Városépítés, 1971 (7. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 4. szám - Szokolay Örs: Mátészalka városközpont tervpályázata

ményében kb. 900 m hosszú gyalogos főutcát két helyen keresztező „parkoló­ utcák” az összes meglevő és tervezett intézmények jármű megközelítését biztosítják. Az egyetlen nehézséget a tervezett 49. sz. úton az eddigi egy kereszteződés helyett három becsatlakozás elfogad­tatása jelenti. A tervpályázat s ennek alapján a terv még egy olyan út kiépítésének gondolatát hozta, amelynek szerkezeti jelentősége van. A terület déli részén célszerű kiépíteni egy olyan KVNy-i irányú utat, amely a vasút­állomás teherforgalmi részétől a lehető legrövidebb úton, a városköz­pont érintése nélkül éri el a 49. sz. utat. Ez már csak azért is szükséges, mert a MÁV a darab és ömlesztett áru forgalmának „körzetesítését” valósítja meg, amelynek következtében a környező községekbe az áru a mátészalkai állomásról közúton jut el. A hiányzó közintézmények elhelyezésére a tervpályázat sok értékes gondolatot hozott, különösen az intézmények funkcionális csoportosí­tására születtek hasznos javaslatok. Szinte természetesnek kell tarta­nunk, hogy ezek közül jónéhányat már a részletes rendezési tervbe sem lehetett átvenni és sajnos még a részletes rendezési terv is módosul a megvalósítás során. Az adottságok és az anyagi lehetőségek túlontúl sok megalkuvásra kényszerítik a városrendezőt. Persze egy meglevő városban sohasem lehet ideális megoldásokat elérni, de azt is be kell látni, hogy ha egy épület elhelyezésénél 200 000,5 Ft-ot megtakarí­tunk, az épület fennállása során esetleg ennek sokszorosát fizetjük rá a kedvezőtlen elhelyezés következtében. Még egy hasznos tanulsága volt a pályázatnak, amelyet meg kell emlí­tenem, a lakóterületek kialakítása terén. Egyetlen pályázati munka sem tervezett a város helyett lakótelepet. Ez azt jelenti, hogy zártsorú be­építést kell létrehozni, vagy legalább is határozottan az utcákra kom­ponált építészeti megfogalmazást. Néhány helyen — főleg a negyedik ötéves tervben beépítendő területen — alkalmaztak a tervek tömbtel­kes beépítést, de itt is úgy, hogy a területet a lakóépület maga osztja közlekedési és zöldterületre. Külön probléma, de nemcsak Mátészalkán, a tömbtelkes és telkes be­építés szomszédsága. Nem áll kellő mennyiségű tapasztalat, vagy infor­máció rendelkezésemre, de az az érzésem, hogy a két terület eltérő hasz­nálati és fenttartási módja közötti különbség előbb-utóbb megoldhatat­lan konfliktusokhoz vezet. Úgy vélem, nem volna szabad e probléma mellett behunyt szemmel elmenni, különösen a Mátészalka nagyság­­rendű városok esetében. A tervpályázat Bíráló Bizottságának tagjai egyöntetűen megállapítot­ták, hogy a tervpályázat nagyon eredményes és hasznos volt, mert olyan új gondolatokkal és műszaki megoldásokkal gazdagította a város­­fejlesztés munkáját, amelyeket egyetlen tervező sem tudott volna egyedül asztalra tenni. Én azonban azt hiszem, a pályázat egyik legna­gyobb haszna az volt, hogy a város felelős vezetőinek gondolkodás­­módját közelebb hozta a városrendezőkéhez. Ez a tény már szinte ga­rancia arra, hogy ez a gyorsan fejlődő város szakmai szempontból is optimálisan alakul. 3. díj: 6. sz. pályamű: Kalata Gyula, Albóczi Lászlóné; közlekedés: Kálnoki Kis Sándor VÁTI Megvétel: 3. sz. pályamű: BUVÁTI Megvétel: 4. sz. pályamű: NYIRTERV Megvétel: 5. sz. pályamű: Északterv 28

Next