Világ, 1914. augusztus (5. évfolyam, 181-211. szám)

1914-08-12 / 192. szám

­ 1914. augusztus 12. VILÁG minisztériumban és kormánya nevé­ben ultimátumot adott át. Orosz­ország azt követeli, hogy a török kor­mány az orosz flotta számára a Dar­danellákat megnyissa. A hír hivatalosan ugyan nincs még meg­erősítve, de a feltett kérdésre a külügyminisz­térium második államtitkára, Sükri­bej szó szerint ezeket válaszolta: — Hiszen már 1829-ben, azután 1856-ban, végül 1878-ban is ugyanezt követelte tőlünk Oroszország és mi egyszer sem teljesítettük ezt a követelését. Természetes, hogy ezután sem fogjuk. A Dardanellák vagy Hellespontus a Márvány- és Égei-tengert összekötő tengerszoros, hossza 70 km., szé­lessége 1800 és 7000 méter közt váltakozik. A Márvány-tenger felőli bejáratánál az európai parton fekszik Gallipoli. Tőle északra a Sza­­roszi-öböltől a Márvány-tengerig a Bulair nevű sáncok húzódnak el, melyeknek célja, hogy az elllenséges csapatok partraszállását megaka­dályozzák. A Dardanellákról elnevezett egyez­séget 1841. június 13-án öt nagyhatalom kö­tötte meg a portával, s azt az 1856-iki párisi béke megerősítette. Ezen egyezség szerint nem török hadihajónak a szoroson a porta enge­délye nélkül nem szabad átkelnie. Ámbár az 1871-iki londoni egyezség s az 1878-iki berlini kongresszus a Dardanellla-egyezséget jóvá­hagyta, a Dardanellák-kérdés 1891-ben újból napirendre került. A porta ugyanis nem akarta átengedni az orosz hajókat, amelyek katonákat szállítottak. Hosszas alkudozás után a két ha­talom abban egyezett meg, hogy Oroszország úgynevezett önkéntes flottájának hajói, ha ke­reskedelmi zászlót tűznek ki, szabadon átkel­hetnek, de ha katonákat, vagy fegyvereket szállítanak, ezt be kell jelenteni a portának. Törökor­szág a monarchia mellé áll Konstantinápoly, augusztus 11. Törökország bécsi nagykövete, Hilmi pasa, a bécsi követség katonai attaséjával ide­érkezett. Egy újságírónak, aki utazásának célja felől kérdezősködött, elmondotta, hogy a porta felajánlotta a monarchiának Törökország aktív részvételét abban az esetben, ha ezt a monarchia szük­ségesnek látja. Erre az ajánlatra hoztam meg a választ — mondotta a nagykövet. Arra nézve, hogy a válasz lényegében mit tartalmaz, Hilmi pasa nem válaszolt. A hangulat Törökországban Konstantinápoly, augusztus 11. A Jeune Ture a jelenlegi helyzetről cik­kezve, a következőket írja: Senki sem tagad­hatja, hogy Ausztriát és Magyarországot Szer­biával szemben való elhatározásainál igazságos motívumok vezérelték. Ha magukra hagyták volna a két államot, a monarchia leszámolt volna Szerbiával és ebből nem lett volna kára sem a humanitásnak, sem a civilizációnak. A mozgósítás következtében az élelmisze­rek hihetetlen mértékben megdrágultak, mire a kormány erélyes rendszabályokat léptetett élet­be az élel­mis­zer- rá­di­­­ók ellen. Az 7. Nikolaj orosz személyszállító gőzös parancsot kapott, hogy Konstantinápoly előtt horgonyt vessen és ott várja be a háború befe­jezését. Az olasz és német déli járatok hajói szintén Konstantinápoly előtt vesztegelnek. A Sabbah jelentése szerint Törökország­ban megkezdődött a tudatlan nép ostroma a jegybank ellen, mindenki ércpénzre akarta beváltani papírpénzkészletét. A kormány el­rendelte, hogy a Banque Ottomane, Törökor­szág jegybankja, a legközelebbi intézkedésig senkinek sem köteles törvényes ércpénzt ki­szolgáltatni bankjegy ellenében. A bankjegye­ket azonban súlyos büntetés mellett mindenki köteles fizetési eszközül elfogadni. Szerbia válsága Nisből naponként indulnak a kiltóná­­vomatok, amelyek a Du­na men­ti helységekbe szállítják a legénységet. A külföldi Alfichék véleménye szerint Szerbia a Duna mentén komoly el­­lentállást szándékozik a monarchia ellen kifejteni. Más oldalról érkezett, jelentés szerint a hadvezetőség úgy tervezi, hogy a monarchia csapatait a Jagodina, Cupric, Kragujevác vonalig engedi előrehatolni és ott offenzívába menné át. Azt hiszik, hogy addigra teljesen rendben lesz a szerb hadsereg és az addigra esetleg megérkezett orosz segít­séggel megerősödve visszavonulásra késztet­hetik seregünket. Ez esetben az üldözés sokkal gyorsabb tempóban mehetne — szerintük­­— végbe, semhogy a Dunán az átkeléshez szüksé­ges hidakat megépíthessék. Szerbiából érkezet­tek szerint a dunai vonalon eddig összesen százezer szerb katona van összpon­tosítva. Dibrai, mad­jumai és nagymallissai albánok megszállották a szerb határt, hogy a szerb csapatok átlépését a határon meg­akadályozzák. ---. Más albán csapatok Isa Boljetinac ve­zérlete alatt betörtek Szerbiába és Deber, Dja­­kovo és Opek városokat elfoglalták. A Jeune Ture jelenti Szófiából. Macedó­niából­ kétségbeejtő jelentések érkeznek. A szerbek minden állatot és élelmiszert elvittek és a lakosság éhezik. Sokan már éhen haltak, vagy járványos betegségeknek estek áldozatul. Nisből jelentik: A Letanica folyó a napok óta tartó esőzések következtében megáradt és kiöntött. A második sereghez tartozó két ez­red az áradás következtében csak kétnapi ké­séssel csatlakozhatott a főcsapathoz. Báró Giessl, a volt belgrádi követ, távo­zása előtt a német követ­­védelmére bízta a monarchia alattvalóit. Mivel azonban báró Griesinger is elhagyta Szerbiát, a monarchia alattvalóinak védelmét a bukaresti amerikai követ vette át. Amerikának ugyanis nincsen Szerbiában követe. Belgrádból érkezett hírek szerint Horn osztrák újságírót, aki Belgrádban maradt, hogy az eseményeket onnan figyelje meg, a Mihály­­fejedelem után megtámadták és inzultá­lták. Horn aznap este lakásáról elment és mindez ideig nem tudnak hollétéről. A bu­kar­esti béke revíziója Bukarest, augusztus 11. A Journal des Balkans Írja: Tekintettel az európai és balkáni népek mostani... szituáció­jára, merész dolog volna az egyensúlynak a bukaresti béke szellemében való fenntartásáról beszélni. Ezt az egyensúlyt más formában kell biztosí­­tani. - - Bukarest, augusztus 11. Romániának az európai konfliktusban való magatartására nagy befolyással van az a körülmény is, hogy a földmivelő nép körében, mely Romániának gerincét képezi, végtelen nagy a nyomorúság. A hetek óta tartó esőzés, sok folyóáradás, jég és vihar hihetetlen nagy károkat okozott a különben is ínséges eszten­dőben. Még a múlt héten is naponta újabb kár­­bejelentések érkeztek az ország minden részé­ből a román földmivelésügyi minisztériumhoz, így a legtermékenyebb vidékről, Teleormanból azt jelenti a megyefőnök a hét végén a várme­ .Szerda gyé gazdasági helyzetéről adott­­ jelentésében, hogy­ a gabona az egész vármegye (•■-idek­e teljesen elpusztult.. • Zimonyban Zimony, augusztus 11. (Saját tudósítónktól.) Augusztus negyedikétől nyolcadikéig minden csendes volt Zimonyban; csak egy­­szer-másszor­ került­­az előőrsök közt tüzelésre a sor. Tüzérségünk is hall­gatóit ez idő alatt és csak akkor bo­csátotta srapneljeit az ellenség közé, ha az valamelyes hadimozdulatot ki­­sérolt meg. Vukovics Vitéz rendőrfő-­­­kapitány hirdetményt tett közzé, melyben közli, hogy tiz zimonyi pol­gárt keresiként visszatart, mert akad­nak zimonyiak, akik különböző szinű lámpákkal jelt adnak a belgrádiak­nak. A jeladás természetesen tilos, sőt tilos az est beálltától fogva a sza­badban lámpát vagy más világossá­got gyújtani. Hogy mennyire helyén­való ez az intézkedés, azt a követke­ző eset is bizonyítja. Egy helybeli pol­gár udvarán vacsorázott, és minthogy már sötét volt, meggyújtották a lám­pát. Alig ültek asztalhoz, lecsapott egy golyó, mely a család feje fölött elrepülve, a falba fúródott. A golyót a belgrádi magaslatról küldték elég pontosan. A szerb sajtó Putnik letartóztatásáról Mi lovagiasan szabadon bocsátottu­k Put­­nik vajdát, a szerb vezérkar főnökét. Hogy a szerbek ennek­ dacára milyen hangon írnak a letartóztatásáról, arra vonatkozólag itt közöl­jük a szerb kormány félhivatalosának, a Sza­­moupravarnik Rutnik vajda feltartóztatásáról szóló közleményét. „Mikor a vonat megérkezett Vad­­ország Budapest nevezetű állomásá­hoz, egy horda detektív nyomban be­tört Putnik vajdának és leányának fülkéjébe. Két ilyen pribék a tábor­nokra rohant és torkon ragadta. A tá­bornok előrántotta revolverét, leánya azonban ezzel a kiáltással: — Ne lőjj édesatyám! — kiragadta kezéből a revolvert.“ „A pribékek egy pillanattra meg­hökkentek, a következő pillanatban azonban újból a tábornokra rohan­tak. Ekkor nem kis meglepetés érte őket. Putnik kisasszony ugyanis most már maga kezelte a revolvert és a detektívekre sütötte. Az egyik detek­tív súlyosan megsebesült, a második a lábába kapott egy golyót. Szörnyű jelenet következett ezután. A magyar pribékek hordája megrémült és ill a berek, nádak erek, igyekezett mene­külni mindegyik. Némelyek az ajtón, mások az ablakon keresztül, ki amer­re látott. Rövidesen azonban újból fölkerekedtek és egyenruhás rend­őrökkel az élükön, őket jellemző bru­tális módon akarták végrehajtani a tábornok letartóztatását. Közben a leányt durva inzultusokkal illették. Ekkor azonban közbeléptek a perro­­non tartózkodó osztrák tisztek és ki­vont karddal széjjelkergették a detek­tívek táskáját. Egy magasabb rangú tiszt pedig rákiáltott az egyenruhás, rendőrökre, akik Putnik kisasszonyt meg akarták kötözni: — Megtiltom,­­ hogy a tábornok leányához nyúlja­tok, Ő jogos védelmet gyakorolt és csak természetes, hogy ilyen helyzet­ben fegyvert kellett használnia. Egy­éb­ként letartóztatni csak egyenruhás rendőröknek van jogu­k és nem a de­­tektíveknek, akik vadak módjára ro­

Next