Vasárnapi Ujság – 1889
1889-04-07 / 14. szám - Báró Bánffy György (arczképpel) 228. oldal / Élet- és jellemrajzok
—g— Az ország kormányzójától Lenkey Ezredes urnák hivatalból lóvesztébe Vásárhelyen. Különösen érdekes rajta a kétszeresen aláhúzott «lóvesztébe». A levél belső tartalma ez : 9790 K. Az ország kormányzója Lenkey ezredes urnák. Makó, Auguszt. 1. 1849. Ezredes urnák m. hó 31. kelt és e perczben itt Makón vett levele végsoraiból kiderülvén, hogy ön nem beteg , ezennel meghagyom, hogy önnek eddigi seregparancsnokságát megtartani és a Tiszát védeni kell, különben fel leend áldozva Szentes és Vásárhely, veszve van Mezőhegyes, veszve Gyulán manitiónk, s veszélyeztetve minden. Szentes városa lelkes népe támogatandja önt és seregét hazafiúi működésében, és a nép áldása követendi önt, ha mint védője és mentője lépend fel, — ellenben ha feláldozza Ezredes ur a derék népet és vele az álladalomnak annyi temérdek kincsét a haza végvesztére, a magyar nép átka követendi önnek minden lépteit. Az ország kormányzója Kossuth Lajos. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 14 SZÁMI 1889. xxxvi. ÉTFOMTAM. BÁRÓ BÁNFFY GYÖRGY. 1853—1889. Bécsből érkezik a hir, hogy a magyar arisztokrácziának egyik szép reményekre jogosító fiatal tagja, a ki nem közönséges tehetségeinek a zeneművészet s különösen a zeneszerzés terén nem egy jelét adta. Bánffy György báró, a szilágysomlyói kerület képviselője, mult hó 31-ikén elhunyt. Az életének legszebb korában kiszenvedett főúr néhai losonczi báró Bánffy Albert cs. és kir. kamarásnak s galanthai gróf Eszterházy Ágnes palotahölgynek volt fia. 1853-ban született. Atyja, egykor Kraszna megyének főispánja, Erdélyben a leggazdagabb mágnások egyikének hírében állt s 1886-ban bekövetkezett halálával tekintélyes birtokaiból két hitbizományt alakított, melyeknek egyikét idősb fiára, a két év előtt szintén korán elhalt nagy művészetkedvelő s kitűnő gazda dr. Bánffy Ádámra (arczképét a Vasárnapi Újság 1887 évi 48. számában közöltük) — másikát pedig Györgyre hagyta, ki nagy szeretettel foglalkozott gazdaságával s a mellett szenvedélyesen ápolta a zenét, melyhez márgyermekkora óta nagy érzéke volt. Szilágynagyfalusi kastélyában már öt éves korában naphosszat tudott elülni zongora mellett, játszogatva a szabadságharcz idejéből fönmaradt hazafias dalokat. Szülei fölismervén a zene iránti nem közönséges fogékonyságát, kitűnő zenei nevelésben részesítették és ő csakugyan tehetsége és szorgalma által szép tekhnikai képzettséget szerzett a zongorán. Mindazáltal hajlama nem az előadási, hanem az alkotási térre vonzotta, úgy, hogy márigen fiatal korában egészen sikerült magyar nótákat komponált, melyeken félreismerhetlen volt a zeneköltői hivatás nyoma. Ekkor aztán beleavatták a kompozíczió titkaiba is, s alig egy-két év múlva már egész könnyűséggel oldotta meg a «kontrapunkt» nehezebb feladatait is. A fiatal zeneszerzőt, akire főleg a székely népdalok gyakorolták volt az első benyomást, a magyar zene vonzotta, de míg eleinte magyar népdal-szerzeményei a magyar dal megszokott rendes keretében mozogtak ő nála is, addig később azon volt, hogy a magyar népdalt kivetkőztesse a régi bablonból és uj, művészibb formába, a műdal formájába öltöztesse. Ujabb népdalai, mint a hires «Kék nefelejts», már ez irány termékei. A magyar stilt Bánffy ezután a komolyabb műfajba is átvitte, s «Gólya-király» és «Fekete hajó» czimü operettjeiben majdnem tisztán magyar zenei elemekkel találkozunk. De a zene terén kifejtett munkássága daczára a közéletnek is tevékeny munkása volt. Nagy részt vett Szilágymegye közigazgatásában, majd 1881-ben a parlament tagja lett, s mint ilyen a mérsékelt ellenzékhez csatlakozott, melynek most is tagja volt. A politika terén legutóbb a regáletörvényjavaslat tárgyalása alkalmával volt nagyobb szerepe, Erdélyben hatalmas ellenzéket szervezve e törvényjavaslat ellen. A sport egyik lelkes kultiválóját veszte el Bánffy György báróban. Nagy versenyistállója volt és lovai a monarkhia versenypályáin nem egyszer arattak diadalt. Nagy barátja volt a vadászatnak és a galamblövészetnek is. A szépirodalom terén is megkisérlé tehetségét s «Kristóf tér 13. szám» czimű egyfelvonásos vígjátékát tisztességes sikerrel adták elő a nemzeti színpadon. 1887-ben megnősült, nőül vévén Bethlen Margit grófnőt, gróf Teleki Géza özvegyét, kitől két leánygyermeke született. Tavai, már betegen, ő rendezte a mágnások kolozsvári műkedvelői ballet-előadását, a «Bécsi keringőt». Utóbbi időben azonban már Bécsbe ment egyre súlyosabbá váló torokbajának orvoslása végett. A baj, fájdalom, fölötte veszedelmes jellegűnek, torok-ráknak bizonyult, mely a leghíresebb bécsi tanárok által végzett műtétek daczára mind közelebb vitte a katasztrófához. A véderő-vitában már nem vett részt s mikor a hires 25. szakaszt megszavazták, már haldokolt. Márczius 31-ikén délelőtt örökre lezárta szemét. Özvegyén és édesanyján kivül gyermekei: Judit és Zsuzsánna, mostoha fiai, gr. Teleki Domokos és Géza, s testvérei, báró Wesselényi Miklósné, özv. Zeyk Dánielné, báró Bánffy Farkas és számos rokonai gyászolják, kik holttestét Bécsből Kolozsvárra vitették, hol örök nyugalomra helyezték el. Ezúttal bemutatott arczképét a «Vasárnapi Újság» országgyűlési arczképcsarnoka számára készítette el, remélvén, hogy parlamenti szereplése mielőbb alkalmat fog nyújtani annak közlésére. Nem gondoltuk, hogy ez arczkép közlését gyászjelentéssel legyünk kénytelenek kísérni. IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. A Budapesti Szemle áprilisi füzete Gyulai Pál szerkesztésében a következő tartalommal jelent meg: A közlemények sorát Simonyi Zsigmond dolgozata nyitja meg «A magyar nyelv apológiája» czímmel, s ez azzal foglalkozik, hogy az indogermán nyelvészek a magyar nyelv szerkezetének határozottan alsóbb rangot tulajdonítanak, mint a németnek vagy bármely más indogermán nyelvnek. Simonyi arra a végkövetkeztetésre jut, hogy hiu törekvés a nyelveket fölbecsülni, rangfokozatba állítani és soha sem lehet bizonyítani, hogy egyik nyelv vagy nyelvcsalád már eredeti képességeinél és szerkezeténél fogva magasabban állana a másiknál. Török Aurél folytatja :Egy ősi emberfajtáról Ázsia keleti szélén» czimü tanulmányát, ezúttal Szaghalia sziget ben szülötteit ismertetve. Acsády Ignácz «Bethlen Gábor udvara» czimmel jellemző adatokat állít össze ama nagybecsű forrásműből, melynek kiadását báró Radvánszky Béla indította meg s melynek első kötete a Bethlen Gábor fejedelem udvartartására vonatkozó számadásokat és egyéb adatokat tartalmazza. Havas Sándor folytatja és befejezi «Palacky Ferencz és a magyarok» czimü tanulmányát, e második részben Palaczkynak 1848-diki s azutáni működését vázolva, s foglalkozik a mai szláv mozgalmakkal is és sürgeti, hogy a magyar kormánynak különösen gondja legyen a felvidékre. A szépirodalmi rész következik ezután: «Az Atlasz-család» regény folytatása, Csiky Gergelytől, a «Későn érkezett» czimü rajz Tutsek Annától, kinek e művét a Kisfaludy-Társaság februári ülésében olvasták fel; Lévay József «A töprengő» czimmel mély érzésű költeményt közöl, Szász Béla pedig a Longfellow «Mad river» czimű költeményének jeles fordítását. Bayer József a magyar színpad történelméhez nyújt érdekes adalékot «Kazinczi Ferencz Hamlet-fordítása» czimü értekezésével. A füzet végén,az «Értesítő» több uj könyvről közöl bíráló ismertetést. «Az osztrák-magyar monarchia írásban és képben» 81. füzete, mely egyszersmind «Magyarország» II. kötetének az 5. füzete, a következő tartalommal jelent meg: «Magyar népszokások», Baksay Sándortól, és «Régészeti emlékek az Alföldön», Ploszky Ferencztől Baksay becses tanulmány» itt a magyar nép tánczát, követválasztáskori magatartását, társas köreit, községi életét, a magyar asszony háztartási dolgait, továbbá a vásárt, a bucsut, végül pedig a «paraszt kalendárium» néhány bölcs mondását és szólásmódjait ösmertetvén, bevégződik. Íme itt újra egy olyan közleménye van előttünk a vállalatnak, mely első teljesebb foglalata a magyar nép általános jellemzésének és szokásainak, s így épen olyan különlegesség a maga nemében, mint az első napvilágot látott illusztrált magyar történet. Baksay e jeles dolgozatával becses, sőt fontos adalékkal járult hazánk jövendő ethnographiájához. A másik czikk, Pulszky Ferencz czikke, épen oly érdekes, mint tanulságos fölvilágosításokat nyújt az Alföld régészeti emlékeiről. A szellemesen és csinosan irt dolgozat e füzetben még nem végződik. A füzetet díszítő tizennégy képet Pataky László, Vágó Pál, Aggházy Gyula, Ebner Lajos, Greguss János, és Dörre Tivadar művészeink szolgáltatták. A füzet a Révay-testvérek bizományában jelent meg, s ára 30 kr. Páris elemei czimen csinos kis kötet jelent meg Justh Zsigmondtól, az ifjabb irodalom tehetséges tagjától. Párisban nyert benyomásait, észrevévételeit írja le, hat közleményben, kiterjeszkedve a boulevardokra, a belsőbb életre, és az előkelő szalonokra. Mindenik élénken színezett kép, s most midőn oly sokan készülnek Párisba, alkalomszerű is. A hat fejezet czime : Első benyomások. A «párisi» négy főtypusa. «Parisienne !» A társaságról. Parisianismus. Páris visiója. A 110 lapra terjedő kötethez a benne előforduló nevekről külön betüsoros jegyzék van csatolva. Ára 1 frt. A Révai testvérek könyvkereskedése adta ki. Uj vigjáték Jókaitól. «Az aradi hős nők» czimü vígjátékon dolgozik Jókai, s nem sokára befejezi. A vígjátéknak történeti alapja van. A Turisták Lapja, melyet a Kárpát-egyesület budapesti osztálya ad ki, s dr. Téry Ödön alelnök és dr. Thirring Gusztáv titkár szerkesztenek, második számát (az ápril havit) bocsátotta közre négy íven, gazdag és közérdekű tartalommal a honismeret és touristaság köréből. Első közleménye az elhunyt jeles tudós Hunfalvy János hátrahagyott kézirataiból való: «A hegymászásról», s befejezetlenül maradt nagy fizikai földrajzának egyik érdekes fejezete. Dr. Thirring Gusztáv a szent-endrei vasút fontosságát fejtegeti turistai szempontból. Majd a trencsénmegyei Rajecz-Teplicz leírása következik, képekkel. Minelik József Liptómegye természeti szépségeinek ismertetéséhez kezd. Dr. Greisiger Mihály a Magas Tátra fenyvesei közé kalauzol. Felszólalásokat, indítványokat, kirándulókat érdeklő tudósításokat, vasúti menetrendet is közöl a gondosan szerkesztett füzet, aztán egyesületi híreket, s különféle apróságokat. Érdekkel olvashatja ezeket bárki, s akik olvassák, bizonyára nem is maradnak közönyösek az ország szép vidékei iránt. A folyóiratot a tagok ingyen kapják. Egyes szám ára 50 kr. Az első kirándulást a budapesti osztály ápril 7-ikén rendezi a szentendrei vasúton Ürömre, Nagy-Kevélyre és Csobánkára. A Történelmi tár évnegyedes folyóirat, melyet a történelmi társulat és a tud. akadémia történelmi bizottsága ad ki, ápril-juniusi kötetében is sok történeti adalékot mutat be. Hodinka Antal Bizáncz XV. századi történetéből nyújt egyes vonásokat. Torma Károly megkezdi Szaniszló Zsigmond 1687— 1711 -ből való naplóit, melyek erdélyi dolgokra vonatkoznak. Komáromy András folytatja Révay Kata Szidónia leveleit, Pettkó Béla pótlékot közöl Szamosközy István összes műveihez ; Szilágyi Sándor leveleket és okiratokat II. Rákóczi Gy. történetéhez, Barabás Domokos pedig Erdély történetéhez. Ezen kivül Kemény Lajos, Thaly Kálmán Thury Etele, Schrauff Károlytól olvashatók kisebb közlemények. A kötet ára 1 frt 30 kr. Német Olvasókönyv és Nyelvtan. Mindkét nembeli polgári iskolák számára szerkesztette Dr. Herrmann Antal. Első rész. Budapest, Mehner Vilmos kiadása, ára 80 kr. vászonkötésben 1 frt. — Az olvasmányok kivétel nélkül becsesek és általában jól választottak. Gondosan szerkesztett bőjegyzetek világosítják fel az olvasmányok nehézségét. A két ívnyi nyelvtan röviden, de igen világosan és tüzetesen magában foglal mindent, amit a német alaktanból e fokon okvetetlenül meg kell tanulni. E polgári iskolák számára egyedül feltétlenül engedélyezett könyv bátran ajánlható az illető iskoláknak. Második része még e hónapban megjelenik.