Városok Lapja, 1914 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1914-01-03 / 1. szám
1914 január 3. VÁROSOK LAPJA fogja üdvözölni, mert egy uj reményekkel teli fejlődést biztosító korszaknak kezdetét fogja jelenteni a magyar városok életében. Preszly Elemér dr. 3 piciéig párosod tyfelügye. Irta: Wolf Zsigmond, Pozsony sz. kir. város tvhatósági bizottságának tagja. A vidéki városok hitelügye a városok országos kongresszusán már többször tárgyaltatott, mégpedig már az ezelőtti normális helyzetű időkben is, amidőn a községi kölcsönökkel foglalkozó fővárosi bankok részéről a hiteligények még könnyen és méltányos feltételek alatt találtak kielégítést, és mikor jogos panaszokra alig volt ok. Az utóbbi időben különösen a nagyváradi értekezlet alkalmával jött megint a városok hitelügye szóba és a felmerült rekriminációk az 1913. évi páratlan rossz pénzügyi helyzet alatt legalább is érthetők voltak, ámbár a krízis nem kizárólag Magyarországban mutatkozott, hanem általános jellegű volt. Hogy a vidéki városok hitelügye javuljon, ez iránt háromféle terv merült fel: 1. hogy a kormány adja meg a városoknak a kötvénykibocsátási jogát; 2. hogy alapíttassék egy városi bank; 3. hogy a szükséges hitelt a városoknak maga a kormány adja vagy szerezze meg. A mai cikkemben az első pont alatt említett tervvel akarok foglalkozni. Egy negyed évszázad óta lévén Pozsony törvényhatósági bizottságának tagja, aki e város több kölcsönügyleténél működtem közre és addig fáradoztam, míg Pozsonynak a kötvénykibocsátási jogot megszereztem, talán elég tapasztalattal bírok, hogy e kérdéshez felvilágosítólag hozzászólhassak. Pozsony város eddig három törlesztéses kölcsönt kötött. Az elsőt a 90-es években 4 millió összegben az I. Pozsonyi takarékpénztárral 4.40o/a kamattal és 36 fillér törlesztéssel 58 évre. Az említett pénzintézet kötvényeket nem bocsát ki, a kölcsönösszeg teljes 100 nyo-kat számoltatott le. 1903-ban a városnak ismét volt 6 millió koronára szüksége. Mielőtt a fővárosi bankokkal tárgyaltunk volna, engem kiküldtek Németországba puhatolózni, vájjon ott lehetne-e kölcsönre szert tenni. Mondhatom, hogy Németországban a legelső intézeteknél meg lett volna a hajlandóság Pozsonynak pénzt adni, mégpedig nagyon méltányos áron, de az első feltétel, »sine qua non«-ja az volt, hogy a városnak kötvényeket kellene kibocsátania. Ezt hazajövetelreferálván, a kormányhoz (akkor Széli volt a ministerelnök) fordultunk, hogy adja meg Pozsonynak a kötvénykibocsátási jogot. De Lukács pénzügyminister úr erre hajlandó nem volt és a város kérelmét »finánc-politikai okokból« elutasította. Pozsony azután a 6 milliós kölcsönt megkötötte a magyar takarékpénztárak központi jelzálogbankjával 4.18 százalék kamattal és 97.10 kurzussal, ami körülbelül 4.30o/o-nak felel meg. Ily olcsó kölcsönt magyarországi város még nem kötött. (De még az állam sem.) Pozsonynak 1909-ben már megint 15 millióra volt szüksége. Ez időben Popovics Sándor államtitkár volt városunk képviselője és az ő hathatós támogatásával ezúttal sikerült Wekerle ministerelnököt rábírni, hogy Pozsony, Fiume és Zágráb városoknak a kötvénykibocsátási jogot megadja, illetve, hogy a kötvények adómentessége iránt a képviselőház elé törvényjavaslatot terjeszszen. A képviselőház azonban Justh Gyulának az önálló bank ügyében folytatottt magatartása következtében munkaképtelen lett és kötvényeink ügye elintézést nem bírt nyerni. Ügyünk már majdnem veszve volt. Ekkor egy eszmém támadt. Mégpedig, hogy a kormány adja meg saját hatáskörében a kötvénykibocsátási jogot, az adómentesség kérdése azonban maradjon egyelőre függőben. Wekerle azt elfogadta és a nevezett városoknak a kötvénykibocsátási jogot — úgyszólván az utolsó órában távozása előtt — megadta. (1910. elején.) Egy előkelő párisi bank, melylyel már előzetesen tárgyaltam, hajlandó volt a pozsonyi kötvényeket átvenni. A bank meghívására Brolly polgármesterrel künn is voltam Párisban. De a magas francia illetékek folytán az üzlet meghiúsult. A kötvényeket idehaza jobban lehetett elhelyezni. A pozsonyi pénzintézetek, egyetemben a legnagyobb fővárosi bankokkal a 4%-os kötvényeket 90%/a kurzussal átvették és azokat 91 és fél százalék kurzussal itt Pozsonyban kibocsátották. Dacára annak, hogy a pozsonyi pénzintézetek a 15 milliónak majdnem felét fix átvették (a pozsonyi I. takarékpénztár egymaga 6 milliót vett át befektetésre) az aláírás mégsem sikerült. A pozsonyi közönség csakis mintegy 3 milliót jegyzett. A tőkepénzesek távol maradtak azon indokolással, hogy ilyen helyi papír nem lesz minden időben eladható. És így a kötvények nagy része még ma is eladatlanul fekszik a bankok tárcájában. A fiumei és zágrábi kötvények kibocsátása még rosszabb eredménnyel ment. Ezek után érthető, hogy Lukács pénzügyminiszer nem volt hajlandó a kötvénykibocsátási jogot még több városra kiterjeszteni és több városnak eziránti kérését elutasította, mert ily tapasztalatok után alig fog akadni belföldi vagy külföldi bank, mely hajlandó lesz egy magyar vidéki város kötvényeinek átvételére egyhamar vállalkozni. Ha a kibocsátás oly gazdag városban, mint Pozsony, kudarccal járt, minő eredményt lehessen várni más városokban, melyek tőke tekintetében még távolról sem állanak oly fokon, mint Pozsony. Mindezt itt nyíltsággal és őszinteséggel feltárni talán már az okból sem volt érdeknélküli, mert minap több lapban egy közleményt olvastam, hogy a belügyministériumban törvényjavaslaton dolgoznak, amelynek alapján az egyik verzió szerint két, a másik szerint tíz városnak megadatnék a kötvénykibocsátási jog. Este kötvények a legelőnyösebbek élet-, tűz-, baleset-, szavatossági-, betöréseslopás elleni, üveg-, jég- és állatbiztosításoknál. Felvilágosításokkal, prospektusokkal és díjajánlattal szívesen szolgál a TELEFON 153-98. L' TELEFON 153-98, 2-11, 2-12. JJFOGARTik 2-11, 2-12. ÁLTALÁNOS BIZTOSÍTÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG igazgatósága: Budapest, IV. Károly körút 2. sz. és a társaság képviselőségei az ország minden részében. Kartellen kívül! Részvénytőke 6,000.000 kor. Szervezési alap 1,200.000 kor.