Világgazdaság, 1970. július (2. évfolyam, 124/369-146/391. szám)

1970-07-10 / 131. (376.) szám

VILAGGAZDASAG 1970. JÚLIUS 10., PÉNTEK II. ÉVFOLYAM 131. (376.) SZÁM Amerikai tőkebehatolás Nyugat-Európában A közös piacú országokban gyorsab­ban nőnek a beruházások a tervezett­nél, mindamellett egyre fokozódik az amerikai tőke szerepe — állapítja meg a Hatok brüsszeli bizottsága legújabb nyilatkozatában. A Közös Piac végrehajtó bizottsága csütörtökön ismét isürgette, hogy a tagországok az eddiginél hatékonyab­ban ellenőrizzék a területükön végre­hajtott amerikai beruházásokat. A bi­zottság állásfoglalására azután került sor, hogy az európai parlament egyik tagja feltette a kérdést: vajon fontoló­ra vette-e Brüsszel az amerikaiak elő­retörésének megakadályozását a közös piac csomagolóiparában. Nemrégiben ugyanis az egyik jelentős amerikai cso­magolóipari vállalat a Continental Can Co. leányvállalatot hozott létre Nyugat- Európában, amely most egy holland és egy nyugatnémet vállalatot akar fel­vásárolni. A bizottság válaszában közölte, meg­vizsgálja, hogy az új vállalat valóban fenyegeti-e majd a közösségen belüli szabad versenyt. Az ügy kapcsán ugyanakkor megállapította: az európai cégek kétségtelen hasznot húzhatnak az amerikai vállalatokkal történt egye­sülésekből, mindazonáltal kedvezőbb egyensúly kialakítására kell törekedni az amerikai tőke túlsúlyával szemben. Időközben újabb részletei kerültek nyilvánosságra annak a titkos doku­mentumnak, melyet a bizottság részére készített néhány neves gazdasági szak­értő az USA tőkebehatolásának veszé­lyeiről. A jelentés élesen támadja az amerikai tőkét csábító túlságosan is nagyvonalú állami engedményeket, egyben helyteleníti egyes Nyugat-Euró­­pában tevékenykedő amerikai cég üz­leti praktikáit. A szakértők két fontosabb területei sorolnák fel, ahol a Hatok országai egymás érdekeit keresztezik ahelyett, hogy összefognának s egységes politi­kát alakítanának ki az amerikai be­ruházások ellenőrzésére. Nagylelkű adókedvezményekben részesítik a terü­letükön létesült amerikai vállalatokat, s a jelentős­ beruházási támogatások fedezik e cégek indulási költségeinek nagy részét. Az adókedvezmények nem­csak az illető államok jövedelmét csök­kentik, de eltorzítják az EGK-n belül érvényesülő szabad verseny feltételeit is az amerikaiak előnyére — hangoz­tatja a munkaokmány. A beruházási támogatások valójá­ban azt jelentik, hogy a közös piaci kormányok segélyezik a világ leggaz­dagabb és leghatalmasabb ipari szer­vezeteit. Az Európában létesült leány­­vállalatok — teszi hozzá a jelentés — általában elkerülik az anyavállalattal folytatott versenyt az amerikai pia­con. Az USA piacain emiatt szinte kizárólag az európai tulajdonban levő vállalatok lépnek fel eladási igények­kel, s amennyiben az amerikai beru­házások túlságosan gyorsan növeked­nek Európában, az USA és a közös piaci kereskedelmi­ kapcsolatok eltor­zulhatnak. A szakértők arra is figyelmeztet­nek, hogy az amerikai cégek Európá­ban egyre inkább az európai pénzügyi forrásokat használják fel beruházá­saikhoz, egyre intenzívebben veszik igénybe az európiacokat. Az amerikai tőke térhódításával szemben Nyugat-Európában mind töb­ben követelik a közös piaci országok műszaki-tudományos együttműködésé­nek fokozását. A most közzétett brüsz­­szeli dokumentum is e szellemben íródott. Sürgeti a szervezet tagálla­mait, hogy rendszeres konzultációk során hangolják össze az egyes orszá­gokban tervezett fontosabb műszaki vállalkozásokat. Elsősorban, az atom­energia, a számítógépek, az űrkutatás és a környezetátalakítás terén ajánl­ja a kooperáció erősítését. Valamennyi állami támogatásban ré­szesülő fontosabb műszaki és kutatási jellegű beruházást végleges elfogadásuk előtt a miniszteri tanács elé kellene terjeszteni, hogy meghatározhassák, van-e mód a közösségen belüli koope­rációra — javasolja a dokumentum. A szervezet tagországaiban egyébként idén valóságos beruházási „boom” jött létre. A Brüsszelben napvilágot látott jelentésből kitűnik: a legutóbbi fel­mérések szerint a nyugatnémet be­ruházások előreláthatóan 22 százalékkal emelkednek az idén, szemben a múlt év végén jósolt 16 százalékkal. Fran­ciaországban 27 százalékos növekedésre számítanak (korábbi becslés: 19 száza­lék). Olaszországban 42 (41) és Luxem­burgban 68 (57) százalékra teszik a be­ruházások idei növekedésének várható értékét. Elsősorban a fém- és nyersanyagfel­dolgozó iparágakban lendülnek fel a befektetések, ugyanakkor kevésbé erő­teljesen nőnek a bányászatban, az élel­miszer-, a szesz- és a dohányiparban. A tervezetthez képest gyorsabb ütemű beruházások okát a jelentés részben az árak meredek emelkedésében látja. Ugyanakkor azonban a módosításokból arra lehet következtetni, hogy a válla­latvezetők általában derűlátóan ítélik meg a jövőbeli eladások kilátásait — hangoztatja a brüsszeli bizottság jelen­tése. A VILÁG ÉLELMEZÉSEINEK PROBLÉMÁJA A fejlődő országok népességének ál­landó szaporodása meghiúsítja az egy főre jutó élelmiszertermelés növelésé­nek minden kísérletét — jelentette ki Wells, a FAO helyettes vezérigazgató­ja az ENSZ Gazdasági és Szociális Ta­nácsának Genfben folyó 49. közgyűlé­sén kifejtette, hogy a hatvanas évek­ben a fejlődő országok agrártermelése évente átlag 2,75 százalékkal növeke­dett, de az egy főre jutó élelmiszer­­termelés alig lett nagyobb, mert egyre több az ellátandók száma. Ha a fejlő­dő országok a hetvenes években el akarják érni a kitűzött célt, az egész gazdaság évi 6 százalékos növekedési átlagát, agrártermelésüket évente átlag 4 százalékkal kell emelniök. Az agrárforradalom, a termesztés jobb technológiája és a nagyobb hoza­mú gabonafajták bevezetése megnövel­te az élelemtermelést, különösen a Tá­vol-Keleten, s most először nyílik re­mény arra, hogy az élelmezés és a túl­népesedés problémája megoldhatóvá lesz. Az új mezőgazdasági technikák be­vezetése milliókat kecsegtet reménnyel és jóléttel, ésszerűbb étrendet biztosít­hat mind a városi, mind a falusi lakos­ságnak, de az általa nyújtott lehetősé­geket jobban ki kell használni. Az elmúlt évtized folyamán nagyobb lett a különbség a mezőgazdaságban dolgozók és a lakosság többi rétegének jövedelme között, és egyre duzzad a faluból városba igyekvők áradata. Ez az áradat súlyosbítja a munkanélküli­ség problémáját, amely amúgy is korunk egyik legnehezebben megoldható kér­dése. A falusi népesség létszáma 1985-ig több mint 400 millióval emelkedik — ez talán a legnagyobb veszély, amely az élelmezési probléma megoldására hivatott technológiai forradalmat fe­nyegeti, jelentette ki a FAO helyettes vezetője. (Reuter) A „TÍZEK” NEM DÖNTÖTTEK A VALUTAÁRFOLYAMOKRÓL Nem lehet — és nem is lenne cél­szerű — döntést hozni a valutaárfo­lyamok nagyobb rugalmasságának megvalósításáról a Nemzetközi Valuta Alap legközelebbi közgyűlése előtt. Ezt jelentette ki Ossola, a „Tízek Csoport­jának” elnöke, a csoport Párizsban tar­tott ülése után. A világ leggazdagabb tőkésországai­nak pénzügyi szakértőiből alakult cso­port — és annak ülését megelőzően az OECD valutapolitikai bizottsága — elsősorban ennek a témának szentelte Párizsban tartott tanácskozásait (lásd a VILÁGGAZDASÁG július 8-i számá­nak első oldalát). A Nemzetközi Valuta Alap legköze­lebbi közgyűlését szeptemberben tart­ják, Koppenhágában. A Tizek Csoport­ja azért nem tudott egységes álláspont­ra jutni, fejtette ki a sajtónak adott tájékoztatójában a Reuter-iroda jelen­tése szerint Ossola, mert a Közös Piac tagállamai még nem hangolták össze álláspontjukat a rugalmasabb valuta­­árfolyam­okról. A csoport elhatározta, hogy felkéri a Nemzetközi Valuta Alap igazgatóságát, hogy a következő három irányban folytasson további tanulmá­nyokat : — olyan rendszer kidolgozása, amely bizonyos korlátozásokkal lehetővé teszi a paritások gyorsabb kiigazítását; — a devizaügyleteknél megengedett árfolyam ingadozások sávjának kiszé­lesítése a jelenlegi 1 százalékról 2—3 százalékra a hivatalos paritástól fel­vagy lefelé; — átmeneti intézkedések, amelyek lehetővé teszik, hogy valamelyik valuta árfolyamát „lebegővé” tegyék, amíg meg nem találja új, rögzített paritását. A Tízek pénzügyi szakértői abban egyetértettek, hogy semmiképpen sem fogadhatják el a paritástól való eltérés­nek 2-3 százalékkal nagyobb mérté­két, a korlátozások nélküli ingadozást, vagy valamilyen matematikai formula kidolgozását a paritások automatikus módosítására. Előző jelentésünkben már utaltunk azokra a hírekre, hogy az amerikaiak új kezdeményezéssel áltak elő az Egye­sült Államok által szorgalmazott na­gyobb rugalmasság megteremtésére. Ezt Volcker amerikai pénzügyminiszter­helyettes cáfolta, Ossola azonban nem tagadta kereken, csak annyit mondott, „helytelen lenne amerikai tervről be­szélni, hiszen csak dokumentumról van szó, amelyet a bizottság egyes tagjai terjesztettek elő”. Ossola hangsúlyozta, hogy a tanács­kozás valamennyi résztvevője kitart a rögzített paritások elve mellett, ame­lyeket még Bretton Woodsban fektettek le a Nemzetközi Valuta Alap meg­alakításakor. NAPRÓL NAPRA ♦ AZ AMERIKAI TŐKE TÉRHÓDÍTÁSA egyre jobban aggasztja a Közös Piac brüsszeli bizottságát. Jelentésünk újabb részleteket közöl a bi­zottság titkos okmányából, amely az amerikai beruházások korlátozá­sát, a közös piaci országok műszaki-tudományos együttműködésének erősítését és a beruházási adókedvezmények csökkentését ajánlja ellen­szerül. ♦ A KOREAI NDK JELENTŐS LÉPÉST TETT külkereskedelmi kapcso­latainak kibővítésében: kereskedelmi egyezményt kötött Indiával. A rúpia-fizetést előíró egyezmény keretében, a szakértők szerint, a for­galom további bővülése várható. ♦ ALÁÍRTÁK A MAGYAR NEMZETI BANK ÉS A LONDONI Lazard Brothers bankház 5,68 millió fontos hitelmegállapodását, amely lehetővé teszi a CHEMOKOMPLEX és az angol Kellog vállalat szerződésének részleges finanszírozását. ♦ AZ ELSŐ KOMOLY ÖSSZECSAPÁS AZ ÚJ LONDONI kormány és a brit szakszervezeti mozgalom között küszöbön áll. Kedden -­- több mint negyven év óta először - sztrájkba lép Nagy-Britannia vala­mennyi kikötőmunkása. Munkabeszüntetésük teljes megbénulással fe­nyegeti a szigetország gazdasági életét. ♦ OLASZORSZÁGBAN AZ ÁRAK ÉS BÉREK emelkedésének üteme gyorsabb, mint Itália legtöbb versenytársánál, s tagadhatatlan, hogy az olasz líra veszélyzónába került. Ezt állapítja meg az olasz politikai válság gazdasági hátterét elemző cikkünk. ♦ OLASZORSZÁG HELYZETÉVEL — elsősorban a magyar külkereske­delem szempontjából — lapunk más helyén is foglalkozunk: római ke­reskedelmi tanácsosunk tájékoztatóját ismertetjük, amelyet a Magyar Kereskedelmi Kamara tagvállalatai számára tartott. Véleménye szerint idén is folytatódik a magyar—olasz kereskedelmi kapcsolatok tíz éve tartó dinamikus fejlődése. ♦ ERŐTELJESEN NÖVELI MEZŐGAZDASÁGÁNAK KIVITELÉT is Nyugat-Németország, a világ egyik legnagyobb agrár-importőrje, az utóbbi években. Ez derül ki az NSZK agrárexportját elemző jelenté­sünkből. ♦ CSEHSZLOVÁKIA BELFÖLDI PIACÁNAK KONSZOLIDÁLÁSA, a beruházások spontán alakulásának megszüntetése és a szocialista or­szágokkal folytatott külkereskedelmi passzívum növekedésének meg­állítása megkövetelte a kötelező népgazdasági terv lebontását a­ gazda­sági egységekre. A Sajtószemle rovatunkban ismertetett cikk részletezi a tervlebontás formáit. nX Választékbővítést a gépipari közszükségleti cikkekből is Több cikkben foglalkoztunk már a KSH (Központi Statisztikai Hivatal) adatai alapján egyes gépipari termékek külkereskedelmi forgalmával, de még nem volt szó a gépipari közszükségleti cikkekről. Ezeknek aránya a teljes ma­gyar gépipari exportban 12,3, az im­portban pedig 12,9 százalékot tesz ki, s nemcsak abszolút, hanem relatív mér­tékben is eléggé elmarad a külföldi államok hasonló jellegű külkereske­delmi forgalmától. Az osztrák gépipari exportból például a közszükségleti cikkek 27,6, az import­ból 33,5 százalékot tesznek ki, ugyanezek az arányok Belgiumban 34,6, illetve 20, Dániában 15,8, illetve 23,9, Svédország­ban 15,5, illetve 23,3 százalékot jelen­tettek. A nagyobb európai kapitalista or­szágok esetében a közszükségleti cikkek aránya még jelentősebb, így Angliában 17,8, illetve 15,9, Franciaországban 24,8, illetve 20,5, az NSZK-ban 26,9, illetve 25,8, Olaszországban pedig 31,5, illetve 19,6 százalék. Az arányok persze más ágazatok részesedésétől is függnek, mégis az összehasonlítás nem túlságo­san kedvező számukra. Még kedvezőtlenebbé válik a kép, ha figyelembe vesszük, hogy a magyar importnak közel felét a magyar sze­mélygépkocsik teszik ki, s az export több mint 40 százalékát is két cikk­csoport alkotja, mégpedig a különböző fémgyártmányoké és a tv-vevőkészülé­­keké. Ezt mutatja alábbi táblázatunk: Export Import Szeretnénk hangsúlyozni azt is, hogy a közszükségleti cikkek nemzetközi forgalma általában nem hiánypótló jellegű, vagyis az egyes országok nem­csak azt importálják, amit maguk nem állítanak elő. A közszükségleti cikkek külkereskedelmi forgalmának igen erő­sen választékbővítő jellege van. Ez egy­aránt jelentkezik a gépkocsiknál is, de a különböző híradástechnikai cikkek­nél is. Ezek a tendenciák a magyar külke­reskedelmi forgalomban kevésbé jelent­keznek, hiszen a táblázat elég egyér­telműen mutatja, hogy a legtöbb ter­mékcsoportból vagy az export, vagy az import jelentős. Tv-vevőkészüléket majdnem minden fejlett iparral ren­delkező ország gyárt, mégis elég jelen­tékeny mennyiségben importál is. Az NSZK esetében például az export alig haladja meg az importot, Anglia és Franciaország esetében sem kirívó a különbség, nálunk viszont gyakorlati­lag csak export van. Ha nem is ilyen nagy a differencia, de más termék­­csoportokban is hasonló jelleget fedez­hetünk fel, ami azt bizonyítja, hogy a gépipari közszükségleti cikkek külke­reskedelmében nem törekszünk­ a hazai piac választékának bővítésére. Pedig ez mind az ipar, mind a fogyasztó érdeke. (a. i.) Kosáru Konyhai és háztartási 0,5 2,3 felszerelés 8,4 3,1 Egyéb félgyártmány Gázüzemű háztartási 20,0 9,8 felszerelés 0,0 5,7 Tv-vevő 22,9 0,5 Rádióvevő Háztartási elektromos 5,1 3,0 készülék 5,7 4,3 Személygépkocsi— 49,0 Motorkerékpár 9,7 8,2 Kerékpár Központi fűtési 8,1 2,7 berendezés 0,0 0,5 Mosdó, kád fémből 2,7 0,1 Lámpa, csillár 4,1 1,9 Óra 1,3 4,9 Lemezjátszó, magnetofon Gyermekkocsi, játék, 6,2 1,9 sportszer 3,8 1,9 Irodai cikk fémből 0,1 0,2 Ékszer, bizsu 1,4 Közszükségleti cikkek 100,0 100,0 Kedden sztrájkba lépnek az angol dokkmunkások Nagy-Britannia 47 000 dokkmunkása július 9-én végleg úgy döntött, hogy keddtől kezdve az egész országban meghatározatlan ideig sztrájkba lép. Az 1926. évi nagy általános sztrájk óta ez lesz az első alkalom, hogy az ország valamennyi kikötőjének dokk­munkása beszünteti a munkát.­­ Ez a sztrájk, amelyre a brit dokk­munkások négy szakszervezete közö­sen hívta fel a dolgozókat, az első komoly összecsapás lesz az új kon­zervatív kormány és a brit szakszer­vezeti mozgalom között. Mivel a brit nyersanyag-import szinte teljes egé­szében a kikötőkön keresztül jut az országba, és a késztermékek exportja is innen irányul a világ különböző pontjaiba, a kikötőmunkások sztrájk­ja igen súlyos kihatással lesz az or­szág gazdaságára. Ezért a Reuter sze­rint, szinte biztosra vehető, hogy a kormány beavatkozik a munkások és a munkáltatók vitájába. Legfrissebb hírek szerint a kormány már kezde­ményezést is tett a közvetítésre. A sztrájkfelhívást hosszas tárgyalá­sok előzték meg. A szakszervezetek a bérek megduplázását követelték, ezt a munkaadók azzal az indokkal vetették el, hogy igen költséges, s elfogadása esetén nem lehetne megvalósítani a ki­kötők modernizálásának programját. A munkáltatók ellen­javaslata 20 fontos minimális hetibért biztosítana a dol­gozóknak, ők azonban ennél lényege­sen többet követelnek. A dokkmunkások sztrájkjáról érke­zett hír éreztette hatását a londoni devizapiacon is, meredeken zuhant a font árfolyama Az értéktőzsdén lany­hultak több jelentős társaság részvé­nyei és a kormánykötvények. A mozdonyvezetők és fűtők szak­­szervezetének 32 000 munkása július 9-én bejelentette, hogy szintén béreme­lést követel. Támogatja követelésüket a vasutasok országos szakszervezetének mintegy 190 000 tagja is. Robert Carr foglalkoztatottsági és termelékenységügyi miniszter a parla­mentben bejelentette, hogy „amilyen gyorsan csak lehet”, törvényjavaslatot terjeszt elő az ipari kapcsolatok átfogó rendezéséről. (Reuter) INDIA ÉS A KOREAI NDK KERESKEDELMI EGYEZMÉNYT KÖTÖTT India mangán-klinkert és horganyt vásárol Koreától acélgyárai számára a most aláírt két évre szóló indiai— észak-koreai kereskedelmi egyezmény értelmében — jelenti phenjani kor­mánykörökre hivatkozva a Reuter. A koreai szállítások ellenértékeképpen India diesel-olajat, mangánércet és szenet szállít partnerének. A megállapodás szerint India rúpiá­ban fizet — ez a fizetőeszköze egyéb­ként a Szovjetunióval és a kelet­európai szocialista országokkal foly­tatott kereskedelemben is. A Reuter hírügynökség tájékozott források alap­ján közli, hogy az egyezményt meg­előző tárgyalásokat Észak-Korea kez­deményezte. Úgy tart, Észak-Korea arra törekszik, hogy a Szovjetunióra, Kínára és néhány kelet-európai or­szágra korlátozódó eddigi kereskedel­mét bővítse.­­ A most aláírt egyezmény valószí­nűleg nem befolyásolja Indiának Dél-Koreával folytatott kereskedelmét, ez utóbbi ugyanis Indiának fontos műszaki cikkeket, elsősorban vasúti felszereléseket szállít. Az indiai,észak-koreai kereskede­lem várhatólag tovább bővül, mivel India fontos állomása az Észak- Koreából Kelet-Európába árut szál­lító hajók számára. ANGOL BANKKÖLCSÖN MAGYARORSZÁGNAK A brit Lazard Brothers and Co. bank 5,68 millió font sterlinges hitel­megállapodást kötött a Magyar Nem­zeti Bankkal — közli csütörtök dél­utáni jelentésében a Reuter hírügy­nökség. A megállapodás értelmében az angol bank finanszírozza a CHEMOKOMP­LEX és a londoni Kellogg Interna­tional Corp. között létrejött ügylet font sterling szállításait.

Next