Unitárius Élet, 1951 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1951-01-15 / 1. szám
UNITÁRIUS ÉLET V. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 1951 JANUÁR 15. UNITÁRIUS ÉLET L 15. Magyarországi Unitárius Egyházkor püspöki helynöke Szám : 1/1951. PÁSZTORLEVÉL „Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul fi minden élet". (Péld. IV. 23.) „Minek előtte hegyek lettek és föld és világ formáltatok, öröktől fogva mindörökké Te vagy Isten ... a mi esztendeinknek napjai hetven esztendő, vagy ha feljebb, nyolcvan esztendő és nagyobb részük nyomorúság ... életünk csak olyan, mint a fa, mely reggel sarjad. Reggel virágzik és sarjad és estvére elhervad." (Zsolt, X. 6.) A zsoltáríró a miután így Isten örökkévalóságának és az ember múlandóságának ősi dalát elénekelte, ekként imádkozott : Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk. (Zsolt, XC. 12.) Ézsaiás próféta pedig, ki egy eljövendő Messiásról álmodott gyönyörű álmot, így vigasztalta Jeruzsálem szívét: „Megszárad a fa, elhull a virág, de Istennek beszéde mindörökké megmarad." (Ézs. XXXIX. 7—8.) A zsoltáríró is és Ézsaiás is jól tudták, hogy bölcs szívvel élni annyi, mint Isten beszéde. Isten tanácsa szerint élni. Hozzájuk azonban még csak az Ó-testamentum Istene beszélt, ki erős, bosszúálló, akitől csak ezt hallhatták: „Szemet-szemért, fogat-fogért". Beszéde kegyetlen parancs és ijesztő fenyegetés. Az irgalom és a szeretet Istene csak később, az Úr Jézus evangéliumában szólalt meg : „Boldogok az irgalmasok, boldogok, akiknek szívük tiszta, boldogok a békességre igyekezők, boldogok, akik háborúságot szenvednek az igazságért." Ez a beszéd drága örömüzenet. Értelme az, hogy nem a véletlen, vak sors játékszerei, hanem Isten gyermekei vagyunk és így nincs mitől félni, aggódni és kétségbeesni. Úgy szabta meg Isten ennek a világnak menetét, hogy övéi közül soha egy is el ne vesszen. Kedves Híveim ! A közelben és távolban ! Az újesztendő reggelén a hitközösség jegyében mondjunk egymásért áldó imádságot és a zsoltáríróval könyörögjünk Istenhez a legfőbb jóért, mondván : „Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk." Nem tudom, hogy közülünk kinek mennyi van még hátra e földi tereken és hogy ki ért meg közülünk mához egy esztendőt. Hiszen olyan sokan vannak, akikkel egy esztendővel ezelőtt még együtt örvendeztünk és ma már temetőkertekben, hűvös hantok alatt pihennek. Nem tudhatjuk, ki számára mit tartogat ez az esztendő, jót vagy rosszat, örömet, vagy bánatot, bölcsőt, vagy koporsót. A bölcs szívű ember azonban tudja, hogy így van ez jól, mert hiszen az embert nem az teszi boldoggá, hogy a jövendőt előre tudja, hanem a hit, hogy sorsunk Isten kezében van, az ő szeretete soha el nem fogy és áldó jobbja meg nem rövidül. És tudja azt is, hogy a családban, az anyaszentegyházban és a társadalomban akként fog majd alakulni sorsunk, hogy milyen szívvel éljük az életet. „Mert szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, parazitaságok, lopások, hamis tanúbizonyságok, káromlások." (Máté, XV. 19.) De szívből származnak a jó, a nemes, a bölcs és a tiszta gondolatok is, amelyekből a világ számára jólét, boldogság és béke származnak. A JÓ PÁSZTOR (Egyházi beszéd a november 12-i közgyűlésen tartott lelkészszenteléskor.) Alapige : Jan. X. 27—30. (Folytatás.) Az unitárius lelkipásztor eszményképe : Jézus. A jó Pásztor, aki terelgeti nyáját s tudja, hogy a nyájra szüntelenül vigyázni kell. Nincsenek különleges, csodatevő képességei. Nincsen birtokában különös égi erőknek. Egy ember ő is Isten gyermekei közül. De ne gondoljátok, hogy azért valami tudatlan ember ő. Vannak gyönyörű ismeretei! Legszebb tudománya, hogy kivétel nélkül mind ismeri az övéit Nevükön szólítja őket És övéi is ismerik őt Máskép nem is tudná pásztorolni nyáját. Tudja, hogy melyik fél leginkább a vihartól Tudja, hogy melyik szokott inkább elöljárni s melyik körül csoportosulnak a többiek. Soha sem teszi a vezérkolompot arra, amelyik elmaradozik, vagy félrecsapong a többiektől. És nem csak a nyájat ismeri, hanem ismeri a legelőket is. Tudja, hogy vannak veszedelmes legelők. Mérges füvet termő mezőkön, csábító hangú kolompok kísértései könnyen megtizedelhetik övéit Tudja, hogy a mezőkön vannak szakadékok, süppedékes tájak. És vannak völgykatlanok, melyekben viharok tanyáznak. S jajj, ha csak egyszer is nincs helyén a pásztor! Ordas farkasok, vérszomjas hiénák leselkednek a nyájra. Járványos betegségek, pusztító dögvész gyilkos bacalusai szörnyű károkat okozhatnak. Ezért a pásztor ott van mindenütt övéi mellett Egészséges legelőkön, hús vizek mentén legelteti nyáját S egész élete egyetlen boldog szolgálat. Éppen úgy ismeri a fizikai törvényeket, mint mások. Tudja, hogy a vizen csak úgy egyszerűen lábon nem lehet járni és a hánykódó hullámsírok felett kétségbeesett Péternek, ki nyomorult életéért siránkozik, mégis azt mondja: Jöjj ide hozzám ! Tudja, hogy vannak gyógyíthatatlan betegségek és mégis gyógyítja azokat is. Soha le nem mond egyetlen szenvedőről azzal, hogy itt már nincs segítség. Tudja, hogy a hegyek ősidők óta a helyükön vannak. És a saját erőtlenségüktől megrémült tanítványainak mégis azt mondja : Ha csak akkora hitetek volna is, mint a mustármag, azt mondanátok a hegynek : menj innen amoda ! És elmenne! Tudja, hogy az anyag csodálatos világában a sejt, vagy a molekula a legkisebb egység. De a két halat és az öt kenyeret mégis úgy atomokra szedte, hogy mind az ötezren jól laktak belőle s maradt még 12 kosárra való. Adjunk hálát a jó Istennek, hogy esztendeinkhez még egy esztendőt adott és ennek a napnak reggelét megérnünk engedte. Szívleljük meg egyben Pál apostol figyelmeztetését : „Annak okáért, amíg időnk van, cselekedjünk jót mindenekkel, kiváltképen pedig hitünk cselédeivel." (Gal. VI. 10.) A tiszta, igaz és békességre igyekező bölcs szivek jó cselekedeteivel szépítsük meg és tegyük boldoggá egymás számára az Úr 1951-ik esztendejét s cselekvően vegyünk részt azok munkájában, akik a világ számára a békét kívánják biztosítani. Dr. Csíki Gábor, püspöki helynök.