amely súlyos gazdasági válságokban, emberek tízmilliói számára pusztulást hozó, romboló háborúkban sok nemzedék munkájának megsemmisülésében mutatkozik meg, továbbá a fasizmusnak — az emberiség halálos ellenségének a megjelenése: mindez arra vezet, hogy más országokban is az értelmiségnek egyre nagyobb rétegei kezdik felismerni azt a tényt, hogy a kapitalizmuspusztulásra van ítélve. Másrészt pedig a szocializmus sikere a Szovjetunióban, ahol megteremtették az alkotó munka minden előfeltételét, továbbá az a tény, hogy a szovjet állam döntő erőként lépett fel a fasiszta barbarizmus elleni harcban. S mindez, arról győzi meg a külföldi értelmiség széles köreit, hogy a jövő mindenképpen a szocializmusé. Ezért van az, hogy azokban az országokban, amelyeket felszabadítottak a fasiszta megszállók uralma alól, a proletariátussal együtt az értelmiség széles rétegei is erélyesen és határozottan szállnak síkra a fasizmus végleges szétzúzásáért. És ebben a nemes célkitűzésben a Szovjetunió értelmiségének sokéves harci tapasztalatai lelkesítik őket. . A háború idején már a békés fejlődés éveiben kialakult a szovjet katonai értelmiség jelentős rétege. A háború idején, amikor a parancsnoki állomány nagymértékű kiegészítése vált szükségessé, a Vörös Hadseregbe jelentékeny mennyiségű közép- és felsőfokú képzettséggel rendelkező ember özönlött be, akiknek többsége el is érte a parancsnoki tisztségeket A szovjet tisztikar — a szovjet értelmiség egyik élcsapata — volt a Új Szó EHET fini SZOM IHAT|| IP AZ SZABADON, llllll ASZTALON 1047 június 1. vasárnap Együtt a munkásokkal és parasztokkal A szovjet értelmiség komoly erő, amelyet fontos érdekek fűztek egybe a munkásokkal és parasztokkal. Az értelmiség valamennyi nem szocialista rendszerben a kizsákmányoló osztályok uralmának megszilárdulását szolgálja. Ezekben a társadalmi formációkban a szellemi és testimunka közötti szakadék egyike a társadalmi struktúra ellentétes tüneteinek. Első ízben a szovjet rendszerben állították a szellemi munkát és annak hordozóját — az értelmiséget — az egész nép, az egész szocialista építőmunka szolgálatába. A szellemi munka nem ellentéte többé átfesti munkának. A szovjet értelmiség ereje, abban, rejlik, hogy ez az értelmiség szoros testvéri együttműködésben dolgozik az ország munkásosztályával és parasztságával. Csakis az ilyen testvéri egyie tVWBWr