Vas Népe, 1967. február (12. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-01 / 27. szám

A párt szavára... Túlzás nélkül állíthat­juk, hogy az elmúlt­ hetekben, napokban tartott pártnapokon a vasi dolgozók, kommunisták és pártonkívüliek tízezrei figyeltek a párt szavára. Na­gyobb üzemekben több szá­zan ültek az előadók elé, de a területi, községi nyilvános pártnapokon is általános volt a száz-, százötvenes létszám. Az apróbb falvak párthelyisé­geiben, klubtermeiben öt­ve­nen, hatvanan szorongtak ebből az alkalomból. Nem kevés előadó kezdte így párt­napi tapasztalatairól szerzett benyomásait: „Az érdeklődés a vártnál jóval nagyobb volt, sok embernek még ülőhelyet sem tudtak adni... A viha­ros tél miatt majd egy órát késtem, de szó nélkül járt mindenki, a zsúfolásig telt terem.. A jó szervezés mu­tatta hogy — bár önhibámon kívül, kissé késve érkeztem — teljes létszámban vártak. Végig feszült volt az érdek­lődés. Ünnepélyes a rende­zés...” Pedig, semmi különösebb „szenzációja” sem volt a mos­tani, nyilvános pártnapoknak. Még csak eddig nem hallott bejelentésekre, újabb gazdasá­gi, vagy politikai elhatározá­sok ismertetésére sem került sor. A központi, a megyei, a társi és­ a helyi előadók, a választott párttestületi ta­gok, a funkcionáriusok, pro­pagandisták és aktivisták a párt IX. kongresszusának munkájáról, tanácskozásáról és határozatairól adtak szé­les körű tájékoztatást Lénye­gében arról, amiről az érdek­lődők menetközben is érte­sülhettek, s a határozatok nyomában születő­ gyakorla­ti intézkedésekről többszörö­sen meggyőződhettek. Mégis, sokan eljöttek, hogy újból és újból hallják a párt szavát, megismerjék törekvé­seit, minél többször, más, más megvilágításban is megbizo­nyosodhassanak azok egyér­telműségéről. Nemcsak a meg­jelenés, de az érdeklődés is jóval nagyobb volt az átla­gosnál Élénk vita követte az elmondottakat, kiegészítették az előadást, igazították egy­más megállapításait, saját tapasztalataikkal, ismerete­iket pontosítoták, tették tel­jesebbé a határozatok értel­mezését, keresték a végrehaj­tás lehetőségeit. Ez­ a szán­dék sugallta a kérdéseket, a hozzászólásokat, az egymás közötti vitákat, egy-egy kér­dés részletesebb ismertetésé­nek igényét. Szó esett ilyen­formán minden fontosabb do­logról, a nemzetközi helyzet­ről, az országos ügyekről, a zsíryi gondokról egyaránt. Nem renl aggodalom­­ mal­­ kérdezték többen, hogy közelít, vagy távolodik-e a­­ háború veszélye. Sokak szer­­­rettek volna­­ megnyugtató vá­­l­laszt kapni a nemzetközi­­ helyzet nyugtalanító jelensé­geire, s fejezték ki egyetérté­süket népköztársaságunk kül­­politikai alapelveivel és gya­korlatával. Kedvező egyön­tetűséggel fogadták a kong­resszuson képviselt testvérpár­­tok küldötteinek egyértelmű megnyilatkozásait. Számos kérdés, megannyi vélemény hangzott el az új gazdasági mechanizmussal, s annak he­­lyi vonatkozásaival kapcsolat­ban. Helyesléssel nyugtázták az eddigi politika fő vona­lának további folytatását a gazdálkodásban, az életszín­vonal emelésében, a társada­lom­politikai kérdésekben, a szocialista demokrácia érvé­­n­yesítésében, terebélyesítésé­­ben, az ideológia, a művelő­dés, a kultúra és egyéb te­­rü­leteken. Érthetően, — előadásban és vitában — az­­k a kérdések kaptak nagyobb hangsúlyt, amelyek megválaszolása most van folyamatban, s többségük a gyakorlati megoldás útján. Ezért került központba a tsz­­tagok új nyugdíj­rendszere, a földtulajdon rendezésével kap­csolatos, annak végrehajtásá­ra vonatkozó elképzelések, a kongresszuson kezdeménye­zett szociálpolitikai intézke­dések, a munkások és parasz­tok életkörülményeinek ja­vítását érintő elhatározások. Ezek mellett szóvá tették az adott terület, község, üzem, gazdaság éppen időszerű prob­lémáit. Megkérdezték példá­ul, hogy folytatódik-e az őr­ségi talaj­javítási program ki­vitelezése? Milyen támogatás­ra számíthatnak a mostohább körülmények között dolgozó szakcsoportok? Miért rosszak a környék közútjai? A felsőbb szervek milyennek látják, ho­gyan értékelik az adott üzem, vagy gazdaság dolgozóinak munkáját? Mit várnak párt­­szervezetük kommunistáitól, a velük együtt tevékenykedő pártonkívüliektől?... Esemény volt az üzem, a falu életében a nyilvános párt­nap. A legtöbb helyen lázas készülődés előzte meg, gon­dos szervezés tette ünnepé­lyessé. Szép számban elmen­tek olyanok is, — nem egy helyen az egyház képviselői is — akiket máskor nem igen, vagy csak nagyon ritkán lát­nak ilyen rendezvényeken. Nem egy faluban a közeledő éjfél vetett véget a szűnni nem akaró beszélgetéseknek. Olyan felfokozott politikai érdeklődésről tanús­kodnak ezek a tapasztalatok, amelynek ébrentartása, hasz­nos társadalmi, közéleti tevé­kenységgé formálása egybeesik a kongresszus határozatainak végrehajtásával, a szocializ­mus teljes felépítésén munkál­kodók alapvető érdekeivel. D. M. 1967. február 1. Szerda Felelősséggel, tervszerű ütemben . A múilt év decemberé­ben megkezdődött szinik­­szervezeti választások terv­szerűen, megadott ütem-­­­ben zajlanak megyénk­ben. A jelölő bizottságok megválasztása után meg­kezdődtek a bizalmi, il­letve a műhely- és osz­­tálybizottságok választá­sai. A mai na­ppal a bizal­mi választás be is feje­ződik. A szakszervezetek­ben igen jelentős politi­kai eseménynek számító választási munka eddigi tapasztalatairól, a továb­bi feladatokról beszélget­tünk Elek l­ászló elvtárs­­sal, az SZMT szervezési bizottságának vezetőjével. A beszélgetés lényegét az alábbiakban foglaljuk ösz­­sze. A választási munka három nagy szakaszt ölel fel: a politikai és szerve­zeti előkészítést, a jelölő bi­zottságok, illetve a műhely- és osztálybizottságok, vala­mint a közép és alapszerve­zeti vezetőségek megválasztá­sát. Mindhárom szakaszban a legalapvetőbb tevékenység az agitáció és propaganda mun­ka. Ennek során széles körök­ben ismertetik meg a IX. pártkongresszus anyagát, ha­ Befejeződtek a szakszervezeti bizalmi választások tározatait. A szakszervezetek vezetői mozgósítják a dolgo­zókat az éves tervfeladatok megismerésére és végrehajtá­sára, s nem utolsó sorban — a szakszervezeti munka új vo­násainak hangsúlyozásával — magyarázzák az új gazdasági mechanizmusból adódó fel­adatokat, tennivalókat. Ezen­kívül hangsúlyt kap a napi­renden levő országgyűlési és tanácsi választások propagan­dája, s végezetül, de nem utol­só sorban sok szó esik a dol­gozóikat érintő, foglalkoztató különböző szociális és más jellegű kérdésekről is. Össze­foglalóan tehát ezekben lehet­ne megjelölni a szakszerve­zeti választási munka tartal­mát. A választás időszakában — mintegy 18 szakmában — kü­lönböző szakszervezeti testü­leteket választanak. Az irány­elveknek megfelelően az egyes szakmák operatív intézkedési terveket készítettek, melyek­ben meghatározták a válasz­tás politikai, szervezeti és­­technikai feladatait, összesen 1167 szakszervezeti szervet választanak megyénkben, több mint tízezer tisztségviselővel. Ezenkívül megválasztanak 300 küldöttet, akik a SZOT XXI. kongres­szusán, a szakmai kongresszusokon, illetőleg az SZMT küldöttértekezletén kép­viselik a tagságot. Decemberben — lényegében ezzel kezdődött a választási munka — 520 jelölő bizottsá­got választottak a megyében. Közel kétezer ember tevé­kenykedett, munkálkodott azon, hogy a szakszervezeti tisztségekbe a lehető legráter­mettebb, politikailag és szak­mailag jól felkészült dolgozók kerüljenek. Az egyes szak­mák, alapszervezetek az ed­diginél lényegesen jobb fel­készüléssel és felelősséggel kezdték meg és végzik jelen­leg­ is a választási munkát. Az intézkedési tervben meghatá­rozott feladatok végrehajtása tervszerűen történik. A szak­szervezeti szervek igen nagy gondot fordítottak a jelölő bizottságok megválasztására, azok tevékenységére. Tagjai fölkeresték munkahelyeiken a dolgozókat, javaslatokat kér­tek, kiket látnának legszíve­sebben a vezetőségekben. El­gondolásaikat megbeszélték, egyeztették a pártszer­vekkel, a szakszervezeti bizottságok­kal, a gazdasági vezetőkkel és a KISZ-vezetőkkel. A legutóbbi választásokkal összehasonlítva a mostanit, az a tapasztalat, hogy a gazdasá­gi vezetők részéről lényege­sen nagyobb az érdeklődés. Aktívak a tekintetben, kik kerülnek a szakszervezeti bi­zottságokba, főleg, ki legyen a szakszervezeti bizottság tit­kára. Ez mindenekelőtt annak köszönhető, hogy a gazdasági vezetők már most figyelembe veszik a szakszervezetek nö­vekvő szerepét, hatáskörét. E tekintetben nem mindegy, kik­kel dolgoznak majd együtt, milyen partnerekkel oldják meg a jövő gazdasági és egyéb feladatait. A pedagógus szakszerveze­tet kivéve a bizalmi válasz­tás a mai napon befejeződik, összesen 4149 bizalmit vá­lasztottak, százzal többet, mint legutóbb. Ezt az indokolta egyrészt, hogy emelkedett a munkáslétszám, másrészt csök­kentették a csoportok létszá­mát, új csoportokat hoztak létre. A bizalmi választáso­kon a megjelenés 80—90 szá­zalékos. Ez is azt bizonyít­ja, hogy a dolgozók érdek­lődése is fokozódik a szak­­szervezeti tevékenység iránt. Nem elhanyagolható, hogy a gyűléseken rendkívül aktívak, a­­szakszervezeti tagok. A be­számolókat értékelik, véle­ményt mondanak, sok eset­ben kritikusan vetik fel a termeléssel összefüggő prob­lémákat, s az egyéb szociális jellegű kérdéseket­. Több he­lyen — a jelölő bizottságok körültekintő munkája ellené­re is­­ heves vita előzte meg a bizalmi személyének meg­választását. A jelöléssel el­lentétben mást választottak e tisztségre. A REMIX-ben pél­dául három bizalmit is eluta­sítottak, helyükbe olyanokat választottak. Ús kereszteződésnél.. . Ott állt az em­­bernyi ember a keresztúrnál, me­zítláb, mert ak­korra már kilé­pett az általános iskola padjaiból, levetette gyerek­cipőjét, s legény­késen belebámult a távoli jövőbe. Az ő jövőjébe. De nem sokáig bámészkodhatott, mert jobb kezét megfogta az édes szülője, bal ke­zét a tanítója. Egyik erre húz­ta, a másik arra. A szíve meg... no, igen a szíve, hajlama — már akkor tudta ponto­san — egészen másfelé. Jó kötésű le­gényke v­olt. Bír­ta a cibálást. Hol erre, hol arra mo­solygott. Udva­riasan megvárta, míg a felnőttek befejezik a m­em­­bókájukat, s akkor merészen így szólt: — Valószínű, hogy szobafestő leszek. Az édesanyja elájult. Az apjának fe­jébe szállt a vér és magánkívül üvöltötte: — Ha a Gyön­­gyös-f patak visz­­szafelé folyva is, te édes fiam gép­iparista leszel! A gép-i-pa-ri tech­­ni-kum-ba mész! A tanító elen­gedte a fiú kezét. (Mellesleg nagy kő esett le a szí­véről.) S a papa felé fordult: — Tisztelt pa­pa. Talán... — Nincs talán — csattant fel a szülő —, mert ez a kölyök még nem tudja, hogy mi a helyes, a jó. Én vagyok felelős ér­te. Én tudom, hogy merre men­jen ... — De — szólt közben félénken a tanító — a gye­rek csak közepes tanuló. A mate­matikából meg egészen gyenge... — Na és aztán... na és aztán — vett mély lélegzetet a papa és kibökte, de rajzolni tud. Rajzból kitűnő! Ki-tű-nő! A tanító kö­­nyörgött. A papa előtt egy pillanatra elsöté­tül a világ. Ez elég volt ahhoz, hogy a legényke óvatosan kicsúsz­­szon a kezükből. Nem is vették észre. Az úton erre is, arra is men amar­­rara is fél láb­szárig érő nagy tömött tarisznyák­kal nekivágták a gyerekek. Volt amelyiknél a kez­dő sebességet — és természetesen hátulról — a szü­lők és a pedagó­gusok adták. Volt olyan legényke, aki eldobta a fe­lesleges cuccot, s fütyörészve ment. A­ leendő szo­bafestő akkor már a két évvel idősebb barátja mellet keverte a festéket egy új házban, ahol a szobafestő-tanuló már önállóan pin­­gálta a falakat. —­És ha meg­vernek? — nézett a létrával bravú­rosan lépegető ba­rátjára a kezdő. — Ki lehet bír­ni — válaszolt félvállról amaz­ott fenn, s nevet­ve hozzátette: én is így kezdtem, öcsi. Az élet nem gyerekjáték. Fel kell ám készülni minden nehéz­ségre . .. És fütyülni kezdték a leg­újabb slágert: „Isten veled szomorúbva, má­tól új életet kez­dek ...” (dávid) 30 óra társadalmi munka — Vietnam javára A bőgőiés fiatalok vállalása 1967 a KISZ-munkában fon- mennyi fiatal benevez az idei tós határkő. Június 29-től jó- termelési versenybe­n a tag- Hús 1-ig ülésezik majd a gyűlésen elfogadott éves ak- KISZ VII. kongresszusa. A c­óprogramot minden von­al­most készülő akcióprogramok- kozásban teljesítik. Az alap­­ban a fiatalok már azt is meg­ szervezet minden tagja leg­­tervezik, miképpen köszöntik alább harminc óra társadalmi az ifjúkommunisták országos munka ellenértékét felajánlja tanácskozását. a vietnami szolidaritási alap­ra. A tavasszal megrendezés- A bőgőt a KISZ-szervezet kerülő Forradalmi Ifjúsági ez évi első gyűlésén a tag-­jlapok kiemelkedő rendezvé­­ság jelentős vállalást tett a nyert is a KISZ VII. komg- KISZ VII. kongresszusának resszusa jegyében szervezik, méltó megünneplésére. Elba- a bögöted fiatalok vállala­­tározták, hogy a termel­őszó­­sához a porpáci KISZ-szerve­­zetkezetben dolgozó vala­­zet is csatlakozott. akiket a tagság javasolt. Ez történt a Mezőgépgyárban és még néhány helyen. A sza­kszervezeti munka színvonalának emelkedését mutatja, hogy a bizalmi-vá­lasztó gyűléseken a korábbi­akhoz viszonyítva kevesebb egyéni problémát vetettek fel a dolgozók. Ezzel szemben több olyan szociális kérdés hangzott el, ami az egész kol­lektívát érinti. Ugyanakkor számos olyan javaslat is fel­vetődött, amelyeket a jövő szempontjából mindenképpen figyelembe kell majd venni­ük a szakszervezeti vezetők­nek. Felvetődik a hogyan tovább kérdése is. Jelenleg zajlanak még az osztály-, illetve mű­hely­bizottságok választásai. Előkészítésük szintén jónak mondható, ügyesek, tartalma­sak a beszámolók. Előrelát­hatólag február 10-re ezek a választások is befejeződnek. Ezzel párhuzamosan több szakmánál máris megkezdőd­tek az alapszervezeti vezető­ség-választások. A jelenleg 292 SZB helyett 343-mat vá­lasztanak. Ez nem a szakszer­vezeti munka bürokratizáló­­dását jelenti, ellenkezőleg, a decentralizálással frissebb, elevenebb lesz a szakszerve­zetek tevékenysége. Az SZB-k megválasztása március 15-ig tart. Utána a szakmai me­gyei bizottságokat, majd az SZMT-t választják meg. A Szakszervezetek Megyei Taná­csának az a kérése, hogy a tagság az eddigi lendülettel, körültekintéssel és megfon­toltsággal működjék közre továbbra is. Olyan vezető tes­tületeket válasszanak, ame­lyek képesek lesznek a meg­növekedett feladatok jobb megoldására is. (postai) Ausztriai elmém­beszámoló a veteránkl­bban Élménybeszámolót tart auszt­riai útjáról Németh Lászlóné, a megyei párt-végrehajtó bi­zottság tagja, osztályvezető csütörtökön délután 4 órakor Szombathelyen, a veterán­klubban. Az érdeklődőket szí­vesen látja a klub vezetősége. Akikről az emléktábla szól... 1­­46 tavaszán Heller Mihályt felhívták a Szikra Nyomda szedőterméből az irodába, ahol egy ismeretlen férfi várta. — Maga az, Heller úr! — örvendezett talán túl szívélyesen is az idegen — úgy­­ örülök, hogy látom, tudja én voltam az, aki megmentette az életét. Ezután karonfogta, s szinte erőszakkal magával cipelte a Csokonai utca és a Nép­színház utca sarkára, arra a helyre, ahol két évvel ezelőtt öt golyótól eltalálva a földre rogyott. Heller Mihály nem tudhatta, ki volt a megmentője, hiszen az eset után négy nap­pal tért magához egy kórházi ágyon, s sem­mire sem emlékezett. Úgy köszöntötte tehát az idegent, mint az egy életmentőnek kijár. Rövid idő múlva azonban kiderült, hogy az ismeretlen hazudott. Heller Mihályt ugyanis tanúnak idéztette be a bíróságra, hogy mel­lette valljon, mert súlyos háborús bűnök ter­helték. Meg­­is szökött, még a tárgyalás előtt, s mivel a színhelyre jól emlékezhetett, na­gyon valószínű, hogy egyike lehetett azoknak, akik az öt golyót kilőtték. Az igazi életmentő kilétét azóta is ho­mály fedi. Emléktábla a ház falán Most. 1967 januárjában mi kértük Heller Mihály elvtársat, hogy tanúskodjék, mint azoknak a keveseknek, akik az illegális Szabad Nép készítői közül életben marad­tak.. Amíg a Népszabadság Székháztól a Be­­zerédi utcai pincéhez vezető utat megtesz­­szük, egy legendás hírű sajtótermék negyed­százados jubileumának emlékeiről beszélge­­tünk. 1942 február 1-én jelent meg először az illegális Szabad Nép. A titkos, változó rejtekhelyen készülő újság a fasizmus igazi arcát, a háború népellenes jellegét leplezte le. Nem csoda, ha a hatalom urai pokoli dühvel törtek rá, az ötödik szám megjele­nése után le is leplezték a rejtekhelyét. A lap szerkesztőjét, Rózsa Ferencet, készítőit, a nyomdászokat és a terjesztőket kegyetlenül megkínozták, megölték. Közülük ma már sen­ki sem él. 1944 decemberében azonban ismét megjelent a Szabad Nép, a város különböző pontjain, a gyárakban fel-fel bukkantak a titokban terjesztett példányok: a Kommu-­ nista Párt ismét hallatta szavát. — Itt volt a nyomdánk — ebben a­­pincében — mutatja a Bezerédi utcai házat Heller Mihály. A ház falán emléktábla, a pincében azonban­­ma egy szövetkezet dol­gozik. Ahogy belépünk az ajtón, egy mun­karuhás férfi érdeklődik jövetelünk céljá­ról. Tisztelettel enged ezután utat, s amíg nézelődünk, mögöttünk szájról szájra jár a hír, itt van valaki azok közül, akikről az emléktábla szól. — Azon a helyen állt a nyomdagép, itt volt a szedőasztal — járja körül a termét Heller Mihály. A pinceajtót állandóan le­eresztett redőny védte, s csak akkor nyi­tották meg, ha rajta a megbeszélt jelet koi­pogták. VAS NÉPE 3 * „Készült a párt nyomdájában“ A nyilas terror idején a legnagyobb óva­tossággal tudtak csak dolgozni. Egy össze­kötőjüktől kapták a cikkeket, ő vitte el a kész újságokat. Két szám készült el ebben a nyomdában. A harmadikat félig szedték csak ki, amikor egy reggel rájuk törték az ajtót. Heller Mihály kiugrott az ajtón, kézigráná­tot szorongatott kezében, ezért az ajtó előtt álló civilek ijedten félreugrottak. Jobbra szaladt, majd befordult a Csokonai utcába, ahol a csendőrökkel találta magát szem­ben. — Csak arra gondoltam — emlékszik — nem foghatnak el. És futott, futott. Az öt golyó közül egy a fejét érte. A nyomdában tartózkodó két társa közül Szegedi Pált megölték, de Rákosi Sándornak rendkívül szerencsével sikerült megmene­külnie. Mindezeket már a Népszabadság Szék­ház előcsarnokában mondja el, ahol üvegla­pok alatt látható az a nyomdagép mellyel a Bezerédi utcai pincében dolgoztak. Egy pillanatra fény villan a szemében. — Tudja, nem volt utasításunk rá, de mi mégis odanyomtattuk a lap aljára. „Ké­szült a Kommunista Párt nyomdájában”. Benedek B. István

Next