Vasárnapi Ujság – 1901

1901-02-10 / 6. szám - A Kisfaludy-Társaság új tagjai (arczképekkel) 89. oldal / Élet- és jellemrajzok

f1. SZÁM. 1901.48. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI ÚJSÁG. A KISFALUDY-TÁRSASÁG ÚJ TAGJAI. A Kisfaludy-Társaságban megüresedett két helyet február 6-ikán töltötték be két érdeme íróval. SZANA TAMÁS az egyik, kinek nevével lapok­ban, önálló kötetekben évtizedek óta találkozik a közönség. Különösen széptannal és műtörté­nelemmel, továbbá a hazai képzőművészetek­­­kel­ foglalkozó munkái azok, melyekkel köz­becsülést szerzett munkásságának. Csak keve­sen vannak, a­kik annyira az irodalomnak élnek s a­kik oly' kitartással buzgólkodnak a közízlés fejlesztésén s a művészetek iránt való érdeklődés ébresztésén és ápolásán. És szintén i­­sak kevesen vannak, kik a képzőművészeti mozgalmak és a közönség közt oly állandó kapcsolatot tartanak fenn, mint Szana. Nem fiatal­ fem­ber már (1844 január 1-én született Tisza-Füreden), de testileg, lelkileg fiatalos erőben van. Atyja Pál, Heves megye alispánja volt, anyja Nagyoroszi Farkas Terézia, finom lelkű nő, ki nagy befolyást gyakorolt fia írói hajlamainak fejlesztésére. Szana Tamás egé­szen ifjú korában kezdte meg irodalmi mun­kásságát. Még debreczeni tanuló volt, mikor már irogatni kezdett a fővárosi lapokba, leg­inkább széptani dolgozatokat. 1866-ban ezek­ből «Szünórákra» czímmel egy kötetre valót gyűjtött össze és adott ki. Ez volt első önálló könyve. Az ügyvédi diplomát megszerezte, ugyan, de soha sem ügyvédkedett, mert csak író akart lenni. A kiválóbb lapok számára dol­gozott. Eleintén leginkább kritikát és irodalom­történeti dolgozatokat irt, majd a művészetek felé fordult, s idegen nyelvekből is sokat fordí­tott, mert időközben több nyelvet alaposan megtanult. Szerkesztett folyóiratokat, lapokat. Nagy tevékenységet fejtett ki a Petőfi- Társaság megalapításában is. 1876-ban alakult meg ez a szépirodalmi társaság és Szana azóta mint­­ titkár viszi ügyeit. Önálló könyvei:«Csokonai élete»(1868),«Nagy szellemek» (külföldi költők jellemrajzai 1870), « Vázlatok» (kisebb széptani, kritikai munkák 1875), «A két Kisfaludy» (1876), «A művészet filozófiája» (Taine művének fordítása 1878), «Moliére élete és művei» (1887), «A könyv régen és most» (1888), «Ujabb elbeszélői,» (1889), «Petőfiné Szendrey Julia» (1890). Ujabb időkben a műtörténelem művelésére adta magát, s «Magyar művészek» czímmel 1886—1889-ben két kötetes nagy illusztrált díszmunkát bocsátott közre, a legjobb magyar festők és szobrászok jellemzésével. Műtörténeti dolgozatai következő czímekkel jelentek meg önállóan: «A magyar művészet századunk­ban» (1890), «Az örök emlékek» (1892), «Olasz földről» (1896), «Izsó Miklós élete és munkái» (1897), «Markó Károly és a táj­festészet» (1898), «Jankó János élete és művei» (1899), «­A sajtó felszabadulása» (a magyar szabad sajtó története 1898.). Csak néhány héttel ezelőtt hagyta el a sajtót «Száz év a magyar művészet tör­ténetéből» czímű könyve, mely a hazai festészet kezdetét, fejlődését és erősödését ismerteti, s rend­szeresen feldolgozza az idevágó adatokat. A nagy illusztrált munka sikeréhez A Vlassics közoktatásügyi miniszter a szerzőhöz intézett le­vélben fejezte ki elismerését. A felsorolt könyvek koránt sem merítik ki Szana írói munkásságát. A lapokban, folyóiratokban aktuá­lis művészi kérdésekhez szól hozzá, a műkiállításokról, szobor-pályáza­tokról kritikákat ír. Fordításai közt nevezetesebbek: Benve­nuto Cellini önéletrajza (két kötet 1890- 91), Ovidiustól a«Szerelem művészete», s franczia és olasz szépirodalmi művek. Szerkesztette a hatvanas évek végén a «Szépirodalmi Köz­löny» czímű hetilapot, a hetvenes években a «Figyelő» czímű iro­dalmi és kritikai szemlét, később a Petőfi-Társaság «Koszorú» czímű folyóiratát, 1893—94-ben pedig a «Fővárosi Lapok» szépirodalmi napilap szerkesztője volt. Külföldi lapokba több ismertetést írt a magyar iroda­lomról, művészetről; némely dolgozatát olasz és svéd lapok is közölték, így a Szendrey Júliáról szólót egyik előkelő svéd napilap. Időnként sokat utazott. Mostanában is gyak­ran időzik Olaszországban, firenzei tartózko­dása alatt gyűjtötte össze a nagy tájfestőről, Markóról az adatokat, a néhai művész család­járól. A külföldről több kitüntetésben részesült. Az elismeréssel most a hazai legelső szép­irodalmi testület is kitüntette. PEKÁR GYULA, a Kisfaludy-Társaság másik új tagja, szépirodalmi író, s még a fiatal gárdából való. 1867-ben született Debreczenben, hol atyja, Imre, a jeles közgazda, akkor az István­gőzmalom igazgatója volt (jelenleg a Leszámí­toló bank igazgatója). Középiskolai tanulmá­nyait Budapesten a református fő­gimnáziumban kezdte és végezte, kivévén a Vl-ik osztályt, melyet­­ Bostonban végzett, hová egy évre úgy került, hogy atyja a magyar kormány által közgazdasági tanul­mányútra Amerikába küldetvén, ritka testi és értelmi fejlettségű fiát is magával vitte s ott egy kiváló gimnáziumba adta. A Bostonban töltött egy év alatt megtanult an­­­golul s egyúttal iskolai tanulmá­nyait is folytatta. Eleinte festőnek készült, de már­igen korán irogatott tárczaczikke­ket a lapokba. Még amerikai idő­zése alatt írt a «Vasárnapi Új­ság »-ba is. Mikor elvégezte egyetemi tanulmányait, s már a jogtudomá­nyi tudori diplomát is megszerez­vén, a pestvidéki törvényszéknél gyakornokoskodott, még mindig ha­bozott a pályaválasztásban, s egy ideig a diplomácziai pályára ké­szült. Sok nyelvet tudott már, s összeköttetései sem hiányoztak. Ekkor, 1891-ben ismerkedett meg a korán elhunyt­­ Justh Zsigmond­dal, a­ki megszerettette vele az irodalmat, melynek aztán egész nem közönséges erejét szentelte. Rendes munkatársa lett több hír­lapnak és sűrűn jelentek meg tárczaczikkei, elbeszélései. 1893-ban hosszabb külföldi útra indult, bejárta Spanyolországot, Marok­kót. Aztán 1896 őszéig Párisban lakott, hol az írói és művészi kö­rökben igen szívesen látták a meg­nyerő fiatal embert. Eljárt előadá­sokra a Collége de Francéba, a Sorbonneba, mert a műtörténe­lemben és az eszthetikában akarta teljesen kiképezni magát, hogy ezekből majdan a budapesti egyetemen előadásokat tarthasson. Időközben bejárta egész nyugati Európát és Svédország, Norvégia nagy részét is.­A nagy és váltakozó benyomások alatt fejlődtek Pekár képességei, ismeretei, tapasztalatai. A buda­pesti lapokkal állandó összeköttetést tartott fenn, novellákat, útirajzokat írt és neve csak­hamar jóhangzású lett mind a közönségnél, mind az írói körökben. Fordított angolból, francziából, oroszból. Utazásairól két kötetes könyvet írt, melyben nagy világismeret, gon­dolkodó elme és eleven megfigyelés nyilat­kozik. 1894 óta, mikor első kötete megjelent, megirt 31 kötetet, melyekből most kerül közre a 16-ik kötet. Egyik jeles műve, «Don Juan», tüzetes tanulmány a spanyol Don Juan-legendáról s érdekesen mutatja ki annak nyomait és változatait más nemzeteknél is. Elbeszéléseit, melyeket átgondoltan készít, s me­lyek mindig mélyebb eszmekörben forognak, az olvasók szívesen fogadják. . . Önállóan megjelent munkáit a következő sorozatban foglalhatjuk össze: «Dodd főhad­nagy problémái» (1894), «Homályban» (1894), «Lavina» (regény, 1895), «Az arany keztyűs kisasszony» (1896), «Hatalom» (regény, 1897), «A szoborszép asszony» (elbeszélés, 1897), «Délen és Éjszakán» (2 kötet, uti rajzok, 1898), «Az esztendő legendája» (1899), «^4 jukker leány és egyéb esetek» (1899), «Don Juan» (1899), «Livio főhadnagy» (regény, 1899). Egyik kedvencz alakjából, Dodo főhadnagy­ból vígjátékot irt s 1899-ben több derült estét szerzett vele a Vígszínház közönségének. Az Uránia-színház látogatóinak pedig aligha­nem a legkedveltebb írója. Bizonyos műfajt honosí­tott itt meg az ismeretek bővítésére. (Spanyol­országi) czímű látványossága mozgó fényké­peivel, pompás vetített képeivel és a kísérő szöveggel az Uránia egyik leginkább felkapott darabja. Most pedig a «XIX. század» tölti meg mindannyiszor az Urániát, valahányszor előadják. Egészen új módja nyilatkozik ebben a történeti előadásnak. Egy század fő eseménye 250 vetített képben vonul el a néző előtt s az időszakok hangulatait a nagy zeneköltők, Bee­thoven, Chopin, stb zenéje fejezik ki. Pekár szintén az Uránia számára irja a «Táncz» lát­ványos darabot, mely a táncz egész történetét felöleli, különös tekintettel a magyar tánczra. SZANA TAMÁS: PEKÁR GYULA. .­­ ....

Next