Vadász- és Versenylap 14. évfolyam, 1870

1870-02-10 / 4. szám

e) A méntelepek részé­re szállítandó mének árából 30000 25000 185000 d) szolgálatra és tenyész­tésre alkalmatlan ki­sorolt lovak és az el­hullottak bőre árából 500 500 2000 Fedeztetési dijakból. . 20000 500 1500 Szökevények után be­szedett dijakból.... . 5 24 100 100 400 c) A méntelepek bevétele. Összesen :­­ 87220 32655 210619 330494 Nagy- Székes- Sepsi Sz. Körös Fehérvár György Szolgálati dijakból.. . 360 42 22 Kisorolt anyagok és szerek elárusitásából. 60 30 15 Kisorolt lovak és az elhullottak böre ela­dásából 6500 5100 1400 Fedeztetési dijakból. . 64500 32300 13600 Szökevények után be­szedett dijakból... . 35 . 30 Vegyesekből 300 200 105 Összesen : 71755 37672 15172 12 4599 A képviselőház febr. 4 és 5-­ én tartott üléseiben került e költségvetés a ház asztalára. Ki kell emelnünk e budget tárgyalásánál azon ritkán jelentkező egyetértést, mellyel az országgyű­lésünk minden pártárnyalata tagjaitól fogadtatott, s melly reményt ad, hogy a kormány az országos ló­tenyésztés ügyében czélzandó reformjai kiviteléhez a képviselőházba mindig készséges segitségre ta­lál. — Szó­lak az általános vitához: S­i­m­o­n­y­i Ernő. A lótenyésztésre előirányzott összegeket helyesli, csak azt kívánja, h­ogy az ál­lamméneseknél alkalmazott rendes katonák lassan­ként honvédekkel pótoltass­­ak. Tisza Kálmán: A méntelepeket államgazdászati szempontból hasznosak tartja , megszavazza a kivánt költséget, de elvárja a minisztertől, h­ogy tapaszta­latokat merítve, a jövő évi költségvetésben terjessze elő a szükséges reformokat. Némelyeket azonban már most akar megemlíteni, s ezeket 3 főirányra osztja. Az első a dolognak jogi oldala. Annyit tán jo­gosan várhatott volna Magyarország, miután nem kötelesség, de méltányosság alapján oly nagy terhe­ket vállalt magára, hogy ott, hol a közgazdálkodás folytán valami kis előny mutatkozott részére, annak élvezetében háborí­tatlanul m­egh­agyassék. Nem ro­konszenves érzelmekre és az igazság nem igen ké­nyes érzetére mutat, h­ogy Austria itt a létezőnek 70°/o-ját el szeretné az országtól ragadni, holott a közös költségen kívül Magyarország szolgáltatta a szükséges földbirtokot. Arra kéri a minisztert, h­ogy az ily méltánytalan és igazságtalan követelésekkel szemben álljon hatá­rozottan a negatió terére. Mert utoljára is mentül nagyobb engedékenységet mutat a kormány, annál túlságosabbak lesznek a követelések; ilyenekkel szemben csak az absolut negatió használhat. Külön­ben, ha tetszik azon uraknak a kérdés azon oldalát vitatni, hogy mi fordíttatott a közös adókból Ma­gyarország javára, és mi a túl országok javára, úgy hiszem a computust elfogadjuk, de akkor majd kö­vetelni fogjuk a bécsi operaház költségeinek egy részét, a temérdek vasutakba fektetett összegek egy részét, az intézetekre és országutakra fordított költ­ségek egy részét, a triesti kikötőbe fektetett roppant tőkék egy részét és akkor lássuk, hogy ki húzza a rövidebbet. A másik szempont a takarékossági szem­p­ont.A megtakarítást lehetségesnek tartja a személy­számnál, s nem oszthatja azon nézetet, hogy min­den két állat mellé kell egy ember. Magánosoknál méncsikó és más nagyobb 4 éves állatoknál három­négygyel bán el egy ember, a ménesben 12 vej is. Átlag véve elégnek tart 4 darabhoz egy embert, mi­által 150 ezer frt. volna megkímélendő. Harmadik szempont a személyzet kérdése Nem helyeselheti, hogy Magyarország méneseinél oly személyzet alkalmaztatik, mely a közös minisztéri­umtól függ. (Helyeslés.) Magyarország tekintélyével nem találja megegyeztethetőnek, hogy a közös had­ügyminiszter befolyása alatt álló tisztikar rendelke­zik ott; az ország sohasem lehet biztos az iránt, hogy az fog történni, mit speciális érdekei kívánnak, és nem tudja összeegyeztetni a kereskededelm­i mi­niszter felelősségével, h­ogy ott egy hatalmas úr ren­delkezzék. (Helyeslés ) Egyátalában nem látja át, mert kellene az itt alkalmazottaknak a közös hadse­reg tagjainak lenni ? Ez nincs a törvényben, és nem egyezik meg a helyes felfogással sem. Kéri a minisz­tert, rendelkezzék úgy, hogy az abnormis helyzet megszűnjék, és hogy azon birtokokon, mely senki másé mint Magyarországé, ne rendelkezzék más, mint Magyarország minisztere. (Helyeslés.) Várady Gábor a miniszteri jelentésből olvassa, h­ogy szóban volt a k­ét minisztérium közt fajkiegyen­lítési kérdés. Nem tudja, h­ogy ennek alapján történt-e kicserélés, de ha megtörtént, kijelenti, h­ogy azt nem helyeselheti. Fölvilágosítást kér a minisztertől erre nézve. G­o­r­o­v­é István miniszter legelőbb e kérdésre vá­laszol. A kicserélés valósággal megtörtént, de ez­ál­tal Magyarország lótenyésztési érd­kei semmi rövid­séget nem szenvedtek, mert Magyarország oly fajt nyert, mely lótenyésztési igényeinek megfelel, ellen­ben adott oly fajt, melyet nélkülözhetünk. Tiszának felelve kijelenti, hogy a magyar kormány a közjogi egyezkedésben határozott állást foglalt s mig Magyarországnak a ménes­birtokokr­a vonatkozó minden igényei el nem ismertetnek, addig nem is ad ki semmit. Sajnálja és ebben egyetért Tiszával, hogy a túlsó minisztérium részéről nem mutatkozott méltá­nyos elismerése Magyarország igényeinek, de mond­hatja, hogy a magyar kormány szorosan ragaszko­dott Magyarország jogainak fentartásához és tágítani mit sem akart (Helyeslés.) Ez álláspontot elhagyni most sincs szándékában. A­mi a lótenyésztést illeti a kormány h­asonlag mindent megtesz, a mi nagyszámú lovaink nem­esítésénél czélra vezethet. Van az eddigi kimu­tatások szerint 2 millió lovunk, tehát majdnem annyi mint Angliának, de ett a nemesítést a tökély legnagyobb fokára vitték, m­íg a mi lovaink nagy része alig használható. A­mi a kezelést illeti,intézkedés létetett, h­ogy önálló hazafiakból, szakértőkből bizottság alakítas­sék, mely egy gazdaság, valamint a lótenyésztés vezetésére a kormánynak tanácsot fog adni. Habár határozott választ nem adhat az iránt, mi czélszerűbb: a katonai szervezet,vagy a polgári lábra állítás, elvégre nincs ellenére, hogy a kezelés egészen polgári lábra állítassák, vagy hogy a hon­védségnek adassék át. Köszönettel fogadja a támo­gatást, melyet a baloldal részéről Tisza Kálmán nyújt és reméli, hogy a ménesek apránként el fogják érni a czélt, mely abban áll, hogy Magyarország a contin­ens leggazdagabb, legkiterjedtebb lótenyésztő államává válljék. Ivánka Imre: Azok közé tartozik, kik a méne­seket határozottan katonai kezelés alatt kivánják tartani, de nincs egy véleményen a miniszterrel, hogy a közös hadügyminiszter befolyása csekély, mellékes. Az idők változhatnak, és jöhet egyszer pa­rancs Bécsből, hogy szedjék fel a ménest, mit a fegyelmezett katona meg is tesz. A katonai szer­vezet megtartva, a személyzetet a hon­védelmi miniszter alá kívánná he­lyeztetni. A ház erre a költségvetést minden levonás nél­kül elfogadta. Észrevételei az MM lótenyész-intézetei költség­vetéséhez mellékelt miniszteri „Jelentésb­e. Pár nappal ezelőtt került országgyűlési tárgya­lás alá a földmiv. ministérium által már régeb­ben az állandó pénzügyi bizottság elé terjesz­tett, ettől jóváhagyólag ajánlott és e lapok múlt számában ismertetett költségvetés, s mi­dőn annak megszavazásával a képviselőház, habár csak közvetve, tüzetesebben nyi­latkozott az országos lótenyésztés nagy hord­erejű kérdése felől, legyen szabad nekünk is néhány észrevételt és megjegyzést koc­káztatni e tárgyban. Olvastuk a földmiv-­, ipar- és keresk­­ügyi miniszter úrnak e tárgyról az állandó pénzügyi bizottság kívánságára előterjesztett, s a méne­sek költségvetését okadatoló „jelen­tését", s pedig nagy érdekkel olvastuk, an­nál inkább, miután reánk tenyésztőkre nézve főfontosságú dolog felismerni, milly ál­láspontot szándékozik az á 1-1 a m a lótenyésztési ügy kö­rül foglalni, miután ennek jövőjére mindenütt a legnagyobb befolyással az állam magatartása szokott lenni, mint ezt a Conti­nens főbb államaiban is észleljük. Mennyivel okadatoltabb e kíváncsiság ná­lunk, hol az egyéni önálló kezdeményezés, a teljes „debandement" elé néző lótenyésztés kö­rül — az állam erőteljes gondoskodása és ve­zetése nélkül, falra borsót­ hányás volna, ezt minden rationális gazda­ember velünk együtt érzi. Fokozá végre az érdekeltséget annak tu­data , hogy modern államkormány­zata az már, melly ítéletet lesz mondandó e fontos kérdés felett; hogy tehát nem holmi felülkerekedett egyéni hajlamok, v. nemzeti sympathiák megnyerése iránti tekintet — mint ezt az absolut kormány által felkarolt ménesek ügye gyanittatá, hanem tisztán tár­gyilagos szempontok és üzletszerű szá­mítás lesznek döntők a miniszter e verdictjé­ben. Hogy ezen verdict — a minden sorából ki­rívó alapos, komoly vizsgálat után a lótenyész­tési ügy s ennek államménesekben ápo­lására nézve olly kedvezően ütött ki: ez, bátran merjük állítani, á­lla­l­ános örö­met gerjes­ztett az ezen szakmával közvetlenül foglalkozók közt. Nem tartjuk szükségesnek a miniszteri „je­lentés" teljes taglalásába bocsátkozni; ismeretes az s nagy figyelemmel tan­ulmányoztatott ugy is szakférfiúink által; mi itt csak n­é­h­á­n­y észrevételt akarunk tenni a benne előso­rolt, s a lótenyésztés körül irány­a­d­ó­k a­­ szolgálandó alapelvekhez, mel­lyek nagyobb részében az ügy gondolkozó ba­rátja ugy is a magáért, vagy is még azokat is­merendi fel, mellyeket a tapasztalás még min­denütt helyeseknek, üdvöseknek bizonyított. Illy helyes tapintatu, a kormány szabadelvű felfogását tanusitó s a siker lehető legbiztosb zálogául szolgáló intézkedésnek kell tekinte­nünk a miniszter abbeli törekvését, miszerin­eltérve az előbbi kormány által követett egyol­­dalu iránytól — a „vidéki országos ló­tenyésztési bizottmányok" alakítá­sával iparkodik ez ügyet popularizálni, hogy ugy mondjuk a nemzet testébe vérébe átvinni; — s mint miniszter úrnak a képviselőházban tett rövid nyilatkozatából értettük: e felhí­vás nem fog hatástalanul elhang­zani, s örömmel hozandják tapasztalásaikat a közjó czéljára; jól tudván minden körülte­kintő gazda és hazafi, milly égető szükség ha­zánkban — mind rationáli­s, mind v­é­d­ermi tekint­etben — a lótenyésztés eme­lése. Hogy ez azonban sikerre vezessen: szüksé­ges azon rendszernek, mellyben jövőre országos lótenyésztésünk vidékek s körülmények szerint vezetendő leszen, — mielőbbi megállapítása, s ez, mint tudjuk — ugyancsak a vidéki bizott­mányok közreműködésével már folyamatban is van. Váljon e rendszer keresztülvitele körül meg lesz-e adva a centralizatiónak annyi, (ért­jük a központi szellemi vezényletet) — mennyi 5* 27

Next