Világ, 1922. december (13. évfolyam, 274-297. szám)
1922-12-01 / 274. szám
Fé.. k Ramsay Mac , majd Angol parlamenti szokásoknak megfeleljen a House of Commons megalakulásakor kétszer vonultak át a képviselők a Black Rod vezetésével a lor-dók házába. Egyszer a trónbeszéd meghallgatására, másszor a megválasztott Speaker (elnök) bejelentésére. Az első napon a többség vezére, a miniszterelnök mellett a menet élén J. R. Clynes, a volt képviselőház munkáspárti frakciójának elnöke haladt, mint a „hivatalos“ ellenzék vezére, a második napon Ramsay MacDonald, akit a munkáspártnak parlamenti frakciója időközben az elnöki tisztségre megválasztott. Azoknak a ragyogó intellektuális erőknek sebből, akiknek jelölésével a munkáspárt kormányképességét a közvélemény előtt bizonyítani kívánta, jónéhányan kerültek be az alsóházba. Ha H. G. Wells, Bernard Shaw, Bertrand Russel, az Earl Russel-ék családjából származó zseniális matematikus bölcsész kibukott is, bejutott Sidney Webb, az angol ipari demokráciáról szóló klasszikus munka szerzője, Philip Snowden, megválasztották E. D. Morest, aki az afrikai gyarmati visszaélésekről szóló munkáival nevét épp oly világhírűvé tette, mint lánglelkű pacifizmusával, amely a búr háború és a világháború alatt egyaránt börtönbe juttatta, vagy az Union of Democratic Control megalapításával, amely a békeszerződésekben beígért demokratikus politikáért küzd. Igazán nem állítható, hogy az angol munkáspárt politikai és szellemi kitűnőségeknek hijján volna. Hogy ezek közül az elnöki tisztség betöltésénél a választás 61 szóval 56 ellen Ramsay MacDonald-ra esett, aki 1900 óta rövid megszakítással az I. L. P.- inak (Independent Labour Party), a munkáspárt eddig elenyésző kisebbségben lévő részének, elnöke volt, annak tagadhatatlanul szimptomatikus jelentősége van. Nem mintha MacDonald egyéni jelentősége a választást nem indokolná. A jelenleg ötvenhatéves vejtér mögött változatos és érdekes múlt áll. Mint tanító kezdte pályáját, majd egy londoni áruházban lett segéd és szabad idejében közgazdaságot tanult, s 1888-ban egy liberális képviselő magántitkárául alkalmazta. Ekkor kezdett a szocialista irodalomban szerrepelni, a Szocializmus és a társadalom, a Birodalom is a munka eímű munkái nagy népszerűségnek örvendettek, 1905 óta szerkeszti a szocialista könyv-tárt és 1906 óta képviseli a leicesteri kerületek Majgában a munkáspártban különböző tisztségeket töltött be s a párt ügyeinek intézéséből csak a világ-háború kitörésekor vált ki, amikor kollegáival pacifizmusa miatt különbözött össze. MacDonald megválasztásának jelentősége csupán az I. L. P. és a B. L. P. (British Labour Party) viszonyának helyes értékeléséből világlik ki. Azt szokták mondani, hogy az I. L. P. „the tail that ways the Labour dog“, — a farok, amelyet a munkáspárti kutya csóvál. Ez az anatómiai hasonlat, miként a Manchester Guardian írja — némileg félre- vezető, mert az 1. L. P. nem függeléke, hanem éle, szellemi mozgató ereje a munkáspártnak. Viszonnyukra eléggé rávilágít a bevallott programmkülönb-ség. Míg a B. L. P., amely gondosan kerüli a szocialista jelzőt, csak végcéljában szocialista, amennyiben a földbirtok, a bányák, vasutak és más monopóliumszerű üzemek demokratikus köztulajdonbavételére törekszik, addig az 1693-ban alapított I. L. P. doktriner szocialista párt, amely az összes termelő eszközök kollektivizálását vette fel programrajába, szocialista államot, kíván szervezni és 1920-ban a második internationaléból kivált, de nem csatlakozott a harmadikhoz, hanem várja a negyediket. Jellemző, hogy mindazok az intellektuális elemek, amelyek az álbékén felháborodva, otthagyták Lloyd George álliberalizmusát, az L L. P.-ba léptek be. Noha élte fogytáig fenntartotta vele az összeköttetést. Szülővárosát időközönként föl szokta keresni. Ily alkalommal megtudta, hogy egyik unokahuga jegyben jár és majdnem felesége lett egy derék Halai cipésznek. Midőn ezt elmondták a fötisztelendő nagybácsinak, célzással a családnak máris számos cipésztagjára, tréfásan megjegyezte: — S van ugyan, hát még jobban el akarjátok suszterolni a rokonságot?! Kisiparostól való származását sohasem röstellte vagy titkolta, de nem is szokott elhencegni vele. Pozsonyi hozzátartozóitól tudjuk, hogy mélyen fájlalta a polgári elem műveltségi hátramaradottságát, amely útját állja a kézműiparosok és kiskereskedők zöldágravergődésének, szemben az előretörő nagytőkével. Politizálni egyébként nem szeretett, az elemi oktatás kezdetleges voltát, a polgári- és ipariskolák kirívó hiányát azonban, mint önerejéből fölvergődött kultúrember, minden alkalommal szemére vetette az intézőköröknek. Német anyanyelvű, szerény sorsú szüleinek helyes nevelési ösztöne mellet szól, hogy a magyar nyelv alapos megtanulása végett Tatára, majd tót szóra Trercsénbe küldték. Utóbbi nyelvismeretének érett férfikorában tett felvidéki tanulmányutain vette hasznát. 1867-ben az országgyűlés megbízásából kiküldték Párisba, hogy a világtárlatra szánt magyar múzeumi tárgyak elhelyezéséről gondoskodjék. Römer már előbb megtanuít franciául s igy teljes sikerrel érintkezhetett különféle nemzetek számos szakemberével, akikkel azután levelezésben maradt. Neve még sokáig jóformán egyedül képviselte a külföld előtt a magyar régészet irodalmat. Pályafutásán 1875-ben érte el legnagyobb sikerét, amikor Stockholmban a nemzetközi ősrégészeti kongresszuson egyhangúan elfogadták Remsznek azt a javaslatát, hogy a legközelebb tartandó archaeológiai nagygyűlés színhelye Budapest legyen. A következő másfél esztendőben e kongresszus előkészítésénekszentelte egész munkaidejét. Bámulatra méltó akaraterejével és kiélő szervezőképességével rendezett is Itt minálunk oly ősrégészeti kiállítást, amely méltán ragadta dicséretre az egész világból idesereglett tudósokat. Röviddel a budapesti kongresszus után meg tehát a két párt közt életbevágó a különbség, mégis együtt mentek a választási küzdelembe és az I. L. P.-nak megválasztott harminckét képviselője a száznegyvenkét tagú munkáspárti frakcióhoz tartozik. Mindamellett téves volna a hit, hogy Mac Donaldnak elnökké választása pártmecset jelent a választókkal szemben. Nemcsak azért nem, mert maga MacDonald már egy izben vezére volt a parlamenti munkáspárti frakciónak, amikor azt kevésbbé hatotta át a szocialista doktrína, mint ma, hanem főleg azért nem, mert a választókat sokkal inkább vezette a koalíció iránt táplált gyűlölet, mint a munkáspárt két árnyaltának megkülönböztetése. Mae Donald megválasztása nem jelent változást a munkáspárt politikájában, nem is jelenti a végletek győzelmét a pártban, hanem hátrahajlást jelent a párt harcmodorában. Clynes, az eddigi vezér mérsékletéről, nyíltságáról volt ismeretes, amely a kormánypártnál is rokonszenvet ébresztett. MacDonald a parlamenti taktikának alapos ismeretén, ragyogó debasteri tehetségén kívül azt az energiát és azt az izzó lelkesedést hozza a harcba, amelyet a munkáspárt legutóbbi küzdelmeiben nélkülözött. Megválasztása újabb bizonyítéka annak a balratolónásnak, amelyet, mint az angol politika általános irányát, néhány hó előtt írt cikkemben jeleztem. Ezideig az angol munkáspárt szerepe főleg bíráló és ellenőrző volt. Üzenetében, amelyet MacDonald néhány nap előtt az I. L. P. egy népgyűlésének küldött, azt a reményét hangoztatja, hogy a jövőben nem csupán kritikus ellenzék, hanem esetleg vagylagos kormány (possible alternative Government) lesz. Jóstehetség nélkül is megállapítható, hogy e lehetőség éppen nem fantasztikum. Nemcsak azért, mert a választáson leadott szavazatoknak csupán 40 oooooooeoooooooooooooooooooooooooo. százalékát nyerte el a konzervatív párt és arányos választási rendser esetében 615 mandátum közül csupán 156 esne rá, de főleg mert abból a zsákutcából, amelybe Angliát Lloyd George harcias békepolitikája vitte, a szükségképpen imperialista terv-kormány nem találhat kibúvót. Hogy Palesllina vagy Mezopotámia lesn-e az a kö, amelyen az impérialiamus megbotlik, hogy a török probléma, mely a Ruhrvidék megváltása lesz-e az alkalom, amel kórai Ingal—francia entente nyíltan felbomlik — ki tudná ma megmondani? De úgy az egyiknek, mint a másiknak be kell következnie, mert a mai brit közvélemény nem tür meg előbb háborút s mert a konzervatívok francialbarátsága t háríthatatlan akadálya a békeszerződések reviziójának. Legmeggyőzőbb jele a munkáspárt politikai előrelátásának, hogy MacDonald irányításával tevékenységének súlypontját a külpolitikára helyezi. Mi, mint a közép-európai nyomorúságnak szenvedő osztályosai, csak ennek az akciónak sikerétől remélhetünk enyhülést. De az államközi bonyodalmak mögött a háttérben európaszerte egy ennél súlyosabb osztályközi bonyodalom lappang, amely nem oldható meg kizárólag a békeszerződések revíziója vat. ha az angol munkáspártnak, azzal a józansággal, amely az angol politikai judiciumot jellemzi, a belpolitikában sikerül a tőke és munka harcát a parlamentarizmus eszközeivel a fejlődés irányába levezetni, ezzel oly példát mutat, amelyért, mint a kultúránkat fenyegető katasztrófának megelőzéséért, az egész emberiség hálája illetné. Ez okból is jelentőségteles tény, hogy a Labour Party elnöki székébe a szociális problémának gondolkodó és eredeti tehetségű irodalmi művelője és erélyes politikus került. Dr. Vámbéry Resztem. VITA ►aoosrsooooooooo«ooe o *>■» A földbirtokreform az egységes párt értekezletén Az egységes párt ma este értekezletet tartott, amelynek napirendjén e megüresedett bizottsági tagságok betöltése és több javaslat tárgyalása szerepelt. A napirend tárgyalása előtt váratlanul kisebb vihar kerekedett a földbirtokreform késedelmes végrehajtása miatt Az értekezlet azzal indult, hogy többen szóvátették, miért nem látogatják rendesen a párt képviselői a nemzetgyűlés üléseit . Én magam is belátom — mondotta az egyik felszólaló —, hogy kellemes a büfében is a folyosókon tartózkodni, mégis kötelességévé kell tenni a képviselőknek, hogy legalább az elnöki csengettyűszóra bejöjjenek a terembe. Ha nem sikerül a képviselőket fegyelmezni, a miniszterek állandóan kellemetlen helyzetbe kerülhetnek. A szemrehányásokat természetesen egyhangú helyesléssel vették tudomásul és elhatározták, hogy ezentúl ilyesmi nem fog előfordulni. Ezután több éles felszólalás következett, amelyek Szijj Bálint és társai ellen irányultak. A felszólalók súlyos szemrehányásokkal illették Szijj Bálintot és társait azért, mert csatlakoztak ahhoz a mozgalomhoz, amely a földbirtokreform sürgős végrehajtása céljából indult meg és amely mozgalmat ellenzéki képviselők kezdeményeztek. A pártfegyelmet — mondolták a szónokok — a legszigorúbban érvényesíteni kell ezen a téren is és nem szabad megengedni, hogy kormánypárti képviselők ellenzéki képviselőkkel bármilyen formában és bármely cél érdekében együttműködjenek. Szijj Bálint válaszolt a vádakra. Mindenekelőtt kijelentette, hogy az ellenzéknek a földbirtokreform sürgős végrehajtására vonatkozó kívánságait jogosaknak tartja. A kormánynak kötelessége a földigénylők kielégítése és ezért szükség van a földbirtok■waiiBg«i.r,~iir íjjgis,—i iif» ,»inra nT tát reform sürgős végrehajtására. Nem lehet állandóan csak adóterheket róni a falu népére, az általános nyugtalanság lecsillapítására is kell már végre valamit tenni. Amikor Szijj Bálint beszédében idáig ért, hirtelen nagy zaj támadt, úgy hogy a közbeszólások által keletkezett viharban nem is tudta folytatni beszédét. A zaj lecsillapultával azután ezeket mondotta: , ,» Én nem léptem be a fajvédelmi blokkba, de mivel a Tájvédelmi koncentráció is lehetővé tette, hogy a pártkeretek fenntartása mellett kormánypárti és ellenzéki képviselők egy blokkban tömörüljenek, feljogosítva éreztem magamat, hogy egy hasonló körülmények között megindult mozgalomhoz csatlakozzak. Én igenis aláírtom azt az ívet, amelyen ellenzéki képviselők is követelték a földbirtokreform sürgős végrehajtását. Kötelességemnek tartottam ezt elmondani, kötelességemnek tartottam, hogy a földbirtokreform végrehajtása körül mutatkozó eljárást kritizáljam és ezt a jövőben is meg fogom tenni. A közbeszólások és ellentmondások vihara közben beszédét így fejezte be: ••••• — Ha a földbirtokreform végrehajtására vonatkozó kívánságokat nem honorálják, én magamra nézve levonom ennek a konzekvenciáit. Szijj Bálint után Csontos Imre szólalt fel és a következőket mondotta: — Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a kérdéses ívet nem írtam alá. Annyi bizonyos, hogy a vidéken nagy az elkeseredés a földbirtokreform kés sedelmes végrehajtása miatt. Itt valamit tenni kell. ’ Vagy van a pártnak hatalma, vagy nincs, nem lehet tétlenül nézni, ami itt történik. Becsülettel jöttünk ide, azzal akarunk hazamenni. Nem vagyunk hajlandók eltűrni az ellenzék provokációit, de a jogos kívánságok elintézése elől nem lehet kitérni. Ha ez nem sikerül, ellenzékbe nem megyünk, de hazamegyünk. Ugyanilyen értelemben beszélt még Kuna P. András is. Az elégedetlenkedőket Eckhardt Tibor igyekezett megnyugtatni. A kormány, tudomása szerint, a földbirtokreform sürgős végrehajtása érdekében mindent megtesz. Kéri a párt tagjait, ne ragadtassák el magukat, mert a pártfegyelmet minden körülmények között fenn kell tartanni. Temesváry Imre és Hoff Imre megnyugtató kijelentései után nagyatádi Szabó István földmivelési miniszter is felszólalt. Igyekezett a képviselőket meggyőzni arról, hogy a kormány minden rendelkezésére álló eszközzel a földbirtokreform megvalósításán fáradozik. Legutóbb elfogadtatta a minisztertanáccsal a földbirtokrendező bíróság tagjainak és hivatalnokainak fizetésrendezési kívánságait. A minisztertanács elrendelte a fizetésemelést, pótlékokat adtak, mert a kormány tisztában van azzal, hogy a bírák elkedvetlenedését meg kell akadályozni. Haegyatádi se tudta beszédét nyugodtan elmondani, őt is állandóan közbeszólásokkal zavarták, úgy, hogy végre kifakadt: — Vagy passziózunk Itt, vagy tárgyalunk. Erre aztán helyreállt a csend és Nagyatádi ismételten biztosította a párt tagjait, hogy a kormány tisztában van kötelességeivel és kötelességeit mindenki irányban teljesíteni fogja. Ezután áttértek a napirendre. Teleki Pál gróf lemondása következtében a külügyi bizottság magürült elnöki tisztségére egyhangúlag Pekár Gyulát jelölték, Eckhardt Tibor vetette fel ezután azt az eszmét, nem volna-e célszerű arra való tekintettel, hogy az entente most tárgyalja a jóvátételi kérdést, a magyar parlament is állást foglalna ebben a kérdésben. A párt elhatározta, hogy ebben az ügyben érintkevésbet lép a többi párttal. Meghiúsult ez földrtokreform blokk Néhány ellenzéki képviselő mozgalmat indított a földbirtokreform sürgős végrehajtása érdekében és ehhez a mozglamhoz több kormánypárti képviselő is csatlakozott. Tegnap kellett volna megtörténni az alakulásnak, a*»ilyen azonban Szijj Bálint és társai nem jelentek meg. Ma pedig közölték az ellenzéki képviselőkkel, hogy miután remény van arra, hogy kívánságaiknak az egységes párton belül is érvényt kapta a nagyváradi káptalannál megüresedett irodalmi kanonokságot (stallum literare). Ez a jól jött védelmező egyházi tisztség — későn bár, de még nem felkésve — kedvezőbb anyagi helyzetet és csöndesebb munkakört biztosított az ország egyik legszorgalmasabb és legsikeresebb kulturfejlesztőjének, Váradon is a tudománynak és a közművelődésnek élt. A munkát mindenekfölött szerette; a pihenést Rousseau módjára nem a tétlenségben kereste, hanem a hasznos dologlevél változatosságában. Utolsó napjaiban, midőn a nehéz kór már munkaképtelenné tette, csak az fájt neki, hogy többé nem dolgozhat. (Szádeczky Lajos.) • A mai nemzedék előtt már szinte feledésbe ment Rómer Flóris neve, alakja és sokoldalú érdemessége. Szelíd humora és tréfálkozó hitelességének emléke azonban számos jóízű adomában maradt az utókorra. Egy ily hamisítatlan Rómer-anekdota megörökítésével nem követünk el kegyeletsértést. Múzeumi igazgató-őr korában egyszer meglátogatta Pulszky Ferenc igazgatót, aki a Múzeum földszintjén lakott. Vacsorára marasztalták. A hoszszabbra nyúlt esti köd után az igazgató holdvilágos éjjel elkísérte barátját a lakásáig. A tágas udvaron lassan végigmenve, egyszerre suttogást és egyéb bizalmas hangokat hallanak az ott elhelyezett hatalmas pennonie korabeli kőkecorsók egyike tájékáról. Közelebb kerül a két tudós, mire a rideg sarkofág hirtelenül megelevenedik és kibúvik belőle egy fiatal emberpár. Pulszkyék csinos szobalánya és Römer jól megtermett inasa ott szerelmeskedtek az örömal epitáfiára kemény, hideg árnyékában, most pedig szégyenkezve rebbentek kétfelé a sötét udvaron. Pulszky kész szentségtörésnek minősítette a tettenért bűnösök cselekedetét és felháborodásában hangosan szitkozódott. Römer szelíden mosolyogva osítította, mondván : — Ugyan, ugyan... hát nyugodj meg már ! Nem tudod, hogy ez a természet rendje ? Hátha e komor sír mélyéből uj élet fakad a népünk dicsőségért... Ilyen volt hajlott korában is a tudós pap mindent megértő és mindent megbocsátó lelkülete. 1922 december 1- i