Valóság, 1998 (41. évfolyam, 1-12. szám)
1998-02-01 / 2. szám - MŰHELY - KÉRI KATALIN: Nők a csillagászat történetében
KÉRI KATALIN: NŐK A CSILLAGÁSZAT TÖRTÉNETÉBEN nyugvó újplatonizmusnak. A tudós nő, akinél számos, a keresztények által üldözött pogány menedéket talált, maga is üldözötté vált. Bár a város római helytartójának, a keresztény Oresztésznek a barátja és a pártfogoltja volt, a mágiával és a tömegek hipnotizálásával vádolt Hypatia negyvenöt évesen erőszakos halál áldozata lett. 415- ben - Cirill pátriárka idejében - fanatikus szerzetesek egy csoportja kirángatta a kocsijából a Muszeionból hazatérő Hypatiát, s a Cesariumnak nevezett templomba hurcolta. A ruháit letépték, a bőrét és a húsát éles kagylókkal és kövekkel felhasogatták, s testének darabjait a város különböző helyein szétszórták.11 A műveit elégették, úgyhogy az utókorra egyetlen sora sem maradt.12 csillagászati és egyéb munkásságáról tanítványai írásaiból értesülhetünk. Halála véget vetett az újplatonikus tanításoknak Alexandriában és a Római Birodalomban. Hypatia neve máig szimbolikus a nőtörténetírásban és a csillagászat történetében egyaránt. Emlékét egy róla elnevezett holdkráter, egy 1884-ben felfedezett aszteroida 13 és több tudós társaság őrzi. (Csillagásznők a XVI-XVIII. századi Európában) A csillagászati megfigyeléseket végző hölgyekről a középkor végéről származnak a következő adataink. Kopernikusz műve, az 1543-ban kiadott De revolutionibus orbium coelestium valódi fordulópont volt a csillagászat történetében. A lengyel kanonok a régi görög számításokat felhasználva, több évtizednyi vizsgálódás és töprengés után állította fel heliocentrikus világképét, s ezzel új irányt szabott a csillagászati kutatásoknak.14 A reneszánsz időszakában az új természettudományos eredményekkel a művelt nők is megismerkedhettek, bár ez a korszak - amelyből kétségkívül jelentős nőalakok neve is fennmaradt - általánosságban nem lendítette fel a nők képzését. Azok az előkelő hölgyek, akik tanulni vágytak, többnyire önállóan sajátították el a matematikai, a csillagászati vagy az egyéb tudományos ismereteket. így volt ez például Marie de Coste Blanche esetében is, aki 1566-ban Párizsban publikálta A Nap és a Föld természetéről című művét.15 Kopernikusz szellemében dolgozott az uraniborgi csillagdában Sophie Brahe (1556 k.—1643), a nagy csillagász, Tycho Brahe testvére. A hölgy a fivérével együtt alapvető jelentőségű kutatást végzett a bolygók pályájának kiszámítására vonatkozóan, s az eredményeiket később Kepler is felhasználta.16 Sophie Brahe mellett még valószínűleg sok, mára már elfelejtett nő is dolgozott e tudományágban abban az időben. A következő évszázad, az újkor hajnala több neves csillagásznőt is adott Európának. Marie Cunitz (1610-1664) századának híres lengyel csillagásznője és matematikusa volt. A sziléziai születésű hölgy ifjúkorától kezdve ismerkedett a tudományokkal, antik és modern nyelveket tanult, az orvoslás történetével foglalkozott, de leginkább a matematika és a csillagászat érdekelte. Orvostudományra és csillagászatra Elias de Löwen tanította a fiatal lányt, s 1630-ban feleségül vette lelkes tanítványát.17 Házastársakként csillagászati megfigyeléseket és méréseket végeztek a bolygók mozgására vonatkozóan. A dán Longomontanus táblázatait használták segédeszközként, ám ezekről bebizonyosodott, hogy megbízhatatlanok. Cunitz és férje ezért Kepler tábláihoz fordultak, s ezekkel próbálták tökéletesíteni saját számításaikat. Szűkös anyagi lehetőségeik azonban nem tették lehetővé számukra, hogy beszerezzék a szükséges vizsgálati eszközöket, így számolási műveleteik során többször is hibáztak. A harmincéves háború idején Marie Cunitznak menekülnie kellett lengyel földről.