Ujság, 1942. április (18. évfolyam, 74-97. szám)

1942-04-24 / 92. szám

* ÚJSÁG PÉNTEK, 1942 ÁPRILIS 11 Széljegyzet a Tisza István­­serleglakomához Magyarország Kormányzóját példátlanul meleg ünneplésben részesítette a magyar politikai világ és közélet sokszáz képviselője. Rendkívül nagy hatása volt Baranyai Lipót emlékbeszédének Magyarország Kormányzója az utóbbi két évtizedben ismételten megjelent a Tisza István gróf em­lékére rendezett kegyeletes ünnep­ségeken. Többször ott láttuk a leg­első magyar embert az október 31-i ünnepi összejöveteleken, ami­kor a magyar közélet és politikai világ valóban pártkülönbség nélkül hódolt a tragikus véget ért állam­férfi emlékezetének s megjelent a Kormányzó Úr az április 22-i ün­nepségeken is több i­zben, amikor Tisza István gróf születésenapjának évfordulóján emlékezett a nemzet arra a férfiúra, aki kivételes tehet­séggel, példaadó jellemszilárdság­gal, nagyszerű magyar öntudattal és célkitűzésekkel kereste a járható utat és munkálkodott a nemzet szebb jövendőjén. Vitéz Nagybá­nyai Horthy Miklós, Magyarország Kormányzója a mostani évfordulón tartott serlegvacsorán is megjelent, hogy részvételével növelje az össze­jövetel súlyát és jelentőségét s rá­irányítsa a társadalom legszélesebb rétegeinek figyelmét Tisza István gróf alakjára és azokra az ideá­lokra, amelyekért ez a robusztus magyar küzdött. Példátlanul meleg ünneplésben részesítették a megje­lentek. Lelkes tapsok kísérték he­lyére megérkezésekor, majd egy emberként felpattantak helyükről a serlegvacsora résztvevői, amikor Baranyai Lipót beszédében utalt arra a történelmi csodára, amely a Főméltósága Űr országlásáh­oz fű­ződik. A szónok arra emlékeztette hallgatóságát, hogy Magyarország vesztette a legtöbbet az elmúlt világ­háborúban s mégis mi voltunk az elsők, akik talpraálltunk. — Alig egy esztendő telt belé — mondotta — és történelmi tradí­cióink, jogrendünk és alkotmányunk minden sérelme nélkül máris foly­tattuk ezeréves nemzeti életünket. Ezt a történelmi csodát a magyar nemzet a Főméltóságú Kormányzó Ur országlása és Bethlen István kormányzása idején vitte véghez. Hosszú ideig zúgott a taps, a többszáz főnyi társaság lelkesülten éltette Magyarország Kormányzóját s az ünneplés megismétlődött, ami­kor a Kormányzó Ur a serleg­­vacsora után eltávozott a Hungária­ szálló nagyterméből. ★ Baranyai Lipót nagyszerűen fel­épített beszéddel tette emlékezetessé az idei Tisza István-serleglakomát. Rendkívül plasztikusan világította meg Tisza István történelemszem­léletét, világnézetét, a nemzetről al­kotott fogalmát és az elitről vallott felfogását. Nem csillogtak szóvirá­gok az illusztris szónok mondatai­ban, egyszerű, világos okfejtéssel beszélt és megállapításai nem egy­szer lelkes tapsokat váltottak ki abban a társaságban, ahol a régi po­litikai világ éppen úgy képviselte magát, mint a fiatalabb nemzedék. Nem pártok, főképpen nem pártpo­litikusok, hanem olyan magyar em­berek gondoltak ezen a találkozón mélységes kegyelettel Tisza Istvánra, akik pártkereteken és pártpolitikán túl, azt az eszményt vallják a nem­zet javára valónak, amelyet Tisza István hirdetett, szolgált és halálá­val el nem prédálandó politikai örökségül hagyott valamennyiünkre. * A megjelentek soraiban láttunk minisztereket, államtitkárokat, ma­­gasrangú katonai személyiségeket, vezető politikusokat, közéleti kivá­lóságokat, de láttunk kevésbbé is­mert nevű magyar embereket is, an­nak bizonyítékául, hogy a Tisza­­kultusz eleven valóság és széles tár­sadalmi rétegekben gyökerező poli­tikai hitvallás. Betűrendben felsorolva ott voltak a többi között: Acsay László, Adler Szigfrid, Al­brecht Ferenc, Alföldy Dezső, Alpáry Imre, Altorjay György, Ambrózy La­jos gróf, Arányi István, Auer György, Ádám Lajos, Algya Sándor, Bagyó János, Bakos István, Sipeki Balás Béla, Sipeki Balás Cániel, Sipeki Balás Károly, Balásházy Iván, Balogh Jenő, Balog József, Barankovics Ist­ván, Baranyai Jusztin, Baranyai Li­pót, Barcsay Andor, nagyalázsonyi Barcza György, Bary Zoltán, Baross Pál, Barta Zsigmond , Bartha Imre, Bálint Károly, Bánffy Dániel báró, Bencs Zoltán, Bende Sándor, Beöthy László, Berczelfy Jenő, Berg Miksa báró, Berki Gyula, Bessenyei Zénó, Bethlen András gróf, Bethlen György gróf, Bethlen István gróf, Bethlen László gróf, Bethlen Pál gróf, Bisz- Iray-Balku Gyula gróf, Boór Ágoston, v. Bonczos Miklós, Boor Aladár, borhi Borhy György, Bölöny József, Bud János, Buday Kálmán, Buday-Gold­­berger Leó, Burch­ard-Bélaváry Rezső, Chorin Ferenc, Csek­onics Iván gróf, Czek­ler Jenő, Cziffra Kálmán, Vitéz Darányi Béla, Georg Dehusses, Demkó Pál, Dezső Gyula, Dobozy Kálmán, Domony Móric, Domony Pé­ter, Drucker György,­­ Egyed István, pazonyi Elek Meny­hért, újnepi Elek Pál, Erdőhegyi La­jos, E­szterházy János gróf, Eszter­­házy Móric gróf, Eliássy Sándor, Fabinyi Tihamér, Falussy Miklós, Farkas Elemér, vitéz Fábry Dániel, Büki Fejér Árpád, Fekete Ferenc, Fellner Pál, Ferdinándy László, Fe­­renczi Izsó, Ferenczy Tibor, Fényes István, Szirmai Fóris László, Fóti Fe­renc, Földiák György, vitéz Förmötör József, Fráter Iván, Fráter Jenő, Fried­mann Ignác, Sárói Frankl Ede. Alsóviszokai Gerlóczy Gyula, Geszti Andor, Gerő Géza, Gorondy-Novák Elemér, Görgey István, vitéz Gra­nasztóy László, Gratz Gusztáv, György Lajos, vitéz Gyulay Tibor, Hajós Kálmán, Halász Sándor, Hal­ler Gábor gróf, Halmos Tibor, Harsá­­nyi Zsolt, Hatvany Endre báró, Hat­vany Ferenc báró, Hegedűs Lóránt, Hegedűs Pál, Herczeg Ferenc, Nagy­bányai Horthy Béla, Hillinger Oszkár, Héder Lajos, Hodossy Sándor, Ho­­litscher Károly, Höllischer Pál, Hollós Ödön, Hoór Templs Móric, Horánszky Lajos, Hoyos Miksa gróf, Baráti Hu­szár Aladár, Vitéz Igmándy-Hegyessy Géza, Illés József, Ilosvay Ilollóssy Lajos, Iklódy Szabó Andor, Imrédy Kálmán, Inántsy Pap Elemér, Jalsoviczk­y Károly, Jalsoviczky Ti­bor, Jankovich Bésán József gróf, Ja­­niga János, Jaross Vilmos, Jáky Gyula, Jekelifalussy Zoltán, Jeszenszky Pál, Joó Gyula, Judik József, Kaas Albert báró, Katona Béla, Káldi Jenő, Kállay Kálmán, Kállay Miklós, Kállay Tamás, Kálnoki Bedő Sándor, Kánya Kálmán, Károlyi Gyula gróf, vitéz Kárpáthy Kamilló, Kegle­­vich­ Gyula gróf, Kelemen Kornél, Ke­mény Boldizsár báró, Kenéz Béla, vitéz Keresztes-Fischer Lajos, vitéz Keresztes-Fischer Ferenc, Kertész Ró­bert, Kesserü Lajos, Keszthelyi Nán­dor, Khuen-Héderváry Károly gróf, Khu­en-Héderváry Sándor gróf, Kirch­­knopf Ernő, Kiss József, Koós Zoltán, Korláth Endre, Kornfeld Móric báró, Kornis Gyula, Kovács Kálmán, Kovács Sebestyén László, Kozma Ferenc, Kölcsey Ferenc, Kresz Károly, Kuchinka Gyula, Kuthy Sándor, Laky Dezső, Lányi Márton, Lázár Andor, Lázár Ferenc, Lázár Pál, Lévay Ferenc, Ligeti Miklós, vitéz Lónyay László, losonczi Lossoniczy István, Lukács Antal, vitéz Lukács Endre, Lukács Géza, Lukács György, Lukács Ödön, Madarassy-Beck Marcel báró, vitéz Magasházy László, Mahler Sándor, Makay Miklós, Makay-Petrovics György, Manich Viktor, Markovitz Kálmán, Marschall Ferenc, Mayer János, Mándy Sámuel, Mándy Tibor, Megay László, Mezey István, Mezei Tamás, Mihalovits István, Mikszáth Kálmán, Miskolczy Pál, Moldoványi Sándor, vitéz Móricz István, Morvay Zsigmond, Id. Nadányi Pál, Nadányi Péter, Nagy Károly, Nagy Tibor, vitéz Nagy Vilmos, in Niamcssay Mihály, ajkai Nirnsee Pat, Orosz György, Országh Artur, Ott­­lik György, Orfey György, Ostor Jó­zsef, Paksi Paksy József, Palágyi Ernő őrgróf, Palkavicini Alfonz őrgróf, Pal­­lavicini György, őrgróf, ifj. Pallavi­c­ini György őrgróf, Pap József, Papp Szász Tamás, Parragi György, Pataky Tibor, Pálffy Géza gróf, Pásint Ödön, Perényi István, Perényi Zsigmond báró, Petri Pál, Petzrik Jenő, Pfeiffer Zoltán, Pintér László, Pongrác Jenő gróf, v. nemes Poós Rezső, Pocsek Gyula, Pognár Ernő, Preszly Elemér, Prónay György báró, vitéz Purgly Emil, Quandt Richard, Radvánszky Albert báró, R­adván­­szky Antal báró, Rakovszky Iván, vitéz Rapalch Richard, Rapoch Jenő, Ra­­ppch Géza, Ravasz László, Rácz Béla, Reimann Ernő, Reményi-Schneller La­jos, Révy Albin, Ripka Ferenc, Rittin­­ger Imre, Roszner Ervin báró, vitéz Roszner István báró, Röder Vilmos, Rubidó Zichy Iván báró, Rubintk­y Dezső, Sacher Lipót, Samarjay Lajos, Scilovszky Tibor, Serényi Gusztáv, Vajlai Serbár Iván, Sigray Antal gróf, Siménfalvy Árpád, vitéz Simon Ele­mér Skerlecz Iván báró, Soldos Béla, vitéz Somkuthy József, vitéz Bádoki Soós Károly, Sóvári Soós Zoltán, Somssich Gyula gróf, Saárdi Somssich­ Miklós, Somssich László gróf, Sonnen­­sberg Marcel, Süm­jén László, nemes Suh­ay Imre, Sümeg Hugó, Galgóczi Schober Béla, Schoedl Fri­gyes, Schrecker Rudolf, Schreier András, Lovag Szernád István, Stimankovits Béla, Streicher Andor, Ifj. Szabó Károly, Szabó-Szabovlje­­vits Dusán, Szalay Gábor báró, Szapáry Lajos gróf, Szárnysegéd, Szeder János, Szendy Károly, Szentiványi Sándor, Szentkereszthy Pál báró, Széchenyi Bertalan gróf, Székely Géza, Széli Jó­zsef, p. Szilágyi Lajos, Szily Márton, Szinyei Merse Félix, Szirmai Lajos, vitéz Szombathelyi Ferenc, Szőke Sán­dor, Sztehló Dezső, vitéz Szunyogh Gáspár, Szunyogh Szabolcs, Takách-Tolvay József gróf, Tasnády Nagy András, Tarczai Tivadar, Tán­­czos Gábor, id. Teleki József gróf, Teleki József gróf, vitéz Than Károly báró, Tihanyi Lajos, Tildy Zoltán, Tisza Lajos Kálmán gróf, Tomcsányi Kálmán, vitéz Tóthvárady Asbóth Ist­ván, Török János, Török Olivér, vitéz Tors Tibor, Ugrón Gábor, vitéz Ujfalussy Gábor, Ullmann György báró, Vajay Károly, Vagyon Árpád, Vay László báró, Vali Ferenc, Vámos Já­nos, Vásáry István, nagybudafai Ver­mes Gyula, Villány Frigyes báró, Vikár Géza, Vinczehidy Ernő, Vojnits Sándor báró, Wein Dezső, Wolfner András báró, Wojtitz Pál, Wulff Olaf, Zelovich László, Zichy János gróf, Zsitvay Tibor, Zimmer Ferenc. * A serlegvacsora előtt csoportok­ban beszélgettek az összegyűlt po­litikusok, közétett vezető egyénisé­gek s az eszmecsere természetesen az időszerű politikai és nemzeti kérdések körül mozgott. A vacsora után a társaság még hosszabb ideig együttmaradt s ugyancsak kisebb­­nagyobb csoportokban vitatta meg Baranyai Lipót beszédének jelentő­sebb fejezeteit és pregnánsabb meg­állapításait. Különösen mély­­ hatást tett a hallgatóságra az az idézet, amely­ben a szónok Tisza István gróf hagyománytiszteletét, erkölcsi fen­­sőbbs­égét, lelki emelkedettségét és emberszeretetét emelte ki. Ugyan­így nem tévesztette el hatását az a megállapítás sem, hogy Tisza Ist­ván erejének teljes megfeszítésével küzdött az értékrombolások ellen. Hálás talajra talált a szónoknak az a felhívása, hogy mindnyájan szív­leljük meg Tisza István tanítását s „minden erőnkből munkálkod­junk a nemzet létén és jövőjén, de munkánkat ne annyira a jelen még meg nem ülepedett földjére, hanem sokkal inkább ezeréves ha­gyományaink már megszilárdult talajára épitsük“. Ennek a beszédnek nagy aratása lesz a lelkekben, mert Tisza István eszméi ma már a magyar társada­lom legszélesebb rétegeiben vertek gyökeret, dacolnak minden dema­gógiával és előkészítik a szép ma­gyar valóságot: olyan erkölcsi ma­gaslaton álló Magyarország, ami­lyenért Tisza István gróf küzdött... Bonczos Miklós államtitkár árvíz­értekezletet tartott Makón és Szegeden Körülbelül huszonkétezer házat kell az idén felépíteni Vitéz Bonczos Miklós belügyi ál­lamtitkár Makón a közigazgatási vezetők, a víz- és útügyi szakközegek bevonásával értekezletet tartott, ame­lyen az árvíz és belvíz által okozott rongálásokat és károkat, valamint a segítés módjait beszélték meg. Az ér­tekezleten az államtitkár kilátásba helyezte, hogy a vármegye építőanyag­­szükségletét a meglévő készletek fel­használásával és a gyártás folytonos­ságának biztosításával a lehetőség sze­rint igyekszik kielégíteni s minden rendelkezésre álló eszközt felhasznál­nak arra, hogy a házak minél előbb felépülhessenek. Elsősorban a sokgyer­mekes családok kapnak kamatmentes kölcsönt, vagy végső esetben segélyt. Sor kerül a lapos helyen épült közsé­geknek magasabb helyre való áttelepí­tésére is. A szegedi értekezlet Bonczos Miklós­­ államtitkár Makóról Segedre utazott, ahol árvízértekezletet tartott az érdekelt megyék főispánjai­val, a városok polgármestereivel és más szakférfiakkal. Az államtitkár az értekezleten tájékozódott az eddigi se­gítő tevékenység eredményéről és a jelentésekből arról győződött meg, hogy egyes helyeken elkerülhetetlen lesz némely községrészek áttelepítése. Az érdekelt törvényhatóságok olyan intézkedést sürgettek, amely lehetővé tenné a belvízkárosultak­ áttelepítésé­hez szükséges ingatlanok gyors meg­szerzését. Az államtitkár az értekezle­ten megbeszélte a nép és család­védelmi tevékenység különböző kérdé­seit is. Megállapították, hogy az árvíz­károsultak segélyezésére eddig hétmil­lió pengőt adott előlegül a belügyi kormányzat. Bonczos államtitkár nyilatkozata Bonczos Miklós államtitkár az érte­kezlet után nyilatkozatot adott az MTI munkatársának, aki előtt hangozatta, hogy az előző évről elmaradt, továbbá az ONCSA által felépítendő és a dél­vidéki telepítéssel kapcsolatos építke­zésekkel együtt körülbelül 22.000 házat kell az idén felépíteni. Az államtitkár­nak az a véleménye, hogy ezt a fel­adatot meg lehet oldani, csak erősen akarni kell. A házakat jól kell felépí­teni és a kölcsönt az államnak vissza kell kapnia. Az államnak nincs any­­nyi pénze, hogy mindenkinek segítsé­get nyújtson és amikor húszéves ka­matmentes kölcsönt ad, ez óriási se­gítség. Az államtitkár végül rámutatott arra, hogy a nagy védőmunkába be kell fogni a társadalmi erőket is, mert a belső fronton folyó építőmunka el­végzése szintén fontos háborús feladat A magyar sajtó viselé­s is KoFmámyxéh®tv®ti®sné& A Magyar Távirati Iroda jelenti: Vitéz Horthy István Kormányzó­­helyettes Ur ő főméltósága csütörtök délben kihallgatáson fogadta az Or­szágos Magyar Sajtókamara elnöksé­gét: vitéz Kolosváry-Borcsa Mihály kamarai elnököt, Zimmer Ferenc új­ságírói főosztályi elnököt és Báthory- Hüttner János kiadói főosztályi elnö­köt, a Kamara elnökeit. Vitéz Kolos­­váry-Borcsa Mihály a Kormányzó­­helyettes Úrhoz intézett szavaiban hangoztatta, hogy az Országos Ma­gyar Sajtókamara elnöksége az egész magyar sajtó nevében kivan tiszteleg­ni a főméltóságu ur előtt s egyúttal átnyújtotta az Országos Magyar Sajtó­kamara legújabb évkönyvének díszkö­­téses példányát. A Korm­ányzóhelyet­­tes Ur hosszasan elbeszélgetett az el­nökség tagjaival, élénk érdeklődést ta­­nusitolt a magyar sajtóviszonyok és a Kamara tevékenysége iránt, nagy figyelemmel hallgatta a legutóbb Ve­lencében tartott újságíró-kongresszus­­ról szóló beszámolót és örömmel vette tudomásul az ott hozott határozatot, amely szerint a nemzeti újságírószö­vetségek uniójának legközelebbi ülé­sét az idén ősszel Budapesten tartják meg. Végül biztosította a magyar sajtó munkásait irántuk érzett jóindu­latáról. Közellátási razziák Pest környékén A közellátási miniszter utasítá­sára a közellátási rendőrség foko­zottabb mértékben ellenőrizte Bu­dapest környékének közellátási helyzetét, így többek között meg­figyelték Pestszenterzsébeten a pé­keket, hogy a lisztet miképen hoz­zák forgalomba, nem adnak-e el zugforgalomban lisztet és S megta­­karított készleteikből nem süt­­nek-e kenyeret, hogy azt jegy nél­kül a megállapított árnál drágáb­ban hozzák forgalomba. Megálla­pították a közellátási detektívek, hogy az egyik pestszenterzsébeti pék elzüllött fia édesapjától lisztet lopott, abból kenyeret sütött és azt háromszoros áron hozta forga­lomba. Egy másik pék 104 méter­­mázsa, a harmadik 54 métermázsa liszttel nem tudott elszámolni. Ezek ellen a pékek ellen megindult az eljárás. Ellenőrizték a detektívek a pest­­szenterzsébeti fűszer- és csemege­kereskedőket is és közülük többet tettenértek, amikor árujukat zug­­forgalomban a megengedettnél drá­gábban értékesítették. Ellenőrizték a henteseket is és megállapították, hogy egyesek előre szolgáltattak ki zsírt jegyre és ezáltal a zsír­­ellátásban fennakadást okoztak. A tétlenért fűszeresek és hentesek ellen is megindult az eljárás. Más Budapest környéki helysé­gekben is ellenőrző razziákat tar­tottak és ennek során megállapí­tást nyert, hogy egyes gazdák a nekik kiosztott vetőmagot álla­taikkal feletették, vagy a megen­gedettnél drágábban forgalomba hozták. POLITIKAI ELET BORSOD MEGYE közgyűlésén vitéz Borbély-Maczky Emil főispán megem­lékezett Lukács Bélának tárcanélküli miniszterré történt kinevezéséről, majd a közgyűlés elhatározta, hogy Kállay Miklós és kormányát teljes bizalmáról biztosítja. Az Egyesült Női Tábor közgyűlése Szerdán este tartotta évi rendes közgyűlését az Egyesült Női Tábor a váci utcai új városháza nagytermében. A közgyűlést vitéz Keresztes-Fischer Ferencné elnök nyitotta meg, aki b­e­­szédében először a megjelent előkelő­ségeket üdvözölte. A közgyűlésen résztvettek többek között Antal Ist­ván és Lukács Béla miniszterek, Tom­csányi Kálmán, Kádár Levente, Os­­váth László államtitkár, Homonnáii Tivadar főpolgármester, Szendy Ká­roly polgármester és felesége, Kállay Miklósné, Bárcziházi Bárczy Istvánná, Hóman Bálintné, Varga Józsefné, Reményi-Schneller Lajosné, Ravasz Lászlóné, Éliássy Sándor főkapitány és felesége, vitéz Simon Elemér és felesége, valamint más előkelőségek. Vitéz Keresztes-Fischer Ferencné elnöki megnyitójában az Egyesült Női Tábor munkásságáról számolt be. El­mondotta, hogy a tábor nemcsak az anyaországban, hanem Erdélyben is áldásos munkásságot fejtett ki gyer­mekkertek és gyermekotthonok léte­sítésével. Az elmúlt nyáron igen sok erdélyi gyermeket hoztak fel magyar vidékekre nyaralni, ugyancsak gondot fordítottak az erdélyi menekültek és székely cselédlányok ellátására is. A fiumeiuli otthonban például 10.540 személy kapott szállást és 5350 cseléd­lányt helyeztek állásba. Ugyancsak beszámolt az elnök az Egyesült Női Tábor szociális bizottságának mun­kásságáról is. A finn hadiárvák ja­vára folytatott gyűjtés eredményeként a tábor eddig 30.400 pengőt juttatott el a finn követségre. Megemlékezett az elnök a női honvédelmi szervezet munkájáról is, amely már 2580 szer­vezetet számol. Az elnöki beszámoló után vitéz Bodorné (S­zeke Vilma országos ügy­vezető­ elnök ismertette az Egyesült Női Tábor legközelebbi terveit Krepuska Zsuzsa dr. főtitkár és Deák Bálintné bácsmegyei elnök beszá­molója után a közgyűlést vitéz Ke­­resztes-Fischer Ferencné zárta be. Ezer új házaspár a pápa előtt Vatikánváros, április 22. A pápa ötezer embert fogadott közös ki­hallgatáson, köztük ezer új házas­párt. A hívőkhöz intézett beszédé­ben a Szentatya a házasság felbont­hatatlan jellegét emelte ki. Semmi­féle emberi hatalom — mondotta a pápa — nem oldhatja fel a házas­ság kötelékét. Maga az egyház sem teheti azt, csak egész kivételes ese­tekben. A kánai menyegzőn való részvételével és a csodával, amelyet a menyegzőn művelt, Jézus Krisz­tus megmutatta, hogy a világ meg­szentelését az élet forrásának meg­szentelésével óhajtja megkezdeni. Ettől az időponttól kezdve — mon­dotta befejezésül a Szentatya __ nőtt meg a házasság tekintélye oly­annyira, hogy Krisztus és az egyház egyesülésének jelképévé is vált. Ttthdona m.­a , milliméterenként hétköznap 40 fu­t, vasárnap 50 QU. Legkisebb hirdetés 10 milliméter

Next