Világ, 1915. március (6. évfolyam, 60-90. szám)

1915-03-30 / 89. szám

z 1915. március 30.­­ vAG hatalmát hozták, fegyverek, amelyek­kel eddig ebben az országban alig har­coltak s egyszerre félelmetes erejűvé lettek. Az igazság, a jog, az emberi sze­retet és méltóság fegyverei voltak. Ma más fegyverek szólnak bele or­szágok titán­ küzdelmébe. Embermil­liók szenvedését, pusztulását siratjuk. Csak egy futó, elkapott pillantással te­kintettünk végig a hosszú uton, ame­lyet a Világ öt esztendeje megtett. Bol­dog öntudattal látjuk hogy híveink és barátaink tábora mindig velünk volt minden, nehéz munkánkban és küzdel­münkben. Ez a bizalom és a magunk céljában való megrendíthetlen hit fog vezetni ezentúl is. Ha van valami kérni valónk, az egy, hogy ez a tábor meg­növekedjék, mert ez lesz az erőnk és a segítésünk. Ha van valami köszönni va­lónk, híveinké ez a köszönet az erőn­kért és segítségünkért. Hosszú és nagy út áll előttünk, ezt az utat az emberi jogokért, a munka becsületéért, az el­nyomottak szabadságáért együtt kell megtennünk. Budapest, március 29. A képviselőház összehívása. Politikai körök­ben úgy hírlik, hogy a képviselőház elnöksége ápri­­l­ilis 15-ére hívja össze a Ház tagjait. A kép­viselőház első teendője az, hogy gondoskodjék az államháztartás folytonosságáról. .Június 30-án véget ér a költségvetési év, az ex-lexet költségvetés­sel vagy indemnitással el kell kerülni. Hogy a kor­mány­­melyik módot választja, azt csak az ellenzéki pártvezéreikkel való tanácskozás után fogja eldön­teni. A parlament elé viszi a kormány a­ mandátu­­mok meghosszabbításáról szóló törvényjavaslatot is. A mandátumok meghosszabbításának határi­de­jét valószínűleg nem fogják naptár szerint megálla­pítani. Az új választások a háború után­­lesznek, még­pedig lehetőleg olyan időpontban, amikor a leszerelés bonyodalmai már elsimultak. Ezenkívül több, a háborúval összefüggő javaslat is kerül a képviselőház elé, feloszlott a hegyen. Vicceltek, tréfákat rögtö­nöztek, ittak és flörtöltek. A szanaszét nyüzsgő sokaságban még Vedrő Ferenc is megsemmi­sült. Csa­k a lányok tartották szemmel és gya­nakodva figyelték, amint Nagy Klárival évő­­dött. A leány veszedelmesnek látszott, mert nagyon csinos és nagyon temperamentumos volt és ez sokat enyhített a súlyos körülmé­nyen, hogy az özvegy jegyzőbe az anyja. Az ember ilyen leánynak a praktikáit sohase tudhatja! S' Klárika észre is vette a dolgot. Egyszer csak durcásan fordított hátat a mulató társaságnak s intett Vedrőnek. — Eli, jöjjön, Feri Hagyjuk itt őket. Unalmasok, mert ostobák. És főképp ízléste­lenek. Jöjjön. — Hová? — Akárhová. Csak ne lássam. Eleinte hallgatagon bujkáltak a hórihor­­gas­ sző­lőkarók és gerezdek között. Néha egy­­egy szőllőszemet csíptek. De mihamar a domb aljára értek, ahová a szüret zsongásából már semmi sem hallatszott. Az öreg berkenyefa tö­vében patak csacsogott és őszi virágok bá­gyadtan mosolyogtak a napsütésben. Klárika megállóit és fehér kis kezével az alant kékelte széles és nyílt völgyre mutatott. — Nézze, Feri, milyen szép, pedig mi­lyen szomorú ez az őszi hervadás! A nagy bu­­csuzás az élet teremtő szépségedtől. Itt kell hagyni mindent. Ez a nap tragikuma. Életre hívja és megérleli a virágot, a gyümölcsöt; végignézi, amint a semmiből kibontakozik s a szeme láttára semmivé lesz. Akárcsak a mi éle­tünk, a mindenségé éppolyan. Vájjon érde­­mes-e elkezdeni? Szép, okos szemével méltán bámult a nagy perspektívába, mintha a fiú ott se volna. S Vedrő meghökkent. — Ugyan Klári! Hogy gondolhat ilyet! Török repülőgépek m­egállap­ották, hogy az a partraszállítandó katonaság, amelyről bi­zonyos rémítő célzattal, nagy garral hirdették, hogy GO—70.000 ember, mindössze 17.000 fő­ből áll. Ezek Tenedosban állomásoznak. Marchese, tengernagy a Corriere d Italia egyik munkatársával folytatott beszélgetésben így nyilatkozott: :t. Fiatal leány, aki olyan szép,, mint maga . . . — Igen. Látjuk, mivé lesz a szépség. Nézzen a völgybe. — Mit nézzek? A virág virágzik. S a vi­lágrend kímélettel tartozik minden szépségnek. A leány szépségének pedig, a magáénak Klá­rika, boldogsággal. — Tartozik? —, kérdezte a leány gúnyo­san, — hát magának várjon miivel tartozik a nagy adósságcsináló? És a szeme szögletéből különös tekintetet vetett a fiúra. Végtelenül bájos volt. Arcán, szém­én a melankólia, a gúny és valami kedves, szelíd kacérság olvadt össze. S Vedrő hirtelen ötlettel felelt. — Nekem? Magával tartozik nekem, Klári. Magával. — Velem?­­— csodálkozott a leány és mintha nem értené, Vedrőre nézett. Hossza­san, kissé vizsgálódva és tűnődve. Különben, — és ekkor oldalt fordította szép szőke fejét, mind egyformák! Mind. Játszanak. Velünk is, az élettel is. Legjobb, ha észre se vesszük... A közelben kivágott öreg fának a csonkja állott. Arra ült, és lebámult a völgybe, szótla­nul, mintha megbánta volna, hogy méla han­gulatából s zavartatni engedte magát! Vedi-ő csak nézte ... nézte . . . És minél tovább nézte, annál kevésbé tudott betelni a nézésével. Talán életében legelőször gondolkozott komo­lyan. Az életről, amelyet eleddig csakugyan komédiának tartott, amit mindenkinek el kell játszania. Ez, ez az egy dolog, ez a leány nem látszott komédiának. Ez a bájos és okos leány,­­ aki oly kedvesen és keserűen beszél. Akinek a szem­éből édes álom világ ezer titka, rejtelme sugárzik. Milyen gyönyörűség lehet abba a vi­lágba bepillantani! gondolta Vedrő Ferenc. Hát még egyesülni vele! Az érzések és gondo­latok tiszta harmóniájával! • — Klárika! . . . Halkan, sóhajtva lehelte a leány felé a nevét. Odament hozzá. A hajából, a fehér nya­kából illatok szállottak föl. Ellenállhatatlan vágy fogta el, hogy végigsimogassa a leány szőke hajhullámait. A kezén az ereket forró vér öntötte el, mikor odaért a sely­emlágy haj­koronához. Klárika . . . ismételte . . . A leány félretolta a fia kezét. — Ne bántson . . . Hagyjon . . . Tün­dérálom nem koldusoknak való . . . — Ne beszéljen . . . Klárika. Édes . . . — Mit akar? Hagyjon . . . Már csak egyes szavakat mondott, gyönge tiltakozásul, amiben okvetetlen több volt a bátorítás, noha ezt egyikük sem tudta. A fiú keze, ajka, szeme, lázas izgalomban égett. És szerelmes fölindulása magatudatlan ösztönével tapadt a leány bajához, bús tekin­tetű, szelid szeméhez , piros ajakéhoz . . . És------és a többi az őszi verőfénynyel, a hervadás szomorú, lankadó illatával elárasztott levegőben volt. A csönd. Az elhagyatottság. Az ifjúság életvágya. A csók. A szerelem. III. Népszerűségének varázsa egyszerre úgy elolvadt, mint a késői zúzmara a fáról, mi­kor a tavaszi nap megsüti. Mindent könnyebben megbocsátottak vol­na neki, mint azt, hogy a falusi jegyző ár­váját veszi el. Hivatalos aktái szigorú cenzúra alá kerültek. Olykor visszadobattak, nem jó, csinálja újra, másképpen. A leányok, akik azelőtt tenniszezni hívták, tüntetően elkerül­ték, vagy köszöntésére könnyed, mérsékelt, hideg, sőt gőgös fejbiccentéssel feleltek. A bi­zalmas Feri meghalt a társaságra nézve. A Dardanellák védelme A Dardanelláknál a helyzet nem változott. Az ellenséges flotta tegnap is általános támadást intézett a Dardanellák ellen, de eredményt nem tudott elérni. Tenedoszban már vannak a szárazföldi ostromra szánt csapatok, de ezek száma megközelítően sem elegendő ahhoz, hogy a török csapatokkal a harcot fölvegyék. Az ostromló flotta, hír szerint, új taktikával akar harcolni; a francia csatahajók nagy vesz­teségeit azzal magyarázzák, hogy az ostromnál ezeket tolják legmesszebbre előre. Harr a tengerszorosokért­ ­Az Agence Havas jelenti március 28-án. A szövetséges flotta ma általános támadást in­tézett a Dardanellák ellen. Délelőtt 10­ 4 órakor kezdte meg a tíz egységből álló hajóraj a ten­gerszoros erősségeinek és ütegeinek tüzelését. A török hanlk­ok és tábori ágyúk hevesen vi­szonozták a tüzelést. Déli 12­ 4 órakor négy angol páncéloscirkáló nem nagy távolságból kezdte bombázni az erősségeket, am­it a törö­kök nagy erővel és intenzitással viszonoztak. A török gránátok több hajót találtak. Hogy az erősségekben esett-e kár, azt nem lehetett megállapítani. Genf­ből, jelentik: A szövetséges flottának a Dardanelláknál szenvedett kudarca tökéletes. A tengernagyi tanács abban állapodott meg, hogy a hadihajók ezentúl egyenként fogják megtámadni a Dardanellák erődeit és így fog­ják azokat elpusztítani. Még egynéhány új hadihajót várnak a Dardanellák elé s akkor állítólag újra megkezdik az akciót. Orosz rész­ről azonban már kezdenek kételkedni az akciónak nemcsak a sikerében, de az őszinte­ségében is.­­ Az ázsiai parton való partraszállás nem vezethetne eredményre. Ha a szövetsége­sek a szorosokat hatalmukba akarják kerí­teni, akkor a Gallipoli-félszigetet kell meg­­szállaniuk és onnan erős hadsereggel Konstan­tinápoly felé vonulniuk. Egyedül a flottával nem érhetik el, amit akarnak, de még az em­legetett harmincezer főnyi gyarmati csapat­tal sem. Konstantinápolyi távirat szerint császári rendelet úgy intézkedik, hogy a Dardanellák­nál és környékükön összevont török, haderők­­egy hadsereget, még­pedig az 5. hadsereget alakítják. A parancsnokságot az első hadsereg volt főparancsnokára, Liman­non Sanders pa­rancsnokra bízzák. A Szuezi-csatornánál Hétfőn, március 22-én a kora reggeli órákban kezdődtek a Szuez-csatornamenti har­cok El Kubir, a Szuezzal szemközti megerő­sített angol őrhely mellett. Egy török csapat­­résznél­ sikerült meglepetésszerűen egészen El Kubir­ig előrenyomulni. Hosszabb ütközet fej­lődött ki, amelynek lefolyásáról az angol je­lentés csak annyit közöl, hogy a török csapa­tok nyolc mértföldnyire a csatornától keletre tábort ütöttek és ott magukat nagy gyorsa­sággal elsáncolták. Yonghusband tábornok vezetése alatt álló angol osztagok másnap megtámadták a török csapatokat, úgy látszik, hogy a Bér El Sába irányából a csatorna felé előrenyomult török felderítő osztagok siker­rel oldották meg feladatukat. Kedd Török sikerek a Kaukázusban A kaukázusi harctérről érkezett megráz­ható hírek szerint tegnapelőtt kozákok és gya­logos csapatok az Arak folyótól délre megtá­m­adták a török csapatokat, de súlyos vesz­teségeket szenvedtek és visszavonultak. Art­­win mellett is visszautasítottak a török csapa­tok orosz támadásokat. Oltytól északra az oroszok egy támadását a törökök feltartóztat­ták. Egy orosz léghajó a Passinger-síkságrra röp­iratokat dobott, amelyeket állítólag kauká­zusi muzulmánok írtak török nyelven. Asszer­­bejdzsánban teljes a nyugalom. Az oroszok Giroi környékén gyülekeztetik főerejüket. .

Next