Vas Népe, 1981. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-01 / 27. szám

Memcaak ui mvugdiisiMiSsat »clnti MMBB HflH 4 ' p 'a mMm m ' % -Hogyariüiódosultak W ® W 9 3? ' W (Mi vonatkozik a mér nyug­­díjaz­o­ttakra? Nem fizikai munkakörökben a nyugdíj mellett megbízásos jogviszony esetén mindössze havi 1000, azaz évi 12 ezer forintot lehe­tett eddig keresni. .Ha a nyug­díjas órakeretben vállalt munkát, havi 2500 forintot, tehát évi 30 ezer forintot ke­reshetett. Ezt az elentmon­­dást oldja fel a szabály, amely szerint fizikai és nem fizikai munkakörökben egyaránt a nyugdíj mellett megbízás, egyéb jogviszony keretében végzett munkáért kifizetett díj, tiszteleti díj naptári éven­ként legfeljebb 30 ezer fo­rint lehet. Ez a keretösszeg annyiszor 2500 forinttal csök­ken, ahány teljes naptári hó­nap a nyugdíjazás évében a nyugdíj megállapításáig el­telt­ ­ korhatár nem változik Sokakban ,merül fel az a kérdés, hogy a nyugdíjrend­szer egyéb elemeit tekintve várható-e a közeljövőben to­vábbi módosítás. A vizsgála­tok azt mutatják, hogy a kor­határ felemelése sem nőknél, sem férfiaknál nem indokolt, igaz, hogy a nálunk fejlettebb országok egy részében a fér­fiak és a nők korhatára azo­nos, illetve ez a korhatár ma­gasabb mint nálunk — a mi körülményeink azonban a korhatár felemelését a be­látható évtizedeken belül nem indokolják. Az átlagos élet­kor az elmúlt évtizedekben jelentősen emelkedett ugyan, de a foglalkozások többségé­ben a nyugdíjkorhatár ide­jére a dolgozók megbarát­koznak a nyugdíjazás gondo­latával. Sokaknál ezt egész­ségi állapotuk is indokol­ja. A mun­kaerőhelyzett­ben említett egyensúlyi állap­ot kialaku­lásához sincs szükség az ed­digiekhez képest több kor­osztályt tovább foglalkoztat­ni. Egy másik kérdés a nyug­díjrendszerrel kapcsolatban a nyugdíjskála. Sokan kér­dezték, hogy változik-e a skála? A belátható néhány éven belül nem változik, mi­vel a változtatás alapvetően átrendezné a jövedelmeket és ez egyáltalán nem időszerű. Korkedvezmény — „önrehabilitáció” Az elmúlt évek során szak­­err­berek széles körének be­vonásával, az illetékes társa­dalmi szervekkel közösen megvizsgáltuk a nyugdíjrend­szerrel kapcsolatos további kérdéseket is. Így­­például a vállalatok, és az üzemorvosi szervezet bevonásával ele­meztük a korkedvezményes nyugdíjrendszert. A korked­vezményben olyan munkakö­rökben dolgozók részesülnek, ahol a fizikai és idegi igény­­bevétel az átlagosnál sokkal nagyobb. Jelenleg a korked­vezmény mértéke nőknél 4 évi korkedvezményre jogosí­tó munka után 1 év, férfiak­nál 5 év után 1 év. Tudjuk, hogy mind a férfiak, mind a nők körén belül az azonos mértékű kedvezményben ré­szesültek fizikai és idegi igénybevétele nem teljesen azonos. Azt is tudjuk, hogy jelenleg egyes munkakörök­ben nem biztosítottak kor­­kedvezmény­t, holott indokolt lenne. A korkedvezményes nyugdíjazási szabályok vál­toztatása azonban olyan át­rendezéssel, esetleg költség­­növekedéssel járt volna, am­ely az elkövetkező éveikben nem indokolt, nem célravezető. Beható elemzés alá von­tuk a rokkantsági nyugdíj­­megállapítás feltételeit. Köz­ismert, hogy az elmúlt 10 évben a rokkantsági nyugdí­jasok száma az aktív kere­sők­hez viszonyítva megdup­­­lázódott. Ez nem minden esetiben indokolt. Egy részük rendszeresen dolgozik, „ön­­rehabilitációt” hajt végre. A kialakult kedvezőtlen hely­zet sok tényezővel függ össze,­­többek között a foglalkozási rehabilitáció alacsony szín­vonalával, az ezzel összefüg­gő szervezet hiányával. Ak­kor lehet majd a rokkantsági nyugdíjazásoknál a korábbi­akhoz képest más eljárást kö­vetni, ha mód nyílik a szer­vezett foglalkozási reha­bili­­­tációra. A kis összegű nyugdíjakról A VI. ötéves terv idősza­kában népgazdaságunk fej­lődésének üteme a korábbi­aknál visszafogottabb lesz. Jelenleg még egyértelműen nem ítélhető meg, hogy a ki­bontakozó kedvező tenden­ciák milyen mértékben erő­södnek fel és ezzel összefüg­gésben a szociálpolitikai cé­lokra fordítható erőforrások növelhetők-e. A tervről szóló 1980. III. Törvény ezzel kap­csolatiban a következőket tar­talmazza: „A p­énzsbeni tár­sadalmi juttatások összegét oly módon kell növelnünk, hogy növekedjen a legala­csonyabb és megmaradjon a jelenlegi átlag alatti nyugdí­jaknak ... a reálértéke”. A tervidőszak folyamán te­hát minden bizonnyal sor kerül a nyugdíjasok jelentős részét érintő központi intéz­kedésre, ennek időpontját, körét, mértékét azonban ma még nem tudhantjuk. Sok nyugdíjast foglalkoz­tat az árak növekedése. A fo­gyasztói árak évi 4—5%-os növekedésével a következő években is számolnunk kell. A nyugdíjasok egy része azt kérdezi, hogy ilyen mértékű fogyasztói áremelés mellett ml a nyugdíj, miért csak 2%-k­al nő? Az alacsony nyugdíjjal rendelkezők viszont az­t vetik fel, hogy miért adnak 2%-os növekedést mindenkinek, mi­ért nem csak az alacsony vagy az átlagos nyugdíjjal rendelkezőknek? Ezek nehéz kérdések. A nyugdíjak között nominál értékben számítva­­talán indokolatlanul nagy ma a különbség. Ha az alacsony nyugdíjak 5—6 százalékkal, a magas nyugdíjak évi 2 szá­zalékkal növekednek, ez re­álértékben számítva mérsé­keli a nyugdíjak közötti kü­lönböze­tet. A nyugdíjhoz meg nem érdemelt módon nem lehet hozzájutni. Vala­mennyi nyugdíj törvényes, munka van mögötte. Akinek magasabb a nyugdíja, az fe­lelősségteljesebb munkakört­­töltött ide. Az ilyen embere­ket is érintik a fogyasztói ár­emelések és az évi 2%-os nö­vekedés nélkül rohamosan csökkenne az életszínvona­luk. Sok vita kísérte és kíséri azóta is a 10 évvel ezelőtt bevezetett nyugdíjautomatiz­mus rendszerét, a százalékos, vagy abszolút forintban tör­ténő nyugdíjemeléseket. Je­lenleg a növekedés 2%, de legalább 70 aPt. A SZOT leg­utóbbi kongresszusán elfo­gadott határozat utal a szo­­ciálp­olitikai koncepció ki­dolgozására és annak népi vitájára. Az általam érintett kérdések nem dönthetők el társadalmi és gazdasági adottságainktól függetlenül, de a széles körű vita minden bizonnyal új szempontokat hoz felszín­re, megkönnyíti a vezető szervek döntését. Ez annál is inkább valószínű, mert a felsorolt témák nem csak a nyugdíjasokat, hanem az egész népüinket érintik. Dr. Rózsa József MüM Szociálpolitikai Főosztály vezetője HMK ■ha BHk. MHt. arfc tt pHP j|W ■I K II Jm B0 I 9 menyeik világviszonylatban is problémákat okoznak. Nem véletlen, hogy a szombathe­lyi módszerre — amely egyébként az Egészségügyi Mimiszitérium rendelkezésén alapul — az Egyesült Álla­mokban is felfigyeltek, s kö­vetendő példaként egy nem­rég megjelent orvosi könyv­ben ismertették. Fél évszázaddal ezelőtt Ma­gyarország a „szapora cse­csemőhalál” országa volt: száz újszülöttből tizenhárom csupán néhány órát, napot, vagy hónapot élt meg. Az or­vostudomány előrehaladásá­nak, a szocialista egészség­ügynek köszönhetően ez az arány 1960-ban 40,1 ezrelék­re csökkent, jelenleg p­edig ennek alig a fele: országosan 24, Vas megyében 18,1 ezre­lék. Megyénkben 10 év alatt harmadával csökkent a szüle­tés körüli, illetve a csecsemő­halálozás aránya. Az orszá­gosnál alacsonyabb a halva születések aránya is, mind­össze 7 ezrelék. Illés profesz­­szort nem vidítja fel, ha a klinika előtt gyermekükért, feleségükért sóványó apákat lát. De ilyenkor mindig azok­ra az ezrelékekre gondol, amelyek mögött megmentett anyák és csecsemők élete van. A Vas megyei újszülöt­tek jelentős hányada — éven­te 2200—2500 — ugyanis a szombathelyi klinikán látja meg a napvilágot, s a szülé­szeti-nőgyógyászati osztály tevékenysége az egész megye egészségügyét befolyásolja. A csecsemőhalálozás, pon­tosabban a születés körüli ha­lálozás arányáiban döntő sze­repe van a koraszülési gya­koriságinak. Az egészségügy­nek ugyanis egyik legnagyobb gondja, hogy az élve születet­tek több mint tíz százaléka az átlagosnál és a kívánatosnál hamarabb, kisebb súllyal és fejletlenebbül jön a világra. Haladóságuk az odaadó gon­doskodás ellenére is sokkal nagyobb az átlagosnál. A ko­raszülések aránya ma orszá­gosan 11, Vasban 8 százalék. A koraszülöttek halálozási aránya országosan 20, Vas megyében 16 százalék. Mivel magyarázhatók az országosnál kedvezőbb, de megnyugvásra okot egyálta­lán nem adó Vas megyei eredmények? A professzor ennek elsődleges okát a meg­változott népesedéspolitiká­iban látja. Az országos fej­lesztésekkel összhangban me­gyénkben is jelentősen előbb­re lépett a két érdekelt szak­ma, a szülészet-nőgyógyát­zat, valamint a csecsemő- és gyer­mekgyógyászat. A korasztülés, s ezen belül a csecsemőhalá­lozás befolyásolása a szülész­nőgyógyász feladata, de a megszületett életben tartása­­már­­kettős, szülész-gyermek­­gyógyászi tennivaló. Szom­bathely egyike annak a 7 központnak, ahol intenzív ko­raszülött osztályt létesítettek — a gyermekgyógyászati osz­tály keretében — a súlyos, veleszületett légzés zavaraik világszínvonalú ellátására. A szülészeti-nőgyógyászati osz­tály részeként működik a Vörös Hadsereg úti 34 ágyas terhespathológia. A koraszülé­sek­ 65—70 százaléka a szom­bathelyi központban történik. A Markusovszky Kórház re­gionális feladatokat is ellát, így a fentiekben Zala, Veszp­rém és Somogy megyék is ér­dekelte­k, bár ezekből a me­gyékből kisebb számban ve­szik igény­be a lehetőséget, mint Vasiból. A technikai feltételek vál­tozása mellett rendkívül fon­tosak a személyi feltételek. Illés professzor 5 promtban fog­lalja össze a követelménye­ket: szervezettség, fegyelem, alapos szakmai felkészültség, lelkiismeretesség, pontosság. Ezeket vallja az orvos ötpa­rancsolatának. S természete­sen a beteggel, szülőanyával, hozzátartozókkal szembeni etikus magatartást. S mind­ebben példaképének a pécsi Lajos professzort tekinti, aki szemléletének kialakításában a legnagyobb hatással volt rá. Az ebédidő lassan lejár, rövidre kell fogni a­­beszél­getést. Sok mindenről kellene még szót ejeteni, hisz a szü­lészet-nőgyógyászati osztály tevékenysége igen sokrétű, szerteágazó. Szólni kellene ar­ról, hogy Szombathelyen és a megyében jól szervezett a szülész-nőgyógyászati szak­orvosi ellátás, a terhesgondo­zás, a család és nővédelmi ta­nácsadás, az andrológiára (a férfiak vizsgálatára is kiter­jedő) meddőségvizsgálat, a genetikai tanácsadás, a gyermek-nőgyógyászat s ezekben az Illés professzor ál­tal vezetett osztály kivétel nélkül érdekelt. Bővebben kellene szólni az osztályon folyó tudományos és oktató munkáról, arról, hogy Illés professzort bízták meg annak a Vas, Heves és Nógrád me­gyére kiterjedő, négy évig tartó tudományos kutatás­nak a vezetésével, amely a koraszülések arányának a csökkentését célozza. Témát adna a további beszélgetés­re, hogy 1980-ban kétszer annyi korai és eredményesen gyógyítható méh­nyakrákat szűrtek ki a megyében, mint egy évvel ezelőtt, s 1985-re a megyében minden 18—70 év közötti nőt kétévenként szű­rővizsgálatnak vetnek alá. S ha ezt elérik, a méhnyakrákot kiktatják a halálos végű be­tegségek közül A további beszélgetésnek azon­ban határt szab a pro­fesszor sokrétű elfoglaltsága. Ezek közül első helyen osz­tályvezető főorvosi, megyei szakfőorvosi tennivalóit, me­gyei p­ártbizottsági, kórház pártvezetőségi tagságát em­líthetjük. Tagja hét országos hatáskörű (akadémiai, mi­nisztériumi), tudományos és szakmai bizottságnak, a veszprémi és a pécsi akadé­miai bizottságnak és számos más szervnek, egyesületnek, bizottságnak. De elsősorban egyszerű orvosnak vallja ma­gát, s mindennél többet je­lent számára egy egészséges gyermek születése, s egy szü­lőanya ,boldog mosolya. Re­méljük, hogy a hatodik öt­éves tervben felépülő új szü­lészeti-nőgyógyászati osztá­lyon ebben az eddiginél is többször lesz majd része. Farkas Mihály 1981. február 1. Vasárnap Kalandozó szimfonikusok Bizonyos beállításban úgy tűnhet, hogy Luxem­burg, Hollandia és Nyugatnémetország hangverseny­­közönsége alig várta, — s most örömmel fogadja — hogy Orff operáját, Offenbach operettjét és Burkhardt musical­jét a szombathelyi szimfonikusok kíséretével hallgathassa. Valójában, így olcsóbb számukra. Saját zenészeik sokkal drágábban vállalnák, mint a magyar „bérmunkások”. Nekik megéri. És nekünk? A közvetítő Interkoncert iroda busás hasznot húz a szombathelyi zenészek munkájából: jelentős nyugati valutához jut, s jelentős százalékos nyereséget emel le belőle a puszta engedélyezésért. A zenekar vezetői és utazó tagjai is bizonyára jól járnak, különben valószínűtlen, hogy vállalnák. De mi ennek az ára? Hiányzik a zenekar? Kétszeresen! A hangverseny élet — minthogy a szervezés is a zenekar monopóliuma — távollétükben megbénul. Az itthoni „pihenők” alatt adott hangversenyek értékét pedig kérdésessé teszi a kimerültség és rövid felkészü­lési idő. De még jobban hiányoznak a szimfonikus zenekar­nak a Zeneiskolában és a Zeneművészeti Szakközép­­iskolában tanító zenetanár­ tagjai, akiket — a turné következtében — csaknem három hónapig hiányolnak a tanítványok a tanév derekán. S még csak nem is a magyar zene megismertetésének ügyéért járják Nyu­­gat-Európát, csupán a haszonért! Miféle erkölcsiség igazolhatja ezt? A szocialista nem, másféle sem! Bizonyára jó, hogy van Szombathelyen függetlení­tett szimfonikus zenekar. De nem a mindentől függet­lenített. Vissza lehet-e élni a valamikori tanítványoknak a tanítással; a néhány éve a zeneiskolából kinőtt zene­karnak az iskolával; a magyar állam által fenntartott intézmény — hivatásával? Lehet-e kuf­ár­kodásnak első helye a zene templo­mában? Úgy látszik, lehet. Mert „Pénz beszél — kutya ugat!” Én ez utóbbit teszem. Kutya kötelességem. Deáky István Vigyázat! Szabadár! A közelmúltban egy felháborodott vásárló rohant be a megyei tanács kereskedelmi felügyelőségére. Elő­adta reklamációját, miszerint árdrágítást követett el a szombathelyi Csemege ABC. A bolgár import­ipár ci­garettát ugyanis 10 forintért árulják itt, amíg másutt az ára három forinttal olcsóbb. A derék felügyelők (mi sem természetesebb) rög­tön utánanéztek a dolognak, s aztán megállapították, hogy szó sincs itt felárról, sokkal inkább szabadárról. Itt ennyi l ott annyi. Egyre inkább tud­omásul kell venni, hogy bővül az ide tartozó cikkek köre, s ebben sokféle ok játszik szerepet. Csak egyet mondunk. Változnak a beszerzé­si árkondíciók. Például ugyanazt a küllemű, márkájú, teljesítményű nyugatnémet fűnyíró gépiét szintén le­het kapni nálunk ezer forinttal olcsóbbért, és a drá­gábbért. Ez utóbbi a korábban behozott gépek ára, és az akkori dollár-árfolyamot tükrözi. Persze mit sem vigasztalta ez a tény azt a vásárlót, aki szó szerint ala­posan ráfizetett erre a boltra, s majd szétvetette a méreg a fent említett felügyelőségen­, előadva az ő megcsalatásának történetét. Segíteni nem tudtak rajta, csupán egy jótanács­­­­sal szolgálhattak, amire nem ár­t mindnyájunknak odafigyelni. Ezentúl­ alapos körültekintéssel vizsgálód­junk mielőtt a pénztárcánkhoz nyúlunk, mert utólag esetleg az idegcsillapító árát is belekalkulálhatjuk az összegbe. Vegyük tudomásul, hogy az árak dolgában sincs sematizmus többé. Minden máskép­p megy, mint tegnap. Itt ennyiért, ott annyiért. És még egyet: ha valaki hasonló árdifferenciákat fedez fel, gyanút fogva, okot nyomozva nem kell fel­tétlenül egy felsőbb fórumhoz, „hivatalos szervhez” ro­hanni mindjárt. Vannak a panasz orvoslásának is ál­lomásai. Az első, mindjárt ott a helyszínen­.(lakatos) VH SNIPE (Lakatos Ferenc karikatúrája) 3

Next