Zalai Hírlap, 1966. december (22. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-08 / 289. szám

1960. december 8. Megtörtént a döntés, a megvalósításán a sor Beszélgetés Horváth Gyula kongresszusi küldöttel A zalai kommunisták kül­dötteként vett részt pártunk IX. kongresszusán Horváth Gyula, a zalaegerszegi járási pártbizottság titkára. A kong­resszuson szerzett tapasztala­tairól, élményeiről beszélget­tünk, s arról, hogyan kívánja gyümölcsöztetni azokat a min­dennapi pártmunkában. — Nagy megtiszteltetés és felelősséggel járó megbízatás kongresszusi küldöttnek lenni, részt venni a végzett munka számvetésében és a jövő fel­adatainak meghatározásában — mondotta bevezetőben. — A kongresszus nagy felelősség­gel és hozzáértéssel foglalko­zott a mindannyiunkat köz­vetlenül érintő kérdésekkel. A legjobban talán az fogott meg, hogy akár politikai, gazdasági vagy társadalmi életünk vala­mely területe került is szóba, középpontban mindig az al­kotó ember állt. Segítenek a kongresszus ütni utalósai Elmondotta, hogy gyakorlati munkájához nagyon sok ta­pasztalatot gyűjtött, de azokat természetesen még rendsze­rezni kell. — A mi járásunk is me­zőgazdasági jellegű — mondta Horváth elvtárs. — Sok olyan problémával küzdünk, ame­lyek gátolják a további előre­haladást. Ezek közül több kér­désben döntött a kongresszus, határozott útmutatást kap­tunk amelyek elősegítik ittho­ni munkánkat. Jó érzés volt tapasztalni, hogy a parasztsá­got foglalkoztató problémák milyen megértésre találtak a kongresszuson. Most már pa­rasztságunk is láthatja, hogy mindaz, amit a mezőgazdaság szocialista átszervezése idején mondtunk nekik, megvalósul és nyugodt életnek nézhetnek elébe. Ezután arról beszélt Hor­váth elvtárs, hogy a gazdasági feladatok végrehajtásához is segítséget adott a kongresszus. Az új gazdasági mechanizmus említése kapcsán mondta: " A termelőszövetkezeti ve­zetőkkel és tagokkal alaposan és részleteiben is ismertet­nünk kell a mechanizmus megvalósításából rájuk háruló feladatokat, hogy tisztán lás­sák mit, miért és hogyan te­gyenek. Nagy lehetőségeket tár elénk a fejlődés szempontjá­ból­ az új gazdasági mechaniz­mus. A tsz gazdasági és moz­galmi vezetőin múlik majd el­sősorban, hogy a lehetőségeket milyen mértékben aknázzák ki tsz-ük fejlődésében. Külö­nösen az egy tsz-tagra jutó jövedelem tekintetében kell előbbre lépnünk, mert járá­sunk az országos átlag alatt van, lehetőségeink viszont adottak, s rajtunk múlik mi­kor érjük utol a legjobbakat. Az állattenyésztésben — főleg a szarvasmarhatenyésztésnél a hozamok növelésénél kívá­nunk nagyobb előrehaladást elérni. Ehhez a szükséges ál­latlétszám biztosított. Válto­zást kell elérnünk a tsz-eknél a kisegítő üzemágak létesíté­sénél is. E tekintetben lema­radtunk, pedig a járásban sok a kihasználatlan lehetőség — faipari és más tevékenység —, amely a jövedelemnöveléssel egyidőben a téli foglalkozta­tottságot is biztosítaná. A kongresszuson lévő tsz-elnö­­kök mindegyike hangsúlyozta a melléküzemágak fontossá­gát. Lényeges ez a falusi la­kossági igények kielégítése céljából is. A meg­új­ílás­­ a fiatalok otthon tartása Megfontolt munkát kívánó feladatként szólt Horváth elv­társ a földtulajdon rendezésé­ről, ami szükségszerű velejá­rója a fejlődésnek. Igazságos és a tsz-ben dolgozó tagok ér­dekét szolgálja. — A tsz tagság fiatalításá­ra is kaptam útmutatást — folytatta. — Nem arra törek­szünk, hogy az iparból vonjuk el tömegesen az ott dol­gozókat, és hívjuk vvisz­­sza a mezőgazdaságba. Ez is enyhítheti a munka­erőgondokat, de az igazi meg­oldást az biztosítja, ha a fiata­lok otthon, maradnak, mező­gazdasági­ szakmát tanulnak. A növénytermelésnél, az állatte­nyésztésnél, a gépesítésnél és másutt egyre több szakmun­kásra van szükség. Optimista vagyok e kérdésben, mert né­hány helyen már megy ez a dolog, s a mostani intézkedé­sek is ezt segítik. A pártélettel kapcsolatosan is sok értékes elvi és módszer­beni tapasztalatot gyűjtött Horváth Gyula kongresszusi küldött. A kádermunkával kapcsolatban elmondotta, hogy a járás területére is érvényes a megállapítás: a párt idevo­natkozó állásfoglalását be kell tartani, nem megengedhető,­­hogy az csorbát szenvedjen. A szak- és szerelőiparé a szó Nagyüzem a zalaegerszegi toronyházban Zalaegerszegen ritka az olyan járókelő, aki a Kossuth Lajos és Petőfi Sándor utca kereszteződésébe érve leszege­zett fejjel haladna tovább. Egy-egy pillantást mindenki megereszt felfelé, sőt, ha ideje engedi, néhány percre meg­szakítja útját, hogy figyelje a toronyház építőinek munká­ját. Van is mit nézni. Különö­sen most, hogy közeleg az át­adás ideje. Szinte minden ab­lakban, párkányon áll valaki , alakítja, formálja az épüle­tet, s a belsejében is hasonlót tapasztalhat az érdeklődő. Zsankó János művezető iro­dájának ajtaja is szinte per­cenként nyílik. A részlegek vezetői jönnek jelentést tenni a munka haladásáról, s né­hány szóban megbeszélni a to­vábbi teendőket. — Most már valóban min­den perc számít — mondja az idős művezető, s türelmesen válaszol a hozzá intézett kér­désekre. Ismeretes, hogy a zalaeger­szegi toronyház építését több esetben is lefékezte az anyag­hiány. Az építők ennek elle­nére vállalták, hogy határidő­re, december végére átadják rendeltetésének az épületet. — Sikerül-e vállalásukat valóra váltani? Bár az építők a tőlük meg­szokott óvatossággal fogal­maznak, úgy néz ki, hogy igen. — Sőt — toldja meg Hor­váth Lehel technikus — nem­csak a lakóépületet akarjuk átadni év végére, hanem a földszinti cukrászdát is. A munka jelenlegi állásából a szakemberek szemével is ar­ra lehet következtetni, hogy az átadásnak nem lesz akadá­lya. Jelenleg százharminc dol­gozó munkálkodik az építke­zésen. Festők, burkolók, gáz-, víz-, villanyszerelők, asztalo­sok, üvegezők, fűtésszerelők, lakatosok és természetesen kő­művesek, segédmunkások ad­tak itt egymásnak találkozót. Itt vannak már a liftszerelők is, akik ugyancsak vállalták, hogy a hónap végére befejezik a munkájukat. Egyébként a legfelső szinttől az alagsorig, mindenütt sürgő­forgó emberekkel találkozunk. Kulcsár Károly szakoktató ve­zetésével még az ipari tanulók is kivonultak, hogy ki­vegyék részüket a munkából. A laka­tosok az udvar felőli részen éppen az alumínium keretű ablaktáblákat szerelik. Mind­­annyiuk derekán mentőöv csa­varodik, amire szükség is van, mert szinte idegborzoló, amint­­ a keskeny peremen kapasz­kodnak.­­ A mentőöv használatát szigorúan megköveteljük — Mondja Horváth Lehel —■, s ennek tulajdonítható, hogy komolyabb baleset mindez i­deig még nem fordult elő. Az épület belsejében, a par­kettázás és a liftszerelés kivé­telével minden munkafol­yá­rnál közel áll a befejezéshez. A festők szintről szintre ha­ladva végzik a még hátra levő belső mázolást, ajtók abla­kok festését, s egyettan kija­vítják azokat a sérüléseket is, amelyek munka közben kelet­keztek. A toronyház építői tudják, hol rajtuk van a város sze­me A mi erejükből telik, azt meg is teszik. S ha valami zökkenő nem jön közbe — ezt is csak óvatosságból mondták — december végén már arról számolhatunk be, ho­st az ál­lami áru­tői­pa­pi vállalat dolgo­zói átadták rendeltetésének Zalaegerszeg első toronyházát. ZALAI HÍRLAP Kihasználjuk a téli estéket . Szóba került a kongresz­­szuson, hogy elhalványult az egyszemélyi felelősség a párt­munkában, így van ez járá­sunkban is, ezért a hiba kija­vításáért nekünk is vannak tennivalóink. Az elvi, szerve­zeti és cselekvési egység egyöntetű volt a kongresszu­son. Járásunkban az utóbbinál van kívánni való. Az egyetér­tés megvan, de a gyakorlati megvalósításnál nem minden­ki teszi a dolgát ereje, tudása szerint. Sokat kell fáradoz­nunk azért is, hogy az elveket egyformán értsék, a gyakor­latban annak megfelelően dol­gozzanak A kongresszus hatá­rozatának ismertetése és ma­­gyarázása közben választ adunk majd a vitás kérdések­re, hogy a kongresszusra ké­szülés idején tapasztalt aktív politikai munka ne csökken­jen ezután sem. Ezért fokozot­tan kívánjuk segíteni a vezető testületek tevékenységét, hogy munkájuk rendszeresebbé, tartalmasabbá váljon. Foko­zott gondot fordítunk az alap­­szervezetek segítésére és a kis lét­számú pártszervezetek számszerű erősítésére is. A téli hónapok hosszú estéit átgon­dolt, jól szervezett politizálás­sal kívánjuk eltölteni, ahol napi dolgainkról és a jövő ten­nivalóiról beszélgetünk a párt­tagsággal és a pártonkívüliek­­kel. Az előbbre lépéshez arra van szükség, hogy a kongresz­­szus határozatát minden szin­ten megvalósítsuk. A vezetők mellett időközönként beszá­moltatjuk a párttagokat is a végzett munkáról, pártmegbi­­zatásuk teljesítéséről. Ezt az utóbbi időben sajnos elhanya­goltuk. Befejezésül ezt mondta Hor­váth Gyula. — A IX. pártkongresszus al­kotó, kritikus légköre új és friss lendületet visz a párt­munkába. A számvetés mel­lett a jövő meghatározása is megtörtént a kongresszuson. Vallom és hiszem, hogy a kongresszus határozatai, meg­állapításai nemcsak a küldöt­teknek, nemcsak párttagsá­gunknak, de egész népünknek útravalót és iránytűt adtak a jövő feladatainak megvalósí­tásához. Rajtunk múlik, ho­gyan hasznosítjuk ezeket. Még hét százalék A zalaszentm­óti járásban a legkevesebb az őszi mélyszántás A zalai gazdaságokban az esős napokat is igyekeztek ki­használni, hogy befejeződjön, illetve minél nagyobb terüle­ten történjen meg az őszi mélyszántás. November vé­géig 92,2 százalékra teljesítet­ték tervüket a gazdaságok, vagyis jelenleg még mintegy 7 százalék van hátra az őszi mélyszántásból. A járások kö­zött­ a lenti áll legelöl, hiszen náluk már a terv felett járnak. Nagyot lépett előre a nagyka­nizsai járás, mindössze 1 ,2 százalék van hátra a termelő­szövetkezetekben. A zalaeger­szegi járás 81,6 százalékra állt a legutóbbi felmérés szerint, s legalacsonyabb, mindössze 64,5 százalékos a teljesítés e zala­­szentgróti járásban. A határ munkái közül még némi szar­vágás van hátra a megyében, átlagosan 7,8 százalék járá­sonként, s itt is legalacso­nyabb ,88 százalékos volt a tel­jesítés a zalaszentgrót járás gazdaságaiban. A hátra levő, munkára alkalmas időt tehát itt kell a legjobban kihasz­nálni. folytatód­­ott a verseny Az FH és a MEDOSZ felhívása az állami gazdaságokhoz A Földművelésügyi Minisz­térium Állami Gazdaságok Fő­­igazgatósága, a MEDOSZ El­nöksége és a KISZ Központi Bizottság Titkársága felhívás­sal fordul az állami gazdasá­gok dolgozóihoz ,hogy a kong­resszusi munkaverseny"’ tapasz­talatait felhasználva, keljenek versenyre az 1967. évi gazda­sági feladatok sikeres telje­sítéséért. A gazdaságirányítás új rend­szerének fokozatos bevezetése már 1967-ben az eddiginél na­gyobb önállóságot biztosít az állami gazdaságoknak, s a he­lyi adottságok, lehetőségek tel­jesebb kihasználásával, a ho­zamok növelésével egyidejűleg ösztönöz a költségek csökken­tésére, a gazdálkodási eredmé­nyek javítására. A felhívás részletesen felso­rolja az 1967. évi verseny főbb célkitűzéseit A kenyérgabona­termelés, a takarmány­ a gyü­mölcs-, szőlő- és zöldségter­melés, az állattenyésztés a gépkihasználás terén, továbbá a munkaszervezés és az ösz­tönző bérezés tekintetében (MTI). 3 Kongresszusi brigád Újabb értékes eredmények, kezdeményezések láttak nap­világot — a kor­gresszusi mun­kaverseny folytatása jegyében — a Nagykanizsai Bútoripari Vállalatnál. A kárpitos műhelyben szo­cialista címért küzdő brigád alakult. Az ipari tanulók ifjú­sági brigádja a Kongresszusi brigád nevet v vette fel, s vál­lalásában a szocialista cím megszerzése szerepel. Kimagasló munkasikert ho­zott a kongresszusi hónap is. A vállalat KISZ-f tataljai négy hét alatt közel 15 ezer forint értékű közvetett anyagot taka­rítottak meg. Kialakulóban egy valóban nagyüzemi szarvasmarha-tenyésztő telep an Andráshidai Állami Gazdaság központi tehenészetében . Tudjuk, hogy a harmadik ötéves terv előirányzata sze­rint a következő években nö­vekszik az egy személyre jutó tej­ vaj, hús fogyasztás, amit elsősorban a szarvasmarha ál­lomány hozamának növelésé­vel kell elérni. Ehhez az állat­­tenyésztő nyunka színvonalá­nak­ a növelése szükséges, ami a nagyobb tudással, a korszerű módszerek alkalmazásával, a gépesítéssel oldható meg, s az állattenyésztő utánpótlás biz­­tosításának is ez az egyik fő módja — mondotta előadásá­ban Gergye László főagronó­mus, amikor az e gondolatok jegyében létesített központi te­henészetet mutatták be az or­szág csaknem minden tájáról Andrásihidára érkezett vezető mezőgazdasági szakemberek­nek. A telep négy, átlagosan száz férőhelyes tehénis­tál­lóból, egy központi takarmányosból, egy 206 férőhelyes borjúnevelőből, egy 50 férőhelyes ellető istálló­ból és tejházból áll. A bejárat­nál tábla: idegeneknek belépés csak igazgatói engedéllyel. Az első épület egy újonnan épített, korszerű fürdő, öltöző. Külön helyiségben kell levenni az utcai-, s másikban felvenni a munkaruhát és fordítva. Vagyis — mint mondják — fe­hér és fekete öltöző van, s a közbeeső állomás a fürdő, amit már bemenet is igénybe lehet venni. Az istállókat beton- és asz­faltút köti össze egymással. Az ajtók előtt pótkocsik állnak, mellettük trágyakihúzó szán. Igen ötletes szerkezet. Villany­motoros csörlő segítségével húzza ki a trágyát az istállóból, s mindjárt a kint álló pótkocsi­ra juttatja, megkímélve a gon­dozókat az egyik legfáradsá­­gosabb munkától. Az istálló közép­jászlas, az állatok felett tábláik: ellen­őrzési szám; szü­letési év; leg­nagyobb ter­melés; utolsó ellés; terméke­nyítés; az apa­állat neve; el­apasztandó; gyógykezelés; napi tejhozam; pótabrak. — Hét liter­hez elegendő tápanyag ben­ne van az alap­­takarmányban — magyarázza Felházi Sándor telepvezető.­­ Ezenfelül min­den liter tej után 45 deka­gramm pótab­rakot kap a te­hén. Sokat kellene „dekázni” a hatalmas istállókban. El lehet képzelni, többszáz tehénnek méregetni reggel, este dekányi pontossággal! Mindezt meg­oldja azonban az automatikus abrakadagoló (egy veszprémi kisz gyártmánya), amely pil­lanatok alatt a kívánt meny­­nyiségre állítható, s az előírt adagot juttatja a jászolba. E gép segítségével tizenöt perc alatt befejeződik az abrakolás a 108 férőhelyes istállóban. A másik épületben siló adagoló gép működik. Ilyenek után természetes, hogy a fejes is géppel történik. A központi telep állománya — 284 tehén, 69 hasas üsző, 200 itatásos borjú — TBC és Bang negatív. Igen nagy gondot for­dítanak az állategészségügyi követelmények betartására, s ennek kiemelkedően fontos ré­szének tartják a borjak egész­séges felnevelését Ha lehet az ellető istállóban még nagyobb a rend és a tisz­taság, mint a többi épületben. Ahol az ellés történik, hófehér gyógyszeres szekrény tartal­mazza a legszükségesebbeket, a falon pedig tábláik amelyek az elletés technológiáját ismer­tetik. Külön tábla hívja fel a fi­gyelmet az ellés utáni teen­dőkre. Születés után egyébként a borjú külön ketrecbe, infra lámpák alá kerül, itt szárad meg és zsákvászon maszkot kap. A ketrecet naponta fer­tőtlenítik és fertőtlenített a cumi is. Mindez a higiéniát, a fertőzés megakadályozását szolgálja. Ha a központi takarmányos üzembe lép, minden takar­mányt itt készítenek elő, s in­nen viszik az istállókba. Je­lenleg 23 tehenet lát el egy ember, de a munkák speciali­­zálásával el akarják érni, hogy két műszakban 40—50-re emel­kedjen az egy fejőgulyásra ju­tó tehénlétszám. Az Andráshidai Állami Gaz­daságban a törzsállományú tehenektől átlagosan 4197 liter tejet fejtek az elmúlt évben. Olyan egyedeket sikerült te­­nyészteniök, mint például a 70-as Jolán, vagy a 10-es Szel­lő, amelyeknek az utódai kö­zött 7000 literen felül tejelők is akadnak. A gazdaság állattenyésztésé­ben a jövőben a végtermék utáni bérezésre térnek et. Ez, vagyis a bérezés is igen fon­tos terület, s nem utolsó sor­ban az, hogy milyen a vetés­­szerkezet, hogyan biztosítják az állomány megfelelő takarmá­nyozását? Éppen ezért, ha az állami gazdasági, igazgatósági és minisztériumi szakemberek­nek megérte, érdemes volna termelőszövetkezetek küldött­ségének is körülnézni az And­ráshidai Állami Gazdaság köz­ponti tehenészetében. Kovács Ferenc — Gépesített istállók — s*Fehér* és afekete* öltöző — Steril eltetés Az új fürdő, öltöző, ahol minden váltáskor meleg vízzel zuhanyozhatnak a szarvas- marhatenyésztő telep dolgozói. Működés közben az új automa­tikus abrakadagoló. A gép se­gítségével ’5—20 perc alatt megtörténik az állatok abra­kolása a 108 férőhelyes istállóban.

Next