Vasárnapi Ujság – 1866
1866-12-16 / 50. szám - Miért nincs elég képzett magyar erdőszünk? Selli 610. oldal / Elmélkedések; Értekezések; fejtegetések
Glö kénél, egy felnőtt bak öt láb hosszú. Dereka hosszú; nyaka középhosszúságú; homloka széles, orra tömve; lábai hosszak; farka rövid; szemei aránytalanul kicsinyek; fülei középnagyságuak ; a bak szarvai hosszak, erősek, ivertek és göcsösek. Mindkét ivar nagy szakállal bír. Szinezete vörhenyes szürke vagy rőtbarna; hasa világosabb; hátán fekete-barna sávoly húzódik végig. Hazája Nyugati és Közép-Ázsia, hol a havasok csúcsain tartózkodik, fennt az örök hó és jég birodalmában. Tíz-húsz darabból álló csapatokban csatangol, rendszerint egy vén bak vezérlete alatt. Magaviseletében és életmódjában sokat hasonlít a kőszáli kecskéhez (Steinbock). Novemberben párosodik. Áprilisben gidózik; rendszerint két gidója van. Vadászata ép oly sok nehézséggel jár, mint a kőszáli kecskéé, nemcsak mivel nehezen hozzáférhető helyeken tartózkodik, hanem mivel igen éber állat, melyet csakis gyakorlott vadász képes meglepni. A szép törpe kecske (Hircus reversus) is kitűnő példányok által van képviselve állatkertünkben. Ez a legkisebb az eddig ismert kecskefajok között; hossza két láb. Hazája Afrikának nagy része. Szőre hosszú, durva. Szarvai feketék, kicsinyek ; színezete változó, leggyakoriabbak a sötét színezetűek. Afrikában némely vidéken nagy számmal jön elő szelidített állapotban. Brehm Alfréd afrikai utazásában ügyes, mozgékony állatnak mondja, „Ez volt az első kérődző állat, — írja a nevezett szerző — melyet fára mászni láttam Meglepő 8 —10 törpe kecskét egy mimosa csápján látni; valamely rézsut álló vagy lehajlott törzsön felkapaszkodva az ágakon tovább haladnak. Néha oly állásokban láttam egy némelyiket, mely állást addig lehetlennek tartottam; ugyanis mindenik lábával más ágon állott és bármint inogtak azok, az egyensúlyt nem veszité el." A bozontos egyiptomi kecske (Hircus aegyptiacus hirsutus) szép, finomabb kelmék szövésére alkalmas szőrméje által tűnik ki és ép ugy, mint az angóra-kecske, a házi kecskefajokhoz tartozik. A thébai kecske (Hircus thebaicus) sajátságos alkotása által vonja a figyelmet magára. Orrcsontja ugyanis nagy mérvben felduzzadt, mi által oly kifejezést nyer arcza, minő oly embereknél — kik hajlott nyerges orral birnak — gyakran fordul elő, mert is e kecskefajt zsidó kecskének is nevezik. Ez a kisebb fajok közé tartozik s mintegy átmenetet képez a juhokhoz. Szakála nincs; szarvval csak eggyel bír; fülei hosszan lelógók; szín neje sima; szinezete élénk rozsdabarna, néha találni szürke példányokat is, de ezek nagyon ritkák. Hazája Felső Egyiptom, hol régi idők óta ismeretes, mit bizonyít az, hogy a legrégibb emlékeken is található hű rajza. Jóindulatú szelid állat, mely kevés gondozást igényel. Fenntartjuk magunknak a juhokról e lapokban terjedelmesebben szólani. Ezúttal kénytelenek vagyunk rövidre összevonni ismertetésünket. A házi juh némely természetbúvár szerint egy törzsfajtól származik, mások meg azt erősítik, hogy több fajtól. A törzsfajokra nézve sem értenek egyet. Sokan az argalit, mások a tetált, a legtöbben pedig a szardiniai juhot (ovis musimon, mufflon) tartják ősének. Ezekből kitetszik, hogy eredetére nézve ép oly sötétben tapogatóznak a szaktudósok, mint minden más házi állat eredetére nézve. Történetük az emberiség oly őskorával szövődik össze, mely homályba vész el. Származásuk kifürkészését nagy mérvben nehezítik a keresztezés által keletkezett számos fajták, melyeket egymástól megkülönböztetni szarvaik mikénti kanyarodása, farkuk hosszúsága és gyapjuk minéműsége után lehet. A vadon élő juhok egyik jellemző ismertető jele, hogy valamennyi fajnak a farka rövid, míg ellenben a házi juhok különböző fajtái között vannak rövid és hosszú farkúak. E jelenség mellett látszik bizonyítani, hogy a házi juhok kiülönböző fajai, különböző vadfajoktól (melyeknek némelyike valószínűleg már kiveszett) származnak; mivel fel nem tehető, hogy a tenyésztés által egy állat oly lényeges szervezeti átalakuláson menjen át, miszerint farka nemcsak hogy hosszabbá fejlődjék, hanem hogy több csigolyával is bírjon, amint ezt némely házi juhfajnál tapasztaljuk, összehasonlítva azokat a vad juhokkal. Fitzinger szerint a szárdiniai juhon kívül még tíz házi juhfaj létezik. Ezek közül csak is két faj található vadon is, u. m. a szárdiniai és a rövid farkú juh. Állatkertünk több érdekes juhfajt bír felmutatni, melyek közül ez alkalommal az oly eredeti alkotású kövérfarkú juh (0?is steatopyga) rövid ismertetését adjuk. Ezen juhfaj hazája Közép-Afrika, hol nagyon el van terjedve: nemcsak a szabad négerek, hanem az északafrikai nomádok is tenyésztik. Az afrikai kövérfarkú juh középnagyságú állat, amely nemcsak a farka alatt levő kövérséggel teli csomója által különbözteti meg magát a többi szelíd juhoktól, hanem az által is, hogy gyapja szőrszerű és sem fonásra, sem szövésre nem igen alkalmas. Szarvai rövidek. Színezete fehér , nyaka és feje azonban koromfekete. Ennek közel rokona az ázsiai kövérfarkú juh. Ez valamennyi juhfaj között a legnagyobb. Alsó állkapcsa hosszabb a felsőnél, arczorra ívelt, füle konyult, torka — mint a kecskéé — szakos, rövid farka mellett, két oldalt kövérséggel teli két csomó létezik, mely néha 30 font zsiradékot is tartalmaz. A tatárok, kirgizek, mongolok bőven tenyésztik és nem ritkán keresztezik a hasított farkú juhval (Tsunduk juh) s ez okozza, hogy az ázsiai kövérfarkú juhnál gyakran találunk 4 szarvú példányokra, mivel ez abnormitás közönségesen előjin az utóbbi faj kosainál. Természetüket tekintve, e fajok is ép olyanok, mint valamennyi más juhfaj, félénkek, gyávák, buták, maguk ral jó lehetetlenek s önvédelemre épen nem képesek. Addig is, mig alkalmunk nyílnék az állatkertben levő többi, tenyésztésre méltó juhfajt tüzetesen megismertetni, nem hagyhatjuk emlitetten az ottani juhikolt. Ez mind azon kellékekkel bir, melyek egy czélszerű juhakolnál megkivánt itnak: világos, téves és száraz. Vajha minden kisebb juhos gazda szem előtt tartaná e feltételeket, melyek nélkül jó akol nem is képzelhető. A világosság szükséges nemcsak a bárány egészséges fejlésére, de a gyapjuképződésre nézve is, ezenkívül a gazda juhait csakis világos akolban képes megfigyelni. A juhok számának megfelelő tágas tér azért kívántatik, mivel a juhok azonkívül is szeretnek összebúni és szűk téren ezt még inkább teszik, mi által gyapjukat rontják, sőt némelyik egészen lesúrolja azt oldalairól. A helyiség száraz volta nemcsak a juhok egészségére gyakorol jótevő befolyást, hanem a gyapjúra is, mert nyirkos, gőzös kipárolgással telt légű akolban áttelelt juhok gyapja egészen eldurvul. Miért nincs elég képzett magyar erdőszülők? A V. U. i. e. 36-ik számában ezen czim alatt: „Miért nincs elég kiképzett magyar gazdánk ?" P.y A. ügyes tollal fejtegeti az okokat s buzdít e pályára. Nem mintha vizet akarnánk az oly jó szándékkal élesztett tűzre önteni, hanem hogy ezen kérdés megvilágosításához járuljunk, akarunk mi is e dologba beleszólani. Oly tárgy ez, mely elég fontossággal bír gondolkodásunk felébresztésére, s oly baj, melynek orvoslása —bizony igen óhajtandó. Nem annyira a mezőgazdászati, mint erdészeti részéhez akarunk e kérdésnek szólani, azon részhez, mely mint szakembert érdekel. Nem egyedül az az oka, hogy kevesen szánják magukat az erdőszeti pályára, mert az erdőszök nem részesülnek azon köztiszteletben, melyben a jogtudósok stb., s nem oly kedvező bánásmódban, mert hisz az erdőszeti pálya is tiszteletreméltó, s annak is megvan költői oldala, és bír elég vonzóval. Vagy ki maradna érzéketlen, ha olvassa a rengeteg erdők leírásait, mint barangol bennök az erdész, puskával vállán, hű kutyájától kisérve, bámulva az erdők óriásait, az évszázados tölgyet, az égnek meredő, öles átmérőjű jegenyefenyőt, a sűrű lombú, terebély bükköt; hallgatva a szellő susogását e magános, ezernyi egyénből álló oszlopcsarnokban, Istennek ezen nagyszerű szentegyházában; vagy ha hallja a tajtékzó patak zúgását, mely mohos sziklák között rohan alá a magános völgyben. Kinek ne támadna itt kedve leülni a buja gyepre, s nézni a kristálytiszta csermelyben a pisztrángok szökdécselését, s bele ereszteni a horgot, hogy e nemes halat megfoghassa ? S a vadászat! Kopók csiholása üti meg füleit; a bokrokból őzbak ugrik elő, megáll, füleit előre hegyezi, szimatol, s könnyű, kellemeen ugrásokkal szökik tovább, helyenkint megállva, s hallgatózva hátrafelé: közelednek-e a kopók? míg a tisztás más oldalán a sűrűben eltűnik. Igen, erdész leszek! kinek nem tetszenék e szép élet, ki ne állana be a szürke ruhások közé?! Pedig ez csak gyengébb, csekélyebb oldala a képnek, ez csak a külső érzékekre hat. De a férfiú , ki szelleme számára tért keres, ki tevékenység után vágyik, az még inkább megtalálja itt helyét. Itt észlelhet a természet titkos rejtekében, tanulmányozhatja a törvényeket, melyek szerint növekszik a fa, rakván magára évről évre uj réteget. Midőn levágatta a fát, a tuskó metszetlapján a lehullott óriás korát olvassa le az évgyűrűkből, s azok vastagságából évtizedek előtt való jó vagy rosz esztendőket ismer meg. Az a fa lesz kalauza a mult időjárásaiba; gondosan föl van ott jegyezve minden. Tanulmányozza a környék viszonyait, épület, mű, tűzifa szükségleteit, jövőben lehető előhaladását, a kereskedelem jelen menetét s jövő haladását, — s évszázadra ható terveket készít. Tevékenysége kihat az unokákra; áldást hoz azokra, ha helyesen működik, s ugyanannyit ronthat balfogásaival. Legjobbnak tetsző cselekvése gyakran nem egyéb pusztításnál, s csak a képzett szakember tudja megítélni, jó vagy roszeredménye lesz e munkálkodásának. Csak kellő szakműveltség, mély belátás, s tapintatos eljárás, nagy gyakorlat képesítik üdvös működésre. Sokkal könnyebben fel lehet oldani valamely bonyolodott por zilált szálait, mint az erdőgazdaság messze kiható s szétágazó tömkelegébe kellő rendet nézni, s azt helyesen szabályozni. Valóban az erdésznek, ki e pályán magasabb állást kellőleg betölteni akar, hogy működése a jelennek s jövőnek megfeleljen, nagy tudománnyal, gyakorlattal, helyes itélő tehetséggel, elhatározottsággal s fogalommal kell bírnia. Egy pályaember sem gondoskodik annyira a jövő nemzedék anyagi jóvoltáról, mint az erdősz. Szép pálya ez! Kinek ne volna kedve erdősszé lenni ? De valamint a tudományok s művészetek csak ott virágzanak fel kellőleg, ahol pártolásnak örvendenek, ahol a nemzet karolja fel őket, úgy van az erdőszet is. Nálunk még az erdők fontossága a nemzet háztartásában az egyesek által nincs kellőleg elismerve, vagy az elismerés inkább csak papiroson létezik, s az erdőknek szakképzett erők által való kezelését igen kevesen tartják szükségesnek. „Nagy tudomány is kell ahhoz — erdőt kezelni!-" kiáltanak, , Levágatom a fát s újra kihajt; erdő nő ismét helyébe. Bizony nem nagy mesterség!" Kinek kell szakképzett erdész ? Nézzünk körül a hazában. Az államnak, néhány főúrnak és főpapnak, egy-két városnak. A kisebb birtokosok, a községek, városok maguk pusztítják erdeiket, vagy tengődtetik azokat, vagy túlbuzgalomból halomra engedik veszni az anyagkészletet. Az állam 10 külföldit léptet elő, míg egy hazánkfiát, 8 .a többi is nagyobb képzettséget tesz föl egy külföldiben, mint a magyar fiúban. De hogy is ne! Illetékes helyről tudjuk, hogy a csehországi fiuk oly rendkívül jó bizonyítványokkal bocsáttatnak szárnyat, miszerint lehetelen nem hinni, hogy mindnyája csodagyerek. Annyi nálunk a képzett fiatal ember, amely hivatal után vár, fizetés nélkül alkalmazkodik az állami hivataloknál évekig, lesve, hol nyílik alkalom értékesíteni erejét, — s nincs, aki munkát adjon neki: fél Magyarországot el lehetne erdészekkel látni belőlük! A lapokban buzdították a fiatalságot: lépjen az erdészeti pályára, ott van jövő. S mohón rohant az oda, a selmeczi akadémia tantermei zsúfolva voltak vele, egy évben 20—30, sőt több is végzett*), 8 m03t sóhajtozva ül a hivatalok sötét irodájában, másolással vesztegeti a drága időt, s nem talál tért a működésre. Kinek kell erdősz? Tessék pályázatot hirdetni; 20 — 30 magyar fiú fog csődülni egy állomás elnyerésére. Magyar fiuk, akik magyarul fogják vinni a hivatalt, értik a nép nyelvét, szokásait, kik el tudnak vele bánni, hisz annak gyermekei, belőle születtek. Ha igen, van már szép számú képzett fiatalságunk, van erdészeti szakképzett erőnk, — de nincs, aki alkalmazza. Amint tódult pár év előtt a fiatalság az erdészeti tanintézetbe, úgy húzódik el most. A selmeczi akadémián az idén csak 16 lépett be**), másodéves van 8, harmadéves nincs, miután csak az idén nyittatott meg 3 évre a tanidőszak. Valamint ha valamely árut inkább keresnek valamely piaczon, az oda tóduló termesztők azt * 1862-ben 52 végzett. — S. "J Ö."ömmel jegyezzük meg itt, hogy e 16-ból hatot, az erdélyi kormányszék küldött. 300 ft. segélydijjal, azon kivül kettőt Ausztriába 600 ft segélydijjal fejeikint,» mindnyája számára uti költséget fizet Mindnyája számára biztosítva van a hivatalba lépés, ha végeztek. Csakugyan oly szűkében lennének Erdélyben a képzett erdészöknek , mert ez esetben Magyarország kisegitheti őket, vagy dicséretre méltó gyámolitása akar az lenni gazdaságunk ezen ágának? — S.