Unitárius Élet, 2013 (67. évfolyam, 1-6. szám)

2013-01-01 / 1. szám

Kedves Olvasóink! Január 26-án, szombaton délelőtt, Nagy Ignác utcai templomunkban szép, felemelő istentisztelet és ünnepség keretében iktatták be tisztségükbe a Magyar Unitárius Egy­ház Magyarországi Egyházkerületének megválasztott veze­tőit. Ezzel az eseménnyel hivatalosan is lezárult az a több évig tartó folyamat, amelynek során a trianoni tragédia, il­letve a 20. század diktatúrái által szétszakított erdélyi és magyarországi unitárius egyházrész egyesült. Hosszú tár­gyalássorozat végén sikerült megalkotni azt az egységes Alaptörvényt, illetve Szervezeti és Működési Szabályza­tot, amit tavaly nyáron a Zsinat és a Főtanács is elfoga­dott, s ami - a különböző munkaterületekre vonatkozó stratégiákkal együtt - a 2010-es évekre irányt szabhat a Magyar Unitárius Egyház fejlődésének. Örvendhetünk ennek, de elégedettek nem lehetünk, mert most jön a java. Az Alaptörvény, a stratégia, a szerve­zeti szabályzat formai keretet, vázat ad az egyházi műkö­désnek, de ezt nekünk, kárpát-medencei unitáriusoknak - lelkészeknek, gondnokoknak, presbitereknek, egyházköz­ségi híveknek - kell értelmes tartalommal megtöltenünk. És most már nem lehet, nem érdemes történelmi múltunk súlyos nehézségeire vagy kedvezőtlen külső körülmények­re hivatkozni. A kettős állampolgárság bevezetésével köz­jogi megerősítést nyert a nemzet szellemi-lelki újraegyesítésének folyamata; a határok régóta átjárhatók, a földrajzi távolságok legyőzhetők, csak közös célok kelle­nek és akarat, elszántság a megvalósításban. Ennek lépése­it koherensen mutatta be budapesti ünnepi beszédében Bálint Benczédi Ferenc püspök, amikor így fogalmazott: „Első feladatunk szembenézni önmagunkkal, megvizsgál­ni, hogy milyen évtizedeket hagytunk magunk mögött (...) Második feladatunk számba venni a jelen problémáit, és megfelelő felkészüléssel és hozzáértéssel ezek megoldá­sán dolgozni (...) A közelmúlt megvizsgálása, az önvizsgá­lat után, a jelen feladatainak számbavételével az egyháznak fel kell mutatnia egy pozitív jövőképet.” Ez utóbbi - a pozitív jövőkép - talán a legfontosabb. Gondoljuk végig, hogy Istenbe vetett töretlen hitünk, vala­mint tanítómesterünk, Jézus példájának követése mellett milyen „evilági” érveket tudnánk felsorakoztatni, ha példá­ul egy konfirmált ifjú azt kérdezné: miért érdemes aktív gyülekezeti tagnak lenni, miért ne csak akkor (10-15 év múlva) jöjjön legközelebb a templomba, ha házasságot köt, vagy ha gyermeke születik? Ahhoz, hogy erre a kér­désre értelmes, elfogadható választ tudjunk adni, jelentős szemléletváltásra van szükség. Ahogyan székfoglaló be­szédében - az elmúlt éveket értékelve - Elekes Botond egyházkerületi főgondnok megfogalmazta, „annak ellené­re, hogy világnézetünk, hagyományaink és üzeneteink fel­­világosultsága és szeretet­töltete igen vonzó a hazai értelmiségi körökben, nem sikerült megszólítanunk a tár­sadalom szélesebb köreit. A médiában való szereplésünk esetleges, kiszámíthatatlan és sekélyes volt (...) Nem va­gyunk hittérítő egyház, de ki kell jöjjünk templomainkból, el kell mondjuk, hogy mit gondolunk a világ dolgairól an­nak szélesebb és szűkebb kontextusában; ki kell fejtsük véleményünket hétköznapjaink történéseiről (például fel kell emeljük szavunkat, ha bárkit sérelem ér amiatt, mert valamilyen kisebbséghez tartozik­.” Az egyházkerületi beiktató ünnepség másik fontos mozzanata az volt számomra, hogy a két nagyobb protes­táns testvérfelekezet - a református és az evangélikus - milyen nyitottsággal, szeretettel fordul irányunkba. Hu­szár Pál (a Magyarországi Református Egyház Zsinatának világi elnöke), Prőhle Gergely (a Magyarországi Evangé­likus Egyház országos felügyelője) és Fischl Vilmos (evangélikus lelkész, a Magyarországi Egyházak Ökume­nikus Tanácsának főtitkára) az udvariassági formulákon messze túlmutató nyíltsággal hangsúlyozta: a reformáció lassan fél évezredes üzeneteinek korszerű megfogalmazá­sában, a protestáns erkölcs és etika következetes képvise­letében szükség van az unitáriusokra, és ők számítanak is ránk. Nyílt beszéd, bátorító szavak. Érdemes lenne félre­tenni régi (részben jogos) sérelmeinket, és bekapcsolódni a felekezetközi párbeszédbe, a protestáns társadalmi-kö­zösségi szerepvállalásba - ahogyan azt baptista, metodis­ta, pünkösdi testvéreink már régóta teszik. Mert nem befelé forduló, csökkenő lélekszámú kuriózum-közösség akarunk len­ni, hanem olyan Magyar Unitári­us Egyház, amely saját értékrendjével, közösségformáló erejével jelen van a 21. század magyar társadalmában. Retkes Attila UNITÁRIUS ÉLET • A MAGYARORSZÁGI UNITÁRIUS EGYHÁZKERÜLET LAPJA Megbízott szerkesztők: Balázsi László, Gazdag Árpád, Kászoni József, Retkes Attila Tördelőszerkesztő: Gazdag Árpád Szerkesztőség címe: 1055 Budapest, Nagy Ignác u. 2-4. Telefon/fax: 311-2801 unel@unitarius.hu Index: 25 852 Terjeszti, felelős kiadó: Magyarországi Unitárius Egyházkerület HU ISSN 0133-1272 Előfizethető lelkészi hivatalokban vagy csekken. Bankszámlaszám: 11713005-20011631 Egyes szám ára: 400 Ft Évi előfizetési díj: 2400 Ft Nyomda: Press Time Kft. 1066 Budapest, Lovag utca 15. Felelős vezető: Schmidt Dániel Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A folyóiratban megjelenő írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. Következő lapzárta: 2013. április 10.

Next