Vasárnapi Ujság – 1901
1901-02-10 / 6. szám - A Kisfaludy-Társaság új tagjai (arczképekkel) 89. oldal / Élet- és jellemrajzok
f1. SZÁM. 1901.48. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI ÚJSÁG. A KISFALUDY-TÁRSASÁG ÚJ TAGJAI. A Kisfaludy-Társaságban megüresedett két helyet február 6-ikán töltötték be két érdeme íróval. SZANA TAMÁS az egyik, kinek nevével lapokban, önálló kötetekben évtizedek óta találkozik a közönség. Különösen széptannal és műtörténelemmel, továbbá a hazai képzőművészetekkel foglalkozó munkái azok, melyekkel közbecsülést szerzett munkásságának. Csak kevesen vannak, akik annyira az irodalomnak élnek s akik oly' kitartással buzgólkodnak a közízlés fejlesztésén s a művészetek iránt való érdeklődés ébresztésén és ápolásán. És szintén isak kevesen vannak, kik a képzőművészeti mozgalmak és a közönség közt oly állandó kapcsolatot tartanak fenn, mint Szana. Nem fiatal fember már (1844 január 1-én született Tisza-Füreden), de testileg, lelkileg fiatalos erőben van. Atyja Pál, Heves megye alispánja volt, anyja Nagyoroszi Farkas Terézia, finom lelkű nő, ki nagy befolyást gyakorolt fia írói hajlamainak fejlesztésére. Szana Tamás egészen ifjú korában kezdte meg irodalmi munkásságát. Még debreczeni tanuló volt, mikor már irogatni kezdett a fővárosi lapokba, leginkább széptani dolgozatokat. 1866-ban ezekből «Szünórákra» czímmel egy kötetre valót gyűjtött össze és adott ki. Ez volt első önálló könyve. Az ügyvédi diplomát megszerezte, ugyan, de soha sem ügyvédkedett, mert csak író akart lenni. A kiválóbb lapok számára dolgozott. Eleintén leginkább kritikát és irodalomtörténeti dolgozatokat irt, majd a művészetek felé fordult, s idegen nyelvekből is sokat fordított, mert időközben több nyelvet alaposan megtanult. Szerkesztett folyóiratokat, lapokat. Nagy tevékenységet fejtett ki a Petőfi- Társaság megalapításában is. 1876-ban alakult meg ez a szépirodalmi társaság és Szana azóta mint titkár viszi ügyeit. Önálló könyvei:«Csokonai élete»(1868),«Nagy szellemek» (külföldi költők jellemrajzai 1870), « Vázlatok» (kisebb széptani, kritikai munkák 1875), «A két Kisfaludy» (1876), «A művészet filozófiája» (Taine művének fordítása 1878), «Moliére élete és művei» (1887), «A könyv régen és most» (1888), «Ujabb elbeszélői,» (1889), «Petőfiné Szendrey Julia» (1890). Ujabb időkben a műtörténelem művelésére adta magát, s «Magyar művészek» czímmel 1886—1889-ben két kötetes nagy illusztrált díszmunkát bocsátott közre, a legjobb magyar festők és szobrászok jellemzésével. Műtörténeti dolgozatai következő czímekkel jelentek meg önállóan: «A magyar művészet századunkban» (1890), «Az örök emlékek» (1892), «Olasz földről» (1896), «Izsó Miklós élete és munkái» (1897), «Markó Károly és a tájfestészet» (1898), «Jankó János élete és művei» (1899), «A sajtó felszabadulása» (a magyar szabad sajtó története 1898.). Csak néhány héttel ezelőtt hagyta el a sajtót «Száz év a magyar művészet történetéből» czímű könyve, mely a hazai festészet kezdetét, fejlődését és erősödését ismerteti, s rendszeresen feldolgozza az idevágó adatokat. A nagy illusztrált munka sikeréhez A Vlassics közoktatásügyi miniszter a szerzőhöz intézett levélben fejezte ki elismerését. A felsorolt könyvek koránt sem merítik ki Szana írói munkásságát. A lapokban, folyóiratokban aktuális művészi kérdésekhez szól hozzá, a műkiállításokról, szobor-pályázatokról kritikákat ír. Fordításai közt nevezetesebbek: Benvenuto Cellini önéletrajza (két kötet 1890- 91), Ovidiustól a«Szerelem művészete», s franczia és olasz szépirodalmi művek. Szerkesztette a hatvanas évek végén a «Szépirodalmi Közlöny» czímű hetilapot, a hetvenes években a «Figyelő» czímű irodalmi és kritikai szemlét, később a Petőfi-Társaság «Koszorú» czímű folyóiratát, 1893—94-ben pedig a «Fővárosi Lapok» szépirodalmi napilap szerkesztője volt. Külföldi lapokba több ismertetést írt a magyar irodalomról, művészetről; némely dolgozatát olasz és svéd lapok is közölték, így a Szendrey Júliáról szólót egyik előkelő svéd napilap. Időnként sokat utazott. Mostanában is gyakran időzik Olaszországban, firenzei tartózkodása alatt gyűjtötte össze a nagy tájfestőről, Markóról az adatokat, a néhai művész családjáról. A külföldről több kitüntetésben részesült. Az elismeréssel most a hazai legelső szépirodalmi testület is kitüntette. PEKÁR GYULA, a Kisfaludy-Társaság másik új tagja, szépirodalmi író, s még a fiatal gárdából való. 1867-ben született Debreczenben, hol atyja, Imre, a jeles közgazda, akkor az Istvángőzmalom igazgatója volt (jelenleg a Leszámítoló bank igazgatója). Középiskolai tanulmányait Budapesten a református főgimnáziumban kezdte és végezte, kivévén a Vl-ik osztályt, melyet Bostonban végzett, hová egy évre úgy került, hogy atyja a magyar kormány által közgazdasági tanulmányútra Amerikába küldetvén, ritka testi és értelmi fejlettségű fiát is magával vitte s ott egy kiváló gimnáziumba adta. A Bostonban töltött egy év alatt megtanult angolul s egyúttal iskolai tanulmányait is folytatta. Eleinte festőnek készült, de márigen korán irogatott tárczaczikkeket a lapokba. Még amerikai időzése alatt írt a «Vasárnapi Újság »-ba is. Mikor elvégezte egyetemi tanulmányait, s már a jogtudományi tudori diplomát is megszerezvén, a pestvidéki törvényszéknél gyakornokoskodott, még mindig habozott a pályaválasztásban, s egy ideig a diplomácziai pályára készült. Sok nyelvet tudott már, s összeköttetései sem hiányoztak. Ekkor, 1891-ben ismerkedett meg a korán elhunyt Justh Zsigmonddal, aki megszerettette vele az irodalmat, melynek aztán egész nem közönséges erejét szentelte. Rendes munkatársa lett több hírlapnak és sűrűn jelentek meg tárczaczikkei, elbeszélései. 1893-ban hosszabb külföldi útra indult, bejárta Spanyolországot, Marokkót. Aztán 1896 őszéig Párisban lakott, hol az írói és művészi körökben igen szívesen látták a megnyerő fiatal embert. Eljárt előadásokra a Collége de Francéba, a Sorbonneba, mert a műtörténelemben és az eszthetikában akarta teljesen kiképezni magát, hogy ezekből majdan a budapesti egyetemen előadásokat tarthasson. Időközben bejárta egész nyugati Európát és Svédország, Norvégia nagy részét is.A nagy és váltakozó benyomások alatt fejlődtek Pekár képességei, ismeretei, tapasztalatai. A budapesti lapokkal állandó összeköttetést tartott fenn, novellákat, útirajzokat írt és neve csakhamar jóhangzású lett mind a közönségnél, mind az írói körökben. Fordított angolból, francziából, oroszból. Utazásairól két kötetes könyvet írt, melyben nagy világismeret, gondolkodó elme és eleven megfigyelés nyilatkozik. 1894 óta, mikor első kötete megjelent, megirt 31 kötetet, melyekből most kerül közre a 16-ik kötet. Egyik jeles műve, «Don Juan», tüzetes tanulmány a spanyol Don Juan-legendáról s érdekesen mutatja ki annak nyomait és változatait más nemzeteknél is. Elbeszéléseit, melyeket átgondoltan készít, s melyek mindig mélyebb eszmekörben forognak, az olvasók szívesen fogadják. . . Önállóan megjelent munkáit a következő sorozatban foglalhatjuk össze: «Dodd főhadnagy problémái» (1894), «Homályban» (1894), «Lavina» (regény, 1895), «Az arany keztyűs kisasszony» (1896), «Hatalom» (regény, 1897), «A szoborszép asszony» (elbeszélés, 1897), «Délen és Éjszakán» (2 kötet, uti rajzok, 1898), «Az esztendő legendája» (1899), «^4 jukker leány és egyéb esetek» (1899), «Don Juan» (1899), «Livio főhadnagy» (regény, 1899). Egyik kedvencz alakjából, Dodo főhadnagyból vígjátékot irt s 1899-ben több derült estét szerzett vele a Vígszínház közönségének. Az Uránia-színház látogatóinak pedig alighanem a legkedveltebb írója. Bizonyos műfajt honosított itt meg az ismeretek bővítésére. (Spanyolországi) czímű látványossága mozgó fényképeivel, pompás vetített képeivel és a kísérő szöveggel az Uránia egyik leginkább felkapott darabja. Most pedig a «XIX. század» tölti meg mindannyiszor az Urániát, valahányszor előadják. Egészen új módja nyilatkozik ebben a történeti előadásnak. Egy század fő eseménye 250 vetített képben vonul el a néző előtt s az időszakok hangulatait a nagy zeneköltők, Beethoven, Chopin, stb zenéje fejezik ki. Pekár szintén az Uránia számára irja a «Táncz» látványos darabot, mely a táncz egész történetét felöleli, különös tekintettel a magyar tánczra. SZANA TAMÁS: PEKÁR GYULA. . ....