Valóság, 1999 (42. évfolyam, 1-12. szám)

1999-01-01 / 1. szám - BORBÉLY IMRE: A nemzetstratégia fogalmi megalapozása

2 BORBÉLY IMRE: A NEMZETSTRATÉGIA FOGALMI MEGALAPOZÁSA tovább élnek, s ez, össztársadalmi morális passzivitással a háttérben, korrupciós me­­tasztázist idézhet elő e társadalmakban.­ E komplex helyzetben a kedvező spontán rendeződés valószínűtlen. A puszta adminisztráció szűk látókörű perspektívája és a távlatok nélküli, összehangolatlan (random) programalkotás elégtelen. A fejlett nemzetekhez felzárkózni igyekvő közép-európai magyar nemzet számára az optimá­lis vagy azt megközelítő út leginkább a stratégiai gondolkodás, a műhelymunka, a tu­datos közép- és hosszú távú tervezés lehet, amelynek eredménye a nemzetstratégia­ lenne. A témát félre lehetne tenni azzal, hogy a nemzetstratégia definiálhatatlan fikció, a történelem - és benne az egyes nemzetek történelme - nem vezérkarok által terve­zett stratégiák mentén alakul, hanem a gazdasági fejlődés, a piac és a kultúrák tör­vényszerűségeinek „láthatatlan keze ” által formálódik. A „megfelelő” egyén és a „megfelelő” elit pedig a történelmi szükségszerűségek szerint kerül a megfelelő hely­re, s játssza el a maga szerepét. Holott az egyén vagy csoport (elit) történelemalko­tó szerepének az ismert történelmi tények fényében nagyobb jelentőséget kell tulaj­donítanunk. Izrael nem utolsósorban kisszámú elhivatott értelmiségi akarata és ter­vező munkája révén jött létre.10 Japán 1945 utáni újjászületése és a világ technoló­giai élvonalába való felzárkózása nagyrészt a M. I. T. I. (Ministry of International Trade and Industry) típusú műhelyek által kidolgozott nemzetstratégiáknak köszön­hető. Éppen ezért örvendetes, hogy Magyarországon az utóbbi időben több tanulmány és könyv is megjelent e tárgykörben.11 Ezeknek az áttekintése után viszont óhatatla­nul arra a következtetésre jut az olvasó, hogy a szerzők különbözőképpen, néha homlokegyenest ellentétesen értelmezik a nemzet, a stratégia vagy éppenséggel a nemzetstratégia fogalmát.12 írásomnak az a célja, hogy a további munkához egysé­ges fogalmi alapot, koherens rendszert teremtsen. Igyekeztem olyan szemantikai rendszert felvázolni, amely független a „mennyiségi kritériumoktól”,13 s inkább a mi­nőségi kritériumokra alapoz, ezek ugyanis nemcsak kommunikációs szinten nyújta­nak segítséget, hanem mélyebb, kreatív szinten is. A stratégiát alkotó és azt valóra váltó folyamatnak többé-kevésbé önálló funkciójú döntési szintekre való felbontása kísérlet a minőségi kritériumokon alapuló fogalmi rendszer megalkotására. A nemzetstratégia fogalmának tisztán szemantikai, a szó legszorosabb értelmében vett megközelítése szétfeszíti a konkrét megvalósíthatóság keretét, hiszen a problé­mafelvetés kimerítő elemzést és részletekbe menő programalkotást feltételezne, ám ez a gyakorlatban keresztülvihetetlen. A fejlődési irányt meghatározó, a társadalom igyekezetét fókuszáló kulcsszavak (honalapítás, modernizáció, nyugatosodás, izola­­cionizmus, felszabadulás, tudásközpontúság stb.) azonban egymagukban elégtele­nek. Elvi problémát jelent megvonni e két szélsőség között a határt. Charles E. Lindblom14 kifejti, hogy ez a döntés bizonyos fokig világnézetfüggő, hiszen máshol húzzák meg a határt a tudományos programalkotást előnyben részesítők (például Marx), mint a stratégiai programalkotás apologétái (például John Stuart Mill). E két koherens és összehangolt programokat alkotó eljárásmód közti alapvető különbség a jövőbeli előreláthatatlan körülménymódosuláshoz kötődik, pontosabban az ebből adódó bizonytalanság kezeléséhez. A tudományos programalkotás e bizonytalansá­got minél kisebbre igyekszik zsugorítani. Szélsőséges formájában eljut a mindenre kiterjedő, a jövő totális meghatározására törő (és a bizonytalanságot teljes mérték­ben kiiktatni igyekvő) tervgazdálkodáshoz. A stratégiai programalkotás alternatívá­kat gyárt egy vezérfonal mentén, s az alternatívák között bizonyos kritériumok alap­

Next