Vásárhely és Vidéke, 1906. január-június (24. évfolyam, 1-77. szám)

1906-05-06 / 54. szám

1906. május 6. ______________ |»* r | 1"' ** " VÁSÁRHELY és VIDÉKE 54. szám. hangversenyre a magunk részéről is felhívjuk a közönség szives figyelmét. — Halálozások. Gyászjelentést kaptunk, mely özvegy Ruttner Ignátzné született Csáki Erzsébetnek f. hó 3-án, életének 53-ik évében történt elhunytat tudatja. Temetése tegnap délután történt. Halálát atyja, testvé­rei és a rokonság gyászolják.­­ Súlyos csa­pás érte G­y. Szab­ó­ Pál gazdálkodót és nejét kis leánykájuknak, Gy. Szabó Maris­kának f. hó 4-én, életének 9-ik évében tör­tént elhunytával. Temetése ma, f. hó 6-án délután lesz. Halálát szülein kívül testvérei, nevelő nagyszülei és a rokonság gyászolják. — Béke poraikra. Gondnoksági gyűlés. Az állami pol­gári iskolák gondnoksága tegnap délután dr. B­a­k­s­a Lajos elnöklete alatt gyűlést tartott, melyen több folyó ügyet intézett el. Szárazéri járulékok visszafizetése. A szárazéri ármentesítő társulat f. hó 16-án kezdi meg városunkban az illetéktelenül be­szedett járulékok visszafizetését az érdekel­tek részére. A visszafizetések a közgyűlési teremben fognak történni, mely czélra azt a polgármester átengedte. A „Sas“ bérlőjének kérelme. H­a­lász István vendéglős, a „Fekete Sas“ szál­loda bérlője aziránt folyamodott a városi ta­nácshoz, hogy jelölje meg a szálloda előtti sétányban azon helyet, melyet ő üzleti czé­­lokra felhasználhat a nyári időben s egyben gondoskodjék arról is, hogy ezen területen két villamos ívlámpa állíttassék fel. — Városunk csatornázása. Az aradi kulturmérnökség a napokban azzal a kérdés­sel fordult városunk hatóságához, hogy tu­dassa vele, mikor lehet már hozzá­kezdeni városunkban az általános csatornázás munkálataihoz? — Ne­hezen hisszük, hogy a hatóság erre a kér­désre elfogadható és határozott feleletet tudna adni, mert ebben az ügyben még olyan fe­jetlenség uralkodik, hogy talán esztendők­­telnek bele, míg a csatornázás keresztülvi­hető lesz. — A kiüldözött Nagy Mihály. A dara­­bant kormány készséges exponense, Nagy Mihály iránt a vásárhelyiek eléggé kézzel­foghatóan éreztették méltó megvetésüket. Kecskemét, a színmagyar város sem igen lel­kesült a dicsőségtől, hogy a mindenre kész, stréberségében magas polczra emelkedett fér­fiú falai közül származott át mihozzánk. S hogy vége lett a Nagy Mihály nem épen rózsás pünkösdi királyságának, a kecskemé­tiek nem lettek nyájasabbak a megtépetten hazatérő gyászmagyarjuk iránt. Senki sem érintkezett vele, mindenki kerülte, valósággal exkommunikálva volt. Nagy Mihály azzal vetett véget a nem épen kellemes helyzet­nek, hogy elmenekült családostul Budapestre, a­hol, — mint tudósítónk jelenti — ügyvédi irodát nyitott. Az ügyvédsége talán tartósabb lesz, mint a főispánsága volt. De vájjon lesz-e olyan jövedelmező? . . . — Olvasóköri tánczvigalmak. A „Rá­kóczi olvasókör, f. hó 13-án, vasár­nap, Beer Lipót szentesi-utczai vendéglőjé­nek nagytermében, az olvasókör saját könyv­tára javára tánczvigalmat rendez, melyre a belépti­ díj személyenként 60 fillér. Kezdete este pont 7 órakor. A helybeli 48-as munkáskör pedig f. hó 20-án, vasárnap, V-ik kerület Rárósi­­utcza 14-ik szám alatti saját helyiségeiben,­­pénztára javára közfelszenteléssel és tombo­lával egybekötött tánczvigalmat rendez, melyre a belépő­díj személyenként 60 fillér. Táncz kezdete este pont 7 órakor. A belépőjegyek számozva lesznek és szünórakor kisorsoltatik első nyereménynek egy bárány, másodiknak két liba, harmadiknak egy orpington csirke. Kedvezőtlen idő esetén a mulatság követ­kező vasárnap tartatik meg. — Tanyai tánczvigalmak. A mátyás­halmi olvasókör f. hó 13-án, vasár­nap, közhelyiségének udvarán, fedett sátor alatt, könyvtára javára majálissal egybekö­tött tánczvigalmat rendez, melyre a belépti­­díj : személyenként 60 fillér. A majális kez­dete este 7 órakor. A b­e­l­s­ő r­á­c­z ú­t­i o­l­v­a­s­ó­k­ö­r pe­dig június hó 4-én, vagyis pünkösd második nap­ján, hétfőn, a Takács-malomnál, vízmen­tes sátor alatt, könyvtára javára tánczvigal­mat rendez, melyre a belépti­ díj személyen­ként 70 fillér. Kezdete este 6 órakor. Dél­után 1 órától a tekepályán verseny tartatik, melyen a legjobb dobó egy bárányt kap. Rossz idő esetén a mulatság a következő va­sárnap tartatik meg. Katonai igazolványok. Az 1895. év­ben besorozott közös hadseregbeli, valamint az 1893. évben a honvédséghez besorozott és a közös hadseregből áthelyezett tartalékos és póttartalékos katonák katonai- és honvéd­­igazolványi könyveik kicserélése végett, nem­különben az 1863. évben született népfelkelő kötelezettek végelbocsátó levelek átvétele czéljából a katonaügyi osztálynál jelentkez­zenek. — Legényegyleti tánczestély. A hód­mezővásárhelyi római katholikus legény-egy­let május 13-án, az iparegylet nagytermében, saját könyvtára gyarapítására zártkörű táncz­­estélyt rendez, melyre a belépti­ díj szemé­lyenként 1 korona. Kezdete este 8 órakor. A­ki tévedésből meghívót nem kapott, szíves­kedjen Késői István főrendezőhöz fordulni. Feloldott zárlat. Városunk határá­ban a sertésvész megszűnvén, az elren­delt zárlat ma feloldatott s igy a keddi hetipaczra már szabad a sertéseket felhajtani. — Olvasóköri tánczvigalom. A római katholikus olvasókör ma, f. hó 6-ik napján, Teleki­ utcza 44-ik szám alatti saját helyisé­geiben, könyvtára javára tánczvigalmat ren­dez, melyre a belépti­ dij : személyjegy 1 kor., családjegy személyenként 80 fillér. Kezdete este 7 órakor. Kedvezőtlen idő esetén a mu­latság a következő vasárnap tartatik meg. — Adományok a póttartalékosok család­jai részére. A póttartalékosok családjai ré­szére adakozott Molnár István kereskedő 2 koronát. Késői István gyógyszerész az eddigi gyűjtést befejezvén, gyűjtésének ered­ménye összesen 618 korona 70 fillér. A Tarjáni kubikgödrök eladása. A tar­jáni kubikgödrök eladása tárgyában pénteken délután tartotta meg egy bizottság a hely­színi szemlét Bereczk Pál tanácsnok el­nöklete alatt, mely egyhangúlag mondotta ki, hogy javasolni fogja a törvényhatóság köz­gyűlésének a kubikgödrök eladását, mivel azt úgy a város érdekei, mint a köztisztasági és közegészségügyi tekintetek föltétlenül megkö­vetelik s ebből kifolyólag csak előnyök szár­mazhatnak a városra nézve az eladásból. — Búcsú. Mindazon jó barátaimnak és ismerőseimnek, kiktől személyesen el nem búcsúzhattam, ez után mondok szívélyes Isten hozzádot. Kérem, tartsanak meg jó emlékükben. — J­o­ó Antal. * Kiss szerencséje Nagy! Köztudomású, hogy a m. kir. osztálysorsjáték tervezete a legkedvezőbb nyerési esélyeket nyújtja. Nagy nyeremények mellett számos kisebb nyere­mények vannak és különösen az, hogy a fele a kibocsájtott sorsjegyeknek — tehát minden második — nyer, az oka, hogy a nagyközön­ség minden rétege kipróbálja szerencséjét. Ezer és ezer ember lett ily után szegényből gazdaggá. Az új sorsjáték I. osztályának hú­zása május 23. és 25-én. Tegyen szerencse­­kisérletet és vásároljon sorsjegyet az előnyö­sen ismert Kiss bankházában, (Budapest, Kossuth Lajos­ utcza 13.) mert pontosan és lelkiismeretesen szolgálja ki vevőit és mert Kiss szerencséje Nagy! Levél Amerikából. — Egy vásárhelyi géplakatos levele. — —­ május 5-én. A messze Amerika egyik legnagyobb városából, Filadelfiából hozott a posta leve­let szerkesztőségünknek, melyet egy kiván­­dorol vásárhelyi géplakatos, tehát a legkeresettebb és legjobban fizetett iparo­soknak egyike itt, megindítóan panaszkodva siralmas sorsáról s ór­a figyelmeztet­vén mindenkit, hogy ne v­á­n­d­o­­r­olj­on ki a magyar földről, mert Amerika nem az a kincses házivá már, a­milyennek itthon sokan hiszik. Az érdekes levelet, némi helyesírási javításokkal, az alábbiakban közöljük: F i 1 a d e 1 f i a, 1906. ápr. 18.' Mélyen tisztelt szerkesztő úr! Nem mulaszthatom el közölni mélyen tisztelt szerkesztő úrral az alábbi szomorú dolgokat. A ha­zánkban lakó magyarok közt nagy arányokban lépett fel az amerikai kivándorlás, mivel a magyar nép azt hiszi, hogy Amerikában oly könnyű meggazdagodni, a­mint azt otthon beszélik. Ebben pedig mindenki téved, valamint téved abban is, hogy itt csupa mu­latság az élet. Dolgozni kell itt és az még szerencse volna, ha dolgozhatna az ember, de mert a magyarok nem tudnak angolul s igy az amerikaiak velük nem beszélhetnek, rendszerint olyan munkára alkalmazzák, mely állatnak sem valós melyet csak keserves konyhutatások közt végezhet. És az ember kénytelen ezt a munkát, is elvállalni, mert Amerikába érkezésekor alig van már néhány dollárja a megélhetésre. A keserves szenvedéseken én is átestem, a­ki szintén elhittem otthon, hogy Amerika tényleg vagyon­­gyű­jtó aranybánya, a­miben siralmasan csalódtam. Szép hazámból 1905. deczember 12-én indultam az­­Ígéret földjének“ nevezett Amerikába, keresni a me­sés boldogságot s 18 napi hajózás után, január 7-én értem ide azzal a reménynyel, hogy kincseket fogok gyűjteni. A sors azonban másképen határozott. Mint géplakatos kivándorló, először is egy f­a­­gyárban kaptam munkát, a­hol azonban 3 napnál tovább nem bírtam maradni, mert kocsiba fog­tak, mint a lovat és egész nap húztam a fával megrakott kocsit Innen egy festékgyárba mentem és ott szenvedtem egy hétig. Itt oly helyre tettek, a­hol az embereknek arcza, a szem kivételé­vel, vastagon be volt kötve, hogy ne rágja ki a fes­tékpor. Egy hét letelte után a portól olyan beteg let­tem, hogy kórházba kellett mennem, a­hol 2 hétig feküdtem. Felépülésem után egy vasöntödébe mentem, a­hol a kemenczéhez állítottak, a­hol a hő­ség majd megfojtott. Egy úszónadrágban dolgoztam s ha munka közben pillanatokra megállottam, a verej­ték annyira csurgott rólam, hogy körülöttem víztócsa képződött. Innen ötödmagammal elszökve, egy k­ó­­kuszdi­ó-gyárba kerültem, a­honnan két napi szenvedés után ismét elszöktem. Ebben a gyárban a kókuszdiót kén között, elzárt szobában, üstben páro­logtatják, a­mi az embert annyira elkábitja, hogy esz­méletét veszti. Innen elszegődtem kocsisnak, de 1 nap múlva elküldték, mert az amerikai lovak nem értették a beszédemet s talán még a lovak is nevet­tek rajta, hogy miféle nyelven beszélek. Ezek után a szenvedések után az ango­­ is­n­ o­d - b­a mentem, a­hol 2 hónapi tanulás után annyit tanultam angolul, hogy végre mesterségem­ben is kaptam alkalmazást s most heten­ként a fizetésem 11 dollár és 80 cent. Annyit irhatok kivándorolni szándékozó polgár­társaimnak, hogy ha oda­haza, szép hazánk­ban kenyeret ehetnek, ne jöjjenek az „ígéret földjére“ kalácsot keresni, mert minden falat siralmas lesz. Habár az én helyzetem most már valamennyire tűrhető is, eléggé fáj, hogy szép hazámtól elszakadtam a messze idegenbe, de remélem, hogy valaha még visszatérek. Itt rövid idő múlva még rosszabb lesz, mint szép hazámban volt, mikor még a fekete-sárga sas ült a magyar nyakán. Ezzel bezárom levelem s maradtam üdvözlettel K. L. Üzleti tudósítás. Hm.-Vásárhelyen, 1906. május 5-én. A budapesti gabonatőzsdén a vételkedv csökkenése mellett forgalomba került 10.000 mázsa búza 10 fillérrel olcsóbb árakon. A készáruüzlet hivatalos jegyzései a következők voltak: búza 15'95—17'25, árpa 14'50—15'40, kukoricza 13'50—13'60. H­e l­y b e n, pénteki hetipiaczunkon, korlátolt forgalom mellett a következő jegy­zések történtek: búza 16.—16'20, árpa 14'80—15.—, kukoricza 14'60—15.—. Szalonna 150—152 korona. Sertés 120—124 korona. Árak: métermázsánként.

Next