Napló, 1971. január (Veszprém, 27. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-01 / 1. szám
A Jarring rövidesen visszatér New Yorkba Béketárgyalások január 4-én z Az ENSZ szóvivőjének közlése szerint rövidesen bejelentik Jarring ENSZ-megbízott New Yorkba való viszszatérésének időpontját. Megfigyelők egybehangzó véleménye szerint a közvetett béketárgyalások felújítására január 4-én kerül sor. Anvar Szadat több órán át tanácskozott az egyiptomi katonai parancsnokokkal a közel-keleti helyzet politikai és katonai kilátásairól. Gold Meir beszédet mondott az előtt a katonai egység előtt, amely a dél-libanoni területek ellen intézett legutóbbi agresszív támadást végrehajtotta. Meir harcias kijelentéseket tett a korszerű fegyverzettel ellátott izraeli hadsereg ütőképességéről és ismét közvetlen tárgyalásokat javasolt Egyiptomnak. Megkönnyebbülés Franco kiöntése után Az egész világon megkönynyebbüléssel fogadták Franco tábornok szerdai döntését, amelynek értelmében megkegyelmez a burgosi per hat halálraítéltjének. A washingtoni, a londoni és a bonni külügyminisztérium egyaránt nyilatkozatban üdvözölte a döntést Luigi Longo, az olasz KB főtitkára az Unitában közzétett újévi üdvözletében leszögezi: az 1971-es és a spanyol fasizmusra mért csapással kezdődik. A spanyol nép és a világ demokratikus erőinek harca megmentette hat fiatal hazafi életét a francoista kivégzőosztagoktól, de marad több évtizedes börtönbüntetés — állapította meg Longo. Az Anai Artea elnevezésű francia baszk szervezet szóvivője kijelentette: a halálos ítéletek megváltoztatása csupán egyetlen pillanatig tartó öröm. Elmondta azt is, hogy az ETA spanyol baszk szervezet a halálos ítéletek végrehajtása esetére megtorló akciókat tervezett. jabb foglyok nevei Bucher nagykövetért Giovanni Bucher elrablói újabb kiegészítő listát küldtek a brazil kormánynak azokról a politikai foglyokról, akiknek szabadságát követelik a svájci nagykövet kiadásáért. A hírt a UPI hírügynökséggel egy Rio de Janeiro-i újság szerkesztősége közölte. Az említett újság szerkesztősége telefonértesítést kapott, hogy Rio de Janeiro Catete nevű kerületében, egy ivóban helyezték el az okmányt. A 25 névből álló listát a hatóságok már megtalálták és most tanulmányozzák. Bucher aláírta a papírt. Palesztin gerillák akciói Az izraeli kormány katonai szóvivője szerint arab gerillák megöltek egy izraeli katonát csütörtökön hajnalban és időzített robbanóanyaggal megrongáltak egy ipari objektumot. Ammanból a Reuter tudósítója azt jelentette, hogy Palesztinai kommandók szerdán átlépték az izraeli határt és a Holt-tengertől délre felrobbantottak egy tiszti étkezdét. Ennek során 18 izraeli katona és egy polgári személy meghalt, 10 katona megsebesült. 15 év börtön a repülőgépet térítő leningrádi vádlottaknak Az Oroszországi Föderáció Legfelső Bírósága lehetségesnek találta, hogy 15 évi szabadságvesztésre változtassa a Dimsic és Kuznyecov ügyében hozott halálos ítéletet. A legfelső bíróság, amely semmisségi panasz alapján vizsgálta az ügyet, abból indult ki, hogy a repülőgép eltérítési kísérletet idejekorán megakadályozták és a szovjet törvények szerint a halálbüntetés rendkívüli büntetőintézkedés és ezért lehetőséget talált arra, hogy a két halálraítéltet csak börtönbüntetéssel sújtsa. Kuba nemzeti ünnepén Ma tizenkét éve, az 1959-ik évre virradó éjszakán, drámai gyorsasággal zajlottak le a kubai népi felkelés záróakkordjai. A főváros elfoglalásával a forradalom győzelme január elsején beteljesedett. Hosszú út, kemény harcok sorozata előzte meg ezt a napot. Fidel Castro 17 tagú csoporttal kezdte meg a fegyveres küzdelmet a Batistarendszer megdöntésére, mozgalma azonban csakhamar az egész nép ügyévé vált. Batista rémuralma Kubában a legkegyetlenebb latin-amerikai diktatúrák között is különösen hírhedt volt: börtöneiben több mint húszezer hazafit gyilkoltak meg. A szigetország gazdasága teljes egészében az Egyesült Államok függőségébe került. Mint Sartre kifejezte: ha Havannában elindult egy gépkocsi vagy felgyulladt egy villany, néhány cent láthatatlanul azonnal átgurult az Egyesült Államokba. Az Egyesült Államok akkori vezetői hamar felismerték, hogy Kubában minőségileg más jellegű fordulat történt, mint amilyeneket a sűrű latin-afrikai puccsok során megszoktak. Nem csoda, hogy az Egyesült Államok rögtön megszakította diplomáciai kapcsolatait a forradalom kormányával és minden elkövetett annak megdöntésére. A forradalmi erők Kubában nemcsak a zsarnokság elleni harcban, hanem az új társadalom építésének időszakában is legendás tetteket hajtottak végre: felvették a küzdelmet a tudatlanság, az elmaradottság, a népbetegségek ellen, lakásokat, gyárakat építettek és hozzáláttak a korszerű népgazdaság megteremtéséhez. A népi forradalom győzelmének évfordulóján meleg szeretettel köszöntjük a kubai népet és vezetőit. Ismerjük hősies küzdelmüket, eredményeiket, de a nehézségeket is, amelyekkel az új élet megteremtése során kell megküzdeniük. Mélységesen meg vagyunk győződve, hogy a kubai nép — kommunista pártja vezetőséval — sikeresen teljesíti az önmaga által kitűzött feladatokat, megvédi a forradalom vívmányait, felépíti szocialista társadalmát, és követendő példát mutat az egész nyugati kontinens felszabadító mozgalmainak. * A világ szocialista országainak vezetői — köztük a magyar vezetők is — táviratban üdvözölték az amerikai földrész első szocialista országát neratsett ünnepe fakavitából. Heti világhiradó képekben ők azok, akiknek megmentéséért sikerrel megmozdult a világközvélemény: a burgosi terrorperben halálra ítélt baszk hazafiak, akiknek Franco tábornok kegyelmet adott, és az ítéletet 30 éves börtönre változtatta. Balról-jobbra: (a felső sorban) Francisco Javier Izco 25 éves festő, Joaquin Gorostidi 23 éves technikus, akiket a 25 éves Eduardo Uriarte-vel együtt kétszeres halálos ítélettel sújtottak, valamint (az alsó sorban) az ugyancsak halálraítélt José Maria Corronsoro 29 éves tanár, Mario Onavidia 22 éves technikus, FranciscoTavier Larenda 25 éves diák. Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke a Parlamentben fogadta Mohamed Vineddin Baudot, az EAK elnökének személyes megbízottját, aki a héten hazánkba látogatott. Európaszerte tiltakoztak a spanyolországi Burgosban a baszk hazafiak terrorperében hozott halálos ítéletek ellen. Rómában acélsisakos rohamrendőrök védték a spanyol nagykövetséget a felháborodott tüntetőktől. Az etióp tartománynak számító Eníreában megélénkült a szeparatista mozgalom. A gerillák kisiklatták Keren és Asmara között haladó vonatot. A legutóbbi amerikai provokációk miatt a VDK lakossága felkészült újabb légitámadásokra. A VNA hírügynökség rádiófotója Hanoi egyik külvárosában készült, légvédelmi milicista nők a figyelőtoronyban. (A Napló képtávhrója) NAPLÓ A televízió legutóbbi külpolitikai fórumán kisebbfajta vita kerekedett abból, hogy a jelen volt újságírók melyiket tartják a legfontosabbnak az 1970-es esztendő nemzetközi eseményei közül? Milyen rangsorban említsék a most lezáruló év történéseit, hová kerüljön például a biafrai szakadár mozgalom felszámolása és a nigériai polgárháború befejezése, megint hová a chilei népi egység győzelme, és így tovább. Abban többé-kevésbé egyetértettek — és ez e sorok írójának a véleménye is — hogy földrészünkön, Európában a szocialista országok és a Német Szövetségi Köztársaság közötti viszony új alakulása az 1970-es év legérdekesebb, leglátványosabb és egyben legfontosabb eseménye. Gondoljuk csak el: a bonni militarista, avansista körök úgyszólván 1970-ig a hivatalos kormánypolitika rangjára tudták emelni olyan követeléseiket, hogy az NSZK egyedül képviselje a német népet, hogy ismerjék el a nyugatnémet államnak „jogát” az NDK bekebelezésére, hogy egy általuk tervezett és vágyott egységes imperialista Németország egyszer majd akár lengyel, szovjet, cseh területeket is visszaszerezhessen, és így tovább. Politikai vaknak kellett lennie annak, aki nem fedezte fel az ilyen bonni követelésekben az egész Európát fenyegető háborús veszélyt! Hiszen hogyan másként tudták volna, akarták volna megvalósítani a terveiket az NSZK revansistái, mint erőszakkal, háborúval... Nos, 1970-ben Willy Brant nyugatnémet kancellár két nagyjelentőségű szerződést is aláírt: augusztusban Moszkvában és decemberben Varsóban. A szovjet—nyugatnémet szerződés magában foglalja az erőszakról való lemondást, és a második világháború után kialakult európai helyzet elismerését, a lengyel—nyugatnémet okmányban pedig kiemelten szerepel az Odera—Neisse határ sérthetetlensége. Természetesen látnunk kell, hogy ezek a történelmi szerződések még nincsenek érvényben, hiányzik a ratifikálásuk, az, hogy a nyugatnémet parlament törvénybe iktassa őket és így a Német Szövetségi Köztársaságra kötelezőkké váljanak. A ratifikálásért folyó politikai küzdelem hosszúnak és nevesnek ígérkezik. Ez a politikai harc partján, hanem aminemcsak a Rajnaságpolitika síkján is megkezdődött. Az Egyesült Államok is beleszól a nyugatnémetek dolgába. Az év második felében sokasodtak a jelek arra, hogy Washingtonban Nixon elnök valamilyen „keményebb” politikába kezd. A „kemény vonal” európai viszonylatban azt hozta magával, hogy az amerikai kormány fokozta nyomását NATO-beli szövetségeseire. Igyekszik visszatartani őket a szocialista országok javaslatának elfogadásától. Az európai biztonsági értekezlet előkészületeit, amelyeket már több NATO-állam diplomáciája is megkezdett, az amerikaiak le akarják fékezni. Ezzel párhuzamosan Willy Brandt kormányával szemben is „bizalmi válságot" teremtenek, legalábbis lassítani szándékoznak a nyugatnémet kormány és a szocialista országok között a viszony normalizálására irányuló tárgyalásokat. E ponton irányítanám rá a figyelmet a múlt év politikai fejleményeinek legfőbb vonására, amely az európai biztonság problémakörétől a latin-amerikai változásokig uralkodó jellegű, a haladó erők aktivitásának általános fokozódására. Ez az aktivitás különböző események folyamán különbözőképpen jelent meg. Említhetjük a szocialista országok nagy kezdeményezésében, az európai konferencia előkészítésében elért haladást, amelyben a magyar diplomácia is tekintélyes részt vállal. Az amerikai magatartás az év végére érezhetően negatívabbá vált Vietnam és a Közel-Kelet ügyében. Nixon elnök azzal fenyegetőzik, hogy felújítja a Vietnami Demokratikus Köztársaság területének bombázását. Mindenesetre nagy erővel folytatja a háború „vietnamizálását”, az amerikai katonák — egyre vontatottabbá való — kivonását, a saigoni balrezsim hadseregének felduzzasztásával, felfegyverzésével akarja ellensúlyozni. A háború 1970-ben egyébként indokínai méreteket öltött: amerikai segítséggel puccs tört ki Kambodzsában. Norodom Szihanuk herceg, miniszterelnök Kínába menekült és ott szervezte meg új kormányát, a népi felszabadító hadsereg rövidesen megalakult és megkezdte harcát a Lan Nol-féle puccsisták ellen. Az első eredmények kedvezőek a népi erők szempontjából. Dél-Vietnamban a hadihelyzet nem változott: az amerikai erőfeszítések hiábavalóknak bizonyultak, a Johnson, majd Nixon által annyiszor ígért,győzelem.” ugyanolyan elérhetetlen ma, mint volt 1965-től kezdve minden esztendőben. Sajnos, az amerikai kormány korántsem vonja le e helyzetből a szükséges következtetést. A párizsi tárgyalásokon, amelyek már a 100. ülés felé közelednek, a politikai megoldás keresése elől elzárkózik Nixon küldöttsége. A Közel-Keleten 1976 augusztusában sok reménnyel kecsegtető tűzszünet jött létre, bizonyos fokig éppen az amerikai külügyminiszter, Rogers javaslatainak figyelembevételével. Csakhamar kiderült azonban, hogy az amerikai kormány nem gondolta komolyan a Rogerstervet, Izrael még kevésbé. Négy teljes hónap telt el anélkül, hogy igazán megkezdődtek volna a svéd Jarring közreműködésével — az arab—izraeli tárgyalások. Csak éppen e napokban mutat — valószínűleg taktikai megfontolásokból — némi halandóságot az izraeli kormány. A Közel-Kelet volt az évben a világ legmozgalmasabb térsége: gondoljunk a jordániai polgárháborúra, a Szíriai vezetés megújhodására, vagy ami mély gyászba, borította az arab világot, Nasszer halálára. Az egyiptomi elnök hirtelen elhunytak a nyugati várakozásokkal ellentétben — nem okozott megtorpanást a haladás arab táborában, mert az utódlás kérdése hamar rendeződött Kairóban és Nasszer szellemében halad tovább a legtekintélyesebb arab állam. Az év utolsó hónapjaiban jelentős politikai kísérlet kezdődött az EAK, Líbia, Szudán és Szíria szövetségének szorosabbra fűzése végett Az év eseményeinek áttekintéséből nem maradhat ki a chilei Unidad Popular, a népi egységfront nagy győzelme, Dr. Allende személyében baloldali, marxista köztársasági elnöke lett a dél-amerikai országnak, a kormányba bekerültek kommunisták is, az egységes baloldali program alapján hozzáláttak a földreformhoz, a bányák államosításához, külpolitikai téren pedig Chile és a szocialista országok kapcsolatainak bővítéséhez. Mindez ígéretes Latin-Amerika egészének jövőjének szempontjából. Nem egy politikai megfigyelő jósolja, hogy a 70-es évtized Latin-Amerika változásának évtizede les* Egy a világpolitikában 1*Y fafia a fae'et kommentátorunk, Pálfy József Péntek, 1971 január 1.