Napló, 1961. július (Veszprém, 17. évfolyam, 153-178. szám)
1961-07-01 / 153. szám
% Zúzdába vele! ! Hogy micsoda lélekmérgező ostobaságokat tudtak összeírni valamikor, magukat tudósnak nevező emberek! Itt van mindjárt ez a könyv. A címe: Hat világrész földrajza. Irta Prinz Gyula, „a kolozsvári, azelőtt a pozsonyi és pécsi egyetem tg. r. tanára”. 1939-ben, kiadta a Reneissance 1943-ban. Hát nézzük csak. Azt mondja, csak úgy általánosságban, hogy a Föld nagy... lapályain elmaradt a népek fejlődése... Természeti törvény ez... a kis országok iskolájában kellett nevelkednie annak a szervező erőnek... amely a nagy tér kitöltésére képes.” Nofene. Ezek szerint a Szovjetunió fejlődése ellentmond a természet törvényének. Azután jönnek az országcsoportok. Először persze a királyságok, és már ki is derül, hogyehhez a csoporthoz lehet számítani a magyar királyságot is, mégpedig államalkatának ősi hagyományossága által talán a legkifejlettebb csoportképviselőkét.” Bizony. És mi ostobák, hát nem megszüntettük ezt az ősi büszkeséget?! De ha már benne vagyunk, nézzük, mi a professzor úr véleménye a kapitalizmusról? Íme: „A nagytőkerend alkatánál fogva nem valószínű, hogy... a külső és belső béke ... megvédésénél többet akarna..Nem is tudok hova lenni a meghatódottságtól. És még én marxista lettem, ilyen igazság ellenére! A gyarmatokkal sem úgy áll a dolog, ahogy mi képzeljük. Mert például az akkor még 600 milliós brit gyarmatbirodalom esetében „senki sem kételkedik abban, hogy ennek az óriásbirodalomnak az összeragasztója az igen egészséges gazdasági érdek, és az összeragasztásból fakadt általános jólét”. Könnyekre kell fakadni. Ha ezt idejében megmondják annak a sok koplaló indusnak, négernek, bizony nem kapálóztak volna olyan nagyon azért a mit sem érő szabadságért. Kár lenne minden idézetet kiemelni a könyvből. De Csehszlovákia igazi valóját azért nézzük meg. „A Csehföld... Gennániának belső vámegyszögéül kínálkozik... valóban ésszerűtlennek tűnik fel az... egészen meglepő vakmerőségig fokozott cseh uralomvágy”. Mire képesek ezek a csehek! Méghogy uralkodni akarnak a saját országukon! Ráadásul azóta meg is csinálták. Minden „objektív” következtetések koronája pedig, amit a Szovjetunióról állít 1939-ben a professzor úr: „Itt egy 170 milliós népességnek kényszermunkájáról van szó ...” hazudja oly szemérmetlenül, hogy az ember zsebében kinyílik a bicska. Aki pedig azt hiszi, hogy ezt a szemetet, ezt az imperialista, legitimista, fasiszta förmedvényt én még annak idején olvastam, vagy a múlt dokumentumait nyomozva, valami jól elzárt gyűjteményből, külön engedéllyel kaptam, az nagyon téved. Tegnap délután emeltem ki a Veszprém megyei Könyvtár szabadpolcos rendszerének lehetőségeivel élve, az ismeretterjesztés sakkjából. És ugyanígy kiemelheti egy védtelen diák, gyanútlan munkás, vagy bárki más. Kezébe veheti, elolvashatja és minket terhel a következménye annak a lélekmérgezésnek, amit e kötet okoz. Bárki meggyőződhet róla, hogy ez igaz, a kötet könyvtári száma 1336. Illetve reméljük, hogy soraink megjelenése után már nem lesz erre alkalom, mert ezt a szemetet, akár könnyelműség, akár felelőtlenség hagyta a polcon, a lehető legsürgősebben zúzdába kell küldeni! ---------------------------------------------------------------------------------------------------------- - - .... .... • lföldeáki) Kiállítás A Műcsarnok és a Bakonyi Múzeum 1961. július 2-án, vasárnap délelőtt 11 órakor mutatja be a hatodik miskolci országos kiállítás anyagát a veszprémi közönségnek. A kiállítást Láncz Sándor művészettörténész nyitja meg. A bemutatott képzőművészeti alkotásokat július 23-ig a Bakonyi Múzeumban tekinthetik meg az érdeklődők. NAPLÓ Hírek a várpalotai vásártanuló intézetből Szombaton zárult a tanév a MVM várpalotai intézetében. A tanévzáró napján az idén is megrendezték az ipari tanulók szakköreinek hagyományos kiállítását. A kiállítás egyik újdonsága: annak az új típusú szovjet fúrótoronynak műtétje, amelyből egy példányt a közelmúltban az iparmedence is kapott. * — Irodalmi színpad alakítását, budapesti színházlátogatásokat, klasszikus zenei esteket (hanglemezről) terveznek a jövő tanévre az intézet önképzőkörének tagjai. Az irodalmi színpad alakításához biztató előzmény, hogy több jóképességű szavaló van a vájártanulók között; továbbá az, hogy az önképzőkörben már tavaly megpróbálkoztak egy elbeszélés — Mikszáth: A néhai bárány — önálló dramatizálásával. — Hatvanhét várpalotai vájártanuló és egyéb ipari tanuló üdül e nyáron a Munkaügyi Minisztérium üdülőiben. Tizenhárman sporttáborban, tizenhatan KISZ aktivista képző táborban, hárman KISZ vezető képző táborban töltik szabadságuk egy részét. A sokkal több jelentkező közül hatvanat ért az a kitüntetés, hogy részt vehetnek a KISZ fűzfői önkéntes nyári építőtáborának első turnusában. Az önkiszolgáló rendszerre tér át pár nap múlva a Bakonyvidéki Üzemi Vendéglátó Vállalatnak a vájártanuló intézetben működő étkezdéje. A mi Makar erkánk* A fogorvosok nem tartoznak a népszerű emberek közé. Ha szóba is kerülnek —, mert „hála a rossz fogaknak” — ők emlékeztetnek. Egy fájó fog már láttatja velünk a fúrót, a fogat, a csiszoló korongot, és egyéb „kegyszereket”, no, meg annak kérlelhetetlen forgatóját. Sohasem csinál olyat a pácienssel, hogy az ne fájjon, így aztán sok ember a fájó fogát otthon „dédelgeti”, mert a doktor „kegyetlenül” megkínozza ... no, meg a gyógyszeripart is támogatni kell. Nem igaz? Butaság! De nem is az a célom, hogy a butaságból szenvedő embertársaimat arra bírjam, hogy bátrabban menjenek orvosi kezelésre: döntsék el ezt ők maguk. Nem dicsekvésből mondom, de én nem hagyom magam befolyásolni a félősöktől. Papp doktort régóta ismerem. Jó néhány fogamat rendbehozta már, és hála a „papnak”, egyikre sem panaszkodhatok. Ismeretségünket a legutóbbi közös problémánk és annak megoldása öregbítette. Ez év húsvét előtti napon rendeltem két koronát. — A gyakorlat azt mutatja, hogy két-három hét, és megküldi a laboratórium — kapom a felvilágosítást. Türelmes ember lévén, a három hétre ráhúztam még egyet, — gondoltam, sok munkája van a laboratóriumnak, így is volt. Ezt ékesen bizonyította is Négy hét után megkaptam az egyik koronát. Hogy a másik hol késett? Türelmes ember lévén, új próbát vett ki még türelmesebb doktorom. Június 10-én boldogan ülhettem be a rendelői székbe. Miközben a koronát feltette, rendeletről, meg paragrafusokról beszélt nekem. Nem sokat ügyeltem a szavára. Boldog voltam, hogy végre — már tisztesség ne essék — nem kellett emlegetnem az illetékes labor dolgozójának „lelkiismeretes” munkáját. — Nézze csak — csak az asztalhoz tekintetével — ebben az áll, hogy „a területen dolgozó szakorvosnak napi hat órát kell dolgoznia, amiből le kell vonni az oda- és visszautazás idejét.” — Tehát napi öt óra munkaidő alatt, a normának megfelelően, havonta 1563 munkaegységet kell teljesítenem. Tovább olvas és magyaráz. Egy betűt sem vét el, olyan fontosnak tartja a rendeletet. G örül, de én mit sem értek hozzá. Rendelet, norma és egyebek. Ha az üzemi dolgozóknak van normájuk, miért ne legyen a fogorvosnak is — gondolom magamban. Van, hát teljesíteni kell és kész. A dolgom sietős, mennék már! — Nézze csak — folytatja mosolygós arccal, a rendelési naplót tolja elém. Türelmetlenül figyelek. (egyébként türelmes ember szoktam lenni.) A számok sokaságából így összegez: — A májusi teljesítményem: 2680 tömés, 1740 húzás, 275 korona és egyéb kezelés, ez összesen 4695 munkaegység. — Szép teljesítmény — gondolom, magamban —, de mindezt miért pont nekem mondja el. — Ha jól számolom, 300 százalékot teljesítettem — folytatja. — Kollégáim kétségbe vonják. Pedig nincs ebben semmi ördöngőség. Huszonnégy év, higgye el, nagy iskola. Hallottam olyan kollégákról, akiket le is váltottak — türelmetlenek voltak, felpofozták a gyerekeket, kézenfogva ráncigálták a székbe. Ehhez szerintem nem elég csak a praxisra támaszkodni. Hivatásszeretet, emberség kell ide, meg egy kis pszichológia. — Feleségemmel nagyon jó módszert dolgoztunk ki. Képzelje csak el azt a sok nebulót, főleg ott, ahol először jelenünk meg. Remegnek, mint a nyárfalevél, szájuk lebiggyesztve, némelyiknek már könny csillan a szemében. Ahogy ez a kis család összejön, közéjük ülök — persze, még nem fehér köpenyben. — Aztán így kezdem a bemutatkozást: — Tudjátok, ki vagyok én?! Néma csend. A légyzümmögést is meg lehet hallani. Egy bátortalan kisfiú szólal meg: — A doktor bácsi... — Nahát, tudjátok meg, hogy én nagyon borzasztó ember vagyok. Most jöttem Köveskálról. Ebédre megettem egy olyan kócos, szőke kislányt, mint te vagy — mutatok rá az egyik csöppségre —, és egy olyan barna kisfiút, mint te — bökök rá egy megszeppentre. — De több lányt már nem eszem, mert azok nagyon mócsingosak, és én azt nem szeretem. Némelyik még élénken néz, de soknak már mosoly csúszik a szájára. — Ez a csúnya néni, aki itt áll mellettem — folytatom az ismerkedést —, ez a vasorrú bába. — Feleségem rájuk mosolyog, és minden kislány szövetségest talál benne. — Van neki egy nagy-nagy töltőtolla, azzal fogja a neveteket beírni abba a nagy könyvbe ... — Aztán, hogy teljes legyen a feloldás, mind a ketten közéjük állunk és együtt énekelünk. Képzelje, volt olyan rendelésem már, hogy a gyerekek végig énekeltek. Versenyt szerveztem közöttük. A mintegy 43 község közül az az iskola lesz a győztes, ahol a legkevesebb gyerek sír a kezelések alatt. Például Taliándörögdön 147 gyerek közül csak egy pityeregte el magát. Soknak láttam, hogy fáj, de nem sír, nehogy lemaradjon a versenyben. — Persze ott, ahol már ismerősök vagyunk, már nem szükséges az ilyen előkészítés. Alig várják már a rendelés kezdetét. Azon versenyeznek, hogy ki hajtsa a fúrógépet, örülnek, ha feleségem kezükbe adja a tégelyt, s örömmel keverik az amalgámot. Sokat az ölembe ültetek, úgy kezelem őket. — Több mint 6000 gyerekem van, de egyetlen egyről sem mondanék le. Sokszor kikísérnek egészen a kocsimig, úgy búcsúznak. Nagyon jó érzés, higgye el, ezt semmivel nem lehet pótolni. Már nem bántam, hogy lekéstem a buszt. Nem bántam, hogy éppen nekem mondta el ezt a történetet, s megosztotta velem örömét. Egyre csak az járt az eszemben, milyen jó volna, ha Papp doktor példáját, módszerét, hivatásszeretetét sokan követnék. Tanít, nevel, gyógyít. E jeles tulajdonságok összefonódnak életében, s ez teszi a munkás hétköznapok „Makarenkójává.” FERENCZI KÁROLY Mil. Júnus 1. Kulturális élet a Pápai Textilgyárban — Községeket patronál a textilmunkások művelődési otthona — A népművelési évad őszi-téli kulturális programja a pápai textilmunkások köréből igen sok látogatót vonzott: a művelődési otthon a lakótelep igazi szellemi központjának bizonyult. Évek óta a leglátogatottabb épület a művelődési otthon, mert célkitűzései semmivel sem kevesebbek és igénytelenebbek a kiemelt művelődési házak célkitűzéseinél. Oktatási, nevelési, szórakozási keretei a nyári idény kulturális feladatainak megoldására is alkalmasak. A népművelés fáradhatatlan, öntevékeny munkásai ebből a szellemi központból rajzanak ki, hogy a „négy fal között” megkezdett munkát most már a természetben — szakköri séták, kirándulások, szabadtéri játékok, ifjúsági építőtáborok színhelyein — folytassák. Nem először vállalják egy-egy község kulturális patronálását sem. Szívesen vállalják a területi munkát a textilgyár kultúrmunkásai. Leggyakrabban a nyárádi termelőszövetkezetet keresik fel, de voltak ők már Nagytevelen, Vaszaron, Kabhegyen, Döbröntén, Ugodon, sőt Badacsonylábdiban is... Most Szegedre készülnek: 32 meghívott kórus dalostalálkozóján vesznek részt, örülnek ennek a találkozónak, hiszen az énekkultúra hagyományai erősek a gyárban: 1953 óta szebbnél szebb sikerekre tekinthetnek vissza a dalosok. Jelenleg Tibold Zoltán, a Bartók Béla Zeneiskola tanára vezeti a 67 tagú vegyeskart. Ez a jónevű munkáskórus szovjet-ukrán, osztrák és magyar kórusok tagjaival együtt szerepel majd a hatalmas nemzetközi összkarban, azután Liszt, Bartók, és Kodály műveivel lép a szegedi közönség elé. Az előkészületek lelkes pillanataiban jó érzés megtudni, hogy házastársak, testvérek, sőt családok is tagjai ennek a kórusnak: a Balogh család például (apa, anya, fiú, unoka) két basszussal, egy alttal, és egy tenorral erősítigazdagítja a kart. — Színjátszóinkra is büszkék vagyunk — mondja Horváth Miklós, a művelődési otthon igazgatója. — A 26 tagú, fiatalokból és öregekből verbuválódott együttes tavaly 24 alkalomkor szerepelt a falvakban, s még a Balaton-part ifjúsági táborait is felkereste. Együtt a kórussal, a táncosokkal a legszorgalmasabb színjátszók — Hatos Vera, Jámpa Borbála, Meggyes Erzsébet, Családi Anna, Bokodi József, Marton János, Maróthy Ferenc — szórakoztatták a táborok vidám lakóit. A táncosok (14 fiú, 6 lány) Perczi Erzsébet vezetésével nemcsak megalakulásban segítették a nyárádi tsz táncosait, hanem ruhákkal, és tánckultúrájuk átadásával is. A képzőművészeti szakkör Erdélyi Gyula irányításával, a fotószakkör Hegedűs Imre tervei szerint indul a nyári sétákra. Nem öncélú sétálgatások ezek. A dolgozó emberek munkájának eredményeit akarják jól meglátni a rajzolgató-festegető ,és fényképező szakköri tagok. Évről évre ilyen képekből és fotókból rendeznek kollektív kiállítást. — Mit tesz az üzem vezetősége a kulturális igények kielégítéséért? — A legtöbbet, amit tehet. A rendelkezésekben megszabott öszszegeket az utolsó fülétig felhasználhatjuk — mondja Horváth Miklós. — Igazgatónk, párttitkárunk és szakszervezeti bizottságunk titkára még figyelmeztetnek .* a lehetőségek kihasználására. Jó a kapcsolatunk a vezetőséggel, a KISZ-szel és a tömegszervezetekkel. Váltott műszakban dolgozunk, de vezetőink lehetővé teszik, hogy kultúrmunkásaink ne maradjanak el a próbákról... A jó kapcsolat termékenyen és serkentőleg hat a textilmunkások kulturális életére. Horváth Miklós olyan intézkedéseket sorol fel, amelyek nélkül az eszmei-politikai nevelés eredményei sem születhettek volna meg üzemükben. Igen jók ezek az eredmények. A tudatformáló munka hatásának, az állandó ismeretterjesztő tevékenységnek tulajdonítható, hogy 24 előadást 2016 dolgozó hallgatott meg. Tráknyák Gyuláné üzemi könyvtáros tapasztalata szerint éppen ezek az előadások keltették fel olyanok érdeklődését is a könyvtár 5285 kötetes állománya iránt, akik azelőtt csak elvétve olvastak. A 720-as olvasólétszám év végéig valószínűleg eléri az ezret, az olvasási kedvet fokozza a sok új könyv, most is 20 000 forintért vásároltak könyveket. Alapvető ismeretekről szóló előadások meghallgatása és könyvek elolvasása után szívesebben nézik meg a dolgozók az egyes rendezvényeket, sőt azok sikerét még segítik is. Az a tapasztalat, hogy a fejlődést szemléltető módon tárgyaló előadások iránt lényegesen többen érdeklődnek. Tömeges érdeklődés jellemző a textilmunkások művelődési otthonában elhangzott előadásokra. A rendszeres ismeretterjesztésről patronáló tevékenységük közben nyáron sem feledkeznek meg a népművelés munkásai: nemcsak ajándékműsorral kedveskednek a községek lakóinak, hanem tanácsot, módszerbeli segítséget is nyújtanak. Patronáló tevékenységük eredménye, hogy a falvak kulturális felemelkedéséért, az emberek tudatának alakításáért dolgozó emberek nem maradnak magukra, egyre többen vállalják a népművelés munkásaira háruló munkát és felelősséget. Cserhát Józan: