Unitárius Élet, 2013 (67. évfolyam, 1-6. szám)
2013-01-01 / 1. szám
Kedves Olvasóink! Január 26-án, szombaton délelőtt, Nagy Ignác utcai templomunkban szép, felemelő istentisztelet és ünnepség keretében iktatták be tisztségükbe a Magyar Unitárius Egyház Magyarországi Egyházkerületének megválasztott vezetőit. Ezzel az eseménnyel hivatalosan is lezárult az a több évig tartó folyamat, amelynek során a trianoni tragédia, illetve a 20. század diktatúrái által szétszakított erdélyi és magyarországi unitárius egyházrész egyesült. Hosszú tárgyalássorozat végén sikerült megalkotni azt az egységes Alaptörvényt, illetve Szervezeti és Működési Szabályzatot, amit tavaly nyáron a Zsinat és a Főtanács is elfogadott, s ami - a különböző munkaterületekre vonatkozó stratégiákkal együtt - a 2010-es évekre irányt szabhat a Magyar Unitárius Egyház fejlődésének. Örvendhetünk ennek, de elégedettek nem lehetünk, mert most jön a java. Az Alaptörvény, a stratégia, a szervezeti szabályzat formai keretet, vázat ad az egyházi működésnek, de ezt nekünk, kárpát-medencei unitáriusoknak - lelkészeknek, gondnokoknak, presbitereknek, egyházközségi híveknek - kell értelmes tartalommal megtöltenünk. És most már nem lehet, nem érdemes történelmi múltunk súlyos nehézségeire vagy kedvezőtlen külső körülményekre hivatkozni. A kettős állampolgárság bevezetésével közjogi megerősítést nyert a nemzet szellemi-lelki újraegyesítésének folyamata; a határok régóta átjárhatók, a földrajzi távolságok legyőzhetők, csak közös célok kellenek és akarat, elszántság a megvalósításban. Ennek lépéseit koherensen mutatta be budapesti ünnepi beszédében Bálint Benczédi Ferenc püspök, amikor így fogalmazott: „Első feladatunk szembenézni önmagunkkal, megvizsgálni, hogy milyen évtizedeket hagytunk magunk mögött (...) Második feladatunk számba venni a jelen problémáit, és megfelelő felkészüléssel és hozzáértéssel ezek megoldásán dolgozni (...) A közelmúlt megvizsgálása, az önvizsgálat után, a jelen feladatainak számbavételével az egyháznak fel kell mutatnia egy pozitív jövőképet.” Ez utóbbi - a pozitív jövőkép - talán a legfontosabb. Gondoljuk végig, hogy Istenbe vetett töretlen hitünk, valamint tanítómesterünk, Jézus példájának követése mellett milyen „evilági” érveket tudnánk felsorakoztatni, ha például egy konfirmált ifjú azt kérdezné: miért érdemes aktív gyülekezeti tagnak lenni, miért ne csak akkor (10-15 év múlva) jöjjön legközelebb a templomba, ha házasságot köt, vagy ha gyermeke születik? Ahhoz, hogy erre a kérdésre értelmes, elfogadható választ tudjunk adni, jelentős szemléletváltásra van szükség. Ahogyan székfoglaló beszédében - az elmúlt éveket értékelve - Elekes Botond egyházkerületi főgondnok megfogalmazta, „annak ellenére, hogy világnézetünk, hagyományaink és üzeneteink felvilágosultsága és szeretettöltete igen vonzó a hazai értelmiségi körökben, nem sikerült megszólítanunk a társadalom szélesebb köreit. A médiában való szereplésünk esetleges, kiszámíthatatlan és sekélyes volt (...) Nem vagyunk hittérítő egyház, de ki kell jöjjünk templomainkból, el kell mondjuk, hogy mit gondolunk a világ dolgairól annak szélesebb és szűkebb kontextusában; ki kell fejtsük véleményünket hétköznapjaink történéseiről (például fel kell emeljük szavunkat, ha bárkit sérelem ér amiatt, mert valamilyen kisebbséghez tartozik.” Az egyházkerületi beiktató ünnepség másik fontos mozzanata az volt számomra, hogy a két nagyobb protestáns testvérfelekezet - a református és az evangélikus - milyen nyitottsággal, szeretettel fordul irányunkba. Huszár Pál (a Magyarországi Református Egyház Zsinatának világi elnöke), Prőhle Gergely (a Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelője) és Fischl Vilmos (evangélikus lelkész, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának főtitkára) az udvariassági formulákon messze túlmutató nyíltsággal hangsúlyozta: a reformáció lassan fél évezredes üzeneteinek korszerű megfogalmazásában, a protestáns erkölcs és etika következetes képviseletében szükség van az unitáriusokra, és ők számítanak is ránk. Nyílt beszéd, bátorító szavak. Érdemes lenne félretenni régi (részben jogos) sérelmeinket, és bekapcsolódni a felekezetközi párbeszédbe, a protestáns társadalmi-közösségi szerepvállalásba - ahogyan azt baptista, metodista, pünkösdi testvéreink már régóta teszik. Mert nem befelé forduló, csökkenő lélekszámú kuriózum-közösség akarunk lenni, hanem olyan Magyar Unitárius Egyház, amely saját értékrendjével, közösségformáló erejével jelen van a 21. század magyar társadalmában. Retkes Attila UNITÁRIUS ÉLET • A MAGYARORSZÁGI UNITÁRIUS EGYHÁZKERÜLET LAPJA Megbízott szerkesztők: Balázsi László, Gazdag Árpád, Kászoni József, Retkes Attila Tördelőszerkesztő: Gazdag Árpád Szerkesztőség címe: 1055 Budapest, Nagy Ignác u. 2-4. Telefon/fax: 311-2801 unel@unitarius.hu Index: 25 852 Terjeszti, felelős kiadó: Magyarországi Unitárius Egyházkerület HU ISSN 0133-1272 Előfizethető lelkészi hivatalokban vagy csekken. Bankszámlaszám: 11713005-20011631 Egyes szám ára: 400 Ft Évi előfizetési díj: 2400 Ft Nyomda: Press Time Kft. 1066 Budapest, Lovag utca 15. Felelős vezető: Schmidt Dániel Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A folyóiratban megjelenő írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. Következő lapzárta: 2013. április 10.