Vas Népe, 1988. május (33. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-02 / 103. szám

Szakértői képesítéssel ren­delkező magánszemélyek és társaságok is vállalhatnak — díjazás ellenében — adóta­nácsadást. Ezzel a­­tevékeny­séggel azonban csak büntet­len előéletű, szakvizsgával rendelkező és az adótanács­­adói névjegyzékbe­n felvett szakemberek foglalkozhat­nak. Az érdekeltek adótanács­­adói szakvizsgára a Pénz­ügyminisztérium Tovább­képző Intézetében, valamint az Adó- és Pénzügyi Ellen­őrzési­­H­ivatal megyei igaz­gatóságán jelentkezhetnek. A felsorolt helyeken, vala­mint e PM­­Továbbképző In­tézetének tananyag boltjában juthatnak hozzá a szükséges jelentkezési laphoz, amelyhez a munkaviszonyban nem ál­lóknak iskolai és szakképesí­tést tanúsító bizonyítvány közjegyző által hitelesített másolatát, valamint büntet­len előéletüket bizonyító hatósági erkölcsi­­bizonyít­ványt, kell csatolniuk. A szakvizsgáztatás négy tárgyra: adójogi és pénzügyi jogi, adóigazgatási, eljárá­si, adóelszámolási és el­lenőrzési ismeretekre ter­jed ki. Kötelező oktatási idő nincs, a vizsgára minden jelentkező önállóan készülhet fel. A növekvő igény miatt vált szükségesség a díjazás ellenében nyújtott tanács­adás megszervezése. Az Adó- és Pénzügyi Ellenőr­zési Hivatal területi egysé­geiben egyébként díjmentes adótanácsadó szolgálat áll az állampolgárok rendelke­zésére. A díjazás ellenében nyújtott adótanácsadásért az ezzel foglalkozók pénzügyi felelősséget is vállalnak. Ha a szakértő — magán­­személy vagy társaság — té­ved, tanáccsal, látja el ügy­felét, s emiatt annak bírsá­got, vagy büntető jellegű kamatot kell fizetnie, úgy ennek az összegnek bizo­nyos hányadát az­­adószak­értőre lehet hárítani. Ennek feltétele, hogy a garanciális kötelezettséget már előzőleg a szerződésben rögzítsék. Társaság is vállalhat adó­­tanácsadást, ha a társaságon belül legalább egy tag ren­delkezik szakmai képesítéssel és jogosultsággal. barangolások (1.) párosul­­mi tagadás, a leg­kisebb településen is azt érzi az ember, hogy az itt lakóknak egészen más az életvitelük; többet adnak magukra, környezetükre, kulturáltabban élnek, job­ban megbecsülik egymást és önmagukat, mint mi. A szomszédból régebb óta és többen járnak át hozzánk, mi még csak most ízlelgetjük az utazgatások örömét. Az osztrák turiz­musnak jelentős része Bur­­genlandból verbuválódik, elsősorban a vásárlással­, szolgáltatásaink igénybe­vételével nőtt meg az ide­genforgalom jelentősége. Tőlünk telhetően örömmel látjuk el őket azokkal az árucikkekkel, amelyeket szívesen vásárolnak meg. A kiutazás könnyítésével tőlünk is mind többen ruc­cannak át, s ha egyszer majd megvalósul a rég óhajtott kis­határforgalom, magyar részről is lényege­sen nagyobb lesz az érdek­lődés. Szomszédolásunk célja éppen az, hogy megtud­juk, miként készültek föl erre odaát, egyáltalán vár­ják-e a magyarokat, mire számíthatnak azok, akik vásárolni, vagy egyszerűen csak kirándulni, szórakoz­ni mennek át. A ké­t ország jószomszédi kapcsolatait erősíti az a hír, amely el­indulásunk reggelén hang­zott el a rádióban: Új-Zé­­land és Japán után Auszt­ria is általános vámprefe­renciában, kedvezményben­­részesíti a magyar terméke­ket. Ennek következtében az Ausztriába exportált magyar áruk vámjai átla­gosan 50 százalékkal csök­kennek. Jelentős lépés ez gazdasági, kereskedelmi kapcsolataink kiszélesítésé­ben, s talán egy kicsit kö­zelebb visz a kétoldalú kis­­határforgalom megvalósu­lásához is. Egyelőre azonban még a könnyített kiutazási lehe­tőségnek kell örülnünk; a „világablaknak”, amely az útlevélbe ülve megnyit­ja előttünk a szomszédos országok sorompóit. A határon több magyar gépjármű éri be egymást. Amíg a vám- és útlevélke­zelés tart, átnézünk az épület másik oldalára. Ott­­a befelé igyekvő osztrák gépkocsik sorakoznak. A várakozási idő minimális. A határőrök, a vámosok ud­variasak, szolgálatkészek. Oda-vissza nyílnak a so­rompók, s az utazó — lévén osztrák, vagy magyar — in­dulhat célja felé. Néhány perccel később már Bur­­genlandban járunk ... Pósfai János Fotó: Kaczmarski Zoltán Úticélunk első jelentős állomása Güssing, azaz Németújvár. Felvételünkön a Batthyányiak ősi fészke látható a hegy te­tején. Alatta modern lakóházak. Felsőőr legrangosabb utcája, ez vezet be a kereskedőne­gyedbe. Naponta átlagosan 80—100 magyar turista keresi fel, leginkább vásárlási céllal. 1988. május 2. Hétfő fl tankönyvesére és a pártmunka megújulása A párt vezető szerepéről, az ideológiai munkáról és az országos pártértekezlet állásfoglalásáról folytatott vitákkal egyiidőben meg­történtek az előkészületek a párttagsági könyvek cseré­jére. A párt belső életében oly fontos feladat végrehaj­tásának első szakasza, a párttagokkal folytatott be­szélgetések és azok tapasz­talatainak összegzése befe­jeződött. Ezért érdemes visszatekinteni arra, hogy e munka mennyiben szolgál­ja a pártélet megújulását. A Központi Bizottság 1987. június 23-i határoza­tában a" tagkönyvcsere fel­adatait a következőkben fogalmazta meg: „Mozgósít­son a soron lévő feladatok­nak, a Központi Bizottság gazdasági-társadalmi ki­bontakozási programjának a végrehajtására. Járuljon hozzá az eszmei, politikai, szervezeti és cselekvési egy­ség megújításához. Erősít­se a pártfegyelmet, a párt­­demokráciát, a nyílt, közös­ségi légkört, a kritikai, ön­kritikai szellemet, a párt­­szervezetek önállóságát és felelősségét.” NYÍLT ÉS KRITIKUS BESZÉLGETÉSEK Az 1987. október és 1988. február vége között tartott beszélgetések nyomán aktí­vabbá vált a helyi pártélet, fokozódott az érdeklődés az ország egészét érintő kér­dések iránt. E beszélgetések lehetőséget és alkalmat te­remtettek a párttagsággal folytatott kétoldalú eszme­cserére, a vélemények üt­köztetésére. A beszélgeté­sekre a nyílt és kritikus hangvétel volt a jellemző. , A szocializmus építése során elért eredményein­ket a tagság többsége érté­keli és félti, azonban sokan még mindig csak kételyei­ket, fenntartásaikat fogal­mazzák meg. Jelentős volt a felfelé irányuló kritikai észrevételek száma. Ugyan­akkor az is tény, hogy a helyi "pártalapszervezetek, munkahelyek tevékenysé­gét és saját munkáját a párttagság nem ugyanolyan kritikus mércével méri. A kommunisták túlnyomó többsége támogatja a vál­tozásokra irányuló törek­vést, és kifejezi,­ hogy kész részt vállalni a »kibontako­zásért végzendő munkából és feladatokból. Ezt azonban csak úgy vé­lik megvalósíthatónak, ha a párt tevékenységében mindkét irányban szélese­dik a nyílt, folyamatos őszinte tájékoztatás, a vé­lemények figyelembevétele. Majd mindenütt szóvá tet­ték, hogy olyan viszonyokat kell teremteni, amelyek le­hetővé teszik a felelősség következetes, személyre szó­ló érvényesítését. AKIK NEM KÉPESEK AZONOSULNI E röviden felsorolt gon­dolatok ismeretében is el­mondhatjuk, hogy e kérdé­sek valamilyen formában megtalálhatók a párt ve­zető szerepéről szóló tézi­sekben, az országos pártér­­tekezlet határozatterveze­tében. Ez is bizonyítja, hogy a gyakorlati munká­ban is jelen van a KB-nak a párt szervezeteihez, tag­jaihoz írott levelének gon­dolata, hogy „különböző pártfórumokon tudatosan fejleszteni kell az állandó vitát, biztosítsuk, hogy az észrevételeket, javaslatokat érdemben megvitassák és érvényesítsék. A döntéshoza­tal előtt szélesebb körből kell véleményt kérni”. E célok megvalósítása viszont azt igényli, hogy a jelenle­gi helyzetben a kommunis­ták az eddigieknél több­ször váltsanak szót, mond­janak véleményt. A beszélgetések során személyenként is értékel­tük a párttagok munkáját és kezdeményeztük azok kiválását, akik nem akar­nak, vagy nem tudnak ele­get tenni kötelezettségeik­nek. A párttagság önként vállalt kötelezettség. Ezért, mindazok, akik nem képe­sek azonosulni a párt meg­újuló politikájána­k alap­vető elveivel, minden kö­vetkezmény nélkül kilép­hettek a pártból. Ezt a dön­tést 40 796-an választották. A pártvezetőségek 1341 fő kilépését, 3845 fő törlését és 243 fő kizárását kezdemé­nyezték. Mindez a párttag­ság 5,3 százalékát érintette. A KILÉPÉSEK OKAI A kilépések okai összetet­tek. A kiválók jelentős ré­sze betegségre és családi okokra hivatkozott. Figyelemre méltó szám­ban voltak ugyanakkor a tagdíjat sokalló, a vallásos­ságra és az egyéni sérel­mekre — főleg a nyugdíja­sok körében — hivatkozó párttagok. Számosan azt jelezték indoklásukban, hogy nem értenek egyet a párt politikájával, annak egy részével, vagy helyi megvalósításával. Voltak, akik a párt politikáját túl liberálisnak minősítették, úgy vélték, hogy kiengedi kezéből az irányítást. Má­sok a megnövekedett gaz­dasági, megélhetési nehéz­ségekre hivatkoztak. A kiválásokkal erősödtek a párt sorai, hiszen első­sorban olyanok kerültek ki, akik valójában csak „szim­patizáltak” a párttal, de amikor a nehezebbé vált helyzet miatt fokozott ter­heket, vagy áldozatokat kell vállalni, amikor a párt po­litikáját élesedő vitában és­­határozottabban kell kép­viselni, erre már nem vál­lalkoznak. Az ország és a párt előtt álló feladatok megkövete­lik, hogy a kommunistáik mindenütt rendezzék sorai­kat, hogy gondolkodásban és cselekvésben egységesek legyenek. A kibontakozási program megvalósítása so­rán vállalják a kezdemé­nyező és ösztönző szerepet, hogy minden kommunista felelősségteljesen tegyen eleget kötelességének ott, ahová az élet és a párt állí­totta. Ma ezzel tudjuk se­gíteni a pártmuniica meg­újulását. Biró József, az MSZMP KB alosztályvezetője Kétszáz német szó vok vagy kevés? Azt hiszem, ezen nem érde­mes tűnődni, a semminél mindenképpen több. Aki kétszáz szót tud németül, azt már ezen a nyelven aligha lehet eladni. Valamikor az angol konflisok összesen háromszáz szót használtak a saját­ nyelvük szókincséből, de ez elegendő volt ahhoz, hogy meg­éljenek. Itt azonban másról van szó. A megyei ven­déglátó vállalat Bagi Ilona szocialista brigádjának kezdeményezése: a felszolgálók a jövő évben leg­alább kétszáz német szót tanulnak meg. Azok is, akik már valamennyire tudnak németül, azok is, akik még csak most ismerkednek ezzel az idegen nyelvvel. Indulásnak mindenesetre jó. A kezdeményezés azért is tűnik kiválónak, mert sajnos az idegen nyelvtudással nem nagyon dicse­kedhetünk. A turizmus korszakában ez a legnagyobb szegénység. Egy statisztikai kimutatás szerint az összlakosságnak csak mintegy öt százaléka beszél valamilyen idegen nyelvet. Főleg a műszaki értelmi­ség szempontjából ez nagyon kevés. De nagyon fon­tos volna, hogy a vendéglátóban dolgozók meg tud­janak szólalni egy­ vagy több idegen nyelven is. A brigád egyébként az idén is — immár ötödik alkalommal — kiváló lett, mert teljesítette a vállalá­sokat. A Pannónia szocialista brigádjáról van szó, amelynek tagjai közül többen egyéni kitüntetésben is részesültek május elseje alkalmával, vagy koráb­ban. Fő célkitűzésük, hogy megszerezzék a szakma kiváló brigádja kitüntetést. Ehhez újabb számos fel­ajánlást tettek, nemcsak azt a bizonyos kétszáz né­met szót. Folytatni akarják azokat a szép hagyomá­nyokat, amelyekkel jó hírnevüket megalapozták, nem tagadják, egy kicsit a példa erejével is szolgálni akarnak. A vállalat 17 szocialista brigádját is sze­retnék maguk mellett tudni felajánlásaik teljesíté­sével. (pósfai) É­li Sicc! Kellemesen melegít a nap az autó szélvédőjén keresztül. A vidéki város bevezető útján zajlik az élet. A járművek szinte egymást érve, szigorúan a saját sávjukban, mert a­ szembejövő forgalom is fo­lyamatos. Mindenki az előtte haladó járműre figyel és így csak az utolsó pillanatban veszik észre a már szinte felismerhetetlenségig széttaposott tetemet. A maradványokból ítélve macska lehetett. Szlalomozásra nincs ideje a személygépkocsiknak, a teherautók kor­mányát meg a rakományok esetleges nagyobb magas­sága miatt sem lenne ajánlatos kapkodni. Monoton egyhangúsággal gördül át a kocsisor a rögtönzött te­metőn. De nem feltétlen kell a helyszínnek külvárosnak lenni. Lehet falu, község vagy az ezeket összekötő útszakasz. Gépkocsinkban ülve, legfeljebb kikerüljük — ha van rá lehetőség —, ezeket a nemkívánatos „út­burkolati jeleket”. Évek óta sulykolják belénk a veszettség rémét. Ha netán rókát gázolunk és a prém hasznosítása he­lyett az orvosi procedúra „ugrik be”, továbbhajtun­k, mit sem törődve a tetem sorsával. Ha egy ilyen tró­feáról hajlandók vagyunk lemondani, ha az elgázolt nyálról a vegyszerezés ártalma suhan az képzeletün­kön, ki törődik egy macskával? Netán nemtörődömségünk tetszetős indoka, hogy az is lehet veszett? Vajon melyik autós hord a cso­magtartójában gumikesztyűt és műanyagzsákot? Vagy ezen felül még ásót is? Egy sem. Megrekedünk a sajnálkozás szintjén. Talán más is arra gondol mint én? Hogy az autógumik őrlő kerekei elvégzik a „le­vegőbe temetés” egy szűk időre méretezett művele­tét? És valóban. Legrosszabb esetben másnapra már csak egy gyanús folt marad az aszfalton. A tovagördülő autók légörvénye pedig felkapja a port, az arra csavargó szél meg takarít. Mi lenne, ha mégis megelőznénk? — hj — (Lakatos Ferenc karikatúrája) 111 Májusfa

Next