Vas Népe, 2010. március (55. évfolyam, 50-75. szám)
2010-03-13 / 61. szám
SZOMBAT 2010.03.13. Akkor és most Bal oldali képünk a múlt században készült Körmenden (a körmendi múzeum tulajdona). A mai Rákóczi és a Dr. Batthyány-Strattmann László utca kereszteződésében, a Heisig-ház előtt állt a Kossuth-szobor. Előzőleg 1907-ben a színház előtt - kétéves előkészület után - avatták fel, majd került a képen látható helyre, most pedig az utca másik végében áll megyénk egyetlen egész alakos Kossuth-szobra. Jobb oldali képünkön a mai állapot látható. XÍnnep Három Ma sem tudjuk valójában, hogy mi történt 1848 tavaszán. De az biztos, hogy valami csodálatos történt. Minden magyar minden megosztottság ellenére büszkén tekint vissza arra az időre, és lelkesedést merít belőle. Rengeteget tudunk '48-ról, legyen szó politikai, gazdasági, kulturális, társadalmi összefüggéseiről. Ismerünk neveket, amelyekhez történéseket, megmozdulásokat, folyamatokat rendelünk, de nem ismerjük a név mögött az embert. Nem tudjuk például, hogy mit reggelizett Petőfi azon a jeles márciusi napon (feltehetőleg parasztpálinkát), hogy barátja, Jókai Mór randevúja miként sült el az albérletként használt hónapos szobában. Hogy milyen kis cseppekből állt össsze a gyöngyfüzér, nemzeti ünnepünk. Azt tudjuk, hogy jelentős csaták nem voltak a korabeli Vasvármegye területén. És azt is, hogy már 1848-ban „lecsengett” a forradalom, az osztrákok megszállták a vidéket. Fura, kettős közigazgatás alakult ki. Se nem olyan, se nem ilyen: voltak levelek, amelyek megérkeztek, s voltak, amelyek nem. Vas megye kiállt a polgári forradalom mellett. Kiállt, mert maga is gyors ütemben polgárosodott. S ha az arcokhoz tetteket csatolunk, akkor már többé-kevésbé ____ ismert alakok bukkannak elő a felejtés homályából. Dr. Tilcsik György levéltáros, a Vas Megyei Levéltár igazgatója kiváló publikációiból tudhatjuk, hogy milyen rugóra jártak azok, akik aztán a megyét lökték forradalmi pályára. És ez még akkor is igaz, ha tudjuk: a nemzetnek adott több ezer vasi katona nem itt, hanem a Drávánál vívta csatáit. Három lenyűgöző élet és sors, három regénybe illő pálya, három hitvallás a Haza mellett: Vidos József, Wimmer Ágoston és Horváth Boldizsár. Sorsuk fonala néha össze-összefutott, többnyire a megyegyűléseken, de nem tartottak erősebb kontaktust. Mégis egyazon cél vezérelte őket. Figyelmezzünk a szombathelyi, Forró (ma Kossuth) utcai csizmadia fiának, Boldizsárnak lendületes mondataira: „Felébredt bennünk az elfojtott öntudat, hogy a szabadság nem kiváltságos fény, hanem a szellemvilág természetes napja, szegénnyel és boldoggal egyaránt közös, amelytől a léleknek élete és ereje függ... Nyolcszázados éjhomályból napvilágra lép e haza népe, hatalmas vágyaival e rég óhajtott boldogság után, amelyet eddig ismert ugyan, de idegen birtokban... Nincs ok félni e néptől, mely edzett türelmét és nyugalmát nyolcz évszázadon át fényesen igazolta. Azért szabaddá lett keblének első hangja: békes áldás a hazára!” Gyönyörű mondatok. Gyönyörű az a pályaív is, amelyet a magyar közigazgatás kiépítőjének tartott Horváth Boldiszár befutott. Horváth József és Rába Julianna gyermekeként 1822-ben látta meg a Egyikük a jog eszközeivel, másikuk fegyverrel, míg a harmadik hitével harcolt napvilágot. Tipikus mezővárosi polgári családba született (megérne egy misét, hogy miként emelkedett ki az apa a mestersorból és lett módos polgárrá, majd városi képviselővé, miként ismerte fel kora lehetőségeit). Az apa taníttatta gyermekeit, s hamar kiderült: Boldizsár fenomenális jogtehetség már egészen fiatalon. Tilcsik megjegyzi, hogy 21 évesen rendőrkapitánnyá és külső tanácsossá választják. Pár év múlva a város főjegyzője, levéltárosa. És ami különlegessé teszi 48-as szombathelyi szerepét, az az általa fogalmazott, 16 pontból álló petíció, amelyet az 1848. március 17-én lezajlott rendkívüli és nyilvános közgyűlésen, még a pesti 12 pont megérkezése és ismerete előtt elfogadnak, kinyomtatnak. Szombathely forradalmi lázban ég, s ezt egy helyénvaló módon, felkészülten és mégis lelkesülten fogalmazó ifjú szívének dobbanása vezérli. Mi állt abban a 16 pontban, amely széthasította a múlt ködét? „Nem hinném, hogy a dolgok önmagukban valók, 1848 is tartós előzményekkel bír. Gyakorlatilag a reformkor folyamatainak megkoronázása volt a polgári forradalom. Megelőzte többéves vita a városi és a megyei gyűléseken, az otthonokban, az ivókban, és másutt. Ezt a forradalmat egy folyamat szülte és a körülmények szerencsés összjátéka segítette, így a párizsi, a bécsi lázadás. Horváth Boldizsár 16 pontja, ha szabad ezt mondani, szakmai telitalálat. Nem csak a jogos nemzeti hevületet, a racionális kívánságokat is tartalmazza, így a közigazgatás átalakítását, a megyék korszerűsítését, és más jogi, közigazgatási elemeket”, mondja Tilcsik György. Néhány címszó a nevezetes 16 pontból: Sajtószabadság, Népnevelés, Fixum judicium minden község-kerület székhelyén, A telekkönyvek általános életbeléptetése, Teljes jogegyenlőség, Büntető törvénykönyv, Önálló magyar kormánytanács. Horváth Boldizsárt a nép felemelte, országgyűlési képviselő lett, és a forradalom bukásáig megfeszítve dolgozott. Ma úgy mondanánk, szakpolitikusként ügyködött, a kormány nagy hasznára. A megtorlás meglegyintette, nem kapott állást, majd Körmenden jogászkodhatott Batthyány Fülöp jóvoltából. Itt ismerte meg Deák Ferencet, aki azonnal felfedezte kvalitásait, kitűnő jogászi képességeit. Boldizsár a Haza Bölcse bizalmasa lett. A Kiegyezés, vagyis 1867 után pedig, Deák javaslatára, igazságügyi miniszter. Gyermekei fényes karriert futottak be, a csizmadia családja a legfelsőbb vezetői körökbe került. Ezen életpályát éppen úgy keresztezte a forradalom, mint a kevésbé ismert felsőlövői lelkészét, Wimmer Ágostonét, aki jól ismerte a vasi viszonyokat és tényezőket. A felvilágosodás eszméire fogékony férfiú nagy műveltségre tett szert és ez majd fontos lesz kiváló angol nyelvtudásra. Rendkívül kalandos, regénybe illő életútja a forradalom idején teljesedett ki. Egymást érték reformkezdeményezései, köztük a jobbágyság megváltása, segélyegyletek alapítása. Amikor Batthyány kormánya megalakult és kereste a kapcsolatot Angliával, a magyarrá lett lelkész gyorsan képbe került. 1848 májusában Felsőlövőről Londonba utazik, zsebében a kormány megbízólevele és felhatalmazása. Wimmer tárgyal, s ez a felszínen a kereskedelmi és diplomáciai kapcsolatok kialakításaként jelenik meg. A mélyben kemény aktuálpolitika húzódik: Kossuth arra ösztönzi Wimmert, hogy szerezzen fegyvereket és pénznyomó apparátust. Kossuth angol kölcsönöket is óhajt, így Wimmer igen fontos tényező. Bár nem harcol, mégis hadvezére a forradalomnak. A lelkésztől a kormányzó 150 ezer vágószuronnyal ellátott lőfegyvert, néhány ágyúnaszádot, valamint komplett bankjegynyomdát vár. Amit Tilcsik György feltárt a kutatásai során, az az, hogy Wimmer a Cotton, a Fry and Trueman kereskedőháznál leköt 22 ezer szuronyos, és 750 vadászfegyvert, valamint egy bankjegynyomót. A legenda szerint a felsőlövői „nagykövet” a fegyvereket bibliaszállítmánynak álcázva csempészte be az országba, de ezt semmilyen forrás nem támasztja alá. Wimmer később is kiállt a magyar forradalomért, ám tudta, kötél vár rá a megtorlás idején. Windischgrätz felségárulónak nyilvánította, és égre-földre kerestette Vas megyében. Pár perccel sikerül elmenekülnie az érte küldött 18 fős kommandó elől. Az USA- ban élt, majd visszatért Európába, Brémában folytatta papi hivatását. A már nagybeteg szabadsághőst, lánya kérelmére, végül beengedték Bécsbe, és ott is halt meg. A leginkább ismert Vidos József szabadságharcos pályafutása. Ő volt az, aki ténylegesen is harcolt, véresen megütközött az osztrák reguláris erőkkel. Mint két másik társa, ő is a közigazgatásban építkezett, a soproni evangélikus líceum után a jogi pályát választotta. Fokozatosan haladt előre a megyei adminisztrációban: aljegyző, főjegyző, majd alispán. Ez utóbbi tisztet, amely a középbirtokos nemes számára a pályacsúcsot jelentette, mindössze 33 évesen érte el! Tagja az utolsó rendi országgyűlésnek, és tényleg az utolsó pillanatban konzervatívból liberálissá lesz, vagyis átáll Kossuth oldalára. Aztán megszervezi a vasi nemzetőrséget, melynek főparancsnoka lesz. Több mint háromezer embert állít ki, majd vonul a Dráva mellé, állásba, Jellasics horvát bánra várva. Csapatai azonban katonailag képzetlenek, és súlyos veszteségeket szenvednek, szétszóródnak. Vidos ezredes visszatér a megyébe, és ennek osztrák elfoglalása után is szolgál. Hivatalban marad (ez a fura, kettős közigazgatás időszaka), mi több, önvédelmi harcba kezd. Fantasztikus személyiségről van szó: egyszerre főparancsnoka és polgári biztosa a vasi nemzetőrségnek! Világos után bujdosni kényszerül, majd kolerában elhuny. Késői leszármazottai ma is élnek Szombathelyen és a Kemenesalján. És őrzik azt a portrét, amely egy 1848-as litográfiáról készült, s amelyen ott látható a hiteles kokárda, a nemzetőrparancsnok hazaszeretetének fényes jelképe. Három pálya, három életút. Három nagyszerű sors és felemelő nemzeti karakter. Három vasi polgár és forradalmár, akik példaképpé lesznek majd egy szebb hazában. vasi a forradalomban Kozma Gábor kozma.gabor@vasnepe.hu Premier publikáció, még nem közölte le a sajtó ezt a felvételt a hős vasi nemzetőrparancsnokról, Vidos Józsefről. Franz Eybl készített fotót egy korabeli litográfiáról, megörökítve a híres kokárdát is VAS NÉPE • 13