Vas Népe, 1959. február (4. évfolyam, 27-50. szám)
1959-02-01 / 27. szám
2 Poszpelov : a hétéves terv békés versenyre hívja ki a kapitalista rendszert A Szovjetunió Kommunista Pártja XXI. kongresszusának szombat délutáni ülésén Nurugyin Muhidgyinov elnökölt. Elsőnek Pjotr Poszpelov, az SZKP Központi Bizottságának titkára, a Központi Bizottság elnökségének póttagja emelkedett szólásra. Felszólalásában hangoztatta, hogy az SZKP XX. kongresszusa óta eltelt három év úgy került be a kommunizmus történetébe, mint annak egyik legdicsőségesebb fejezete. Malenkov, Kaganovics, Molotov, Bulganyin és Sepilov párttól, néptömegektől elszakadt pártellenes csoportja megkísérelte revízió alá venni a lenini fő irányvonalat, igyekezett bizalmatlanságot támasztani a XX. kongresszus határozatainak nagyjelentőségű politikai és gazdasági intézkedéseivel szemben. Pártunk a pártellenes csoport elsöprése után újabb dicső győzelmeket aratott. A hétéves terv — folytatta Poszpelov — nyíltan, egyenesen és bátran békés versenyre hívja ki a kapitalista rendszert, mindenekelőtt a kapitalista világ vezető országát, az Egyesült Államokat. Nem kívánhat háborút olyan ország, amely 15 millió új lakás építését és a lakosság megadóztatásának teljes megszüntetését tervezi. A háborúra készülő német fasizmus ezt a jelszót hangoztatta: „Agyukat vaj helyett!" A Szovjetunió viszont a hús, a vaj és a tej termelésében igyekszik utolérni az Egyesült Államokat. Az imperialisták mindennél jobban félnek a válságot és hanyatlást nem ismerő szovjet gazdaság fejlesztésének gyors ütemétől — állapította meg Poszpelov. — A hétéves terv — a Szovjetunióban a kommunizmus általános kibontakozó építésének terve — a legjobb agitáció a marxizmus, a szocializmus mellett. Poszpelov, miután megemlékezett a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom erőinek növekvő egységéről, hangsúlyozta, hogy a jugoszláv revizionisták, a marxizmus e renegátjai megkísérelték programjukat szembeállítani az 1957. novemberi moszkvai tanácskozás nyilatkozatával. Úgy gondolták, hogy ebből politikai tőkét kovácsolnak és érdemeket szereznek óceán túli gazdáiknál. De a marxista-leninista pártok megsemmisítően visszavágtak. A továbbiakban Poszpelov aláhúzta, mennyire veszélyes Nyugat-Németország atomfelfegyverzése. A délutáni ülés második felszólalója Nyikolaj Onyiscsenkov, a „Krasznoje Szormovo" (Gorkij) nagy szovjet gyár olvasztója volt. Mikojan : A a szovjet demokrácia nagyot lépett előre A délutáni ülésen felszólalt Anasztasz Mikojan, az SZKP Központi Bizottsága elnökségének tagja. Hruscsov kongresszusi beszámolójában felsorolt számok és tények a következő hétéves időszak kommunista építésének nagyszerűségét jellemzi — mondotta Mikojan, majd kijelentette, hogy a XX. kongresszus óta jelentős bel- és külpolitikai sikerek születtek. A szovjet demokrácia nagyot lépett előre— mondotta Mikojan. — A Szovjetunióban politikai okok miatt már nem alkalmaznak megtorló intézkedéseket az állampolgárokkal szemben. Az új szocialista rendszer fejlődésének egész menete bebizonyította, hogy a proletárdiktatúrában a legfontosabb: a proletárdiktatúra szervező funkciója, az egész nép erejének a szocializmus és a kommunizmus építésére való összpontosítása. Erőszakra csupán a fejlődés bizonyos szakaszaiban van szükség. A hétéves terv — folytatta Mikojan — fokozza a Szovjetunió vonzóerejét, s közvetve abban is érezteti majd hatását, hogy jobb lesz a tőkés országok dolgozóinak élete is. E terv végrehajtása nyomán a tőkés országok dolgozói még keményebben harcolnak majd jogaikért, s a tőkések kénytelenek lesznek engedményeket tenni a VAS NÉPE fiz SZKP XXI. kongresszusa Folytatás az 1. oldalról) hez. És ez — fűzte hozzá —, szintén jó fajtája a versenynek. Érjenek utol bennünket a kapitalisták. Józanul számot vetünk azzal — folytatta —, hogy az Egyesült Államok nagy eredményeket ért el a tudományban, a technikában és a gazdaság néhány területén. De feltétlenül megelőzzük Amerikát, s akkor majd a kapitalista országok dolgozóiban az utolsó kételyek is eloszlanak afelől, melyik rendszer a tökéletesebb: a szocialista vagy a kapitalista. A továbbiakban rámutatott, hogy a Szovjetunió ma az atomenergia békés felhasználásában, a repülőgépgyártásban, a rakétatechnikában, és más területeken az élen halad. Az elsőséget olyan fontos gazdasági ágban is meg kell szereznünk, mint a gépgyártás — mondotta. Ezután Arisztov arról beszélt, hogy a tudományokat és a tudományos kutató intézeteket közelebb kell vinni a termeléshez. Befejezésül hangsúlyozta, hogy a hétéves terv túlteljesítésének sorsa az üzemekben, gyárakban, bányákban dől el. Oda összpontosítják tehát pártszervezeteink erőfeszítéseiket. Ezután Szabir Kamalov Üzibekisztán Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára arról beszélt, hogy az utóbbi években számottevően kibővült a szövetségi köztársaságok jogköre a gazdasági és kulturális építés bérdetben. Ez előmozdította a szovjet népek testvéri együttműködésének és barátságának további erősödését. Kamalov számadatokkal jellemezte Üzbekisztán termelő erőinek virágzását, iparának és mezőgazdaságának fejlődését. Szovjet Üzbekisztán sikerei — folytatta —, közismertek. A múlt évben a világ 75 országából 629 küldöttség látogatott a köztársaságba. A Szovjetunió ellenségei kisebbíteni szeretnék ezeket az eredményeket, de bármit mondjanak is, az üzbég nép a boldogság, a kommunizmus útján halad. Üzbekisztán kommunistáinak és minden dolgozójának eltökélt szándéka teljesíti a hétéves tervet — fejezte be felszólalását Kamalov. A délelőtti ülés végén 500 úttörő vonult be a kongresszus üléstermébe. Virágcsokrokat adtak át a kongresszusi elnökség tagjainak és a külföldi vendégeknek, majd vörös úttörőnyakkendőt kötöttek nyakukba. A gyermekek üdvözlő szavaira a kongresszus küldöttei viharos tapssal válaszoltak a munkásosztálynak. Hruscsov beszámolójának azok a tételei, amelyekben az SZKP és a testvérpártok kapcsolatairól van szó, tőből elmetszik az állítólagos szovjet beavatkozásról, „Moszkva kezéről" stb. szóló rágalmakat. Ez a rágalom arra kell a tőkéseknek, hogy gyengítsék a nemzetközi kommunista és munkásmozgalmat. Mikojan felhívta a küldöttek figyelmét, hogy ma, amikor még inkább a szocializmus javára tolódtak el az erőviszonyok, nemcsak létjogosultságot nyert a XX. pártkongresszus ama tétele, hogy a háború nem végzetszerűen elkerülhetetlen, hanem e tételt mindazok az erők elfogadták, amelyek síkra szállnak az új háború ellen. A szocializmus felbecsülhetetlen hozzájárulása az emberiség történelméhez, Hruscsov elvtárs beszámolójának az a következtetése — folytatta Mikojan —, hogy még a szocializmus teljes győzelme előtt, amikor a világ egy részén még fennmarad a kapitalizmus, megteremtődik az a reális lehetőség, hogy a világháborút kiküszöböljük a társadalom életéből. Mikojan hangsúlyozta: a Szovjetunió Kommunista Pártja ma egységesebb, mint valaha. A XXI. kongresszus ragyogóan tanúsítja a Szovjetuniónak, az egész nemzetközi kommunista és munkásmozgalomnak soha nem látott egységét. A párt által elítélt pártellenes csoportról szólva Mikojan rámutatott, hogy ez a csoport leleplelezése óta egyetlen emberrel sem gyarapodott. Ezen a kongresszuson csupán azért beszélünk róla, hogy bebizonyítsuk a csoporthoz tartozó személyek álláspontjának teljes helytelenségét, s pártunk lenini Központi Bizottsága politikájának helyességét. Az Egyesült Államokban tett látogatásom idején — folytatta Mikojan — azt kérdezték tőlem, milyenek a kapcsolatok a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság között. Ezt a kérdést nyilvánvalóan nem jóakaratú célzattal vetették fel. Megnyilatkozott benne az a kívánság, hogy kifürkészszék, nincs-e valami repedés országaink kapcsolataiban és ezt a Jugoszláviában folytatott Kína ellenes propaganda alapján tették. Megmondottam nekik, ez csupán álom. A Kínai Kommunista Párt Mao Ce Tung elvtárssa aláírt, a kongresszusig tett üzenete, valamint Csou En-laj elvtársnak kongresszusi beszéde újabb bizonyítéka a megrendíthetetlen szovjet— kínai barátságnak. Úgy vigyázunk erre a barátságra, mint a szemünk fényére, ne nyúljon hozzá mocskos kezével senki, hogy bepiszkítsa ezt a barátságot — hangsúlyozta Mikojan. Mikojan hangsúlyozta: véleménye szerint az Egyesült Államokban sok mindent eltorzítva látnak a Szovjetunió életéből, de hozzáfűzte, találkozásaink után levonhattuk azt a következtetést, hogy az amerikai nép és az üzleti körök képviselői torkig vannak a „hidegháborúval Az amerikaiak belátják, milyen szörnyű lehet az a háború, amelyet korszerű fegyverekkel vívnak. E háborúban nemcsak a „business" lesz lehetetlen, hanem végérvényesen elveszíthetnek mindent, mert a korszerű háború mérhetetlen veszteséget okozna az amerikai népnek. Anasztasz Mikojan beszólt az amerikai államférfiakkal való találkozásairól. „Már nem hallottam a megfékezés, a visszaszorítás stb. politikájára vonatkozó korábban hangzóta tott kijelentéseket — mondotta. — Az a benyomás támadt, hogy az Egyesült Államok nem óhajt beavatkozni a szocialista államok belügyeibe. Ebből levonhatnék azt a következtetést, hogy az amerikai államférfiak hajlandók a békés együttélés politikáját követni. Ha ez így van, akkor a szavakat tetteknek kell követniök — hangoztatta Mikojan. A továbbiakban Mikojan Dullesnek, az Egyesült Államok külügyminiszterének január 27-i sajtóértekezletén tett legutóbbi kijelentéseivel foglalkozott. E kijelentések éppen a XXI. kongresszus megnyitásának napján hangzottak el, s belőlük nem tűnt ki, hogy Dulles hű maradt volna a találkozások idején tett nyilatkozatainak szelleméhez. Mikojan ezután a szovjet— amerikai kereskedelmi kapcsolatokkal foglalkozott. A Roosevelt életében kötött szovjet—amerikai kereskedelmi egyezmény 1951-ben történt egyoldalú felbontása a Szovjetuniót sértő módon megkülönböztető helyzetbe hozta más országokhoz képest. „Az Egyesült Államoknak meg kell szüntetnie a megkülönböztető vámtarifákat, s a hagyományos szovjet exportcikkek tilalmát, hogy az Egyesült Államokkal folytatott kereskedelem révén szerzett dollárokon nagy megrendeléseket tehessünk Amerikában“ — mondotta a szónok. Nem akarunk az Egyesült Államoktól fegyvert vásárolni, fegyverünk nekünk is van bőven, ezek minősége kitűnő. Mi a békés fogyasztás céljaira szolgáló árukról beszélünk — hangsúlyozta Mikojan. Mikojan képtelenségnek nevezte Dillon amerikai kereskedelmi miniszternek azt az állítását, hogy „nem megbízható” a Szovjetunióval folytatott kereskedelem. Ez az állítás már csak azért is képtelenség, mert a Szovjetunió Angliával, Franciaországgal és más országokkal is kereskedik. A Szovjetuniónak a tőkés országokkal lebonyolított, kereskedelmi forgalma 1950-től 1958-ig háromszorosára növekedett. Készek vagyunk 3—5, sőt 7 éves kereskedelmi egyezményt is kötni az Egyesült Államokkal, ha az amerikai kormány is így akarja — mondotta Mikojan. Egyes nyugati személyiségek — folytatta — azt állítják, hogy a Szovjetunió, amely saját gazdasági életét fejleszti, semmit sem fog külföldről vásárolni. A tapasztalat azt mutatja, hogy minél fejlettebb egy ország, annál jobban fokozhatja külkereskedelmét A hétéves terv azzal a lehetőséggel számol — hangsúlyozta —, hogy kétszeresére növelhetjük a Szovjetunió külkereskedelmét. Azzal is ijesztgetnek — folytatta Mikojan —, hogy ha a Szovjetunió gazdasága igen fejletté válik, mi majd nagyon olcsón dobjuk az árut a világpiacra. Mi sohasem foglalkoztunk dömpinggel, s ezt a jövőben sem tesszük — hangsúlyozta Mikojan. Mi az iparilag gyengén fejlett országokkal fogjuk fejleszteni a kereskedelmet — mondotta a továbbiakban Mikojan — s úgy véljük, hogy az semmiképpen sem veszélyezteti a kapitalista országokat. Igaz, ez arra kényszeríti majd a kapitalista államokat, hogy ugyanolyan igazságos feltételek mellett kereskedjenek a gyengén fejlett országokkal, mint a Szovjetunió. Most nemcsak a szovjet nép, nem csupán a szocialista országok népei, hanem az emberek világszerte egyre inkább meggyőződnek róla, hogy helyes a mi külpolitikánk, amely a háborús veszélyesen vívott harcra, a kapitalista rendszerrel folytatott békés versenyre irányul — mondotta Mikojan. Mikojan beszéde után még több felszólalás hangzott el, majd véget ért a kongresszus szombat délutáni ülése. Az SZKP XXI- kongresszusa február 2-án, hétfőn folytatja munkáját. deujyse A ’Ironj gorgsei Az ENSZ Biztonsági Tanácsa elnapolta Izrael panaszának kivizsgálását New York (Reuter—AP—AFP). A Biztonsági Tanács pénteki ülésén több felszólaló kifejtette, Izraelnek először a békéltetés lehetőségeit kell kihasználni, mielőtt panasszal fordul a Biztonsági Tanácshoz. Mint ismeretes, Izrael kérte a Biztonsági Tanács rendkívüli ülésszakának összehívását az Egyesült Arab Köztársaság Izrael elleni állítólagos agressziós cselekményeinek kivizsgálására. A vita után a Biztonsági Tanács újabb ülése időpontjának kijelölése nélkül elnapolta Izrael panaszának kivizsgálását. Megkezdődött az ENSZ gyámsági tanácsának ülésszaka New York (TASZSZ). Pénteken megkezdődött az ENSZ gyámsági tanácsának 23. ülésszaka. Napirendjén több fontos kérdés szerepel, hatalmas afrikai gyámsági területeknek és e területek többmilliós lakosságának jövőjéről. A gyarmattartó hatalmak képviselői már a megnyitó ülés kezdetén megmutatták, hogy nincs szándékukban elősegíteni az ülésszak munkájának sikerét. Belgium képviselője a napirendi vitában kijelentette ugyanis, hogy kormánya indítványozza a gyámsága alá tartozó Ruanda Urundi kérdésének törlését a napirendről. Lobanov szovjet küldött erélyesen tiltakozott a javaslat ellen. India és az Egyesült Arab Köztársaság képviselői támogatták a szovjet küldöttet. Lobanov szovjet küldött ezután indítványozta, elsőnek Francia és Brit-Kamerun sorsának kérdését tárgyalják meg s ilyen módon lehetővé tegyék, hogy az ENSZ- közgyűlés február 20-án kezdődő folytatólagos ülésszaka elé megfelelő okmányokat terjeszthessenek. A tanács úgy döntött, hogy a kérdés tárgyalását február. 9-én kezdik meg. Fulbright szenátor a Szovjetunióval való megegyezést szorgalmazza Washington (MTI). Theodore Green szenátor, az amerikai szenátus külügyi bizottságának elnöke pénteken lemondott tisztségéről. Fulbright amerikai szenátor — aki feltehetően Green utóda lesz —, újságíróknak kijelentette, annak a politikának a híve, hogy az Egyesült Államok tárgyaljon a Szovjetunióval, a német kérdésről és Európa helyzetéről. A szenátor szerint a tárgyalásokat alacsonyabb szinten kellene megkezdeni s csak később kellene a kormányfőknek is tárgyalóasztalhoz ülniök, mihelyt valamilyen megegyezés született. „Nem fogadhatom el azt a feltevést, hogy az oroszokkal egyáltalán nem lehet semmilyen megállapodást kötni" — mondotta Fulbright. Az amerikai politikus hangoztatta, meg kell vizsgálni azokat a lehetőségeket is, amelyeknek alapján Amerika minden függő kérdést rendezhetne a Kínai Népköztársasággal.