Vasárnapi Ujság – 1885

1885-12-20 / 51. szám - A szerb-bolgár háboruból (6 képpel) 822. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények - Az osztrák-magyar monarchia irásban és képben. Jókai Mór 822. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények - Jókai Mór legelső versei 822. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények

rosoknál szokásos festői jellegtől. Szerbia déli részén, azon városokban, melyek még néhány év előtt török birtok voltak, az egyetlen disz a török építkezési maradványok. Még most is minő festői szépséget kölcsönöznek a helységek­nek az elhagyott dzsamiák,magas fehér minaret­jeikkel, melyek a sürü fák között szétszórt házak fölött nyúlnak ki. STRAUSZ ADOLF: PZSAMIA (TÖRÖK IMAHÁZ) NISBEN. Pállya Czelesztin rajza. A SZERB-BOLGÁR HÁBORÚBÓL. A Balkán-félszigeten most az előbbi zajhoz képest elég csendes a világ. A harczias kedv, a «testvérek» gyűlöletes versenygése épen nem szünetel ugyan, de legalább egyelőre az európai hatalmak által reájuk kényszerített fegyverszü­net s még inkább a teljes zordonságában beál­lott téli idő félbeszakította a háborúskodást. Képeink, melyeket jelenleg bemutatunk, tehát a szó szigorú értelmében már nem napi érdekű képek, de mint csak az imént lefolyt jelenetek­ről a helyszínen tett vázlatok után készült raj­zok, még mindig igényt tarthatnak az érdeklő­désre. Az egyik a bolgár tábort ábrázolja Czáribrod közelében. Véres csaták után történt, nov. 23., hogy a bolgárok elfoglalták e helyet, ugyanazt, mely pár nappal előbb a szerbek első diadalá­nak volt színhelye, a­honnan Milán király dia­dalmasan vezette előre 40,000 főből álló sere­gét, hogy — mint hitte — néhány nap múlva Szófiába győzedelmesen bevonulhasson. A Dra­goman-szorostól egész odáig folytonosan tartó harcz között kellett visszavonulniok, mérfölde­ken át kisérték nyomon az üldözők, úgy hogy még a sebesültek és haldoklók nyugalma sem volt biztosítva. Menekültek s csak midőn már a Czáribrodba vezető völgy közepéig hatoltak, hol már a bolgár földet el kellett hagyniok, itt ál­lottak még egyszer szemben az ellenséggel, megszállva a halmokat és cserjéket. Hat óráig tartott a harcz. Lépésről-lépésre vesztették el a szerbek állásaikat s rövid idő múlva a bolgár földről elvonult az ellenség. Este Sándor feje­delem is megérkezett Czáribrodba, ugyanazt a lakást foglalván el, mely előbb Milán királyé volt, hol még okiratokat és előre elkészített szerb ukázokat is találtak. Itt a város körül ütötte fel tanyáját a diadalmas hadsereg, onnan vonult át már másnap egy része a szerb határon. A visszavonuló szerbek állapotát tünteti föl két képünk. Az egyiknek tárgya a háborús vi­lág mindennapi jelenetét, egy elszabadult gaz­dátlan lovat s mellette a csonka holttetemet mutatja, méltó volna Verescsagin ecsetjére. A másikon egész karavánt látunk, sebesülteket s VASÁRNAPI ÚJSÁG. lábbadozókat, a mint a zord időjárással s más nehézségekkel küzdve, nagy fáradsággal von­szolják magukat Nis felé. Mindennapi esemény ez is háborús világban : halnak és sebesülnek, de senki sem tudja, miért. 51. SZÁM. 1885. XXXII. ÉVFOLYAM. AZ OSZTRÁK-MAGYAR MONARCHIA ÍRÁSBAN ÉS KÉPBEN­ czímű vállalatnak II-ik füzete is megjelent. E füzet nyitja meg a Rudolf trónörökös kezdeményezésével és közreműködésével megjelenő népismertető iro­dalmi vállalatnak Magyarországra vonatkozó részét. A két ívre terjedő e második füzetet is a trónörö­kös bevezető czikke kezdi meg, Benczúr Gyula szép allegorikus képével, mely az ország czimerére támasz­kodó Pannónia s a földmivelés, a bányászat és a ha­lászat alakjait tünteti föl. A bevezető czikk ugyan­avval a melegséggel van irva, mely a fenséges szerző irataiban mindannyiszor megrezdül, valahányszor Magyarországról beszél. Az őszinte szeretetről tanús­kodó czikket egész terjedelmében im itt közöljük: Előszó. Magyarországon és társországain, a termé­szet aj­ándékaival gazdagon megáldott , nagy és szép területen vezetjük végig olvasóinkat. Magas hegylánczolatok, mély ősrengetegek, szelíd, halmos vidékek, suttogó tölgyesek, terje­delmes tavak, halakban dús és hajózható nagy folyamok, végtelen sík puszták, jól mivelt róna­ságok, szőlővenyigével koszorúzott hegyoldalak, északi tájak szakadékai Galiczia határán, dél­szaki pompában viruló növényzet a fiumei öböl partjain: mind ezt meg fogjuk látni és ismerni «írásban és képben». Ez a mi Magyarországunk Istentől meg­áldott ország; hegyeiben még kincsek rejtőz­nek, s szűz földjei vannak még nagy darabok­ban. Oly ország, mely a fölvirágzásnak még folyamatán van, s melyre nézve ma még inkább gazdagsági forrásainak föltalálása és haszonra fordítása, mint azok fáradalmas és mesterséges föntartása a legközelebbi föladat. A nyugati és északi jelleg, a déli hév és a keleti népjellem egymásba vegyülve találkoz­nak itten. Szent István koronájának birodalma termé­szetrajzi tekintetben is nevezetes birodalom: különböző állatfajok s földrészünk három égalji növényzetei határosak itt egymással. Mind ter­mészeti lényegében, mind tájképi jellegében ki van fejezve az átmenet a Kelet és Nyugat között. De nemcsak a természetvizsgáló talál Magyar­országnak változatokban oly annyira gazdag vidékein tanulmányai számára folyton új anya­got, hanem a népismertető író is, ki a nép éle­tének, fejlődésének és sajátosságának tanulmá­nyozását tette feladatává. A népvándorlás utolsó hullám­vetései rendkívül érdekes csoportozatait hozták itt létre a különböző nemzetiségeknek. A germán törzs nyelvi határának tőszomszéd­ságában találjuk az északi és déli szlávokat he­gyeken és rónákon; keleten a románokat; maguk a magyarok az ország szivében telepedtek le, csaknem kizárólag a rónákat szállva meg, ki­véve egy törzset, a székelyt, mely egy osztatlan tömegben az ország keleti határát választotta lakóföldének; németek a hegyes vidékeken s elszórt­an a síkságokon is laknak; e főbb nép­törzseken kivül vannak még ruthének, örmé­nyek, bolgárok és czigányok is. Íme mind ezen nép­fajokat föl fogjuk keresni a maguk lakóhelyén; meg fogunk ismerkedni szokásaikkal és viseleteikkel, a jelenre úgy, mint a múltra tekintve; meg fogunk ismerkedni történeteikkel és kifejlődésükkel; látni fogjuk őket előhaladásukban és mivelődésükben ; egy szóval meg fogjuk ismerni egész életét és lényét a népnek, a­hogy az keletkezett s a­hogy az ál­tala lakott földhöz alkalmazkodott. Annyi jó és balszerencse után, annyi viszon­tagságok változásain keresztül, annyi véres harcz multán, egy ezer éves küzdelem végén ma is ugyanazon haza földén élnek a magyarok, me­lyet egykor Árpád vezérlete alatt elfoglaltak s Szent István koronájának a természet által oly dúsan megáldott országaiban gazdag közmivelő­dési életet, eleven előhaladást s gyors fölvirág­zást tudtak maguknak teremteni a magyar állam népei. És midőn ma a kelő nap Erdély h­atár­hegyei közül kiemelkedik, s ifjitó sugaraival be­aranyozza a gyönyörű rónákat, a ragyogó folyó­kat, a bujazöld mezőket, a szép városokat s a sötét erdőket, akkor egy olyan országot üdvö­zöl, mely magát eseményekben gazdag, hosszú történelem után a fölvirágzás és biztos gyara­podás boldog korszakához küzdte fel, — a mi szép Magyarországunkat». E bevezető czikk után A magyar szent korona birodalmának földrajzi alakulatát ismerteti Hun­falvy János, tudományos alapossággal, de mégis vonzó, világos modorban irott czikkel, mely számos képpel van diszitve. Igy az ország tájainak különböző ter­mészetéhez képest be van mutatva a Duna Dévény várának romjaival, Ligeti Antal bekezdő képében , a magyar Alföld egy hortobágyi tanyát ábrázoló szép képben, melyet Mészöly Géza rajzolt; a Magas-Tátra, az Öt tó környékének Divald fényképe után készült rajzában; a délkeleti Kárpátok, a Propuszta völgy­torokkal Brassó vidékén, Déchy Mór fényképe után; a magyar Tengermellék Fiúméval (Háry Gyula rajza). Erre «Magyarország története­ következik, neve­zetesen az őskorra vonatkozó rész (a kelták, a ró­maiak) Pulszky Ferencztől, a régészet ez eleven tollú jeles ismerőjétől, külön czimképpel (Ben­czúr Bélától), mely a hajdani fegyverek külön­féle nemeiből összeállított festői csoportozatot tün­tet föl, és egy bevezető képpel (Dörre Tivadartól), mely bronzkori jellemző tárgyakat mutat, mint szin­tén egy másik kép is, magyar földön talált bronzkori emlékek alakjaival. Egy cameo-kép Tiberius diadal­menetét, végül a Traianus-oszlopáról vett dombormű rajza­i a dákok városának fölgyujtását» s «a dák ve­zérek megmérgezését» mutatja. E füzet is 30 krért kapható a mű terjesztésével megbízott Révai-testvérek budapesti könyvkereske­désében, valamint minden hazai könyvárusnál. JÓKAI MÓR LEGELSŐ VERSEL A magyar közönség előtt nem ismeretlen koszorús írónknak az a nyomtatásban is megje­lent s gyermeteg hangja mellett is oly igazán megható verse, melyet egy elmeháborodott zsidó kis fiucskáról irt. Most mi abban a kellemes hely­zetben vagyunk, hogy Jókai Mórtól még sokkal korábbi keletű verseket is közölhetünk. A költő testvérbátyja, Jókai Károly találta meg a meg­őrzött családi irományok között s küldte meg leányának, Hegedűs Sándorné úrnőnek, ki azo­kat közlés végett szives volt lapunknak átadni. A kis versek mindenike névnapi köszöntő s

Next