Világ, 1921. január (12. évfolyam, 1-24. szám)

1921-01-16 / 12. szám

Szerkesztéség és kiadóhivatal VT, Andrássy­ út 47. sz. Előfizetési árak Magyarországban: Egész é­vre­­ISO korona, félévre 240 korona, negyed­évre 120 korona, egy hóra 40 korona. ■ A­­ViLÁO* megjelenik hétfő kivé­telével mindennap. Egyes szám ára Budapesten, vidéken és pályaudvaro­két korona, Jugoszláviában 2 korona VILÁG -1 mm m­ 8 * * 11 ------------TTTTTT­M TI ■ÍIIIB1I-- - - ________________ - ■ XII. évfolyam Budapest, 1921 VASÁRNAP január 16 —a—aaan—ll'H'l ■imillW— I HWJCTM—IC——a—XBT am 2 Korona Hirdetések felvétetnek Budapesten a VILÁG kiadóhivatalában, Bleckner J., Bokor, Ber­kd és Tátra, Győri és Mas.­­, Jaulus és Társa, Tencner Gyula, Hej­­i Lajos, Klein Simon és Társa, I­eopald Gyula, Leopold Cornél, Schww. Jessel, Sikrsy, Meesi Antal, Messe Rudolf, Eck­­stein Bernit hirdetési irodákban, Bécs­ben, Hassenstein és Yo&icr, M. Vukes rrac’af., Rudolf Messe, 12-ik szám Tijgalános sztrájk fenyegeti Musztridt Lenből jglgátilp­ .Ma hajnali 11 órakor Bécsben kitört a távírda- és telefonsztrájk. A helyzet meglehe­tősen kiélesedett Miután éjjel 11­ 2 órakor a sztrájkoló munkásoknak a­ kormánynyal­­folytatott tárgyalásait el­napolták, hogy a kormány közben a keresztényszo­­cialista szakszervezetekkel tan­ácstkoshissék, a mű­szaki egyesülés ülést tartott, amelyen elhatározták, hogy­ a kormány eljárása ellen a távirászok és telefo­­nérták sztrájkba lépnek. Ugy a bécsi, mint, a vidéki telefon- és­ távi­rdaXprifuJOM . a sünetet, úgy kapja az u­­­fsai hatóságok és külföldi missziók ama, kapnak telefon­­összzek­ötetést. A mentők, a tűzoltóság és a rendőrség is ki van kapcsolva. Utol félnek, hogy ni® eate, vagy holnap a vasutasok is sztrájkba, lépnek. A házielü­gy e-­U-k ma reggel elhatározták, hogy rokonszenvük jeléül ők is abbahagyják a munkát. Ezzel közvetlenül fenye­getővé vált az a veszély,­ hogy a szakszervezeti bizott­ság, amely kifejezést adott a sztrájkolókkal való szoli­daritásának, kiadja a jelszót az általános sztrájkra. Az összes postahivatalok a rendőrség megszállása alatt vannak. A vasúti postahizata­loknál tegnap este a sztrájkolók összeütköztek a rendőrséggel , többen megsebesültek. A szocialisták arra kényszerítik a ke­­­­resztényszocialistákat, hogy a munkát hagyják abba. Lemond­ a kopmtány­ bol L:­icjitik. Mivel a­­n. un.'■•'assaff semmi tekin­tettel sínes a közérdekre, politikai körökben attól tar­tanak, hogy a kormány levonja a konzekvenciákat és lemond. Hogy azután ,mi történik, azt most még belátni sem lehet, mert ilyen körülmények között egyik párt sem vállalhatja a kormányzást és koalíciós kormány alakult pa ttfóba sem jöhet. Vasas-­tán megszűnik a vasúti forgalom •Bécsből • jelentik éjjel­ Nem valószínű, hogy a tegnap éjjel félbeszakadt tanácskozásokat folytatni fogják-­mert a kormány nem hajlandó a­ szocialisták követeléseinek engedni. Attól tartanak, hogy vasárnap megszűnik Bécsben a vasúti forgalom is. A helyzet különben a dél­előtt folyamán nem változott. Rendzavarás sehol nem történt. Tegnap délután a kommunista népSWSk végig­vonultak a városon, így néhány betört ablakon­­ kívül egyeb­ rendellenesség nem fordult elő, mi­­rt­ a rendőr­ség­ széleskörű intézkedéseket tett. Szinváttozások, pálfordulások , rgivár­ozásaik, pajfordalások. ‘uj priejwdit’k: ez a lény a érdekes volt# mindig és érdekes Aki a következő tér jeget veér egyetlen vagy legtöbb mértékül az álle­mi­ ér­táll és a politikusok súlyának mérlegelésénél, az kénytelen pálcát törni nem egy olyan név fölött, amelyhez történeti kor­­t szakok és eredményekben gazdag történeti kor­szakok­­fürödnek. Mikor a parlam­entáris­ rusról esik szó és a parlamentáris élet jelenségeire kell precedenseket találni, akkor még ma is, szinte önkénytelenül, Anglia felé fordul a pillantás és az angol parlamentarizmus nagy emberei között akad néhány, aki nagy pálfordulásokkal lepte meg a közvéleményt. Klasszikus példa gyanánt Sir Robert Peel magatartását szokás emlegetni a gabol­avámok kérdésében. Sir Robert Peel nem tartozik az olyan angol politikusok soraivá, akiknek a taktikai érzék és az étkesszólás művészetének tökéletes gyakorlása volt a legfőbb­ érdemük, egyben pedig a legnagyobb gyengeségük. Peel nem volt nagy szónok, csak éppen nagyon világosan és nagyon szabatosan mon­dotta el nézeteit és érveit. Az angol textilipar egyik szerencsés big man-jének volt fia Peel és apjától örökölte millióit, apjától örökölte a harcheti címet és alghanem­ apjától örökölte a gazdasági viszo­nyok alapos ismeretét, a gazdasági élet törvényei­nek ti­szt­a látását, az eleven érzéket a társadalmi és a politikai élet realitásai iránt, csak­úgy, mint célkitűzéseinek hűvös józanságát és a gyakorlatias, nyugodt metódust céljainak megvalósításánál. Huszonegy esztendős volt Peel akkor, amikor a családi körülményei által megnyitott sima után helyet kapott az angol alsóházban, és ettől fogva negyvenegy esztendőn át töltötte délutánjainak és éjszakáinak egy részét a­­Westminster-palotában, egészen addig, amíg egy sétalovagosn­ál le leúszott a nyeregből és a bale­set következtében meghalt. A n­egyvenegy­ évből negyvenet töltött Peel a parla­mentáris front élén, hiszen alig egy esztendővel képviselővé történt választása után már alállam­­titkár volt a gyam­atügyi hivatalban, és huszonnégy éves korában előlépett Írország államtitkárivá, tehát tagja lett a kabinetnek. Peel nem az új vagyon vonzódását követte a régi nevek felé, mikor a torsr­ párthoz csatlakozott, hanem egész gondolkodásában és minden állás­­foglalásában konzervatív volt m­ikor tanulmányai­nak befejeztével elhagyta az­­oxfordi­ egyetemet és konzervatív volt ak­kor is, amikor az oxfordi egye­tem megvonta tőle a­ legnagyobb díszt, amelyet Oxford adhat egy politikusnak­ megbízatást az egyetem képviseletére az akóházban. 1829-ben ellene fordult Oxford, ellene fordult barátainak nagy része és megtagadta Peelt éles formában atyja is, mert nézetük szerint Peel hit­ehagyott lett a faji elvek­kel szemben. Azonban az 1829. év csak szelíd vihar volt Peel életében az 1846. esztendőnek mágus hul­­lám­jár­ásá­hoz képest. A jó angol társaság,egy rés­i­­ben ekkor nem volt szabad kiejtseni Peel fievőt. .1829-ben Wollintgton herceg, a Waterlooi csata Ve­­zére, kiáltott párbajozni Peel politikájának be­oeti­ Jele­ mellett, tizennégy évvel azután, hogy Napó­­leonnal vívta meg párbaját­. 1846-b­n újból Wes­­sington fogadta v­ilágt­ört­énet­i neveltek és akkor már szinte legendás nimbuszának pajzsa alá Peelt, nagyjából ezekkel a szavakkal: Ha már ilyen ga­­­utigot kell csinálni, akkor jobb, ha egy tisztességes és okos ember csinálja meg. De 1816-ban a hetven­hét­ esztendős herceg presztízse sem tudta meg­védeni Peert az angol arisztokrácia és az angol bir­tokos nemesség megbbélyegzésével szemben. 1 / Mupztvift összeomlásának i beláthatatlan következményei lennének­­ Londonból jelentik: Nem felelnek meg a­­ valóság­nak azok a legutóbbi napokban elterjedt hírek, ame­lyek szeriik. Lloyd George Azt az óhajtását­­ fejezte ki, hogy a legfelsőbb tanács párisi értekezletén személyes részvétele" helyett mással képviseltesse magát. Egészen bizonyos, hogy­ Lloyd George és Curzon fogják ott kép­­viselni s az" angol "érdekeket. A britt Mén angol körök vé­leménye : az, hogy « »tölstséges, kormányföli tanácsb­a­­ts éss rendkívül sürgőssé vált külöt­böző­­problémák miatt, amelyiknek megoldása nagy érdeke az entente­­nak. A jóvátétel és Németorság lefegyverzése kérdé­sén kívül,, amely már­is az értekezlet programjaján van, tárgyalni kell­­ az­­osztrák­­gazdasági válság ügyét is, mert Ausztria összeomlásának beláthatatlan pénzügyi köveik.e­znténtfC-i lehetnek, amelyeket a legfelsőbb tanács­nak ft kgsürgősebben meg kell vizsgálnia. A további csalogatás, fát entente egész középeerrópai politikájának veszedelmét jelentené. . Illagand — francia külügyminiszter* A papírt lapok valóí­zínimnel, tartják,, hogy a kül­­ügyi tárcát Anyaide Brai­nt"-is, a­ pénzügyit pedig bauditeur-it fogja bízni Péret faun­settrelnök, ■ m­íg a hadügyi tárcát meghagyja Ruiberti kezében. Ez , azt je­lentené,­ hogy Péret kompromisszum-kormányt­ alakít, hiszen Lotth­aur, a párisi tőzsdei életnek ez a ma,­talán legmarkácsaibb alakja és Clemenceau gazdasági tanács­adója, a terrai Beei béke kim­ézetten kiaknázását köve­teli , míg Barberti a hadügyminisztérium élére Belérne bukása után lépett, a mérséklet politikájának képvise­lője gyanánt. Az opportunista Briand pedig idáig hallgatott a kényes kérdésekbe®, azonban a­z kétségte­­len, irigy ‘ a tti­­áet politikában Briand nem lépi túl a Leygues által követett eotvolat, mert tisztában van az­zal is, hogy Anglia és Olaszország nem követnék ezen a, hazá­mn túl , franciaországot. Karakterisztikus különben, hogy ,­öruitaTe Mérvé, aki antimilitarista múltja után tudrAlévilag éveken át az imperialista front élén harcolt, és a Vir'otre vezér­­elírkében ■ egyenlen dezzternéó-páUTi­ kin­ak mondja azokat a törekvéseket, amelyek stj&bb német­­területek ■megkSátlásdi’al vagy más erőszakos eszközökkel akarják kikényszeríteni e venni­llesi rend­elkezések teljes érvé­nyesülését. Hervé szerint­ ez csak­ arra volna jó, hogy teljesen Franciaország ellen, fordítaná az angol, az olasz, az amerikai közvéleményt, csakk úgy, mitrt a lon­doni, washingtoni­ és római kormányokat, tehát­ min­­den túlzás a német politikában csak Németország h'tty­­tbtis szkáthéetja és rém Franciaországét. Quicta non mouere: ez volt Peel politikájának alaptétele és ennek a politikai tételnek Peel korá­ban volt egy bizonyos relatív jogosultsága. Hiszen a XVIII. század végén lejátszódott „indusztri­ál- forradalom"­ és a huszonkét e­sztendős francia há­ború eredménye gyanánt, Anglia ekkor emelkedett nagyszerű világgazdasági pozíciójára. Az angol me­zőgazdaságról csak az áhítat hangján beszélt Ma­gyarországon Széchenyi, vagy Németországban Th­ner, F. List és minden gazdasági szakember, végig a kontinensen. Anglia volt a kontinens nagy ipari­­ műhelye és Anglia volt az Óceán fuvarosa. Peel­s pályájának évtizedeiben szédületes gyorsasággal járt Anglia a szolid gazdagodás útján. Ennek a fé­nyes képnek volt több árnyéka is, nem csupán egy­ ilyen árnyék volt az, amelyet Engels irt le klasszi­kusan a Lage der arbeitenden Klassen in Egland­­ban. Ilyen árnyékokul volt az ír kivándorlás ési króniku­s írországi éhínség, sőt volt egy sötét , ár-­­nyéka a kontinensen annyit magasztalt angol par­lamentarizmusnak is: nem annyira a választói jo­gosultság elavult korlátozása, mint inkább az a kerületi beosztás, amelynél fogva az angol alsójtáz üléseinek felét néhány nagy történeti család­ot néhány nouveau riche osztotta k­i, és például Lans­­downe márki kastélyának ebédlőjébe hívt­a össze néhány bérlőjét, akik, a márki utasítása szerint, két képviselőt küldtek az angol alsóházba akkor, ami­kor Liverpool, Birmingham, Sheffield és az angol iparnak sok más nagy centruma — nem volt vá­lasztókerület, és egyetlen képviselőt sem küldhetett a Westminster-palotába. Azonban volt­­jogosultsága, legalább egy szem­pontból nézve Peel felfogásának, amely a nemzeti, jólét színvonalának meredek emelkedését nem akarta kockáztatni súlyos politikai megrázkódtatásokkal és úgy gondolkodott, hogy a jólét gyarapodásának hasznát fogják venni az indusztriális városok mun­­kásnegyedei és a politikai jogokból kizárt tömegek is. Már­ több jogosultsága volt pedig annak, hogy Peel minden konzervativizmusa ellenére sem engedte felgyülemleni az elégületlenséget addig a feszültsé­­­gig, amikor már nem­ lehet a robbanást kikerülni. Igaz, hogy Peel sokáig és keményen ellenezte a katolikusok emancipációját és politikai jogegyenlő­ségét, mert nem osztozott ugyan a felekezeti rövid­látásban és­­gúnyosan mosolygott, slia hívei a ka­tolikus valláshoz tartozási politikai és erkölcsi meg- Mzdulcitlanságunk minősítették, azonban lábta azo­kat a komplikációikat, amelyek a katolikusok eman­cipációjának napirendre tűzéséből következhettek és nem volt barátja az ilyen politikai komplikációk­nak. Mikor azonban az ír katolikus kérdés helyzeti­­energiájánál fogva­ napirendre került, akkor­­Peel­ a katolikusok egyenjogúsításával küszöbölte­­ ki a veszélyes krizisiforrást. Ugyanez a magyarázata an­nak, hogy Peel, aki a gabonivám pártjának élén lépett az angol kormány élére, ISIS-ban az alsóház egyik emlékezetes ülésén a gaboiavám ellen foglalt állást, a kormányelnöki székből és az ellenzékkel szövetkezett saját pártja ellen. (Az angol gabona­­politika volt az a jutalom, amelyet az angol nemes­ség kapott a trónra hívott Orániai Vilmostól 1688- ban, a dicsőséges forradalomért, és Peel tudta azt, hogy veszélyes ezzel a százötvennyolc esztendős gabona­politikával szakítani akkor, amikor az angol földbirtokososztály domin­álja a parlamentáris éle­­tet. De mikor még veszélyesebb volt szembehelyez­kedni azokkal, akik javarészt kívül állottak ugyan a parlamentarizmus bástyáin, de ősi romra ..készül­tek a bástyák­ ellen az olcsóbb kenyér jelszava mögé sorakozva. Peel a két veszély közül a kisebbet vá­lasztotta és ezzel másodízben mentette meg Angliát a forradalomtól. Hiszen nem szabad elfelejteni azt, hogy Peel egyik, pálfordulása az 1830. forradalmi év, a másik pálfordulása pedig az 1818. forradalmi éd­­előestéjére esik, már pedig a XIX. század eleje óta a forradalmak, mindig európai epidémiák gyanánt jelentkeztek. Peel sírkövére a­­Wrestminster,­.apt.í­rs­ág­ban ezt a leírást kellene­­ vésni. Ez az ember két forradalomtól mentette meg Angliát. Peel pálfordulásai visszatérnek Joe Chamber­lain pályáján. Három esztendőn át volt Birmingham polgármestere Chamberlain, mielőtt helyet kapott volna az alsóháziban és a három év alatt a radiká­lis politika elveit érvényesítette Binnin­gham­-ben, mint ahogy eleinte a whig-pártnaik radikális bal­­szárnyán helyezkedett el és vörös politikusnak számított mikor negyvennégyéves korában megy.

Next