Ujság, 1942. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1942-01-04 / 3. szám

*B&fe&ikémf Olyat akár hallottam, kérlek, hogy egy primadonna, vagy egy fűszeres, vagy egy pénzbeszedő megsértődött, de hogy egy bejgli megsértődjék, ilyet még soha nem pipáltam. Pedig Te az idén megsértődtél, Bejglikém. Igen, haragszol rám, bujkálsz előlem. Akár otthon va­gyok, akár vendégségben, folyton elkerülsz. Karácsony estéjén behoztak Be­lőled otthonunkba egy keskeny tá­­lacskán tíz szeletke mákost és öt dióst — vékonyabbak voltak, mint szalámiszeletek egy kávéházi im­­biszben. Mire felocsúdtam, már szét is kapkodtak a többiek. Szóltam, hogy hozzanak be még egy tállal, mire a ház asszonya kurtán kijelen­tette, hogy a bejgli elfogy­ott. — Idén nem lesz bejgli-dömping — tette hozzá ridegen —, nem lesz be­jgli-kótyavetye. Sóvárgó pillantást vetettem az üres bejglis tálra, nyeltem egy na­gyot és gondoltam: no, nem baj, majd küldenek ajándékba a roko­nok, szomszédok, barátok és isme­rősök. Tavaly is annyit küldtek, hogy még húsvétkor is volt kará­csonyi bejglink. Emlékszem, be se fért a lakásba, huszonöt rúd dióst és negyven mákost le kellett hor­­datnunk a pincébe. Nos, idén senki se küldött. Gon­doltam, sebaj. Karácsony másod­­napjára Letenyeiné hívott meg va­csorára, ott betegre ehetem magam. Letenyeiné ugyanis hírhedt bejgli­­kínáló, magunk között mindig a ,,Bejglis Letenyeiné"-nek nevezzük. Tavaly nem fogadtam el a meghí­vását, mert még élénken élt emlé­kezetemben a két év előtti gyomor­­hurut, amit Letenyeiné bejglijeitől kaptam. Idén elfogadtam a meghívást, mert most, hogy hűtlenül elhagytál, beglikém, szörnyen megkívántalak. Alig nyúltam a többi ételhez, hogy több hely maradjon Számodra. Végre behoztak. De ah, minő csa­lódás! A mi otthoni, szalámivékony­­ságú szeleteink ökölvastagságúaknak tűntek Letenyeiné cigarettapapírvé­­konyságú bejgliszeletkéihez képest. A szemfülesebb vendégek pillana­tok alatt szétkapkodták, nekem már csak egy nyeszlett mákos, meg egy töpörödött, fél darab diós jutott. A mákosban nem volt se vaj, se cukor, a diósban nem volt dió. Va­lami mogyoróhulladékkal kevert fűrészpor-reszelék volt benne, cse­­nevész rétegekben. Újév napján, amidőn már láttam, hogy ingyért nem akarsz az enyém lenni. Bejglikém, elhatároztam, hogy pénzért vásárollak meg. Be­mentem szégyenszemre egy cukrász­dába és pénzért vettem bejglit. Bejglit... készpénzért! Úgy érez­tem magam, mint aki naptárra ad ki pénzt, vagy, mint aki pénzért ve­szi a levegőt, öt pengőt adtam ki Rád, drága, sőt méregdrága Bejg­lim, de nem mondhatnám, hogy jóllaktam Veled. Hiába, no, szerel­met nem lehet pénzért vásárolni. Igen, most már belátom: rossz voltam Hozzád. Amíg önzetlenül, ingyért tettél az enyém, nem becsül­telek meg. Kigúnyoltalak, kiviccel­telek. Ezért érzed sértve magad, ezért bujkálsz előlem, ezért tolsz ki velem. Bejglikém, bocsáss meg, ígérem, soha többé nem írok humoreszket a mindenre elszánt Buck-kivánókról, akiket csak a megmaradt bejglikkel kínálgatva tudtunk elriasztani. Be­csületszavamra, nem írok többé a legveszedelmesebb karácsonyi, szil­veszteri és újévi betegségről, a Bejglitis undorítis-ról. Nem, nem írok többé a szerencsés fogorvosról, aki családi házat vásárolt a diós­­bejgliben felejtett dióhéjak jóvoltá­ból. Gyere hát vissza, édes Bejglikém és szeress úgy, mint régen, hogy is­mét addig ehessetek, míg szétpukka­dok. Ha diós nincs, jó leszel mák­kal is. Ila nincs benned vaj, az se baj, jó leszel zsírral is. Csak gyere vissza és bocsáss meg a vajodon tul, sőt még a zsírodon tul is szerető BODOR PÁLOSNAK Néhány napja lényegében igen helyes szempontra mutatott rá egy cikkecske keretében Bicsekei Jenő műszaki főtanácsos úr, a budapesti l­ánchíddal kapcsolatban. A köz­felfogás ugyanis tényleg inkább Clark Ádámot ismeri a Lánchíd megalkotójának és szokott felüle­tességében sem tesz különbséget a híd­tervező szellemi nagysága és a gyakorlatban kivitelező művész kö­zött. Ezt a hibás beállítást és bal­hiedelmet természetesen főleg a bu­dai alagút előtti térnek Clark Ádám­­tér elnevezése okozza, bár azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a sze­gedi Fogadalmi­ tér árkádsorában egyedül és csak a munkát kivitelező Clark Ádám kapott mellszobrot. Ha azután magán a Lánchídon meg­állunk az oroszlánok alatt és el­olvassuk az ott elhelyezett márvány­­emléktáblának sorait, azonnal észre­vehetjük, hogy itt sincs a dolog rendben, mert az emlékszöveg, éppen ellenkezőleg, a Lánchidat megtervező világhírű angol mérnö­köt Clark W. Tierneyt emeli ki s Clark Ádámot csak mint az ő helyet­tesét jelöli meg. Miután pedig ez az egyedüli helyes tényállás, nem igen érthető, miért bánt el az utókor hátrányosabban éppen Clark Tier­­neyvel s róla máig sehol a főváros­ban, de egyebütt sincs sem utca, tér, vagy egyéb elnevezve és semmi sem emlékeztet nevére. Mindkét Clark a maga nemében páratlan tehetség volt s hazánk mindkettőjüknek csak a legnagyobb hálával tartozik. Bár a Lánchíd megépítésének története tulajdon­képpen máig sincs megirva s adó­sak vagyunk a magyar társadalom­nak és közgazdaságunk történetének a két Clark kimerítő és helyes élet­rajzával is, főleg az újabb időkben remélhető, hogy ez már nem fog sokáig váratni magára. Hogy ki volt a Lánchíd geniális megtervezője s hogy viszont az ő megbízásából s felügyelete alatt kinek a vezetésével épült meg a híd, ez sohasem volt vitás és ma sem kérdéses. Szabadjon tehát ehelyütt is leszögeznem, hogy a híd megter­vezője Clark W. Tierney mérnök, az angol királyi kamara tagja, míg a munkát magát itt a helyszínen Clark Ádám vezette be. Clark W. Tierney kifejezetten hídépítő mér­nök volt, neve mellett ezért is min­denütt a hivatalos F. R. S. rövidí­tett megjelölés szerepelt (Fellow Royal Society), Clark Ádám viszont tudtommal nem volt diplomás mér­nök, de annál hihetetlenebb képes­ségekkel megáldott self made man, akinek szinte a romantikáig érde­kes egyéniségéről talán még lesz módom külön tanulmányban be­számolni. Ezek után hangsúlyozottan ki­emelem, hogy a tervező Clark neve a lánch­ídi emléktáblán teljesen helytelenül és következetlenül van írva. Ott ugyanis így olvashatjuk a nevét: tierney Clark Vilmos. Pon­tosság kedvéért még azt is meg­említhetem, hogy bár a tierney szó, mint a tábla egész szövege, teljesen nagy betűkkel van írva, de a táb­lán előforduló nevek tulajdonkép­peni része feltűnő nagy betűkkel még külön is ki van emelve. A tier­ney szót tehát olyan nagyságú be­tűkkel írták, mint például Sina neve előtt a báró, Wodianer neve előtt a kapriorai stb., stb. szavakat. így tehát világos, hogy a tierney szó is Clark neve előtt azt a hitet keltheti minden olvasóban, hogy ez az ő nemesi előneve, ami tökéletesen té­ves volna. Ezzel szemben a tényállás az, hogy a tervező Clark nevét mindig így írta alá: W. Tierney Clark s ebből következik, hogy ő a William nevet tulajdonképpen nem használta, de használta igenis a Tierney nevet, amiről egyébként tudnunk kell, hogy ez nem valamely, a rendes keresztény kalendáriumokban is előforduló s abból talán angol nyelvre fordított keresztnév, hanem egy a Clark-családban ezen gyer­mek számára teljesen önkényesen keresztnévnek választott szó. Bizo­nyára sokan tudnak idevágó példá­kat felhozni az angol családi élet­ből. Nekem hamarjában a híres regényírónak, Jerome-nak a kereszt­neve jut eszembe, akit a mi híres 48-as honvédgenerálisunk után Klapkának is hívtak. Gróf Széchenyi István tudta, hogy Clarknak Tiemey a rendesen használt keresztnek s öt naplójá­ban pontosan igy emliti meg majd­nem mindig, vagy esetleg oda teszi a Tiemey elé, de csak rövidítve a W. betűt is. Talán legelőször az 1833-i u. n. Hid jelentésben említik meg gróf Andrássy György és gróf Széchenyi István ennek a Clarknak a nevét és érdekesnek találom a kérdéses mondatot itt szó szerint is közölni: „W. Jates (neve helye­sen Irva Yates) által W. Tierney Clark mechanikussal jövénk össze­köttetésbe, kinek ügyességéről sok egyéb munkák közti tárgyakat, mindenek előtt kézzelfogható bi­zonyságot nyújtanak Hammers­­worth, Shoreham és Mario vaslán­con függő hidjai, melyeket épite s melyeknek mind rajzukat, mind rövid leírásukat a Tekintetes Egye­sületnek minekünk itt előterjesz­teni szerencsénk van.“ Széchenyi naplójának 1847 március 9. keletű szövegében egyenesen ezt olvashat­juk: „Conferenz bei Rotschild- Sina. Prozente Brücke. Wenn bis Sept, eröffnet, bekommt Tiemey 3. Adam 2 Tausend Pfund. Wenn in März 1849. T. 5. u. A. 3.“ Ugyanígy találjuk naplójában 1848 aug. 24-én: „Tierneynél. Két nap alatt a 4 lánc ki lesz feszítve.“ Majd aug. 25-én: „Én sohase me­gyek rajta keresztül... Tirney­­hez.“ Aug. 28-án: „Tierneynél va­­lók, hogy megmondjam neki: el, el.*‘ Vagy aug. 30-án: „A hidlánco­­kon körül megyek. Clarkkal séta­kocsikázás. Tierney tökéletes biz­tonságban érzi magát. Attól tar­tok, mind a kettőt leütik.“ És vé­gül 1848 szept. 4-én, vagyis egy nappal azelőtt, hogy gróf Széche­nyit háziorvosa dr. Balogh Pál Oberdöblingbe szállítja: „Agyon akarom magam lőni. Tasner vissza­tart. Tierney­től és Ádámtól (ez a másik Clark) búcsút veszek. írok István főhercegnek ugyanezen ér­telemben. Sohasem hozott egy em­ber a világra több zűrzavart, mint én. Oh, Isten, szánj meg engelvet.“ Véglegesen vegyük tehát tudo­másul, hogy a tervező Clark ke­resztneve Tierney és nem Vilmos. A hivatkozott cikkecske felemlíti még Clark Tierneynek a Lánchíd­­ról írott munkáját is s ennek kap­csán minden félreértés kizárása céljából talán helyes lesz, ha rá­mutatok arra, hogy az építkezés leírását Clark 37 hozzácsatolt, bár igen kis méretű, de teljesen ko­moly és szakszerű tervvel kísérte, ezeket tehát ne nevezzük az „Illus­trations" szó nyomán képeknek, in­kább ábráknak, de teljes joggal terveknek is. Ezek legtöbbje ke­reszt- vagy hosszmetszeti rajz, alaprajz, néhány külső nézet, vala­mint térkép, dunai mélységmére­tek, stb., stb. s nem kis számban a Lánchíd híres zárógátjainak szak­szerű részletrajzai. A munkát egyébként Clark Tier­ney maga már nem tudta meg­jelentetni, mert ő 1852 szeptember hó 22-én, London melletti birtokán meghalt. Gyógyíthatatlan betegsé­gének utolsó éveiben, talán már 1850-ben azonban átadta feljegyzé­­seit és a rajzokat ottani ismerősé­nek, John Weale kiadónak s ez je­lentette be a három füzetből álló és eredetileg George R. Burnell, C. E. hídmunkálati kiadványaihoz csatoltan kinyomtatás alá kerülő Clark-féle munkát az egyesített könyvnek még 1850 februárjában keltezett előszavában. Clark mun­kája egyébként legnagyobb részé­ben pontosan követi szövegével Clark Ádámnak munkanaplóit s igy felöleli Ádám igen érdekes és részletes leírását a hídnak felrob­bantására vonatkozólag is. Clark munkájának legelején megadja a hidm­unkálatokra szóló megbízatásának dátumát, de ezt az ismert 1838 szept. 18-i, illetve he­lyesebben szept. 24-i nappal szem­ben 1849 május havára leszi s ugyanekkor kapott volna báró Si­­nától arra nézve is teljes felhatal­mazást, hogy segítőtársait magá­nak kiválaszthassa. A munkálatok legfőbb emberei ezek szerint így alakultak: W. Tierney Clark, F. R. S. mér­nökfőnök (Engineer-in-Chief). Adam Clark helyszíni mérnök (Resident Engineer). James Teasdale főmunkavezető, a cölöpbevetések felügyelője s W. Wardrobe elhalálozása után az ösz­­szes kőművesmunkák főpallérja is (Superintendant) s végül Bland W. Croker, a lánclemezek felügyelője (Superintendant). Megjegyzem, hogy ez az utóbbi nem itt, hanem Angliában végezte igen fontos munkáját, ellenőrizve a láncok gyártását és átvéve azokat. Tudnunk kell róla azt is, hogy Clark Tierneynek unokaöccse s iro­dájának f­érnökjelöltje volt. A két Clark viszont egymással tényleg nem volt a legtávolabbi ro­konsági viszonyban sem, bár mind­ketten tulajdonképpen edinburghi származású skótok voltak. A lánc­híd révén ismerték meg egymást a legnagyobb valószínűség szerint s Tierney legelső megbízottjának Ádámot tulajdonképpen Széchenyiék ajánlatára fogadta magához, mint aki már 3 évvel korábbi idő, vagyis 1834 óta ismerős, sőt járatos volt Magyarországon s ekkor már az an­gol nyelven kívül németül is tökéle­tesen tudott beszélni, sőt írni és ol­vasni is. Tierney a könyvében Ádám csa­ládnevét mindenütt s következetesen így írja: Clarke, a saját nevét pedig Clarknak. Annál érthetetlenebb vi­szont, hogy Ádámhoz intézett szá­mos levelén hol Clark, akár egy napra reá ismét Clarke címzést használ s eleinte a legridegebb Sir megszólítással illeti s csak később melegszik fel iránta annyira, hogy My dear Sir lesz a megszólításból. Viszont Ádám a legkényesebb pon­tossággal adja meg mindig levelei­ben főnökének a kijáró legnagyobb tiszteletet és udvariasságot. Ádám tehát nem volt Tierneynek sem öccse, de unokaöccse sem, mint ahogy ezt róluk a lexikonok, tanul­mányok, de még a legkomolyabb történelmi munkák egészen a leg­újabb időkig és a legeltérőbb válto­zatosságban megírják, így a N­ó­­man—Szekfü-féle közismert s ha­zánk történetét jóformán napjain­kig felölelő hatalmas szakmunka, bár forrásjegyzeteiben megemlíti, hogy nem voltak rokonok, a Szekfű Gyula dr. szerzőségét feltüntető VII. kötetnek 143. oldalán szó szerint mégis ezt mondja: „az építést (t. i. a Lánchíd építését) Tierney Clark­nak Adam öccse végzi“ s ez a szarvashiba benne található a mun­kának utóbbi 1936-os kiadása V. kötetében is. A Budapest székes­­főváros kiadásában az ezévi jubi­leumra megjelentetett s dr. Czakó Elemér szignóját viselő pompás Széchenyi-emlék kiadvány viszont dicséretes hangsúlyozással mutat rá, hogy a két Clark egymással nem volt rokoni viszonyban s ezzel is igyekszik a körülöttük támasztott sokféle homályt helyes világításba helyezni a nagyér nagyközönség előtt, mint ahogy erre a téves és tel­jesen levegőből kapott megállapí­tásra Zelovich Kornél akadémiai­lag már 1925-ben megjelent tanul­mányában külön is reámutatott. Feltétlenül helyes, ha mindkét Clarknak emlékét egyforma kegye­lettel őrizzük meg úgy a mai nem­zeti társadalom, mint az utókor számára s ez irányban a szükséges helyesbítés és egyensúlyba hozatal az illetékes hatóság részéről mi­előbb megtörténik. A KÉT CLARK Hozzászóló a Brenkey Jenő főtanácsos cikkéhez írta DARVAS ISTVÁN ny. szfev. tanácsjegyző, keresk. tanácsos ÚJSÁG VASÁRNAP, 1942 J­ANU­ÁR 4 l­épjen be az Újság kölcsön­­könyvtárénak tagjai közé. BvdttpM­, VL, AlladHKM I­V, 100.000 kötetes kölcsön­­könyvtér áll rendelkezésére .* Gróf litre litván-utca 6 NINCS I KÖNYVTÁRA? Bárdossy miniszterelnek újévi üdvözlet állásai Bárdossy László miniszterelnököt az újév alkalmából a már leg­utóbbi számunkban közölt kül­földi államférfiakon kívül Voj­­tech Tuka, a szlovák köztársaság miniszterelnöke és külügyminisz­tere, Serrano Sunez, spanyol kül­ügyminiszter, Popov bolgár külügy­miniszter, Weizsäcker báró német birodalmi külügyi államtitkár is fel­kereste jókívánságaival. Bárdossy miniszterelnök szívélyes táviratok­ban viszonozta a jókívánságokat. Kinevezés«*« az Igaz­­sagyflyminiszteritarncan A Kormányzó az igazságügy­­miniszter előterjesztésére Czoróczy Ervin dr. és Tar­dos Dezső dr. minisz­teri tanácsosokat miniszteri osztály­főnökökké, Fábri Gyula dr. miniszteri osztálytanácsost miniszteri tanácsossá, Visky Károly dr. és Szelényi Zoltán miniszteri titkárokat miniszteri osz­tálytanácsosokká, Szelényi Antal szám­vevőségi főtanácsost számvevőségi I. osztályú főtanácsossá, Pintér Jenő dr. királyi kincstári jogügyi igazgatósági titkárt királyi kincstári ügyésszé kine­vezte, Gönye Győző dr. miniszteri ta­nácsosnak a miniszteri osztályfőnöki, ifjú Szabóky Jenő dr. miniszteri tit­kárnak a miniszteri osztálytanácsosi, Györkös Rezső számvevőségi II. osz­tályú főtanácsosnak a számvevőségi I. osztályú főtanácsosi, László Antal és Arany János számvevőségi taná­csosoknak a számvevőségi II. osztályú főtanácsosi, végül Perjésy László szám­­vizsgálónak a számvevőségi tanácsosi címet és jelleget adományozta. Kinevezések a bíróságoknál• A Kormányzó az igazságügyminiszter előterjesztésére intéz Moldoványi Ist­ván dr.-t, a budapesti törvényszék má­sodelnökét a nagyváradi ítélőtábla el­nökévé, Németh János dr. budapesti királyi ítélőtáblás bírót a budapesti táblához tanácselnökké, Ridly István dr. budapesti törvényszéki tanácsel­nököt a budapesti királyi törvényszék m­áodelnökévé, Szerdahelyi István dr. szegedi királyi Ítélőtáblái bírót a sze­gedi, Tripsó Sándor nagyváradi Ítélő­táblás bírót a nagyváradi, Czoboly Gyula dr. pécsi Ítélőtáblás bírót a pécsi, Zeke Gyula dr. győri Ítélőtáblái bírót a győri, Gedeon József és Fóris Fe­renc dr. kassai Ítélőtáblái bírákat a kassai és Verbóczi Albin budapesti Ítélőtáblái bírót a budapesti Ítélőtáb­lához tanácselnökökké, Kulin Rezső dr. paksi járásbírósági elnököt a bajai ügyészség elnökévé, Veszelovszky De­zső dr. zombori volt törvényszéki bí­rót a zombori törvényszékhez tanács­elnökké, Kelemen László dr. pestvi­déki törvényszéki tanácselnököt a bu­dapesti Ítélőtáblához bíróvá, Baji Já­nos dr. újvidéki nyugalmazott törvény­­széki bírót az újvidéki járásbíróság­­hoz alelnökké, Kovács Aladár dr. új­vidéki volt törvényszéki bírót az újvi­déki törvényszékhez tanácselnökké, Kovács János dr. komáromi törvény­­széki tanácselnököt a győri ítélőtáblá­hoz bíróvá, Fráter András dr. párká­nyi járásbírósági elnököt a pestvidéki járásbírósághoz alelnökké, Puskás Levente dr. Csíkszeredai járásbírósági alelnököt a Csíkszeredai járásbíróság elnökévé, Lehner Richárd dr. kolozs­vári járásbírósági alelnököt a kolozs­vári királyi törvényszékhez tanácsel­nökké, Aszlányi Andor dr. hidalmási járásbírósági elnököt a kolozsvári já­rásbírósághoz alelnökké, Mátis Albert dr. székelyudvarhelyi törvényszéki bí­rót a székelyudvarhelyi törvényszék­hez tanácselnökökké nevezte ki. Ezen­kívül számos más bírói kinevezést is hoz a hivatalos lap vasárnapi száma. MÁTRAHÁZÁM kítű­nő síelő terepi január 30-tól február 2-ig indul társasutazásunk Összköltség kitűnő központi fűtéses, meleg­vizes elhelyezéssel............................ 73.99 p 1'S.yanott január 31-től február 2-ig 61.50 P Jelentkezés: ÚJSÁG UTAZÁSI IRODÁJA V„­GrU lau Mrán­a. 4. T*L M401.

Next