Vörös Zászló, 1970. október (22. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-20 / 246. szám

XXII évfolyam 246. (5865.) szám 1970. október 20. kedd Ára 30 iáni NICOLAE CEAUSESCUNAK, az Államtanács elnökének beszéde az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésének jubileumi ülésszakán / ELNÖK ÚR! AZ EGYESÜLT NEMZETEK SZERVEZETE TAGÁLLAMAI­NAK TISZTELT KÉPVISELŐI! Az Egyesült Nemzetek Szerve­zete megalakításának negyed­­százados évfordulója alkalom egy­részt a 25 esztendő alatt bekövet­kezett nemzetközi fejlődés és vi­lágszerte végbement változások áttekintésére, másrészt az ENSZ ez idő alatt kifejtett tevékenysé­gének a számbavételére. Ugyan­akkor az ülésszak, hogy megfe­leljen a népek várakozásainak, hivatott világosabban meghatá­rozni az Egyesült Nemzetek Szer­vezete további tevékenységének irányvonalait, a nemzetek közötti sokoldalú együttműködés megva­lósításának, a világbéke biztosítá­sának útjait. Mint ismeretes, az Egyesült Nemzetek Szervezetét a második világháború végén hozták létre, a­­mikor még nem száradt fel a né­pek által hullatott vér, amikor még nem gyógyult be a hitlerista Né­metország által kirobbantott pusz­tító világégésnek áldozatául esett tízmilliók utáni mély seb. Az Egye­sült Nemzetek Szervezetének már az elnevezése is arra emlékeztet, hogy megalakításánál szem előtt tartották: a földkerekség összes nemzetei egyesítsék erőfeszítései­ket a minden egyes nép szabad fejlődését biztosítani tudó tartós béke megteremtéséért. Őszintén meg kell mondanunk a népek előtt, hogy a szervezet Alapokmányában foglalt nemes elvek még nem érvényesültek ma­radéktalanul a világ összes álla­mai közötti kapcsolatokban. Ter­mészetesen szervezetünk jelentős szerepet töltött be a nemzetközi életben. Az eltelt időszakban a legfontosabb események az ENSZ figyelmének középpontjában áll­tak, számos, nagy jelentőségű ha­tározatot fogadtak el. Sajnos a­­zonban, e határozatok közül so­kat nem valósítottak meg, vagy csak részlegesen valósítottak meg. Ugyanakkor rá kell mutatnunk, hogy egyes fontos kérdésekben, a világ küzdőterén felmerült számos konfliktusban az Egyesült Nemze­tek Szervezete helytelen határoza­tokat fogadott el, s ezek csorbát ejtettek tekintélyén, negatív kiha­tással voltak a nemzetközi élet fejlődésére. Az ENSZ negyedszá­zados története pozitív és negatív oldalainak számbavétele ebből az alkalomból, úgy vélem, szükséges, hogy levonhassuk az összes tanul­ságokat, mert csak így növelhet­jük a szervezet szerepét a vitás kérdések megoldásában, a népek közötti együttműködés és a világi béke biztosításában. 7 . Ismeretesek azok a nagy társa­dalmi és nemzeti jellegű változá­sok, amelyek ebben a 25 évben mentek végbe a világon. Az ENSZ megalapításakor csak egyetlen szocialista állam , a Szovjetunió létezett. Ma 14 szocialista állam van a világon, a földkerekség la­kosságának több mint egyharma­­dát képviselve. Más népek a szo­cialista útra terelik gazdasági-tár­sadalmi fejlődésüket. A nagyszámú szocialista ország megjelenése és fejlődése paran­csoló módon napirendre tűzte a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett é­­lésének problémáiét. Az utóbbi évtizedekben tanúi voltunk a gyarmati rabságban, im­perialista uralom alatt sínylődő tucatnyi nép erőteljes nemzeti új­jászületésének. A népeknek a nemzeti függetlenség visszaszer­zéséért folytatott harca eredmé­nyeként összeomlott a gyarmati rendszer, s a gyarmati birodalmak romjain tucatnyi új állam jelent meg. Ezek az államok ma jelentős szerepet töltenek be az Egyesült Nemzetek Szervezetében, az egész nemzetközi életben. Korunk műszaki-tudományos for­radalma, az ember behatolása a Kozmoszba és a kultúra hatalmas fejlődése nagy változásokat ered­ményezett az emberek gondolko­dásában és tudatában. A népek, az emberek mindinkább tudatá­ban vannak, milyen erőt képvisel­nek, hovatovább megértik, hogy megteremthetik bolygónkon a sza­bad és egyenjogú nemzetek e­­gyüttműködésének világát, hogy véget vethetnek az államok közötti háborúknak, hogy biztosíthatják a tartós békét, amely lehetővé te­szi az egész emberiség jólétének megvalósítását. Olyan komplex nemzetközi fel­tételek között ülésezünk, amelyek még több okból nyugtalanítják az összes népeket. Több mint 25 esz­tendővel a második világégés be­fejezése után a földkerekség kü­lönböző részein a háborúnak tíz- és tízezer férfi és nő, öreg és fia­tal esik áldozatául, óriási anyagi és kulturális javak pusztulnak el. Még vannak népek, amelyeket a kolonialista uralom igájában tartanak, amelyek kénytelenek fegyverrel a kézben harcolni azért a szent jogukért, hogy szabadon, önálló államokban élhessenek, saját jólétük érdekében használ­hassák fel természeti kincseiket és munkájuk gyümölcsét, óhajuknak megfelelően döntsenek sorsuk fe­lől. A nemzetközi életben még mű­ködnek imperialista és kolonialis­­ta erők, amelyek folytatni akarják a népek feletti uralom régi prak­tikáit, amelyek az erőszak és a diktátum politikáját érvényesítik, beavatkozva más államok bel­­ügyeibe, igyekezve rájuk kénysze­ríteni akaratukat, alárendelni őket saját érdekeiknek. Igaz, hogy az imperialista poli­tikával szemben minden kontinen­sen egyre erőteljesebben harcra kelnek a népek, hatalmas társa­dalmi erők, a nemzetközi demok­ratikus közvélemény erős áramla­ta. A nemzetközi események ala­kulása ékesszólóan tanúsítja, a­­mikor a népek valóban eltökéltek, hogy megvédik szabadságukat és függetlenségüket, nemzetközi tá­mogatást és szolidaritást élveznek és nincs a világon erő, amely el­tagadhatná tőlük e becses vívmá­nyokat. HÖLGYEIM ÉS URAIM ! Engedjék meg, hogy ismertes­sem országom bel- és külpoliti­kájának néhány vonatkozását. Romániának századokon át ide­gen uralomba volt része. Negyed­századdal ezelőtt, vagyis ugyan­abban az időszakban, lépett a szabad és önálló fejlődés útjára, amikor megalakult az Egyesült Nemzetek Szervezete. A román nép saját kezébe vette sorsát, rátért egy új társadalmi rendszer, a szocialista társadalmi rendszer felépítésére és történel­mileg rövid idő alatt kiemelkedő eredményeket ért el gazdasági és kulturális haladásában. Számos állam vezetői és más képviselői, akik ellátogattak Romániába, so­katmondó képet alkothattak ma­guknak népünk eredményeiről. A 25 évben, elért nagy sikereink dacára, tekintve az elindulásunk­kor fennálló elmaradottságot, még sokat kell tennünk azért, hogy el­érjük a fejlett országok színvona­lát. Románia elhatározása tovább­ra is minden erejét latba vetni gazdasági potenciáljának növelé­séért, a társadalmi élet sokoldalú felvirágoztatásáért, a tudomány, az oktatás, a kultúra — egy új, civilizált élet megteremtése fontos tényezőinek — fejlesztéséért, az egész nép anyagi és szellemi jó­létének növeléséért. Soha nem té­vesztjük szem elől, hogy egy nép csupán úgy válhat valóban sza­baddá és függetlenné, ha erőtel­jes gazdasági, tudományos és kul­turális alapot biztosít magának. Románia ugyanakkor gondot fordít arra, hogy fejlessze együtt­működését a világ minden nemze­tével, társadalmi rendszerükre va­ló tekintet nélkül. Annak illusztrá­lására, hogyan valósul meg ez a politika, csupán azt említem meg, hogy Románia jelenleg 97 állam­mal tart fenn diplomáciai kapcso­latokat, több mint 100 országgal pedig kereskedelmi csereviszony­ban van. Természetesen Románia mint szocialista ország különleges fi­gyelmet szentel a többi szocialista állammal való együttműködésnek és kooperálásnak; egyszersmind gondoskodik kapcsolatainak kiter­jesztéséről számtalan területen a világ minden országával. Vélemé­nyünk szerint csakis a nemzetközi munkamegosztásban, az anyagi és szellemi értékek világ­körforgásá­ban való aktív részvétellel bizto­síthatjuk saját országunk fejlődé­sét, s mozdíthatjuk elő egyidejű­leg a béke ügyét világszerte. A román nép, amely maga is hosszú ideig szenvedett az idegen elnyomástól, rokonszenvel fordul azon népek felé, amelyek harcol­nak az imperialista uralom alóli felszabadulásért, az önálló fejlő­désért, nemzeti függetlenségük és szuverenitásuk megvédéséért és szilárdításáért. Országunk a fiatal független államokkal való széles körű kapcsolatok politikáját foly­tatja, fejleszti és elhatározása, hogy egyre inkább bővíti a köl­csönösért előnyös együttműködést és kooperálást ezekkel az álla­mokkal. Abból a tényből kiindulva, hogy a béke oszthatatlan, és hogy bár­miilyen konfliktus, ilyen vagy olyan formában befolyást gyakorol a vi­lág összes államára, Romániát mélységesen aggasztja a vietna­mi háború folytatódása és a kö­zel-keleti konfliktus állandósulása. A világközvélemény széles körei­vel egyetemben Románia úgy véli, hogy véget kell vetni a vietnami háborúnak és az idegen inter­venciónak Indokínában, meg kell kezdeni az Amerikai Egyesült Ál­lamok és szövetségesei csapatai­nak teljes kivonását Vietnamból. A vietnami népet és a többi indo­kínai népeket hagyni kell, hogy minden külső beavatkozás nélkül maguk oldják meg életük problé­máit. Ebben a vonatkozásban úgy véljük, a Nemzeti Felszabadítási Front javaslatai ésszerű alapot nyújtanak a konfliktus politikai úton történő megoldására.­­­ Ami a Közép-Keletet illeti úgy vél­jük a Biztonsági Tanács 1967 novem­beri határozata ésszerű alap e tér­ség konfliktusának politikai meg­oldása számára. Ez feltételezi az izraeli csapatok visszavonását az elfoglalt arab területekről, a töb­bi problémák megoldását, e tér­ség valamennyi állama érdekei­nek megfelelően, függetlenségük és területi integritásuk biztosítá­sát. Ugyanakkor úgy véljük, hogy a közép-keleti tartós béke meg­honosítása érdekében feltétlenül megoldást kell találni a Paleszti­na­ lakosság helyzetére, olyan megoldást, amely figyelembe veszi e lakosság nemzeti óhajait és tö­rekvéseit. A világbéke szempontjából, nagy jelentősége lenne az USA-csapa­­tok kivonásának Koreából, ily mó­don biztosítanák a koreai népnek azt a lehetőségét, hogy egyedül, békés úton valósítsa meg egye­sülési törekvését. Romániának, mint európai or­szágnak, létérdeke, hogy konti­nensünkön meghonosodjék a nem­zetek közötti tisztelet és bizalom légköre, hogy új együttműködési és kooperálási kapcsolatok fejlőd­jenek ki az összes államok között. Véleményünk szerint megvannak a kedvező feltételek ahhoz, hogy Európa, a civilizáció bölcsője,­­ amely nagy anyagi és szellemi ér­tékeket adott az emberiségnek, de egyúttal az a hely is, ahonnan századunkban két világháború in­dult ki —, a béke és a kooperá­lás övezetévé váljék. Ez megfelel mind a kontinens népei, mind az egész világ népei érdekeinek. Természetesen, az európai biz­tonság erősödése feltételezi a má­sodik világháború és a hideghá­borús időszak maradványainak felszámolását, a fennálló határok sérthetetlenségének elismerését és általában a háború utáni időszak­ban a kontinensen bekövetkezett történelmi változások elismerését. Ebben a vonatkozásban az összes államoknak el kell ismerniük a Német Demokratikus Köztársasá­got, biztosítani kell mindkét német állam részvételét a világpolitikai életben, beleértve az ENSZ és más nemzetközi szervek kereteit is. Kontinensünk függőben maradt kérdéseinek megoldásához külön­leges fontosságúnak tartjuk az összeurópai biztonsági konferen­cia megvalósítását. Románia nagyra becsüli az ál­lamok — függetlenül társadalmi rendszerüktől — kétoldalú kontak­tusainak és egyezményeinek jelen­tőségét és széles körűen fejleszti diplomáciai kapcsolatait, sokolda­lú kapcsolatokat épít ki az összes európai országokkal. Ilyen össze­függésben a szovjet—nyugatné­met szerződés megkötése jelentős lépés a kontinens államközi kap­csolatainak normalizálása útján. Ugyanakkor úgy véljük, hogy a nemzetközi enyhülés szempontjá­ból különleges jelentősége van regionális megegyezések létreho­zásának. Ezért Románia követke­zetesen síkraszáll széles körű jó­szomszédi, egyetértési és sokolda­lú együttműködési kapcsolatok fejlesztéséért az összes balkáni országokkal, tekintet nélkül a tár­sadalmi rendszerre, hogy a világ­nak ez a térsége nukleáris fegy­verektől mentes együttműködési és békeövezetté váljék. Abból a megfontolásból kiindul­va, hogy a nemzetközi szervezetek jelentős szerepet tölthetnek be a nemzetközi jogelvek tiszteletben tartásában és az államok közötti kapcsolatok fejlesztésében, orszá­gunk aktívan hozzájárul az Egye­sült Nemzetek Szervezete és a többi nemzetközi szervezet életé­hez. Ismeretes, hogy Románia és más államok kezdeményezésére az ENSZ fontos határozatokat foga­dott el, nevezetesen határozatot a regionális akcióknak és a külön­böző társadalmi rendszerű álla­mok jószomszédi kapcsolatainak fejlesztéséről, valamint határozatot a béke, a kölcsönös tisztelet és a népek közötti megértés eszményei­nek előmozdításáról az ifjúság so­raiban. Az ENSZ-közgyűlés jelen­legi ülésszakának napirendjén is szerepelnek román javas­latok, mint például: „A fegy­verkezési hajsza gazdasági és tár­sadalmi következményei és nega­tív hatása a békére és a bizton­ságra", valamint „A modern tudo­mány és technológia szerepe a nemzetek fejlődésében s az álla­mok közötti gazdasági és műsza­ki-tudományos kooperálás erősíté­sének szükségessége". Szervezetünk jelenlegi üléssza­kának napirendjén számos nagy fontosságú nemzetközi probléma szerepel, köztük a leszerelés, az államok közötti együttműködés fejlesztése, a kolonializmus és a gyengén fejlettség felszámolása, a nemzetközi jogszabályok megvédé­se és tiszteletben tartása, a világ­biztonság szavatolása. Reméljük, hogy ezekkel, az emberiség szem­pontjából létfontosságú javasla­tokkal kapcsolatban olyan határo­zatokat fogadnak el, amelyek kedvezően befolyásolják a nem­zetközi eseményeket, ténylegesen a világbéke és -enyhülés ügyét szolgálják majd. ELNÖK ÚR! HÖLGYEIM ÉS URAIM ! Az Egyesült Nemzetek Szerve­zetének jubileumi ülésszaka véle­ményem szerint hivatott még erő­­­sebben fellendíteni a nemzetközi együttműködést és kooperációt, újabb lépéseket eredményezni az államok közötti vitás kérdések és konfliktusok rendezése útján, hoz­zájárulni a tartós béke megterem­téséhez. Természetesen, e kívánal­makat csakis az összes államok és népek összefogásával lehet megvalósítani. Ilyen értelemben az önök figyelmébe kívánom aján­lani a román kormány elképzelé­seit arról, hogy milyen fontosabb irányokba kellene összpontosíta­nunk erőfeszítéseinket az emberi­ (Folytatás a 4. oldalon) Világ proletárjai, egyesüljetek) AZ RKP MAROS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA A 2. oldalon Vasárnapi villámankét a szántóföldeken • gyorsaság, szervezettség - alap­­követelmények a mezőgazdasági munkában Befejezték a vetést Cocolin Joan, a Segesvári Állami Mezőgazdasági Vállalat hétári farmjának felelőse reggel korán kelt. Korábban, mint a traktoristák és a munkások. Már szombaton es­te elhatározták, hogy vasárnap be­fejezik a vetést. És hogy vállalásu­kat teljesíthessék, korán, nagyon korán indultak aznap munkába. A virradat már a parcellában találta őket. A farmfelelős és a traktoris­ta voltak az elsők, akikkel anké­tünk során beszélgettünk. — Miért ilyen korán? (akkor még nem tudtuk, hogy aznap az utolsó parcellát vetik). — Be akarjuk fejezni a búza ve­tését — hangzott a nagyon termé­szetes válasz. — Hány hektáron végeztek ed­dig? — 170 hektár árpát és 70 hek­tár búzát vetettünk. Tervünkben úgy szerepelt, hogy október 20-ig fejezzük be a búzát, de egy „kicsit“ megnyomtuk, és 18-án, azaz ma, az utolsó szem gabonát is földbe tesszük. — A minőséggel elégedettek-e? — Azt hiszem, ilyen jó minősé­gű munkát még nem végeztünk. Nézzék csak, olyan a földünk, mint a hagymaágyás vagy kenderföld. — Ilyenkor az­t is meg szokás kérdezni, hogy a föld tápértékét miként igyekeztek fokozni. — Hektáronként 30 tonna istál­lótrágyát, 300 kiló szuperfoszfétot és 150 kiló nitrogénes műtrágyát szórtunk el. Reméljük, ilyen kö­vér földből csakis bőséges termés kerül majd a hambárba. Ebben nem kételkedünk, hiszen a vetés optimális idejét is betar­tották, így tehát mindent megad­tak, ami a jó termés egyik alap­vető feltétele. Minden traktor a határban ! A nádasi termelőszövetkezet székházában egy árva lelket sem találtunk. Valaki azt mondotta, hogy a határban vannak, szánta­nak, vetnek. Segesvár felé, a He­­bes dűlőben. Találomra indultunk el, de azzal az elhatározással, hogy Nádasról addig nem távozunk, amíg meg nem tudjuk, hogy va­sárnap mivel foglalkoztak, hány traktor szántott, vetett, tárcsázott. Valahol a hegytetőn, a nádasi nagy kanyarban két ember tűnt fel (a hegyipatakocska árkából igyekez­tek az út felé). Tőlük nem messze hét traktor. Sorban, egymásután mentek a barázdában. Messziről úgy tűnt, mintha üresen jártak volna. A fényképész kollega erő­sen fogadkozott, hogy „most már elkapja őket“, nem hagyja szó nélkül a traktorosok könnyel­műségét. Mégis csak sok, hogy hét traktor csak úgy „sétáljon“ a ha­tárban. Korai volt a zsörtölődés, a fo­gadkozás, mert amint oda érkez­tünk, meggyőződtünk: minden traktor szánt. Barth Mihai, a köz­ségi pártbizottság titkára, aki reg­gel óta itt van a traktorosokkal, a következő helyzetjelentést diktálja: — Vasárnap hét traktor szánt itt, egy tárcsázik, kettő szánt egy má­sik dűlőben, egy vet. — A napot milyen eredménnyel zárják? — Húsz hektárt felszántunk és ebből 12 , hektárt előkészítünk a hétfői vetésre . — Hány nap szükséges még a vetés befejezéséhez? — A terv szerint október 20-án kellene befejezni. De módosult, mert két napig esett, aztán ismét három napig várni kellett, amíg a föld annyira szikkadt, hogy trak­torral rá lehetett menni. Ha az idő kitart, olyan lesz, mint ma, akkor október ’ 25—26-ig befejez­zük. — Mire alapozza bizakodását? — Arra, hogy eddig már 150 hektáron befejeztük a vetést s még van 150 hektár. De a szeren­cse az, hogy már csak 15 hektár­ról kell a kukoricát betakarítani (egyébként hétfőn mér megkezdik ott is a munkát) a többi területen elvégeztük a szántást is, csak a föld előkészítése és a vetés maradt hátra. — A mérnök és az elnök ebben az órában hol találhatók? — A határban, ott, ahol szánta­nak, tárcsáznak. Úgy határoztunk, hogy vasárnap minden traktort és minden embert munkába állítunk, s ők egy másik dűlőben ellenőrzik a munkát. A napi ütem 20—25 hektár Kenden a vetési helyzet a követ­kező (vasárnap reggel): a 350 hek­tár búzavetési tervükből eddig 145 hektáron került földbe a mag, 185 hektáron befejezték a szántást. Még 120 hektár vár szántásra és 205 hektár vetésre. Ez bizony elég sok. Akárhogy is vesszük — napi 20—25 hektár tel­jesítménnyel —, mintegy tíz nap szükséges, hogy a mag a földbe kerüljön az egész területen. Az optimális vetési időszak pedig le­járt. Kakucs Árpád, a gépesítési vál­lalat szekciófelelőse ennek ellené­re bizakodó. Reméli, hogy október 25—26-ra a kendiek is befejezik a vetést. — Mi akadályozta a gépesítőket a gyorsabb munkában? -■ ■ (Folytatás a 3. oldalon) A nádasi MTSZ gépesítői is szoralmasan dolgoztak vasárnap. A szövetkezeti tagok munkája és az államtól kapott jelentős segítség a mezőgazdaság fejlődésének záloga Most, az ősz derekán megyénk szántóföldjein egy emberként dol­goznak a szövetkezeti tagok, a gé­­pesítők s szakemberek, hogy mie­lőbb biztonságba helyezhessék az idei, és megalapozhassák a jövő évi termést. A mezőgazdasági egy­ségekben szüntelen harc folyik az egész mezőgazdasági termelés e­­lőbbre lépéséért, szakosításáért, korszerűsítéséért, hatékonyságá­nak fokozásáért, a terméshozamok növeléséért. Örömmel könyveljük el, az évről évre javuló eredmé­nyeket, az állandóan növekedő terméshozamokat, az állatállomány gyarapodását a munkában részt­vevő egyre több és változatosabb mezőgazdasági gépet, a növekvő gyümölcsösöket és szőlőket, a szö­vetkezeti parasztság felfelé ívelő életszínvonalát. Ezeknek a sike­reknek, melyeknek tanúi és része­sei vagyunk, az ember határozott munkája, a párt és állam sokoldalú segítsége a forrása, azokból a mű­szaki-szervezési intézkedésekből fakadnak, amelyek jól meghatáro­zott utat mutatnak mezőgazdasá­gunknak az állandó tökéletesedés, korszerűség felé, hogy mielőbb a jelenlegi legelőrehaladottabb mű­szaki követelmények színvonalára emelkedhessen. Számtalan tény bizonyítja me­gyénk mezőgazdaságának fejlő­dését. Elég megemlítenünk azt az átfogó korszerűsítési, szakosítási folyamatot, amelynek révén me­zőgazdasági termelésünk ebben Cozma Ioan, az RKP Maros Megyei Bizottságá­nak titkára, az MTSZ-ek Megyei Szövetségének elnöke az időszakban egyre közelebb ke­rül az ipari jellegű technológiá­hoz. Egyre több MTSZ egyesíti erő­feszítéseit, hogy a kooperálás ré­vén ipari jellegű komplexumokat létesítsen, ily módon is fokozva a sertéstenyésztést, a borjú- és ba­­romfihízlalást, a kombinált takar­mánygyártást stb. Megyénkben már jó néhány tár­sulás alakult a zöldség- szőlőter­mesztés fejlesztésére, öntözési és lecsapolási rendszerek kiépítésé­re, a földalap hatékonyabb kihasz­nálására. Befejezéshez közeledik a szentpáli kombinált takarmány­­gyár építése, ütemesen dolgoznak a gezsei szövetkezetközi sertéshiz­lalda, a vidrátszegi és erdőszent­­györgyi borjúhizlalda, a bogáti és kutyfalvi MTSZ-ek ipari jellegű to­jótyúk-farmjának építésén, ame­lyekhez rövidesen csatlakoznak az ákosfalvi és szentpáli MTSZ-ek pecsenyecsirke-neveldéi is. A szövetkezeti tagság, a sok ezer gépesítő, mezőgazdasági szakember erőfeszítéseihez hozzá kell számítani a pártnak és az államnak azt az erőteljes segít­ségét is, amelyet a mezőgazdasá­gi termelés fokozásához szükséges műszaki-anyagi alap fejlesztésére nyújt. A megyénk szántóföldjein dolgozó sok ezer traktor, kombájn, korszerű mezőgazdasági gép, az ipar fejlesztése révén egyre növek­vő műtrágya mennyiség, a kivitele­zett vagy folyamatban lévő beru­házások mind-mind népünknek azokat az erőfeszítéseit tükrözik, a­­melyeket a mezőgazdaság a nemzetgazdaságunk alapvető á­­gának fellendítéséért tesz. Az 1970-es esztendő, az ötéves terv utolsó esztendeje, a jövendő sikerek határköve, megyénk mező­­gazdasági dolgozóit mozgósította az előttünk álló feladatok megva­lósítására. A szorgalmas, hozzáér­tő, gondos munka nyomán az év elején gazdag termést ígértek a szántóföldek. De közbeléptek a természet vad erői, melyek meg­semmisítették az emberi munka gyümölcsének jelentős részét. Az MTSZ-ek tagjai, szántóföldjeink minden dolgozója forró hazasze­retettől fűtve, azonnal akcióba lé­pett, nem engedte magát legyőz­ni. Ebben az időszakban hősies munkával mentették a közös és egyéni javakat, sok száz állatot, majd határozottan kezdtek hozzá a helyreállításhoz. Az ezekben a napokban tanúsított lelkesedés, odaadás nem volt hiábavaló. Hoz­­záértéssel sok termelőszövetkezet­ben legyőzték a bajokat, és sike­rült jó, nagyon jó terméseredmé­nyeket elérni. A kutyfalvi termelő­ (Folytatás a 3. oldalon)

Next