Világgazdaság, 1990. február (22. évfolyam, 22/5280-41/5298. szám)
1990-02-01 / 22. (5280.) szám
XXII. évfolyam, 22. (5280.) szám Hol vannak a moszkvai frontvonalak? Csapatbevetés és csapatkivonás Miért a sietség - kérdezi naivan a szovjet hadsereg lapjának cikkírója, átgondolatlannak minősítve, hogy a csehszlovák és a magyar vezetés fel akarja gyorsítani a szovjet csapatkivonásokat. A sietség nagyon is indokoltnak tűnik. Egyéb jelek mellett a központi fegyveres erők bakui bevetésének indokáról kirobbant, merőben szokatlan, hadseregbelügy kontra külügyminisztérium nyilatkozatháború is azt sejteti, hogy a jövő heti KB- plénumon Gorbacsov még ha akarná sem kerülheti el a színvallást. Választania kell: vagy egyértelműen a radikálisok élére áll, és megkísérli a konzervatívok kiszorítását, vagy az utóbbiak foglyává válik - esetleg nemcsak képletesen. Az utóbbi hetekben Gorbacsov már több beszédben kelt ki egyértelműen a konzervatívok ellen, s ezt a leválását segíthetik a számos fontos vidéki városban a közvélemény nyomására történt, a radikális reformereket erősítő vezetőcserék. Ez, de még inkább a február-márciusban kezdődő köztársasági és helyhatósági választások ugyanakkor végső erőösszpontosításra késztetik a konzervatívokat is. Őket vajon a délen történtek - amelyek jelenlegi „megoldási kísérlete” állítólag nem találkozott Gorbacsov egyetértésével - jobb pozícióba hozták? Nagyon élesen vetődik tehát fel: ki kit győz le. Ebben az erőpróbában perdöntő lehet, hol áll a hadsereg és a belügy. A szovjet vezetés belső erőviszonyaira is visszahathatnak a csapatkivonásokról Budapesten holnap kezdődő szovjet-magyar szakértői tárgyalások. Gorbacsov tegnap újságírók előtt nagyon határozottan cáfolta azt az egyik amerikai tévétársaság által felröppentett hírt, hogy a pártfőtitkárságot feladva, az államelnöki posztra akar „visszavonulni”. Szakértők már előzőleg is kétségbe vonták az értesülést, többek között azt hozták fel, Gorbacsov aligha mondotta volna Modrow-nak, hogy a német egyesítés perspektíváját realitásnak tartja - ez nagy visszhangot kiváltott, jelentős kezdeményezésnek számít -, ha éppen pozícióinak feladására készül. Figyelemre méltó, hogy az őszi főszerkesztőváltás óta is meglehetősen óvatos Pravdában tegnap négy reformer érvelt amellett, hogy a radikális reform megvalósításához erősíteni kell a vezetés hatáskörét. A konzervatívnak számító Szovjetszkaja Rosszija viszont hosszú cikkben érvelt a párt erősítésének szükségessége mellett. Gorbacsov a már idézett határozott cáfolat mellett maga is hangsúlyozta, rendkívüli fontosságú KB-ülés lesz a jövő heti. Ez - a már vázoltakon kívül - magából a napirendből is nyilvánvaló. Az őszre kitűzött, de a radikálisok által siettetett pártkongresszusra beterjesztendő irányelvekről, a párt megújulásának mikéntjéről, a litván KP kiválásáról, az örmény-azerbajdzsán viszályban kialakult helyzetről kell állást foglalnia a testületnek. A főtitkár - mint mondta - az elmúlt napokban vidéken dolgozott jövő heti előadói beszédén Ennek első változatát, mint a TASZSZ kurta közleményben akkor tudtul adta, a PB már lényegében jóváhagyta, a végső szöveg tökéletesítésére kérve a főtitkárt. A szokatlan megfogalmazás erős vitákat sejtet. (Folytatás a 2. oldalon) Izrael ötmilliárd dollárral lép be az EBRD-be Izrael a napokban jelezte, hogy csatlakozni kíván a kelet-európai reformországok piacgazdaságra való átállásának támogatására alapítandó Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankhoz (EBRD, VILÁGGAZDASÁG, 1990. január 30., 1. oldal&Jichak Samir miniszterelnök most felhatíthatást kapott a kormánytól, hogy az izraeli kérést tartalmazó levelet eljuttassa Francois Mitterrand francia köztársasági elnökhöz, aki először indítványozta a pénzintézet létrejöttét. A keddi izraeli lapok értesülései szerint Tel-Aviv rendkívül nagy összeggel, 5 milliárd dollárral kíván hozzájárulni a bank alaptőkéjéhez. Az izraeli üzleti körök reményei szerint ugyanis a bankban való részesedés segítségével megnő az izraeli vállalatok esélye a kelet-európai beruházásokban való részvételre. (MTI) 1990. február 1., csütörtök AZ ÁTMENET BUKTATÓI AZ NDK-BAN A helyzet katasztrofális, a kilátások ragyogóak, lényegében ez az üzenete az NDK-ból érkező híreknek. A termelés csökken, a lakosság elvándorlása folytatódik, az üzemek sztrájkok vagy éppen szakemberhiány miatt csak akadozva dolgoznak. Mégis: sok nyilatkozat (legutóbb a tekintélyes Bundesbank vezetőjéé) azt sugallja, hogy rövidesen a német gazdasági csoda második kiadásának lehetünk tanúi. A Közös Piac és az NDK tárgyalásairól nyilatkozó brüsszeli illetékes immár reális lehetőségként említi Kelet-Németország teljes jogú csatlakozását a szervezethez, természetesen úgy, hogy az NDK beolvadna az NSZK- ba. Gorbacsov - noha belső pozíciói korántsem szilárdak (lásd másik cikkünket) - keddi kijelentése, miszerint megérti a német egységtörekvéseket, további muníciót adott az egység szorgalmazóinak. Modrow keletnémet miniszterelnök már vissza is érkezett moszkvai látogatásáról, ahol lényegében zöld utat kapott Gorbacsovtól az NSZK-hoz való további közeledéshez. A keletnémet gazdasági helyzet siralmas, korántsem csak az egységpártiak fordulnak segélykérőn Bonnhoz. Még Modrow moszkvai útja előtt, a hét elején ismertette a berlini parlamentben az Állami Tervbizottság jelentését a szervezet vezetője, Karl Gremheid. A kép talán minden eddiginél siralmasabb. „A sorozatos gazdaságpolitikai baklövések válságba taszították az országot” - hangoztatta Grünheid. Csökkenő termelés Az egyre folytatódó menekülési hullám csak az utolsó három hónapban 350 ezer polgárától fosztotta meg az országot. 170 ezer a betöltetlen álláshelyek száma, nagy a hiány szakképzett munkaerőből. Az elvándorlás és a sztrájkok miatt a termelés csökken. A tervbizottság azt jósolja, hogy idén a nemzeti jövedelem akár 4-5 százalékkal is elmarad a tavalyitól, amikor a - komoly fenntartással kezelendő - hivatalos statisztika még 2 százalékos gyarapodást jelzett. Az ipari termelés értéke átlag napi 57 millió márkával kevesebb, mint szeptember, a keletnémet exodus kezdete előtt volt. Ősz óta a teljes munkaerő 3,1 százaléka, 220 ezer aktív dolgozó hagyta el az országot. A meghatározó iparágakban a gépparknak több mint a fele elavult, a karbantartási költségek egyre magasabbak. A termelés hanyatlása miatt korlátozni kell a fogyasztást, a gazdaságossági szempontok több vállalat bezárását indokolják. A nyugati import változatlanul meghaladja az exportot. A béremelési követelések kielégítése nem kevesebb mint 40 milliárd márkát igényelne - ez a teljes kiskereskedelmi forgalom egyharmadának felel meg - akkor, amikor a költségvetési deficit évi 17 milliárd márka, és egyre duzzad. Modrow szerint a követelések nemcsak a lehetőségeket haladják meg, hanem egyenesen létében fenyegetik az NDK-t. A kormány szélsebesen igyekszik előkészíteni a piacgazdaságra való átállást. A kormány gazdasági reformbizottságának helyettes vezetője, Ulf Lorenz a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak adott interjújában elmondta, hogy a vegyesvállalati és beruházásvédelmi törvénytervezetet a kormány már elfogadta, s heteken belül a népi kamara elé terjeszti. A minisztertanács még februárban megvitatja a szabad vállalkozásról, a profitátutalásról, a külkereskedelmi monopólium felszámolásáról, a magánvállalkozókra igen hátrányos adózási feltételek módosításáról szóló törvénytervezeteket. Terítékre kerül a 70-es évek elejéig magánkézben lévő vagy csak részben államosított vállalatok jogállásáról szóló javaslatcsomag. Változik a szakszervezetek szabályozása, a bérmegállapítás gyakorlata. Ulf Lorenz nem rejtette véka alá a feladat nehézségeit. A kombinátok működésének hosszú évek során rögzült gyakorlatán nem lehet hetek alatt változtatni. A kombinátnál kezdődött kísérlet annak megállapítására, hogyan lehetne megkönnyíteni e mamutok beilleszkedését a piacgazdaságba. Újabb gazdasági csoda? Egy nyugatnémet szakember, jelesül Pöhl, a Bundesbank elnöke mindenesetre a német gazdasági csoda megismétlődését jósolja. A New York-i gazdasági klubban tartott előadásában azt ecsetelte, hogy Németország gazdasági egyesítése sokkal könnyebben megvalósítható, mint a politikai fúzió. Szerinte az NDK sorsa néhány héten belül eldőlhet. A liberalizálás fékezése, netalántán a korábbi elnyomó módszerek feléledése tömeges menekülésre, gazdasági összeomlásra vezetne. Gyors, határozott és helyes lépések viszont drámai javulást eredményezhetnek. A kelet-európai országok közül az NDK-nak van a legjobb esélye a Nyugathoz való mielőbbi gazdasági felzárkózásra. Ennek feltétele a termelőeszközök magántulajdona, a külföldi tőke korlátlan befektetési lehetősége, a szabad ár- és béralakulás, a reális valutaárfolyam és a keletnémet márka átválthatósága. Ha e feltételek teljesülnek, az NDK példátlan tőkebeáramlásra számíthat. Sok nyugatnémet cég már csak a startlövésre vár, hogy gyárat nyisson „odaát”. Az NDK gazdasági talpra állását Bonn-nak hosszú lejáratú hitelekkel, know-howátadásával kell támogatnia. Ennek a politikának Pohl szerint nincs alternatívája. EK-tagság? Az NSZK-n keresztül az NDK már eddig is hozzáférhetett a nyugat-európai piachoz - gazdasági unió esetén kitárulna előtte a kapu. A hét elején Brüsszelben tárgyalások voltak az Európai Közösség (EK) és az NDK között a tervezett gazdasági egyezmény megkötéséről. A miniszteri tanács még korábban felhatalmazta a brüsszeli bizottságot, hogy hasonló egyezményt munkáljon ki az NDK-val, mint amilyet Magyarországgal és Lengyelországgal kötöttek. (Természetesen figyelembe véve a belnémet kereskedelem sajátosságait, azt hogy a keletnémet termékek már eddig is vám-, illetve a mezőgazdasági cikkek lefölözésmentesen kerülhetnek az NSZK piacára.) Brüsszel tíz évre szóló megállapodást javasol Berlinnek. Kimondanák a legnagyobb kedvezmény elvét a kereskedelemben, a keletnémet exporttermékekre még érvényes mennyiségi korlátozások 1995-ig való eltörlését, a textíliák, a szén- és acéltermékek forgalmazásának elkülönített szabályozását. Az egyezmény előírná vegyes vállalatok alapításának ösztönzését, az együttműködés elősegítését számos területen. A fenti javaslatok felett azonban a jelek szerint elszállt az idő. Bangemann, a brüsszeli bizottság tagja - korábban az NSZK gazdasági minisztere - kijelentette, hogy az NDK akár 1992, az integrált piac megteremtése előtt beléphet az EK-ba. Persze nem a Varsói Szerződés tagjaként. Ha viszont, az NDK és az NSZK egyesül, ez a probléma tárgytalanná válik - fejtegette Bangemann, aki szerint a Szovjetunió ellenállásától nem kell túlzottan tartani. Egy éve még senki sem remélte volna, hogy Moszkva nem támaszt kifogásokat Ausztria vagy Finnország közös piaci tagságával szemben. „A Szovjetunió saját elhatározásából föladta domináns szerepét.” Andriessen, a brüsszeli bizottság alelnöke már nem olyan merész, mint Bangemann, szerinte egyelőre folytatni kell az eredeti szerződésre vonatkozó tárgyalásokat. A szabad választások után lesz idő megvitatni, hogy milyen területekre terjesszék ki az egyezményt. A teljes jogú tagság és a szokványos kereskedelmi szerződés mellett számos köztes megoldás is van - mondják a szakértők -, például a társulás, amely nem zárná ki az NDK Varsói Szerződés-beli tagságát. A helyzet mindenesetre cseppfolyós, a tavaly még bizarrnak tűnő elképzelések egyike-másika mára már a reálpolitika szférájába tartozik. Boronkay Tamás A BEFAGYASZTÁS LENNE A MEGOLDÁS? Beszélgetés a Híd-csoport javaslatairól A miniszterek, elnökök ma a Parlamentben ülnek az államtitkárok, elnökhelyettesek pedig a Híd-csoport tagjaival tárgyalnak. A téma a hivatalban lévő kormány utolsó száz napja, pontosabban az, hogy mit lehet és mit kell még a hátralévő rövid idő alatt tenni. Jósolni nehéz, ám annyi biztosan kijelenthető: a csoport sokkal többet követel, mint amennyit a már végnapjait élő kormány fölvállalhat. De vajon hol találkoznak az álláspontok? Erről kérdeztük Surányi Györgyöt, az Országos Tervhivatal államtitkárát és Matolcsy Györgyöt, a Hídcsoport egyik koordinátorát. - Mit remélnek ettől a találkozótól? - Jó szakmai vitát, amelyben kiderül, a kormány tagjai hogyan értékelik programunkat szakmailag - válaszolt Matolcsy György -, s mit vállalnak föl megvalósításra. - És mi van akkor, ha a kormány javaslataik többségével egyetért ugyan, de közli, hogy túl későn jött a segítség? - Mindenhez késő van már, ezért erre hivatkozni nem érdemes. Személyes véleményem az, hogy akármennyire szorít is az idő, jó néhány lépés már nem halogatható. Én például ilyennek ítélem meg az élelmiszer-áremelések és a kommunális díjak azonnali befagyasztását s ezzel együtt a bérliberalizálás fél évre szóló felfüggesztését. - Ha ezt megteszi a kormány, ismét kapkodónak minősítik... - Rendkívüli gazdasági állapot van, a működés fenntartására csak pár hétre elegendő a valutatartalék. Ha ezt megérti a kormány, akkor a képviselők, a pártok s a közvélemény sem tehet mást, mint tudomásul veszi a helyzetből következő intézkedéseket. Az árak és a bérek befagyasztása június végéig tartana, s utána már az új kormány általános liberalizációval egybekötött új gazdasági programcsomaggal indulhatna. Ha közben elszaladnak az árak és a bérek, akkor csak rendkívül drasztikus gazdasági csomaggal lehet majd ismét irányíthatóvá tenni a folyamatokat. Én abban is kételkedem - éppen a jugoszláv és a lengyel példa alapján -, hogy sokkoló programmal tartósan pozitív hatás érhető el. Lengyelországban s Jugoszláviában például hiába szaladtak meg az árak, nem javult lényegesen a kínálat. Ilyen helyzetben kedvező változások alig következnek be, ám minden negatív hatás jelentkezik. Ebben bizonyára igaza van, ám mégiscsak számolni kellene a hazai realitásokkal. Itt nem szoktak ilyen gyorsan törvényeket hozni... A jelenlegi parlament utoljára februárban ülésezik, márciusi tanácskozása - a hírek szerint - már inkább búcsúülésszak lesz, a március 15-i ünnepséggel egybekötve. — Nem jó ez az érvelés... Össze lehetne hívni még egyszer a parlamentet, dolgozzon még annyit, amennyi elvégzendő feladata van. Ha a képviselőknek elmondjuk, s ezzel erkölcsi nyomás alá helyezzük őket, hogy a működőképesség fenntartásában még nekik is van teendőjük, nem bújhatnak ki a törvényalkotás kényszere és felelőssége alól. Én ilyen sürgős törvénynek ítélem meg például a privatizációs és az új devizatörvény megalkotását. A privatizációs törvényt például sokan tipikusan olyan feladatnak minősítik, amelyet már az új parlamentnek, az új kormánynak kell elvégeznie. Ha ez a testület döntene róla, akkor az a vád érhetné a kormányt s a képviseletet, hogy meghatározó s később már vissza nem fordítható folyamatot indítottak el... ■ Ha nincs tulajdonreform, akkor liberalizálni sem szabad - erről az összefüggésről elfeledkezett a mostani kormány. A gazdasági folyamatok ismeretében a privatizációs törvény megalkotása az egyik legsürgősebb teendő. (Folytatás a 3. oldalon) Az NDK kész atomerőműveinek leszerelésére Az NDK kész atomerőműveinek azonnali bezárására, ha a nemzetközi szakemberek ezt tanácsolják - jelentette ki Helmut Rabold, az atomenergiaipari biztonsági hivatal (SAAS) elnökhelyettese a Reuternek adott interjújában. Rabold aggodalmát fejezte ki a szovjet tervek alapján az országban működő atomerőművek biztonsági rendszere miatt, elismerve, hogy az NDK eddig nem hozta nyilvánosságra a bekövetkezett nukleáris baleseteket (VILÁGGAZDASÁG, 1990. január 30., 1. old.). Tagadta ugyanakkor azokat a nyugati hírforrásokból származó híreszteléseket, hogy az ország atomenergiaipara katasztrofális helyzetben lenne, a Balti-tenger menti greifwaldi erőmű pedig „időzített bomba” módjára fenyegetné a környező területeket. Az NDK és az NSZK azonban már meg is állapodott egy szakértői bizottság létrehozásáról, amelynek az lesz a feladata, hogy részletesen megvizsgálja az öt NDK-beli atomerőmű biztonsági körülményeit. A bécsi székhelyű Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (IAEA) pedig a jövő hónapban méri fel a greifwaldi erőmű négy reaktorának műszaki állapotát. E vizsgálatok fényében - mondotta Rabold -, az energiaellátási nehézségek ellenére, lehetséges az erőművek azonnali leállítása. (Reuter)