Vadász- és Versenylap 12. évfolyam, 1868
1868-06-30 / 18.szám
Jött leiz a sok közti néhány kakas kedvezően is a lesekhez, de az éjjeli nagy csata után, mellyel a boros és seres palaczkokkal küzdöttünk, részint elszundikáltuk a kedvező alkalmat, részint csötörtököztünk rosz rendben tartott puskánkkal, részint pedig simplicitet hibáztunk egy és más ok miatt, sőt még a miatt is, mert felejtettünk fegyverünkbe széfet tölteni! Bizony pedig, kedves papom, fojtással nem ellövünk mirfajdot! Tomory erdőmester a gr. Andrássy György pacsai, uhornai s dernei holláin sem volt szerencsésebb. Itt is sok a nyirfajd, de e jeles vadász egyetlen lövéshez sem juthatott s csak egyik kerülője lőtt egy nyirfajdot. Ez volt az egyetlen egy darab, melly a dobsinai határtól Tolna megyéig 4 mértföldnyi hoszban vonuló éjszakkeleti hollákon ez idén lövetett. Csetneki holláinkon ez idén szintén kissé nagyobb számban láttunk fajdot, bár mindamellett itt igen gyéren találtatnak. Lövetett 1 siketfajd s 3 nyirfajd, hibázva — mint itt mondjuk fusolva — lett 1 siketfajd s 3 nyirfajd, tehát szintén annyi. Ez utóbbiak közt volt a „Vadász és Versenylap" ez idei 15-dik számában a 236-dik oldalon említett, 3 év ólta bűvösnek ismert erős nyirfajdkakas is.*) Erről már május 4-én jelentette az erdész, ki a dargtereket kellő figyelemben tartotta, hogy „Der Alte ist wieder da." A Harovi vrch nevü tensikon, hol tavar dürgött, s leginkább harmadéve próbálta ki türelmünket, ugyan ott dürgött most is ezen erős fajd. Azonosságán kételkednünk nem lehetett, mert a többi néhány kakas közül, mellyek közelébe merészkedtek, nemcsak ereje s nagysága által vált ki szembetűnően, hanem egész viselete is óvatosabb s furfangosabb volt mint a gyengébb kakasoké. A leseket, bokrokat, köveket s földemelkedéseket gondosan kikerülte s egymásutáni két reggelen soha sem ment egy helyre, hol pedig legkisebb gyanút fogott vagy pláne elriasztatott, mi néhányszor megtörtént, oda 4—5 napig sem tért vissza. E bűvös s érdekes fajdot mi május 3 tól 20-áig figyelemmel kisértük, láttuk azt, hogy félórai kerületben majd itt majd ott dürg, el-ellátogatott a 3/4 óra messzeségre fekvő Javorinai fensikra is, s ahova jött, ott rögtön elverte a többi kakasokat s mindenütt kitűnt ereje s nagysága által. Igen vén egyébbiránt még nem lehet, mert a legtöbb tyúk mindig körülre láttatott, míg a gyengébb kakasok többnyire magányzók voltak. Én őt május 8-án reggel 14 óra alatt háromszor láttam a Javorinán, gyengébb kakast vervén s űzvén maga előtt. Láttam azután május 19-én a Harovi vrben, a derengő regg keleti hátterében, közel lesemhez tánczolni. Itt rövid ideig mulatott, mert felső szomszédomat, ki fiatal vendég létére illy madarat soha sem látván, leséből fejét kelleténél tovább találta kidugni, megneszelten elvonult. Másnap május 20 kán e tájra nem jött, hanem tovább az erdő szél mellett összejött véletlenül egyik tapasztalatlan kerülőnkkel, ki a félhomályban, mert még 3 óra sem volt éjfél után, reá durrantott s hibázta. A fajd erre tovább vonult s a fényük közt tovább hallatta görgöléseit s csufolódásait. No lám, csak nagy kópé az. Köszönjük egyúttal, hogy akkori szíves felkérésünkre e kitűnő állatról ismét valamit hallhatunk. Szerk.