Napló, 1974. március (Veszprém, 30. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-01 / 50. szám

2 — NAPLÓ — 1974. március 1. péntek Helyreállítják a teljes jogú diplomáciai kapcsolatot az Egyesült Államok és Egyiptom között Napi hírmagyarázatunk Ritkán adódik, hogy egy nagy befolyással és szinte korláttal hatalommal rendelkező császár engedményt tesz a lázadóknak. A katonai zendülést mindenütt a világon szigorúan megtorolják. Lázadók számára ritkán van izgalom. Etiópiában most némileg módosult a gyakorlat. A hét, elején Aszmarában fellázadt második hadosztály és a példájukat követő több más alakulat annyit már elért, hogy Hailé Szelasszié császár a lemontott kormányfő helyére új politikust nevezzen ki és kilátásba helyezze a katonák követeléseinek részleges teljesítését. Tulajdonképpen már akkor sejteni lehetett, amikor a zendülés első hírei megjelentek. A 2. hadosztály lázadása aligha elszigetelt jelenség. Emellett szól, hogy csütörtökön helikopterekről többezer röplapot szórtak le Addisz Abeba, az etióp főváros fölött. A röplapok szerint a légierő és a légideszant dandár teljes támogatásáról biztosította az aszmarai zendülőket. Egyben azt is közölték a röpcédulákon, hogy a fővárosi alakulatok nem hajlandók elfojtani a zendülést. A legfrissebb hírek szerint néhány órával később a hadsereg páncélosai körülvették Addisz Abeba repülőterét, amelyet megszállt a katonaság. Ugyancsak felfegyverzett katonák őrzik a főváros fontosabb épületeit. Kétségtelen, hogy a 40 éve uralkodó Hailé Szelasszié rendkívül nehéz helyzetbe került. A császár teljhatalmú ar Etiópiában, ahol az utóbbi hetekben — a rohamosan növekvő infláció miatt — elégedetlenségi hullám kapott lábra. A katonák zsoldemelési követelése csupán egy a sok közül. A nemrég lezajlott tüntetéseken a megélhetési költségek emelkedése és néhány dolgozó réteg rendkívül alacsony fizetése miatt került összeütközésbe a tömeg a karhatalommal. Az uralkodó Endalkacsev Makkonen volt posta- és közlekedési minisztert nevezte ki kormányfőnek. A császár biztosította az új miniszterelnök jogát, hogy a kormányt saját hatáskörében állíthatja össze. Kivétel a hadügyminiszteri poszt, amelyre a császár a szenátus volt elnökét, Abebe tábornokot jelölte. Új főparancsnok került a szárazföldi hadsereg élére is, nyilvánvaló, hogy a két tábornok kinevezésével Hailé Szelasszié a lázongó katonaság kedvében kívánt járni. Bár a csütörtöki császári rádióbeszéd bizonyos zsoldemelést kilátásba helyezett, az emelés mértéke elmarad a követelésektől. Ezek után továbbra is kérdéses, vajon a lázadók beérik-e ennyivel, vagy a zendülés szélesebb hullámokat kavar. Netán olyan válságot teremt az agg császár személyét illetően, amilyen utoljára 1960 decemberében robbant ki. Akkor puccsisták egy csoportja félreállította Hailé Szelassziét. A császár azonban hamarosan visszakerült trónjára. Nem utolsósorban azoknak a katonai alakulatoknak a segítségével, amelyek most zendülést robbantottak ki. Szadat kairói látogatásra hívta meg Nixont Anvar Szadat egyiptomi elnök Kissinger amerikai külügyminiszterrel folytatott megbeszéléseinek befejeztével csütörtökön bejelentette: Egyiptom és az Egyesült Államok úgy határozott, hogy helyreállítja a teljesértékű diplomáciai kapcsolatokat. Csütörtökön tovább súlyosbodott Etiópiában a válság: délelőtt katonai alakulatok jelentek meg a főváros stratégiailag fontos pontjain, megszállták a bankokat, a központi távíró hivatalt és a repülőteret. Az etióp kormány a kialakult helyzetre való tekintettel az AfrikaiEgységszervezet miniszteri tanácsa 22. ülésszakának meghatározatlan időre való elhalasztását kérte. Addisz Abebában csütörtökön az első izgalmat az váltotta ki, hogy helikopterekről több ezer röplapot szórtak le, amelyekben a légierő és a légideszant dandár teljes támogatásáról biztosította az Aszmarában fellázadt második hadosztályt és közölte, hogy a fővárosi alakulatok nem hajlandók elfojtani a zendülést, ha erre parancsot kapnának. A Szadat elnök egyúttal közölte, hogy kairói látogatásra hívta meg Richard Nixont. Kissinger tegnap érkezett Jeruzsálemből Kairóba. Eközben Gromiko szovjet külügyminiszter Damaszkusziján találkozott Asszad szíriai elnökkel, katonák üdvözölték a kormány lemondását, ugyanakkor hűségüket nyilvánították ki Hailé Szelasszié császár iránt. Néhány órával később a hadsereg páncélosokkal körülvette és több száz katonával megszállta Addisz Abeba repülőterét. Ugyanakkor felfegyverzett katonák jelentek meg a főváros fontosabb pontjain, banképületeket szálltak meg, és megerősítették a rádió őrizetét. A távíróközpontot is megszállták, működését azonban nem akadályozták. Hailé Szelasszié etióp császár délután rádióbeszédben jelentette be a nemzetnek, hogy új kormányfőt nevezett ki, és a korábban jelzettnél magasabb zsoldemelést ad a katonáknak. Az új miniszterelnök Endalkacser Makkonen volt posta- és közlekedésügyi miniszter. Az uralkodó ezenkívül bejelentette, hogy a közlegények havi fizetését nem 100, hanem 112 etióp dollárra (56 amerikai dollár) emeli. Az Aszmarában fellázadt második hadosztály 150 dolláros zsoldot követel, az ő ügyükben a császár később ígért választ. Végül megígérte, hogy a katonák békésen visszatérhetnek laktanyáikba, semmilyen büntetés, vagy megtorlás nem sújtja őket. Általános választások Angliában Hideg időben, csípős szélben, mégis nagy arányú választási részvétel jegyében folytak csütörtökön az általános választások Nagy-Britanniában, a szavazóhelyiségeket reggel hét órakor nyitották meg, este tíz órakor zárták, s nyomban utána a 635 választókerületben a szavazatszámlálók megkezdték a hajnali órákba nyúló munkájukat. Minthogy az angliai és a magyar időszámítás között egy órás különbség van, az általános választások eredményei is csupán budapesti idő szerint éjfél után válnak ismertté, a választások kimeneteléről pedig hajnalban lehet tudomást szerezni. II. Erzsébet angol királynő sem kap előbb értesítést a választások állásáról, mint hajnali egy óra, amikor repülőgépe üzemanyagfelvételre leszáll az Arab öböl-beli dubai olajsejikségben. A királynő és családtagjai Ausztráliából térnek haza, hogy Erzsébet pénteken kormányalakítási megbízást adhasson a győztes párt vezérének. Közlemény Honecker kubai látogatásáról Havannában közleményt adtak ki az Erich Honecker vezette NDK párt és kormányküldöttség kubai látogatásáról. A közlemény megállapítja, hogy Fidel Castro a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a forradalmi kormány miniszterelnöke és Erich Honecker a NSZEP KiB első titkára hivatalos tárgyalásokat folytatott és ezeken megvitatta a két ország kapcsolatait, e kapcsolatok perspektíváit, valamint az időszerű nemzetközi kérdéseket. A látogatás idején új egyezményeket írtak alá a Kubai Kommunista Párt és az NSZEP együttműködéséről, Kuba és az NDK tudományos-technikai, kulturális és tudományos együttműködéséről, valamint az építés területén való együttműködésükről. Erich Honecker Fidel Castrot, valamint Osvaldo Dorticost, hivatalos baráti látogatásra hívta meg az NDK- ba. A kubai vezetők a meghívást köszönettel elfogadták. Tovább súlyosbodott az etiópiai válság Hat órával kormánya lemondása után, Pompidou államfő újból Pierre Messmer-t bízta meg a francia kormány megalakításával. Képünkön az elnöki palotából távozó Messmer (balról) újságírók kérdéseire válaszol. (Telefoto — AP — MTI — RS) Ülést tartott a Minisztertanács (Folytatás az 1. oldalról) z ott, hogy az oktatást a kidolgozott irányelvek alapján — kísérletképpen az iskolák egy részében — már az ősztől meg kell kezdeni és az 1975—76-os tanévben a felsőoktatási intézményekben is meg kell szervezni. Emellett az érintett állami és társadalmi szervek bevonásával a családi életre nevelést az oktatási intézmények keretein túl is kiterjesztik. A Minisztertanács megtárgyalta a munkaügyi miniszter jelentését a családpolitika és családvédelem, valamint a többgyermekes családok szociális helyzetéről. A jelentés megállapítja, hogy az utóbbi években, elsősorban a népesedéspolitikai határozat nyomán, jelentős intézkedések történtek, amelyek kedvezően befolyásolják a családok életét, összehangolt, a családok sajátosságait mérlegelő családpolitikai tevékenység, a családok, különösen a sokgyermekes családok helyzetének további javítására van szükség. A Kormány a jelentést jóváhagyólag tudomásul vette és az abban foglalt következtetéseket a további tevékenység alapjául elfogadta. Utasította a munkaügyi minisztert, hogy 1975 elejére a feladatok megoldására programot dolgozzon ki és nyújtson be a Minisztertanácshoz. A Minisztertanács megtárgyalta az Országos Ifjúságpolitikai és Oktatási Tanács jelentését az ifjúsági törvény végrehajtásáról, valamint az ötödik ötéves tervben megvalósítandó ifjúságpolitikai feladatokra vonatkozó javaslatát. A jelentés megállapítja, hogy mind a központi, mind a helyi intézkedések jól szolgálták az ifjúságpolitikai célkitűzések megvalósítását, amelyek nyomán javultak a fiatalok életkörülményei. Továbbra is biztosítani kell a fiatalok megfelelő arányban történő lakáshoz juttatását, elő kell segíteni a családalapítás, pályakezdés, továbbtanulás, a tömeges testedzés, a lakóterületi szabadidő-eltöltés feltételeinek javítását. A Kormány a jelentést tudomásul vette. Felhívta a miniszterek és az országos hatáskörű szervek vezetőit, a fővárosi és a megyei tanácsok elnökeit, hogy fokozott ellenőrzéssel segítsék az ifjúsági törvény előírásainak megtartását. Az Országos Ifjúságpolitikai és Oktatási Tanács jelentést tett a Kormánynak az egyetemeken és főiskolákon tanuló házaspárok szociális helyzetéről. A jelentés megállapítja, hogy a nappali tagozatokon tanuló házaspárok, bár érdekükben több intézkedés történt, a társadalombiztosítás, a szociális támogatás, a kollégiumi elhelyezés és az utazási kedvezmények területén hátrányos helyzetben vannak. A Kormány a jelentést elfogadta és úgy határozott, hogy az egyetemeken és főiskolákon tanuló házaspárokra kiterjeszti a családi pótlék jogosultságát, továbbá a táppénz, a terhességi és a gyermekágyi segély kivételével ugyanolyan betegségibiztosítási szolgáltatásokra jogosultak, mint a munkaviszonyban álló dolgozók. Egyben felkérte a KISZ Központi Bizottságát, hogy folyamatosan kísérje figyelemmel a felsőoktatási intézményekben tanuló házaspárok helyzetét. A Minisztertanács megtárgyalta a mezőgazdasági és élelmezésügyi, valamint a belkereskedelmi miniszter, továbbá az Országos Anyag- és Árhivatal elnökének a burgonya-, zöldség- és gyümölcstermelés, ellátás és áralakulás problémáiról szóló együttes előterjesztését. Az ellátás javítása és az árszínvonal emelkedésének mérséklése összpontosított erőfeszítéseket igényel. A Minisztertanács úgy határozott, hogy ennek érdekében fokozottan törekedni kell a friss fogyasztású zöldségtermelés fejlesztésére, a termelés gépesítésére. A növényházak és fóliatelepek létesítéséhez a szövetkezetek — meghatározott feltételek mellett — 70, illetve 50, a háztáji gazdaságok fóliaházak építéséhez 30 százalékos támogatást kaphatnak. Azok a termelőszövetkezeti tagok, akik a háztáji gazdaságukban termelt zöldséget a szervezett kereskedelem, vagy a közös gazdaság útján értékesítik, nyugdíjnap-jóváírásban részesülnek. Intézkedéseket tesznek a zöldség-, gyümölcskereskedelem megerősítésére, szervezettségének, kulturáltságának növelésére. A közlekedés- és postaügyi-, a kohó- és gépipari miniszter, valamint az Országos Tervhivatal elnöke jelentést tett a kormánynak a közületi tehergépkocsiállomány felújításának végrehajtásáról, a gazdaságtalan üzemi gépjárművek rendkívüli műszaki felülvizsgálatáról és a forgalomból történő kivonásáról. A selejtezést pénzügyi intézkedésekkel is elősegítették. A kormány a jelentést jóváhagyólag tudomásul vette. A közlekedés- és postaügyi miniszter előterjesztése alapján a kormány jóváhagyta a KGST európai tagállamainak megállapodását a nemzetközi fuvarozást végző gépjárművek számára nyújtandó műszaki és egyéb segítségről. A megállapodás elősegíti a szocialista országok közötti nemzetközi autóbusz- és tehergépjárműforgalom biztonságos lebonyolítását. A munkaügyi, valamint az építésügyi és városfejlesztési miniszter javaslatot terjesztett a kormány elé az NDK-ból érkező fiatalok magyar vállalatoknál történő foglalkoztatására. A Minisztertanács úgy határozott, hogy a foglalkoztatást kísérleti jelleggel 1974-ben meg kell kezdeni. A Magyarországon dolgozó NDK-állampolgárokat a magyar dolgozókkal azonos bérezés, jogok ás kötelezettségek illetik meg. Alkalmazni kell rájuk mindazokat a feltételeket, amelyekben az NDK-ban dolgozó magyar fiatalok részesülnek. A kormány ezután egyéb ügyeket tárgyalt. Lahore után Hatvanezer szempár szegeződött február 22-én reggel a pakisztáni főváros messzeföldön híres badzsani mecsetjébe tartó 30 iszlám államfőre, akik csúcskonferenciára érkeztek Lahoréba Talán van abban valami szimbolikus, hogy a reggeli imára érkezők közül a tömeg Jasszer Arafatot, a palesztínai felszabadítási mozgalom vezetőjét részesítette a legmelegebb fogadtatásban. E spontán megnyilvánulás alighanem a királyok, államfők és miniszterelnökök által képviselt 37 ország többszáz millió lakosának a véleményét, óhaját is tükrözte: közös erővel el kell érni az összes megszállt arab terület felszabadítását, s a fejlődő országoknak össze kell fogniuk, hogy meg tudják védeni érdekeiket a nagy olajfogyasztó tőkés államok-kal szemben. Az összefogás azonban feltételezi az országok közötti egyetértést és harmóniát. Bizonyára így gondolkoztak azok az arab államférfiak is, akik csatlakozva India álláspontjához azt javasolták Bhutto pakisztáni miniszterelnöknek: haladéktalanul ismerje el Bangladest, hogy annak képviselője is részt vehessen a csúcstalálkozón. A pakisztáni miniszterelnök kormányának tagjaival és a parlament elérhető képviselőivel folytatott villám konzultáció után a televízió nyilvánossága előtt bejelentette: kormánya elismeri Bangladest. Fél óra múlva ünnepélyes keretek között megnyíl a 38 iszlám ország állam- és kormányfőinek csúcskonferenciája. A bangladesi delegáció Mudzsibur Rahman sejk miniszterelnök vezetésével csak másnap érkezhetett meg a konferenciára. A késésért kárpótolta őt az ünnepélyes fogadtatás. A pakisztáni főváros repülőterén Bhutto miniszterelnök fogadta, s a szó szoros értelmében keblére ölelte a bangladesi kormányfőt. Ezzel is jelezve, véget ért a két ország között 1971 óta tartó ellenségeskedés. A zenekar Banglades himnuszát játszotta, a szél a bangladesi és pakisztáni zászlót lobogtatta. Pakisztán elfogadta a realitást. Nemzetközi jogilag is elismerte a hetvenmilliós Banglades létezését. E kitűnő kezdet után már igazán semmi sem állhatott a sikeres tanácskozás útjába. S amint a véget ért csúcskonferenciáról szóló tudósításokból s az első kommentárokból is kitűnik, a tanácskozás résztvevői hasznos munkát végeztek. Az első nagy fegyvertény kétségtelen Pakisztán és Banglades kibékítése, az iszlám országok egységén tátongó veszélyes rés betömése volt. Ezzel megnyílt az ENSZ-be vezető út a fiatal köztársaság előtt, amelynek felvételét eddig is csak a pakisztáni érdekek védelmezésében fellépő Kínai Népköztársaság képviselőjének vétója akadályozta meg. Már a konferencia első órái és az első felszólalások is érzékeltették, hogy a kedvező légkör jó hatással volt a csúcstalálkozó küldötteire. Kadhafi líbiai, Bumedien algériai és Szadat egyiptomi elnök egyaránt a fejlődő országok szoros együttműködésének szükségességéről beszélt. Rumedien konkrét javaslatot is tett: állapítsanak meg egy nagyobb összeget, amelyet a fejlődő országok megsegítésére fordítanak. Khalatbari iráni külügyminiszter pedig már azt közölte, országa egymilliárd dollárt bocsátott a nemzetközi valutaalap és a világbank rendelkezésére, hogy abból kölcsönökkel segítsék a fejlődő országokat. A nemzetközi valutaalap és a nyugati tőke befolyása alatt álló világbank irányában tanúsított bizalmatlanságot jelezte Idi Amin ugandai elnök felszólalása. Azt javasolta, hogy az ilyen jellegű pénzösszeget egy mohamedán bankban vagy egy különleges pénzalapnál helyezzék el. A három napig tartó csúcstalálkozó napirendjén a fejlődő országok számára oly fontos gazdasági problémákat is megelőzték a nemzetközi kérdések, azok közül is a legidőszerűbb, a közel-keleti konfliktus rendezése. A tanácskozásról kiadott közös közlemény aláírói mind a 38 ország kötelezettséget vállalt, hogy hatékonyan támogatja az arab országoknak a megszállt területek felszabadítására irányuló erőfeszítéseit. A deklaráció a továbbiakban megállapítja: a palesztin nép nemzeti jogainak a helyreállítása, az igazságos és tartós közel-keleti béke megteremtésének alapvető feltétele. Kelet-Jeruzsálem kérdésében sem fogadnak el olyan megoldást, amely nem szüntetné meg a város izraeli megszállását. A deklaráció végül hangsúlyozza: véget kell vetni a fejlődő országok kizsákmányolásának, ugyanakkor biztosítani kell, hogy azok teljes mértékben rendelkezhessenek természeti kincseik és erőforrásaik felett. A lahorei csúcskonferencia tehát nagy jelentőségű, antiimperialista határozatokat hagyott jóvá, éspedig egyöntetűen. E határozatok a fejlődő országok teljes gazdasági függetlenségéért folytatott harc alapjául szolgálhatnak, s erősítik a szóban forgó országok egységét, elősegítik a közel-keleti konfliktus igazságos rendezését.