Világ, 1915. július (6. évfolyam, 181-211. szám)
1915-07-10 / 190. szám
^ 1915. Július 10. VILÁG az orosz kettős sas védelme alatt. Ilyen feltételek mellett a lap sikert kíván az orosz-lengyel bizottság munkálkodásához. A Balkán kire! Olaszország kijelentette Nisben és Cetinjében, hogy Albániában nem szabad végleges helyzetet teremteni. Athénben ez a lépés elmaradt, ami újabb bizonyítéka a fokozódó feszültségnek. A londoni News jelenti cenzúrázva: Cetinjében vonakodnak az angol követ azon felhívásának eleget tenni, hogy Skutarit a montenegróiak adják át az olaszoknak. A szkupstina legközelebbi ülésszakán tárgyalásra fog kerülni a hadügyminiszter sürgős javaslata, amely azt kéri, hogy a katonatisztek hátralékos fizetésének kiutalására hárommillió dinár póthitel engedélyeztessék. Derussi szófiai román követ, aki Gartos des Argesban a királynál volt, ma Bukarestből visszatért Szófiába, hogy a bolgár-román megjegyezés érdekében folyó tárgyalásokat az új instrukciók szellemében vezesse. A Gallipoli-félszigeten elszenvedett kudarcok tuán rájöttek az angolok, hogy Törökországot nem lehet megverni, csak ha Bulgária is segít. Ennek a nagy célnak az érdekében feláldozta az antant a szerb Macedóniát, a görög Kavaliát és Szalonikit és Szilisztriának egykori bolgár és román területeit is. Bulgária, amely óvatos marad, azt követelte, garantálják az antanthatalmak azokat a területeket, amiket megígértek. Bulgária vezetői jól tudják, hogy az antant épp úgy cserbenhagyná a bolgárokat az első pilanatban, mint ahogy a szerbeket cserbenhagyta és ahogy az albánkérdésben Montenegrót és ugyancsak az albán és bolgár kérdésben Görögországot. Bulgária tudja, hogy neki egyetlen barátja, a központi hatalmak és az ehhez csatlakozó Törökország. Ha Bulgária azokat a területeket akarja, amiket az antant megígér, saját magának kell elfoglalnia. Ez esetben Bulgáriának meg kell támadnia Romániát, Szerbiát, Görögországot és Törökországot, vagyis körülveszi magát ellenséges gyűrűvel, ami Bulgária exisztenciáját fenyegeti. A török—bolgár határegyezség, hír szerint, már létre is jött, a törökök messzemenő lojalitást tanúsítanak a kettős, illetve a hármas szövetség e barátjával szemben, aki olykor egymaga tartotta az egyensúlyt az egész Balkánon. Radoszlavov és a mögötte álló nagy többség egy percig sem ingadoznak. A Radoszlavov-kabinet és a bolgár nép kizart és ha be kel avatkoznia, ez semmi esetre sem fog történni úgy, ahogy az antánt óhajtaná. London és Pétervár diplomáciájára kínos meglepetések várnak a Balkánon. Bulgária jön tekintetbe. A tárgyalások azonban nem haladnak előre, mert a négyesszövetség a bolgár kívánságok teljesítése tekintetében semminő határozott biztosítékot nem tud nyújtani, ezzel szemben Németország a legnagyobb mértékben befolyást gyakorol. A Kambana pétervári jelentése szerint a négyesszövetség körében nézeteltérések vannak a tengerszorosok kérdésében. Az antanthatalmak képviselői afelett tanácskoztak, mi módon lehetne a bolgárok igényeit kielégíteni. A tanácskozás után Szaszonov egyedül maradt a francia nagykövettel, kivel hosszabb ideig konferált a kérdésről. E beszélgetésnek rendkívül éles jellege volt. Szaszonov az egész tanácskozásról azonnal referált Goremykin miniszterelnöknek. Másnap Szaszonov környezete előtt indulatosan kikelt Anglia ellen és éles hangon kijelentette: „Az angol praetansióknak szembeállítjuk a mi történelmi hagyományainkat.“ Bulgária és az entente Mai híreink a következők: A francia sajtó újból igyekszik Bulgáriát megnyerni és kijelenti, hogy a bolgárok részére ütött a beavatkozás órája a szövetségesek oldalán. A sajtó felhívja Bulgáriát, hogy ne ragaszkodjék nemzeti kívánságainak azonnal való teljesítéséhez, a szerb és görög Macedónia újból való megszállásához. A négyesszövetség Bulgáriának beavatkozása jutalmául biztosítja e területek birtokát. Szerbia azonban ezekről csak a békekötés után mondhatna le, amikor Szerbiát osztrák-magyar területekkel kártalanították. Egyes lapok mindazonáltal attól tartanak, hogy Bulgária követelései nem alkalmasak arra, hogy a Balkán-államok egységességét előidézzék és hogy a négyesszövetségnek Bulgáriával való tárgyalása kevés kilátást nyújtana a sikerre mindaddig, míg a katonai helyzet valamely jelentős esemény folytán a szövetségesek javára meg nem változik. A Rjecs hangsúlyozza a Dardanellák megnyiásának rendkívüli fontosságát az orosz kivitel, de még inkább az Oroszországba való fegyverszállítás szempontjából. Oroszország azonban az ismert okok miatt a Dardanellák elfoglalása iránti akciót ezidőszerint katonailag nem támogathtja, hanem csak diplomáciailag. Ebből a szempontból mindenekelőtt Görögország lemond hajóiról A párisi lapok athéni jelentése szerint a görög tengerészeti tanács elhatározta, hogy a Franciaországban Loraine típusú páncélos hajók építésére tett megrendelését visszavonja, vonja. A Dardanellákért Hamilton tábornoknak Londonba küldött jelentései szerint a Dardanelláknál folytatott hadműveleteknél, súlyos hibák történtek, a szárazföldi hadműveletek a flotta műveleteit nagyon nagy késéssel követték. A csapatszállítmány márciusban érkezett a Dardanellák elé, de nem lehetett partraszállítani és visszavitték Alexandriába, mert nem állott rendelkezésére a szükséges anyag. A hajókat Alexandriában kiürítették és később újra megrakták. Ezzel két hónapi időt vesztettek, amelyet a németek arra használtak fel, hogy a Gallipoli-félszigetet egyetlen hatalmas Gibraltárrá változtassák át. Hamilton a tengerészet egyik leggyorsabb hajóján, a Phaetonon sietett a Dardanellákhoz, ahová március 17-én érkezett meg és az admirálisokat éppen tanácskozáson találta, amint egy, a legközelebbi napra tervezett flottatámadás részleteit beszélték meg. Az Amphibius-on szemlélte végig a csatahajóknak a szárazföldi erődök elleni küzdelmét és nyomban ezután azt táviratozta Londonba Kittihenernek, hogy meggyőződése szerint elkerülhetetlen szükséges a szárazföldi és tengeri haderők együttműködése, ha a Dardanellákat meg akarják hódítani. Hamilton beszámol a Gallipoli-félszigeten szerzett tapasztalatokról és utal a partraszállással járó veszedelmekre. Hangsúlyozza, hogy a hadsereg partraszállása ilyen operációs területre, mely hatalmasan van megerősítve, olyan nehézségekkel jár, aminekre eddig nincs példa a hadtörténetemben, partvédő ütegeink hirtelen tüzelést kezdtek ez ellenséges hadállások ellen. Lövedékeik egyike egy ellenséges zászlóalj közepébe esett és nagy zavart okozva, az ellenséges legénység sorában egyúttal nagy pusztítást is végzett. Ugyanezek az ütegek az ellenségnek egy ottani lőszerraktárát is felrobbantották. A Dardanellák frontján július 7-én Ari- Burnu előtt nem volt jelentős esemény. Szedil Bahr előtt a centrumunkból kiküldött felderítő osztagaink megtámadtak ellenséges lövészárkokat és nagymennyiségű muníciót és hadianyagot zsákmányoltak. A balszárnyon a könynyű tüzérség és a gyalogság tüzelése, valamint a bombavetés tovább folyt. Délelőtt egy ellenséges repülőgép három bombát dobott le Gallipolira, de kárt nem okozott. Anatóliai ütegeink szétrombolták a tekeburnui ellenséges partraszállási hidat és az ellenséges tábor sátrait tüzelés alá fogták. A többi fronton nincs esemény. Dsahid konstantinápolyi képviselő a Dardanelláktól visszatérve Konstantinápolyba, a következőket mondotta el benyomásairól: — Csupa büszkeséggel, reménységgel és bizalommal telve jövök haza. Ha végigtekintek a műveleteken, amelyekhez az ellenség hatalmas flottát és körülbelül 300 ezer főnyi hadsereget hozott ide, amely bőven el van látva lőszerrel, repülőkkel, fényszórókkal és védelmi eszközökkel és amelyet olyan hadihajók támogatnak, ahonnan naponta 40 ezer lövést adnak le az ágyuk és ha elgondolom, hogy az ellenség mindennek ellenére két hónap alatt nem volt képes a legkisebb falut sem elfoglalni és csak egy kis keskeny csikón vetette meg a lábát Ari-Burnunál és a Szedil-Bahrnál, úgy csak azt állapíthatom meg, hogy az ellenségnek a jövőben sem fog sikerülni előrejutni. Oroszország és Olaszország A Stampa római levelezőjét felhatalmazták annak a hírnek megcáfolására, hogy Oroszország és Anglia közt írott szerződés áll fenn, amely szerint Konstantinápoly és a Dardanellák a békekötés után Oroszország birtokába mennének át. Az olasz kormánynak nincsen tudomása Anglia és Oroszország közt a tengerszorosokra vonatkozóan kötött szerződésről. A tengerszorosok kérdése Olaszországot, mint középtengeri hatalmat, a legnagyobb mértékben érdekli. Konstantinápolyban beavatott körökben úgy tudják, hogy Olaszország az angolok minden nyomása ellenére sem hajlandó a Dardanellák ostromában résztvenni. Ennek oka az, hogy Olaszországban nagy a kedvetlenség az angolok magatartása felett, mert az ország pénzügyi igényeinek nem tett eleget. Olaszországnak semmi érdeke nincs abban, hogy hajókat és embereket áldozzon fel csak azért, hogy az angolokat Gallipolinál súlyos helyzetükből kimentse. Egyébként az olaszok úgy tudják, hogy a tengerszorosokat a törökök annyira megerősítették, hogy azt az ő támogatásaikkal sem lehet megvívni, céltalan áldozat volna tehát az ostrom erőszakolása. Egyelőre semmi jel sincs arra, hogy Olaszország meg akarná szakítani a diplomáciai viszonyt Törökországgal. Új török sikerek A török főhadiszállás jelentése szerint: A kaukázusi fronton a jobbszárnyunk által visszavert ellenséges lovasság azon volt, hogy hadállásaiban megtarthassa magát és ellentámadásokat intézzen. Kísérletei azonban meghiúsultak. A Dardanella-fronton az Ari-fturnszakaszban tüzérségünk július 6-án sikerrel ágyúzta az ellenséges hadállásokat, amelyekben komoly károkat okozott. Az ellenséges tüzérség, amely balszárnyunk ellen operált, helytelen tüzelés folytán saját lövészárkait bombázta s ezáltal a maga katonáisorában meglehetősen nagy pusztítást vitt véghez. A Szedil-Bahr-szakaszon az ellenséges felderítő csapatok által megkísérelt támadásokat visszautasítottuk és az ellenségnek súlyos veszteségeket okoztunk. Mialatt az ellenség Toké Burnu előtt segédhadihajókon és kisebb gőzösökön be- és kirakodási munkákat végzett, anatóliai Szomíbat Selyem-, csipke-, szalag-, női szövet-, foasiszt-, mosókéka osztályunkban újdonságok! Fischer Sim®n és Társai selyem- és női divatáruház, Budapest, V. Bécsi utca 10. sz. Telefon 16—44,143—09.