Vasárnapi Ujság – 1902

1902-11-30 / 48. szám - A Nemzeti Muzeum ünnepe (képekkel) 786. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények

788 VASÁRNAPI U­­TSÁG. 45. SZÁM. 1902. 49. ÉVFOLYAM. társaság négy óra után tért vissza a fővárosba. Este az Operában díszelőadás volt. Az ünnepély második napján is még szakadatla­nul érkeztek a Múzeumot üdvözlő táviratok és leve­lek, köztük gróf Lónyay Elemérné, Stefánia kir. herczegnő meleghangú távirata. IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Idősb Szőgyény-Marich László országbíró em­lékiratai. Kiváló érdekességű történeti munka jelent meg a napokban: Szőgyény-Marich Lászlónak, a konzervatív magyar államférfiak egyik legjelebbiké­nek emlékirataiból az első kötet, a­mely az 1836. évtől 1848 deczember 2-ikáig terjedő feljegyzéseket foglalja magában. Szőgyény-Marich 1848 előtt a hivatalnoki pályán magas állásokat töltött be s az udvari alkanczellárságig emelkedett, 1848 után pedig, egy ideig tartó visszavonultság után a fő­szerepek egyikét játszotta azoknak a konzervatív politikusoknak sorában, akik az abszolutizmus meg­törésén fáradoztak. Az alkotmány helyreállítása után is magas tisztségeket viselt, 1882—1885-ig a főrendiház elnöke volt, majd országbíróvá nevez­tetett ki. Az 1893-ban elhunyt államférfi közvetle­nül megtörténtük után jegyezte fel azokat az esemé­nyeket, melyeknek kortársa s nevezetes szereplője volt. Ezért emlékiratai azon idők bonyolult s még mindig kevéssé megvilágított történetének igen fon­tos forrásai s nem egy olyan eseményre vetnek vilá­got, mely eddig homályban volt. E mellett megismer­hetjük belőlük írójuknak tiszta hazafiságát, a­mely, bár sokszor más utakon haladt, mint a nemzet többsége, a legnehezebb viszonyok közt sem ingott meg. Önmagát jellemzi, midőn így ír fiaihoz, negy­ven évvel ezelőtt intézett s emlékiratai bevezeté­seül közölt levelében : «Nem hiúság vezérel engem ezen munkánál, mert hisz midőn ezen jegyzetek közkézre kerülnek, nem leszek többé és a síron túl sem vágyom több becsülésre, mint a mennyit ma­gamnak az életben kivívni birtam, hogy t. i. hazája és királya iránt egyaránt hű, őszinte, igazmondó embernek tartassam. Jegyzeteimben a rideg való­hoz tartottam magamat s minden pártszenvedély nélkül irtam azokat: politikai elleneimben mindig szívesen elismertem a jóakaratot és a hazafias érde­met, de viszont személyes és elvbarátaim iránt sem voltam a tények hű felsorolásában több kímélettel, mint a­hogy a valónak elferdítése nélkül tehettem­. Az emlékiratokat írójuk fiai adták ki, kik közül ifjabb Szőgyény-Marich László, berlini nagyköve­tünk, atyjához hasonlólag fényes politikai paletra emelkedett Az emlékiratok most megjelent első kötetét idősb Szögyény-Marich László színes arcz­képe díszíti, s négy fénykép-melléklet s okleveles függelék van a kötetben, sajtó alá pedig Thallóczy Lajos, közös pénzügyminisztériumi osztályfőnök, a kiváló tudós és történetíró rendezte nagy gonddal. A Hornyánszky Viktor nyomdájából kikerült igen díszes kiállítású terjedelmes kötet ára 10 korona. Gróf Széchenyi Ferencznek, a Nemzeti Múzeum alapítójának életrajzát megírta kitűnő történettudó­sunk, Fraknói Vilmos, s művének első része most jelent meg a «Magyar Történeti Életrajzok”-ban, mint a történetírás kegyeletének adója a Múzeum jubileuma alkalmából. Az adatok nagy gazdagságával s széles történelmi látkörrel írott életrajz kegyeletes hangon, de pártatlan igazságszeretettel méltatja a jeles hazafi életét. Lapunk mai száma első czikké­nek adatai, valamint gróf Széchenyire vonatkozó képeink is e műből vannak véve. A 136 oldalból álló füzet az «Athenaeum» nyomdájából került ki. Mikszáth Kálmán kitűnő főmunkatársunk mun­káinak gyűjteményes kiadásából most ismét két kötet jelent meg a Révai Testvérek czégnél. Mind­egyikben három hosszabb elbeszélés van egybe fog­lalva: az egyikben a «Galamb a kalitkában», «Az eladó birtok», «Páva a varjúval» czíműek, a másik­ban pedig: «A gavallérok», «A demokraták», í Ne okoskodj Pista». Élvezetes olvasmány valamennyi, az olvasó megtalálja bennük mindazokat az irói sajátságokat, melyek Mikszáthnak országos nép­szerűségét megalapították. Egy-egy kötet ára 4 ko­rona. Herczeg Ferencz «Balatoni rege» czímmel a mult évadban a Vígszínházban sikerrel előadott regényes történeti vígjátéka, mely Mátyás király korában játszik, most könyvalakban is megjelent a Singer és Wolfner czégnél; ára 2 korona 50 fillér. Ibsen «Peer Gynt» czímű drámáját, mely a Nemzeti Színház ez idei műsorára fel van véve Sebestyén Károly fordításában, a fordító könyv­alakban is kiadni készül. Az irodalmi érdekű munka a Franklin-Társulat kiadásában, 10 íven, finom papírra nyomtatva, szép kiállításban fog megjelenni. Az előfizetési ár, két korona, deczember 15-ikéig küldendő be a Franklin-Társulathoz, vagy a fordítóhoz. (Budapest VI., Izabella-utcza 73.) Uraiságok czímmel a Légrády-testvérek könyv­nyomdájában egy kis kötet jelent meg, mely tizen­négy rövid elbeszélést tartalmaz Pálffy Gyulától. Ára 2 korona, kapható a szerzőnél Marosvásárhelyt. Az Athenaeum Nagy Naptára 1903-ra immár 40-ik évfolyamban jelent meg sok képpel s szépiro­dalmi és közhasznú közleményekkel. A tiszti czím­tárral is ellátott naptár ára kötve 2 korona. Ugyan­csak az Athenaeum kiadásában jelent meg a «Ma­gyar Tanítók Naptára». Szerkeszti Ujváry Béla, a »Néptanítók Lapja» szerkesztője. Ára 80 fillér. Nemzeti Szinház. Jakab Ödönnek «A jövevé­nyek» czímű három felvonásos drámáját a Nemzeti Szinház közönsége november 21-ikén érdeklődéssel nézte végig. A szerző az irodalomnak régibb mun­kája és költeményei, elbeszélései révén neve jól ismert közönségünk előtt. Mostani drámájában ne­héz és komoly feladatot igyekezett megoldani. «A jövevények» alapeszméje nagy társadalmi kérdés : Bűnhődhetik-e a gyermek szülői bűnéért ? A dráma tárgya ez : Szabó Zoltán atyja bitófán halt meg, mint rablógyilkos s őt kis gyermek korában nagybátyja, Domokos Antal elvitte Amerikába, a­hol más név alatt éltek, vagyont szereztek, így jön­nek haza huszonöt év múlva. Ők a «jövevények», a­kik idegen világból érkeztek, itt egy tönkre­ment család birtokát megveszik, Szabó Zoltán pedig meg­szereti Esztert, azt a lányt is, a­kibe a tönkrement család sarja, Etédi Kálmán szerelmes. A jövevények ellen egyszerre föléled a gyanú, mert mentek Ame­rikába, kik ők. Etédi Kálmán teszi szóvá a gyanút. Szabó Zoltán semmit sem tud élete sötét titkáról és a gyanúsítást szám­onkéri Etéditő­l, de felvilágo­sítást követel nagybátyjától, Domokos Antaltól is, hogy voltaképen ki ő? Nagybátyja kénytelen elmon­dani mindent. Ez a dráma kiinduló pontja. A foly­tatás már kevésbbé csigázza fel az érdeklődést. Bizo­nyos, hogy Szabó Zoltán nem érdemelte meg sorsát, mert becsületes, derék ember. És ezt elismeri min­denki, mikor öngyilkos akar lenni, majd újra kiván­dorolni készül Amerikába. Menyasszonya Eszter is azt mondja neki : «Veled megyek.» A szerelem így vágja ketté a drámai csomót s ezzel végződik a da­rab. Drámailag a fejlődés félbeszakad, mert ott szű­nik meg a dráma, a­hol a fölvetett probléma szo­rító kapcsai lebilincselik a főszereplőket, Zoltánt és Esztert. Hatásos a szinmű nyelvezete, ma­gyaros környezete, és jól játszhatók az alakok. Az előadás ezeket igyekezett ki is emelni. Elsőnek említendők Mihályfi (Zoltán) és Cs. Alszeghi Irma, Szacsvai, Molnár László, Gál, Beregi Oszkár, Rákosi Szidi, Rózsahegyi, Nádai Béla, Hetényi a darab részleteit szintén hatással dolgozták föl. A szerzőt és a szereplőket a közönség gyakran részesítette tapsokban. Népszínház. November 22-ikén adták először a Népszínházban fíózsa Miklósnak hitt czimű népszínművét, mely a tavalyi népszinmű-pályáza­ton figyelmet keltett. Rózsa Miklós új ember a szín­padon. Népszínművéhez a korán elhunyt Justh Zsigmond egyik népies elbeszélését használta föl, mely az alföldi nazarénusok köréből mond el meg­ható történetet. Rózsa Miklós e történetet bővítette ki a színpad számára s a maga részéről is drámai elemet adott hozzá, több hatásos jelenettel. A nép­színmű egy bűnbe esett leánynak vezeklését és a nazarénus hitben való megtisztulását, a nazarénus vallást követők patriarkhális környezetét mutatja be, de nem elég meggyőzően, hogy a fővárosi kö­zönség is, mely csak hírből ismeri az Alföldön szór­ványosan elterjedt nazarénusokat, teljesen megértse. Egy szegény gányó lány (dohányos), Manga Julcsa a népszínmű hősnője. Szép lány, büszke­ is s egy gazdag legény, Bálint vet rá szemet. De a legény Az «Illustration» rajza utá­n. MERÉNYLET A BELGA KIRÁLY ELLEN. — Rubino elfogatása.

Next