Világ, 1915. július (6. évfolyam, 181-211. szám)

1915-07-10 / 190. szám

^ 1915. Július 10. VILÁG az orosz kettős sas védelme alatt. Ilyen felté­­telek mellett a lap sikert kíván az orosz-len­gyel bizottság munkálkodásához. A Balkán kire! Olaszország kijelentette Nisben és Cetin­­jében, hogy Albániában nem szabad végleges helyzetet teremteni. Athénben ez a lépés el­maradt, ami újabb bizonyítéka a fokozódó fe­szültségnek. A londoni News jelenti cenzú­rázva: Cetinjében vonakodnak az angol kö­vet azon felhívásának eleget tenni, hogy Skutarit a montenegróiak adják át az ola­szoknak. A szkupstina legközelebbi ülésszakán tár­gyalásra fog kerülni a hadügyminiszter sür­gős javaslata, amely azt kéri, hogy a katona­tisztek hátralékos fizetésének kiutalására há­rommillió dinár póthitel engedélyeztessék. Derussi szófiai román követ, aki Gartos des Argesban a királynál volt, ma Bukarest­ből visszatért Szófiába, hogy a bolgár-román megjegyezés érdekében folyó tárgyalásokat az új instrukciók szellemében vezesse. A Gallipoli-félszigeten elszenvedett kudar­cok tuán rájöttek az angolok, hogy Törökor­szágot nem lehet megverni, csak ha Bulgária is segít. Ennek a nagy célnak az érdekében feláldozta az antant a szerb Macedóniát, a gö­rög Kavaliát és Szalonikit és Szilisztriának egykori bolgár és román területeit is. Bulgária, amely óvatos marad, azt követelte, garantál­ják az antan­t­­hatalmak azokat a területeket, amiket megígértek. Bulgária vezetői jól tud­ják, hogy az antant épp úgy cserbenhagyná a bolgárokat az első pilanatban, mint ahogy a szerbeket cserbenhagyta és ahogy az albán­kérdésben Montenegrót és ugyancsak az albán és bolgár kérdésben Görögországot. Bulgária tudja, hogy neki egyetlen barátja, a központi hatalmak és az ehhez csatlakozó Törökor­szág. Ha Bulgária azokat a területeket akarja, amiket az antant megígér, saját magának kell elfoglalnia. Ez esetben Bulgáriának meg kell támadnia Romániát, Szerbiát, Görögországot és Törökországot, vagyis körülveszi magát el­lenséges gyűrűvel, ami Bulgária exisztenciáját fenyegeti. A török—bolgár határegyezség, hír sze­rint, már létre is jött, a törökök messzemenő lojalitást tanúsítanak a kettős, illetve a hár­mas szövetség e barátjával szemben, aki oly­kor egymaga tartotta az egyensúlyt az egész Balkánon. Radoszlavov és a mögötte álló nagy többség egy percig sem ingadoznak. A Radosz­­lavov-kabinet és a bolgár nép kizart és ha be kel avatkoznia, ez semmi esetre sem fog tör­ténni úgy, ahogy az antánt óhajtaná. London és Pétervár diplomáciájára kínos meglepeté­sek várnak a Balkánon. Bulgária jön tekintetbe. A tárgyalások azon­ban nem haladnak előre, mert a négyesszövet­ség a bolgár kívánságok teljesítése tekinteté­ben semminő határozott biztosítékot nem tud nyújtani, ezzel szemben Németország a leg­nagyobb mértékben befolyást gyakorol. A Kambana pétervári jelentése szerint a négyesszövetség körében nézeteltérések van­nak a tengerszorosok kérdésében. Az antant­­hatalmak képviselői afelett tanácskoztak, mi módon lehetne a bolgárok igényeit kielégíteni. A tanácskozás után Szaszonov egyedül ma­radt a francia nagykövettel, kivel hosszabb ideig konferált a kérdésről. E beszélgetésnek rendkívül éles jellege volt. Szaszonov az egész­­ tanácskozásról azonnal referált Goremykin miniszterelnöknek. Másnap Szaszonov kör­nyezete előtt indulatosan kikelt Anglia ellen és éles hangon kijelentette: „Az angol praetansióknak szembeállítjuk a mi történelmi hagyományainkat.“ Bulgária és az entente Mai híreink a következők: A francia sajtó újból igyekszik Bulgáriát megnyerni és kijelenti, hogy a bolgárok ré­szére ütött a beavatkozás órája a szövetsége­sek oldalán. A sajtó felhívja Bulgáriát, hogy ne ragaszkodjék nemzeti kívánságainak azon­nal való teljesítéséhez, a szerb és görög Ma­cedónia újból való megszállásához. A négyes­szövetség Bulgáriának beavatkozása jutalmául biztosítja e területek birtokát. Szerbia azon­ban ezekről csak a békekötés után mondhatna le, amikor Szerbiát osztrák-magyar területek­kel kártalanították. Egyes lapok mindazon­által attól tartanak, hogy Bulgária követelései nem alkalmasak arra, hogy a Balkán-államok egységességét előidézzék és hogy a négyes­­szövetségnek Bulgáriával való tárgyalása kevés kilátást nyújtana a sikerre mindaddig, míg a katonai helyzet valamely jelentős esemény folytán a szövetségesek javára meg nem változik. A Rjecs hangsúlyozza a Dardanellák megnyiásának rendkívüli fontosságát az orosz kivitel, de még inkább az Oroszországba való fegyverszállítás szempontjából. Oroszország azonban az ismert okok miatt a Dardanellák elfoglalása iránti akciót ezidőszerint katonai­lag nem támogathtja, hanem csak diplomá­­ciailag. Ebből a szempontból mindenekelőtt Görögország lemond hajóiról A párisi lapok athéni jelentése szerint a görög tengerészeti tanács elhatározta, hogy a Franciaországban Loraine típusú páncélos hajók építésére tett megrendelését visszavonja, vonja. A Dardanellákért Hamilton tábornoknak Londonba küldött jelentései szerint a Dardanelláknál folytatott hadműveleteknél, súlyos hibák történtek, a szárazföldi hadműveletek a flotta műveleteit nagyon nagy késéssel követték. A csapatszállít­­mány márciusban érkezett a Dardanellák elé, de nem lehetett partraszállítani és visszavitték Alexandriába, mert nem állott rendelkezésére a szükséges anyag. A hajókat Alexandriában kiürítették és később újra megrakták. Ezzel két hónapi időt vesztettek, amelyet a németek arra használtak fel, hogy a Gallipoli-félszigetet egyetlen hatalmas Gibraltárrá változtassák át. Hamilton a tengerészet egyik leggyorsabb hajóján, a Phaeton­on sietett a Dardanellák­hoz, ahová március 17-én érkezett meg és az admirálisokat éppen tanácskozáson találta­, amint egy, a legközelebbi napra tervezett flottatámadás részleteit beszélték meg. Az Amphibius-on szemlélte végig a csatahajóknak a szárazföldi erődök elleni küzdelmét és nyom­ban ezután azt táviratozta Londonba Kittihe­­nernek, hogy meggyőződése szerint elkerülhe­tetlen szükséges a szárazföldi és tengeri had­erők együttműködése, ha a Dardanellákat meg akarják hódítani. Hamilton beszámol a Galli­­poli-félszigeten szerzett tapasztalatokról és utal a partraszállással járó veszedelmekre. Hang­súlyozza, hogy a hadsereg partraszállása ilyen operációs területre, mely hatalmasan van megerősítve, olyan nehézségekkel jár, ami­­nekre eddig nincs példa a hadtörténetemben, partvédő ütegeink hirtelen tüzelést kezdtek ez ellenséges hadállások ellen.­­ Lövedékeik egyike egy ellenséges zászlóalj közepébe esett és nagy zavart okozva, az ellenséges legénység sorában egyúttal nagy pusztítást is végzett. Ugyanezek az ütegek az ellenségnek egy ottani lőszerraktárát is felrobbantották. A Dardanellák frontján július 7-én Ari- Burnu előtt nem volt jelentős esemény. Szedil Bahr előtt a centrumunkból ki­küldött felderítő osztagaink megtámad­tak ellenséges lövészárkokat és nagy­mennyiségű muníciót és hadianyagot zsákmányoltak. A balszárnyon a köny­­nyű tüzérség és a gyalogság tüzelése, va­lamint a bombavetés tovább folyt. Dél­előtt egy ellenséges repülőgép három bombát dobott le Gallipolira, de kárt nem okozott. Anatóliai ütegeink szét­rombolták a tekeburnui ellenséges part­raszállási hidat és az ellenséges tábor sátrait tüzelés alá fogták. A többi fron­ton nincs esemény. Dsahid konstantinápolyi képviselő a Dar­danelláktól visszatérve Konstantinápolyba, a következőket mondotta el benyomásairól: — Csupa büszkeséggel, reménységgel és bizalommal telve jövök haza. Ha végigtekintek a műveleteken, amelyekhez az ellenség hatal­mas flottát­ és körülbelül 300 ezer főnyi had­sereget hozott ide, amely bőven el van látva lőszerrel, repülőkkel, fényszórókkal és vé­delmi eszközökkel és amelyet olyan hadihajók támogatnak, ahonnan naponta 40 ezer lövést adnak le az ágyuk és ha elgondolom, hogy az ellenség mindennek ellenére két hónap alatt nem volt képes a legkisebb falut sem elfog­lalni és csak egy kis keskeny csikón vetette meg a lábát Ari-Burnunál és a Szedil-Bahrnál, úgy csak azt állapíthatom meg, hogy az ellen­ségnek a jövőben sem fog sikerülni előrejutni. Oroszország és Olaszország A Stampa római levelezőjét felhatalmaz­ták annak a hírnek megcáfolására, hogy Oroszország és Anglia közt írott szerződés áll fenn, amely szerint Konstantinápoly és a Dar­danellák a békekötés után Oroszország birto­kába mennének át. Az olasz kormánynak nin­csen tudomása Anglia és Oroszország közt a tengerszorosokra vonatkozóan kötött szerző­désről. A tengerszorosok kérdése Olaszországot, mint középtengeri hatalmat, a legnagyobb mértékben érdekli. Konstantinápolyban beavatott körökben úgy tudják, hogy Olaszország az angolok minden nyomása ellenére sem hajlandó a Dar­danellák ostromában résztvenni. Ennek oka az, hogy Olaszországban nagy a kedvetlenség az angolok magatartása felett, mert az ország pénzügyi igényeinek nem tett eleget. Olasz­országnak semmi érdeke nincs abban, hogy hajókat és embereket áldozzon fel csak azért, hogy az angolokat Gallipolinál súlyos helyze­tükből kimentse. Egyébként az olaszok úgy tudják, hogy a tengerszorosokat a törökök annyira megerősítették, hogy azt az ő támoga­tásaikkal sem lehet megvívni, céltalan áldozat volna tehát az ostrom erőszakolása. Egyelőre semmi jel sincs arra, hogy Olaszország meg akarná szakítani a diplomáciai viszonyt Tö­­rökországgal. Új török­ sikerek A török főhadiszállás jelentése szerint: A kaukázusi fronton a jobbszár­­nyunk által visszavert ellenséges lovas­ság azon volt, hogy hadállásaiban meg­tarthassa magát és ellentámadásokat intézzen. Kísérletei azonban meghiúsul­tak. A Dardanella-fronton az Ari-fturn­­­szakaszban tüzérségünk július 6-án si­kerrel ágyúzta az ellenséges hadálláso­kat, amelyekben komoly károkat oko­zott. Az ellenséges tüzérség, amely bal­­szárnyunk ellen operált, helytelen tüze­lés folytán saját lövészárkait bombázta s ezáltal a maga katonái­­sorában meg­lehetősen nagy pusztítást vitt véghez. A Szedil-Bahr-szakaszon az ellenséges fel­derítő csapatok által megkísérelt táma­dásokat visszautasítottuk és az ellenség­nek súlyos veszteségeket okoztunk. Mi­alatt az ellenség Toké Burnu előtt segéd­hadihajókon és kisebb gőzösökön be- és kirakodási munkákat végzett, anatóliai Szomíbat Selyem-, csipke-, szalag-, női szövet-, foasiszt-, mosó­kék­a osztályunkban újdonságok! Fischer Sim®n és Társai selyem- és női divatáruház, Budapest, V. Bécsi­ utca 10. sz. Telefon 16—44,143—09.

Next