Világ, 1925. március (16. évfolyam, 49-73. szám)
1925-03-01 / 49. szám
Egy szavazó, húszezer szavazat Az új felsőháznak forma szerint negyven kinevezett tagja tesz. Pontosabban szólva, ötven, mert tíz kinevezett állami főtisztviselő kap még hivatalánál fogva helyet a felsőház tagjai között. Azonkívül azok, akik születési jogon voltak tagjai a régi főrendiháznak, és ma is fizetnek még háromezer aranykorona földadót, szintén választanak maguk közül feleannyi tagot, mint ahányat összevéve választanak a megyei és városi törvényhatóságok. Budapest főváros mindössze négy tagot fog delegálni az új felsőházba, ellenben a született főrendek közül legalább negyvenen fognak visszatérni a felsőház üléstermébe. Ezt a felsőházat nem kell eattól félteni, hogy szálláscsinálójává szegődik a radikális politikának. Hiszen az új felsőház struktúrája olyan, hogy örömmel kell fogadni a törvényjavaslatnak azt a rendelkezését, amely három tag delegálásának jogával ruházza fel a Magyar Tudományos Akadémiát, mert ha az Akadémia például elnökét, Berzeviczy Albertet, a régi munkapárt egyik oszlopát, Balogh Jenőt, a Tisza-kormány volt igazságügyminiszterét, és Concha Győző professzort, a konzervatív gondolkodás orthodox irányának egyik merev tudomá ,nyos képviselőjét fogja kiküldeni az új felsőházba, akkor ez a három öreg úr fog a szélsőbaloldalon ülni, nem éppen sokadmagával. Azok, akik az új felsőházról szerkesztették meg a törvényjavaslatot, nem ismerhették a kormány törvényjavaslatát az új alsóházról, a választójogi javaslatot, mert a felsőház javaslatának kodifikátorai abból indultak ki, hogy a magyar képviselőház a szélső és radikális törekvések szolgálatába fog szegődni, tehát szüksége van valamilyen mereven és erősen kiépített ellensúlyra. Másként ezek a kodifikátorok ■nem juthattak volna el egy olyan fantasztikus ötlethez, amilyen például az,hogy legföljebb száz magyar nagybirtokos feleannyi felsőházi tagot küldhet ki, mint az egész magyar nép. Mert tessék jól megérteni: a magyar népet direkt választás alapján senki fia nem fogja képe viselni a felsőházban, indirekt választás alapján pedig azok, akiket a megyei és a városi törvényhatóságok küldenek ki. De a megyei és városi törvényhatóságok együtt csak kétszer annyi felsőházi tagot választanak, mint az a legföljebb száz olyan nagybirtokos, aki a születési arisztokráciához tartozik, és évenként háromezer aranykorona földadót fizet. Az ilyen nagybirtokosoknak tehát enyhe számvetéssel , húszezer szavazatuk lesz fejenként a felsőházi tagok kiküldésénél, az átlagos magyar választókhoz képest Olyan részletkérdésekről igazán ne essék szó, hogy a felsőházba csak a munkaadói szervezetek küldhetnek ki delegátusokat. A felsőházról szerkesztett törvényjavaslat tudós kodifikátorai alighanem igen távol állhatnak a gazdasági élettől, mert azt hiszik, hogy a gazdasági termelés folyamata csupán munkaadókból áll, és a munkaadók munkások nélkül is megoldhatják a termelés feladatait. Végleges ítéletet, és végleges bírálatot nem lehet mondani a felsőház konstrukciójára nézve kidolgozott törvényjavaslatról, mert például nem tudjuk még azt, nem fogja-e az új megyei törvényjavaslat fentartani a virilizmus intézményét. Ebben az esetben a megyei törvényhatóságok kiküldöttei újból csak a nagybirtok érdekeit képviselnék, egészen úgy, mint a született főrendek jogutódai, és a nagybirtokosok által kiküldött felsőházi tagok. Egy azonban már bizonyos : az a felsőház, amelyet a Bethlen-féle törvényjavaslat koncipiál meg, teljesen elég volna arra, hogy megakassza és bénává tegye a demokratikus választói jog alapján kiküldött képviselőház tevékenységét. Az ilyen felsőház mellett Bethlen István gróf könnyű szívvel tehetett volna engedményeket a választási rendszer fölépítésénél. Ezek az engedmények azonban nem történtek meg, és a kormány fentartotta magának a kinevezési jogot a képviselői mandátumok nagyobbik felére nézve, érthetetlen tehát az, miértszükséges a kinevezési rendszer által szabályozott képviselőház mellé az olyan felsőház, ahol jóelőre a reménytelen minoritás szerepére vannak kárhoztatva az olyan tagok, akik, több-kevesebb jóindulattal szólva, annyira amennyire a választásnak köszönhetik tagsági jogukat a felsőházban. A választójogi javaslattal a kormány teremt magának egy olyan képviselőházat, amely tihanyi visszhangja lesz Bethlen István gróf minden szavának. De ha a Balaton, amely a magyar tenger nevét viseli, beéri egyetlen tihanyi visszhanggal, akkor Bethlen István gróf részéről szerénytelenség az, ha két tihanyi visszhangot épít ki magának, az egyiket az új képviselőházban, a másikat az új felsőházban. Nem tehetünk róla, mi azt hisszük, hogy egy reálpolitikusnak mindig szüksége van az ellenzéki kritikára, még akkor is, ha autokratikus módszerekkel kormányoz, és saját akaratán kívül nem tűr meg más akaratot. Az a kettős visszhang, amelyet Bethlen István gróf akar biztosítani magának a parlament épületének két nagy üléstermében, esetleg még veszélyessé válhatik Bethlen István gróf számára, mert ha az egyik és a másik ülésterem olyan híven fogja visszhangozni a miniszterelnök szavát, amint azt az egyik és a másik törvényjavaslat biztosítja, akkor Bethlen István esetleg még abba a tévedésbe fog esni, hogy a parlament nagy épületének két üléstermén kívül is van visszhangja szavának... Ilyen tévedéseknek pedig néha drága az áruk. Alt A 4000 EOEDIAK VIMA • polgári fogok harcon. Tipriet! a tudomány, a művészet és a gondolat szabadságát. Oltalmazza a gyengéket, az elnyomottakat, az üldözötteket. Vétót kiált az igazságtalanságnak, a gyűlöletnek és a bosszúnak. Védelmezi a munkát, mely a békétlenség levegőjében elsorvad. Hirdeti a népek, osztályok és felekezetek egyetértését Tanítja az egyén áldozatkészségét a nemzet és a társadalom négy érdekei iránt, az erősebb mérsékletét a politikai és gazdasági életben. Hirdeti a műveltség hatalmát, a kultúra útjának szabadságát és vámmentességét. IIA kiefítig Magyarország megújhodását a demokráciától és a fokozott műveltségtől várja. Nem veszi hiába ajkára a haza nevét, de a hazát szolgálja minden betűje, gondolata, érzése. A Világ ereje a tiszta meggyőződés: megtörhetik, de meg nem hajlíthatják. A Világ tiszteli mások meggyőződését, de hadat üzen az elvek mögé rejtőző kalandorságnak és özletnek. A Világ eszméket, ideálokat, reformtörekvéseket szolgál, nem pártokat. Pajzsa a gyengéknek, védelmezője az elnyomottaknak, kardja a szebb, jobb és tisztább magyar élet gondolatának. XVI. ÉVFOLYAM 49. SZÁM 1013-35 szerkesztette: perjesz lajos ♦ VASÁRNAP, 1925 MÁRCIUS 1 A német jobboldal az elnökválasztás kitolásával Luther kancellárra akarja ruházni az államfői jogokat (A Világ berlini tudósítójától.) Mint politikai körökben hírlik, az új elnök megválasztása körülbelül öt hét múlva történik meg. Az új választást a birodalmi gyűlési választójog alapján fogják végrehajtani. Az első választási fordulóban csak az lehet elnök, aki az összes szavazatok abszolút többségét kapja. Amennyiben ilyen jelölt nem volna, úgy a második választási forduló tizennégy nap múlva történik meg, egy újabb népszavazás keretében. Ebben a második fordulóban már a relatív többség dönt. Ha a mintegy 35 millió választó szavazata egyenlő arányban oszlana meg két jelölt között, akkor a sorshúzás dönt. A baloldali pártok a legnagyobb eréllyel azt követelik, hogy az új elnököt a legrövidebb időn belül válasszák meg. Ezzel szemben a jobboldaliak minden módon arra törekszenek, hogy az elnökválasztás idejét minél jobban kitolhassák. A Világ tudósítójának egy előkelő porosz államférfi az elnök halálával kapcsolatos eseményekre vonatkozóan a következőket mondotta: — A köztársaság a legnagyobb veszélyben van, ha ebben a kritikus órákban a köztársasági ■páftok néni fognak össze, tekintet nélkül a pártpolitikai különbségekre. Szerencsére megvan ennek a lehetősége. A republikánus pártok hajlandók a második választási ■ fordulóban közös jelöltet felállítani. Ez a közös jelölt Marx dr. volt kancellár lesz. Több szocialista képviselő mondotta nekem, amikor föltettem azt a kérdést, hogy Marxra fognak-e szavazni, hogy: veletek megyünk. Most az lenne a fontos, hogy a porosz kormányválság kérdését minél gyorsabban megoldják. Marx dr. értékes személyét nem szabad a porosz kormány alakításáért folyó harcra elhasználni. Mint végleges megoldás, leghelyesebb az volna, ha a kormányválság megoldását egyelőre el-, halasztanák, és hivatalnok-kormányt állítanának fel. Ezt rendkívül egyszerűen lehetne megoldani: az első államtitkárokat miniszterekké kellene kinevezni. Ez a minisztérium hat hónapig kormányozna. A jobboldali pártok javasolni fogják a parlamentben, hogy Luther dr. birodalmi kancellárt hosszabb időre bízzák meg a birodalmi elnöki tisztség ideiglenes betöltésével, és az elnökválasztást bizonytalan időre halasszák el. Ezzel szemben a baloldali pártoknak az a véleménye, hogy ez az indítvány az alkotmány módosítását jelentené amelynek megszavazásához kétharmad többségre volna szükség. Parlamenti körökben úgy tudják, hogy az első választási fordulóra mindegyik párt külön jelöltet fog állítani. A szocialisták Loebbirodami gyűlési elnököt, a centrum Marxot, a német nemzetiek Waltramot, a bíródatigyűlés volt elnökét és a demokraták Petersent. A második fordulóban a köztársasági pártok, tehát a centrum, demokraták és szociáldemokraták közös jelöltként Marx dr -t fogják fölléptetni. Teljesen kizárt dologhol" az első fordulóban a jelöltek közül bárki is abszolút többséget kapjon. A legnagyobb valószínűsége természetesen Marx dr. megválasztásának is. Zsidófalu nem kap letelepedési engedélyt Diósgyőrött (A Világ tudósítójától.) Diósgyőr község képviselőtestülete péntek délutáni ülésén olyan határozatot hozott, amelyről a kurzus legvadabb idején is legfeljebb csak álmodni merészeltek a reakció lovagjai. A képviselőtestület Obholczer Béla helyettes gyárigazgató javaslatára kimondotta, hogy zsidófajú idegennek letelepedési engedélyt a község területén nem ad. Erre a határozathozatalra az adott alkalmat, hogy Szente József pápai születésű iparos, aki évek óta Diósgyőrött lakik, letelepedési engedélyt kért. Szente József végigküzdötte a háborút, később pedig egy évtizedek óta Diósgyőrött lakó családból nősült. Szentének évek óta villanyszerelő műhelye van Diósgyőrött és most, hogy letelepedési engedélyért folyamodott, mindenki egészen természetesnek találta, hogy a letelepedési engedélyt a képviselőtestület természetszerűleg meg fogja adni. Ligeti Béla főjegyző pártolólag terjesztette elő a kérelmet a képviselőtestület ülésén, amely az ilyen ügyeket néhány pillanat alatt meg is szokta szavazni. Most azonban meglepetésszerűen felszólalt Obholczer Béla és azt indítványozta, hogy zsidófajú idegennek ne adjanak letelepedési engedélyt. A képviselőtestület tagjainak legnagyobb része megütközéssel hallgatta a helyettes gyárigazgató indítványát, de az indítványt hét szavazattöbbséggel mégis elfogadták, aminek az a magyarázata, hogy a képviselőtestületi tagok javarésze a gyár alkalmazottja és így Obholezer hivatalos hatalmától kellett félniök. A határozatról írásban értesítették Szente Józsefet. Az írásos határozat a következőket mondja : „Zsidó faju voltára való tekintettel letelepedési engedély iránti kérelme elutasittatott" . Érdekes, hogy Szente a legtöbb adót fizető iparosok közé tartozik Diósgyőrött, tagja az ipertestületnek és minden hazafias és községi célra mindig készséggel állt rendelkezésre. Ezt a páratlanul álló esetet különben más érdekes ügyek is megelőzték. Tavaly júniusban, mikor a bírói szék Diósgyőrött megüresedett, a liberális polgárság és a munkásság az eddigi bírót, Miskovszky Ferenc nyugalmazott vasgyári felügyelőt jelölte, akit meg is választottak volna. Ám Obholczer megkezdte Miskovszky ellen a hadjáratot, mert a község eddigi érdemes bírája nem volt hajlandó Obholczernek deferálni és mert az a bűne is volt, hogy amikor Diósgyőrött az ébredők pogromot akartak rendezni, ezt bírói hatalmával megakadályozta. Az ébredőik Kriszta György nyugalmazott erdőtanácsost léptették föl Misikovszkyval szemben, de már a választás előtt látni lehetett, hogy a szavazók kilencven százaléka Miskovszky Ferencet, az eddigi bírót fogja megválasztani. Az ébredők erre Hosszúfalusy Lajos főszolgabírót arra akarták rávenni, hogy ne jelölje Miskovszkyt. A főszolgabíró erre nem volt hajlandó, mire egy menekült főszolgabírót, Kádas Miklóst delegálták a bíróválasztás vezetésére. Kádas nem is jelölte Miskovszkyt, mire a választók legnagyobb része tartózkodott a szavazástól, úgy, hogy a bíróválasztásnál az arra jogosultaknak csak tíz százaléka szavazott le. A képviselőtestület választásánál az ébredők minden erőfeszítése dacára is a liberális lista győzött. A pénteken hozott határozatot is csak úgy lehetett a képviselőtestületben keresztülvinni, hogy az ülést olyan napra tűzték ki, amikor tudták, hogy a képviselőtestület munkás tagjai a gyárban való elfoglaltságuk miatt az ülésen nem vehetnek részt. ’ égben na''’ fölháborodást keltett ez a határozat, és máris megindult ellene az akció. A jövő héten egy háromszáz tagú küldöttség keresi föl Zsóry György borsodvármegyei alispánt, akitől a magyar törvényekbe ütköző határozat megsemmisítését kérik. Ha a küldöttség nem éri el célját, akkor Huska Vilmos és Reisinger Ferenc nemzetgyűlési képviselők vezetésével küldöttség fogja fölkeresni Rakovszky Iván belügyminisztert. A küldöttség egyúttal Walkó Lajos kereskedelmi miniszternél is kihallgatásra jelentkezik, akinek tudtára akarják adni, hogy Obholczer Béla feltűnően többet foglalkozik politikával, mint a diósgyőri gyár dolgaival. Fritz Ebert Egy agyonhajszolt ember pihenni tért. Az évek óta szívósan folytatott, kíméletlen és makacs rágalmazási hadjárat elérte célját. Bizonyítani ugyan semmit nem tudtak a rágalmazók saját rosszhiszeműségükön kívül, de azért felejtették a vadat és a német birodalom temeti elnökét. Akármilyen robusztus szervezet volt is Ebert, nem bírta tovább a hajszát. Álmatlan éjszakákról panaszkodott, idegrendszere kezdte fölmondani a szolgálatot, és amikor most egy akut betegséggel kellett volna megküzdenie, nem bírta a küzdelmet, pedig még csak ötvennégy esztendős volt... Ébert soha nem szerepelt a német parlamentáris élet nagy szónokai között, egészen elnökké választásáig soha nem keresett és nem vállalt dekoratív szerepet a német politikában, szeretett meghúzódni a háttér clair-obscurjében és negyvennyolc éves korára mégis az államfői polcig emelkedett, mert okos ember volt, és tisztességes ember. Ez az okos és tisztességes ember teljes három év óta állott a minden héten megújított rágalmazási offenzíva központjában. Tehát nem halálának híre érkezik váratlanul, hanem inkább az a csodálatos, miként bírta három egész évig az embertelen hajszát Fritz Ebert. Azt a hajszát, amely egyenként vette célba Ebert családjának minden tagját és például fáradhatatlanul gúnyolta Ebert feleségét azért, amiért Ebertné néha személyesen i£ részt vett a takarításban, és néha segített szenet felhordani a pincéből, pedig azok, akik ismerősek voltak a birodalmi elnök családjánál, egyöntetűen okos, józan, jómodorú és ízléses asszonynak mondották az elnök feleségét. Ha Ebertné szakított volna régi életével, amikor férje a német birodalom elnökévé lett, és lefoglalta volna azokat a reprezentációs alkalmakat, amelyek megnyílnak egy hatvanöt milliós ország államfőjének felesége előtt, akkor bizonyára még kíméletlenebb fegyverekhez nyúlnak azok, akik nem tudtak megnyugodni abbatt, hogy egy nyergessegéd és kocsmáros vegye át a legmagasabb állami polcot a német birodalomban. Pedig a német birodalom és a német nép sok szerencsétlenséget, sok csapást, sok rettenetes veszteséget takarított volna meg akkor, ha abban a Hohenzolern-hercegben, aki II. Vilmos néven harmincegy esztendeig ült a trónon, legalább egy kis töredék van meg Fritz Ebert tiszta judiciumából, nyugodt tárgyilagosságából és nagyszerű felelősségérzéséből... Furcsa időket élünk. Egyre világosabban bontakozik ki most a kétségbevonhatatlan hitelességű történeti aktákból, milyen katasztrófális következményekkel járt Németországra nézve II. Vilmos beteges önimádata, patologikus hiúsága, menthetetlen felületessége, rapszodikus ötletszerűsége, fegyelmezetlen gondolkodása, fegyelmezetlen nyelve, és egyre groteszkebb az a szerep, amelyet második feleségének oldalán játszik a volt császár a doorni kastélyban, de azért még mindig akadnak német városok, amelyek szükségesnek látják, hogy II. Vilmosról kereszteljenek el uccokat. Fritz Ebert kihűlt testénél pedig azt kell mondani, hogy a német birodalom elnöke számára alighanem megváltás volt a halál. Pedig akkor, ha a történetírás fog ítélni Ebert szerepéről, az ítélet nem hangozhatik másként, mint úgy, hogy Fritz Ebert mintaszerűen teljesítette az államfői kötelességeket, mindig helyes úton és talán egyetlen súlyosabb tévedés nélkül. A csendes karrier Fritz Ebert mindössze másfél évvel a háború kitörése előtt kapott mandátumot, negyvenkettedik évében, és a német közvélemény nagy része még a háború vége felé sem ismerte Ebert nevét. Pedig Ebert akkor, amikor képviselővé lett, már jelentékeny szerepet töltött be a szocialista párt életében, és 1905-től fogva volt tagja a szocialista pártvezetőségnek, azonkívül pedig igen súlyos szava volt a szakszervezeti mozgalomban. De azért a szocialista párt széles tömegei is csak keveset tudtak róla, mert Ebert tekintélyét és befolyását nem a párt nagy, zajos csatáiban építette ki. A szocialista párt vezérkarának bizalmából lett a szocialista párt vezérévé Ebert, nem nyilvános szereplése alapján. A szakszervezeti életben azonban, majd pedig a szocialista párt választmányában egyre nagyobb feltűnést keltett Ebert mindig higgadt judiciuma, tiszta előrelátása, szinte csalhatatlan józansága, és mialatt kifelé mások mondták az érdekes beszédeket a szocialista párt nevében, mások kapták meg a tömegek tapsait, mások foglalkoztatták a német közvéleményt, a színfalak mögött egyre inkább Ebert tanácsához és irányítás