Képes Folyóirat - A Vasárnapi Ujság füzetekben 22. kötet (Budapest,1897)
Dardentor Clovis. — Szóval nem lesz okunk panaszra, — felesé Dardentor. — Kivált, ha szép festői tájakban gyönyörködhetünk, — jegyzé meg Lornans Marcel, valami egyébre is gondolva e mellett. — Folyó van-e sok erre felé ? — tudakolá Taconnat Jean. — Patak annyi van, mint az ember testében él, — viszonzá Moktani. — Mit ér az ér nekem! ... gondolá magában Jean. Azt a vidéket, hol haladtak, «teil»-nek hívják Afrikában. Itt van az egész berber tartományok között a legnagyobb meleg, de azért eléggé tűrhető, mert számos rétség, sóstó mérsékli, holott lejebb délre, az úgynevezett Saharában, szemvakító por fedi a növényzetet, s nap izzó sugarai az embert és állatot egyaránt holtra gyötrik. Oran éghajlata meleg, de jóval egészségesebb, mint egyebütt Algírban, ennek a gyakori éjszaknyugati szél az oka. Az orani «teil» az a része, hol karavánunk jelenleg tart, nem annyira hegyes-völgyes, mint az algiri vagy constantinei tartomány. Vize elég van, s így a földművelés sem ütközik nagy akadályba. Van számos gyapotültetvény, főleg ott, ahol talaj némileg sótartalmú : háromszázezer hektár terület ilyen. Azonkívül az erdők fáinak lombkoronája a májusi nap tikkasztó melegét eléggé tűrhetővé teszi. Minő dús tenyészet mindenfelé! A levegő tele balzsamos illattal. A délvidék pazar növényzetében gyönyörködhettek: szent-jánoskenyér-, szeder-, eperfa, törpe pálma, tömjén-, mirtus-, levendula-bokrok; számos tölgyfaj, kenyérfák, czédrusok, bükkök, éger-, vadolaj-, czitromfák a legbámulatosabb változatban. Turistáinkat az út első fele méltán eltöltötte bámulattal, nagyon meg voltak elégedve azzal, amit láttak, így szokott ez minden kirándulásnál történni. A madarak csattogtak, énekeltek s Dardentol hajlandó volt arra magyarázni, hogy az algíri vasúttársaság bérelte fel őket a turisták mulattatására. A teve, mintha érezte volna, hogy minő előkelő terhet hord a hátán. A PERPIGNANI ÜDVÖZÖLTE A KARAVÁNT.