Zalai Hírlap, 1982. május (38. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-11 / 108. szám

ie St. l­. Dallamok, nézők, táncosok A XIII. megyei néptáncfeszz­t­i­válo­n lát­tuk-h­allott­uk Vasárnap délutánra telt há­zat vonzott Pacsán a megye táncosainak idei seregszemlé­je. A műsorban fellépőket és a publikumot Henczi Gábor, a községi tanács titkára köszön-­ tötte, majd rögvest nagy ová­ció fogadta a nyitószámot. Nem csoda, ugyanis az egyik helyi gyermekcsoport lépett színre, a kisze­járás bájos nép­szokását megelevenítve. Mindjárt másodikként a fesztivál sztáregyüttesét, a Za­lai Táncegyüttest láthattuk, melynek férfikara Orsovszky István a regölésre koreogra­­fált, férfias, ugyanakkor hu­morral átszőtt kompozícióját adta elő nagy kedvvel és mes­terségbeli tudással. (Nem is csoda, a színrelépett fiúk zö­me maga is avatott együttes­vezető a megye különféle vi­dékein; a veterán koreográfus a fesztivál együttesvezetőinek személyében egyébként zöm­mel egykori tanítványait üd­vözölhette ...) Ezt követően a kanizsai Vasutas Táncegyüttes első produkciója is sejtette, hogy bizony még fiatal gárdá­ról van szó, viszont ugyanez nem látszott az egerszegi 407-es szakmunkásképző Ifjú­munkás Táncegyüttesének be­­­mutatkozó számán. Gutorfölde gazdag kulturális életének je­leként fogadta a közönség Sepsi István leány-tánccso­­portját, s hasonlóképp a fesz­tiválra több együttessel is ne­vezett Kiss István remek zala­­lövői táncosait. A tótszerda­helyi Mura Együttes — sajnos, kitűnő zenészeiket nem hall­hattuk Pacsán — korábbi, idei fellépésével ellentétben ezút­tal , nem csupán főleg népda­lokkal, hanem végre önfeledt vidámságot sugárzó táncokkal is hódított. Csak találgatni le­het, mire lennének még képe­sek, ha a lányok oldalán nem­csak egy szál fiú táncolna . .. A műsor első csúcsteljesítménye a Zalai Honvéd Táncegyüttes két tagjától, Pálfi Lászlótól és Csib­­rány Miklóstól származik; mű­vészeti vezetőjük az idei kamara­­tánc-fesztiválon nívódíjat kapott, erőteljes táncával, lepték meg a pub­likumot. A szé­pen fejlődő lenti Kerka Táncegyüt­tes Sepsi István Borsodi táncok cí­mű, látványos szá­mát adta elő beve­zetőül Pacsán, majd újra egy nagyszerű gárda lépett színre, a Kanizsa Tánc­­együttes és zene­kara személyében. A Lakócsa-kör­­nyéki délszláv mu­zsikára Horváth­ János, a vasi Ungaresca t­ánc­­együttes jelenlevő művészeti vezetője koreografálta a csiz­­maverős-tapsos férfitáncot, mellyel nemcsak a tánckar, hanem a Fodor László vezette zenekar is igazán briliáns pro­dukciót nyújtott. Apropó, ze­nekarok! Ezen a fesztiválon kétségtelenül a kanizsaiakat illette a pálma, ám jó benyo­mást keltettek a lenti zené­szek és a Kiszöv Táncegyüttes zenekara is, melyben ezúttal debütált Per Magdolna, nagy­kapornak­ pedagógus és Danai László, a néhai nagyhírű Dan­­di Kiss Károly prímás örökét néltán folytató fia — kontrás­­ként. Zenészeik mellett a ki­­szövös-táncosok is jeles produk­­ciót nyújtottak a műsor első ■észét záró, erdélyi blokkban. Szünet után sem kevesebb élmény következett, amikor egy másik helyi gyermekcso­port nyitotta újra a műsor második felét. Ebből a részből a honvéd-táncosok bravúros botostánca, továbbá főleg a fergeteges sikert arató Ifjú­munkás Táncegyüttes sváb tánca, a Mura Együttes polká­ja, a kiszövösök Lányok és ka­nászok című dél-dunántúli tánca és a Kanizsa Táncegyüt­tes — a város szülötte, az Ál­lami Népi Együttes szólótánco­sa, Farkas Zoltán koreografál­ta — száma emelkedett ki. Nemkülönben a fesztivál zá­rótánca, a Bartók-zenére elő­adott Orsovszky-koreográfia, melyben a békevágy szólalt meg, a Zalai­ Táncegyüttes méltó tolmácsolásában. Ennyi hangos teljesítmény láttán saj­nálhattuk igazán, hogy­ a keszt­helyi Georgikon Táncegyüttes váratlanul távol maradt erről a megyei szemléről. — A két év előttihez képest nagy fejlődést hozott az idei zalai táncfesz­ti­vál, számomra a Zalai Táncegyüttes és a Zalai Honvéd Táncegyüttes produk­ciói jelentették a legtöbbet — hangsúlyozta a Néptáncosok Országos Tanácsa területi szer­vezetének titkáraként is jelen­levő Horváth János kérdésünk­re. — Ügyesek a pacsai gyere­kek, tetszettek a lövői és a tótszerdahelyi táncosok, míg a néptáncot színpadra alkal­mazó együttesek között — a kistövösök, az Ifjúmunkás Táncegyüttes, valamint a len­tiek mellett — a Kanizsa Táncegyüttes és zenekara lé­pett előre igazán biztatóan. Várjuk a további jó folytatást 1011-ben! A közönség egy szép műsor élményével távozott, miköz­ben szakmai tanácskozás kez­dődött a látottakról és a me­gyei tanács vb művelődésügyi osztályának képviseletében Horváth József oklevéllel és fesztivál-zászlóval jutalmazta meg a résztvevőket T. A. A fesztivál nyitószámát az egyik pacsai gyermekcsoporttól láthattuk. Regőstánc a pacsai színpadon, előadja a Zalai Táncegyüttes Energiamegtakarítóa a háztartásokban Főzzünk Az automata mosógépek által elhasznált villamos energiának mindössze 10—15 százaléka „végzi” a mosással járó fizikai munkát A többi csak vizet melegít A TV- reklám óva int attól, hogy a melegvíz-csapokhoz csatla­koztassák a mosógépeket Valóban, a mai gépek „meg­bolondulnának” ettől, hisz saját melegítővel tervezték őket Háztartásunkban a víz­­melegítéssel nem tudunk ta­karékoskodni. Mással azon­ban igen. Kezdjük a világítással. Közismert, hogy a fénycső fény hasznosítása többszöröse az izzólámpáénak. Vagyis lé­nyegesen kisebb teljesítmé­nyű fénycső több fényt adó, mint a jóval nagyobb telje­sítményű izzólámpa. Miért idegenkednek tőle mégis az emberek ? Részben azért, mert emlékeznek még a régi fémporbevonatos, hideg fényt adó csövekre, amelyek gya­kori vibrálásukkal a szemet is rontották. A maiak már természetes fényűek, de az egyszer elvesztett becsületet nehéz visszaszerezni. A má­sik ok kézzelfoghatóbb, és sok energiamegtakarító ja­vaslat ezen akad fenn: köny­­nnyebb havonta nagyobb ösz­­szeget fizetni a fűtésért, a melegvízért, a világításért, mint egyszer beruházni és várni a megtérülést. Íme a példa: ma már 60 W-nál ki­sebb teljesítményű izzókat nemigen használunk sem für­dőszobában, sem előszobában, sem konyhában. Ezeket he­lyettesíteni lehetne 8, illetve 13 W telesítményű fénycsö­vekkel, de körfénycsövekkel a szobai felső világítást is fel lehetne váltani. Ez utób­bi körülbelül 40 W teljesít­­ménnyel pótolná a 100 W-os izzólámpát. Számoljunk nagyvonalúan: a megtakarí­tás­a legyen lakásonként 100 W. Ez napi 4 órában 2 forin­tos áramdíjjal számolva is 80 fillér — tehát havonta körül­belül 20 forintot lehet meg­spórolni. Ha minden világító­­testet fénycsőre cseréltetnénk lakásunkban, az bizony né­hány ezer forintba kerülne A választást ez motiválja, nem pedig a 100 ezer laká­sonként naponta megtakarít­ható 40 ezer kiVó világítási energia. Következzenek a háztartási villamosberendezések. Egy Dániában végzett vizsgálat szerint ezek működési elvé­nek alapvető módosítása nél­kül olyan megoldásokat lehet találni, amelyekkel az ener­gia 50—80 százaléka megta­karítható. Viszont az új ké­szülékek drágábbak — a ma­gasabb ár 6—9 év alatt térül meg. Ugyanakkor a fogyasz­tás 10—40 százalékkal csök­kenthető — gyakorlatilag többletköltség nélkül A villamos főzőlapok hő­átadási hatásfoka a melegítő­lap és az edény „érintkezé­sétől” függ. Megfelelő edé­nyek használatával jelentős energia takarítható meg. Mi­után a melegítőlap fémtöme­gét minden bekapcsoláskor fel kell fűteni, így rövidebb használat esetén gazdaságo­sabb a merülő forraló. Az Elekthermax pápai gyára a BNV-n bemutatott egy olyan tűzhelyet, amelyet speciális üveglap borít. A főzőlapok helyét festett körök jelzik. Az üveg csak a vastagság irányába vezeti a hőt, így elmarad a környezet fűtésé­vel járó veszteség és a mele­gítőlapot sem kell felfűteni. Végezetül, egy javaslat: a mai mosószerekkel nem kell olyan forró vízben mosni, mint a régiekkel. Nem az a hőmérséklet a mérvadó, ame­lyet a ruha még kibír, hanem az, amely adott mosószerrel elegendő a tisztításhoz. Több országban kísérleteznek, hogy megállapítsák, mi az olcsóbb: a melegvízben való mosás vagy az olyan mosószer elő­állítása, amely hideg vízben is tisztára mossa a ruhát. Németh K. Géza ZALAI HÍRLAP Terepszemle után — kezdés előtt Zalai építőtáborozók készülődése Jubileumi — a 25., — épí­tőtáborozásra kerül sor az idei nyáron, s zalai részről már most, az „előszezonban” meg­született az első siker: a ter­vezettnél százzal többen, 1950- en jelentkeztek a népgazdaság számára nélkülözhetetlen se­gítségadásra. (Közülük 200-an végzős nyolcadikosok.) Az előkészületek másik ál­lomása volt az terepszemle, amelyet 180 megyénkbeli diák­­brigádvezető és táborvezetősé­gi tag tett az ország különböző pontjain, a fiatalokat fogadó gazdaságokban, vállalatoknál. Az alkalmi gyümölcsszürete­­lőket, növényápolókat foglal­koztató ceglédi, csépai és tá­­piószelei gazdaságban kedve­ző benyomásokat szereztek. Hasonlóképpen a Debreceni Konzervgyárban, valamint a szakmai gyakorlati helyül is szolgáló budapesti Középület­építő, a Lakásépítő Vállalat­nál és a siófoki vendéglátó egységeknél. .. A június 20-án kezdődő épí­tőtábori szezon érdekessége, hogy jubileumi emléktáboro­­­­zást is szerveznek a Hanság­ban e mozgalom alapítói és a sokszoros táborozók részvéte­lével.­­ Az országosan kiemelt mun­­­­kahelyek sorába tartoznak a­­ zalaegerszegi és nagykanizsai központú zalai bogyóstábor diákjait fogadó gazdaságok is. A zalaegerszegi hűtőház, a bucsuszentlászlói, salomvári zalaháshágyi, kehidakustányi és zalaegerszegi tsz, illetve a Nagykanizsai Állami Gazda­ság június 20-a és július 17-e között Komárom és Nógrád megyei fiatalokat foglalkoztat. A ribiszkés és málnáskert­jeinkben, valamint a zala­egerszegi hűtőházban dolgozó 1200 diákvendég közül 400-at a nagykanizsai táborhelyek fogadnak. — lukács — IS MEGTUDTAK A MINISZTÉRIUMBAN A Stúdió ’82 múlt heti adásában felolvasták Hanga Mária művelődési miniszterhelyettes levelét, amelyben köszönetet mondott a televíziónak azért, mert föltárta azt a visszássá­got, hogy egyes óvodákban olyan komolyan játsszák az isko­láséit, hogy az már maga az iskola, de abban sem a legköny­­nyebbek közül való. Engem őszintén szólva meglepett a do­log. Már­mint­­ nem az isk­olásdi, hanem hogy a televízió ri­portjáig a minisztérium nem tudott erről! Az óvodák iskola­előkészítő feladatának ez a túllihegett felfogása tudniillik meglehetősen régen szóbeszéd tárgya szülők és nevelők köré­ben, pro és kontra egyaránt és a karikaturisták már régóta szívesen humorizálnak az óvodás gyermeke számtanfeladatán verejtékező szülőn. A különben is, manapság, amikor szin­te minden korosztályon végrehajtanak egy-egy tanügyi kí­sérletet, ki gondolná, hogy a hátratett kézzel számtant ma­goló óvodások csupán egy-két túlpörgetett ambíciójú óvóné­ni önálló kezdeményezésének áldozatai, és ez a kísérlet tel­jességgel nélkülözi a felsőbbség — tanácsi szervek, minisz­térium — egyetértését. Az ember ilyenkor elgondolkodik. Vajon mi lett volna, ha a „kísérletet” nem tárja fel bíráló hévvel a televízió? A minisztérium talán sosem tudja meg, tehát akarata ellenére általánosan elterjed az országban. S mi következik? Nem más, mint, hogy jóváhagyás nélkül be­vezetésre kerül hazánkban a 3 éves korban elkezdett 11 osz­tályos általános iskola! TÜZET VISZEK ★★★ A józan elme számára minden öngyilkosságban van valami rejtelmes, misztikus, valami megfejthetetlen, de megfejtés­re serkentő. Méginkább így van ez, ha híres, közkedvelt em­berek végeznek magukkal. Környezetük találgatásokban keres választ az érthetetlen „miért”-re. Titkukat tudósok és mű­vészek kutatják. A magyar történelem különösen nagy szá­mú, az utókort máig foglalkoztató öngyilkosságot jegyzett fel. Ezek közé tartozik Soós Imre, a balmazújvárosi szegény­sorról a magyar film és színház élvonalbeli színészei sorába robbant őstehetség, aki 27 éves korában, 1957. június 20-án dobta el magától az életet. Személye, tragikus sorsa révén az elmúlt huszonöt év alatt jelképi erejűvé nőtt és halála nyug­talanító súllyal nehezedik azóta is a magyar színházi életre. Hubay Miklós, akit kezdettől fogva különösen izgatott Soós Imre titka, egy tanulmány után, a Tüzet viszek című drá­májában az évszázados anyagi és szellemi nyomor terhét hor­dozó különös érzékenységű ember kisebbrendűségi komplexu­sával magyarázza a fiatal színész tragédiáját, amelyhez hoz­zájárult az is, hogy szerencsétlen módon összefonódott a sor­sa egy fiatal idegorvosnővel, aki ugyancsak súlyos terhet ho­zott a múltjából és gyenge volt ahhoz, hogy támaszt adjon az önmagával és környezetével meghasonlott embernek. Eb­ből a darabból készített tévéfilmet Karinthy Márton rende­ző Cserhalmi György és Borbáth Ottilia főszereplésével. A tévéfilm jelentősen megrövidítette a darabot. Az átdolgozás során valahol a cím értelme is elveszett. Megértéséhez szük­séges volt némi előtanulmányra Soós Imre életéből, csakhogy a tévé­nézők, különösen a fiatalok nem mindannyian tudták, hogy a film egy valóságosan volt ember, valóságos problé­májáról és tragédiájáról szól. Pedig e tudati háttér nélkül nem élhette át igazán a néző a drámát. Cserhalmi nagyon jó volt Máté szerepében, de túlságosan egészséges, erős ahhoz, hogy a testi és lelki romlás szélén állónak elfogadjuk. Nem segítette a nézőt az sem, hogy Borbáth Ottilia nem tudta iga­zán átélni Éva bonyolult érzelmi változásait Ezért hangzot­tak az öngyilkosság előtti kitörései idegenül A színész kör­nyezete, amelyen tehetsége kicsorbult nem szerepelt a film­ben. Ezt a közeget Ákos, az egyik idegorvos szerepében Re­viczky Gábor személyesítette meg. S ha környezete valóban ilyen gyűlölködő lesajnálással beszélt a színésszel, úgy ért­hető, hogy válságba sodorta. RÉGI DARAB, MA IS ÉRVÉNYES TANULSÁGGAL ★★★★ Szomory Dezső Habsburg-trilógiájának — A Nagy­asszony Mária Antónia, II. József császár — utóbbi darabja 1918-ban készült és Málnay Levente rendezésében most tévéjáték for­májában is igazolta, hogy helye van a legjelentősebb ma­gyar színművek sorában. Történelemszemlélete kiállja a marxista kritikát is. Azt az összetett személyiséget ábrázol­ja a Kalapos királyban, aki valóban volt. Az általános em­beri haladás irányába nézett, egy központosított, erős, nem­zeti államról álmodott, de eközben szem előtt tévesztette, hogy egy soknemzetiségű, egymástól eltérő érdekű népcso­portot összefogó államalakulat élén áll. Kezdeményezései te­hát törvényszerűen kudarcot vallottak. Példája máig szóló politikai tanulság. A nemzeti tudatot, az eltérő érdekeket nem megtagadni, elnyomni kell, hanem ki kell elégíteni és fel kell használni az általános érdek megvalósításához. A címszerep Avar Istváné volt. Talán Szomory is neki írta! Erőteljes, magabiztos férfi, aki akkor is erős marad, amikor férfiként gyengének, sőt esendőnek mutatkozik, saját gyen­geségén derül. Eleonóra szerepében Bordán Irén szépségén kívül érlelődő színészi tehetségét is hozta a szerephez. Ben­­kő Gyula Kaunitz kicsi, de annál hatásosabb, Sulyok Mária Chand­os ugyancsak kevésszavú, de sok játékra lehetőséget adó szerepében otthon érezte magát. Különösen alkatilag elé­gítette ki a szikár, megcsontosodott figura igényeit a VI. Pius szerepében Kölgyesi György. SZOMBATON ESTE ★ ★★ Szombaton is volt egy tévéjáték! A kitüntetés, amelyben a Telepódium társulatának élén Körmendi János kapott egy nekivaló szerepet — Boldizsár Gyula „örökbeteg” figurájá­ban —, valamennyiünk örömére. Amiben persze része van annak is, hogy hosszú idő óta ez volt az első tévéjáték, ami­­ nevettetésre készült. Hazai viszonylatban magasra érté­keljük Csenterics Ágnes show-műsorait. Rátonyi Róbert Tapsról tapsra ... című műsora sem cáfolt rá a várakozás­ra. Viszont a Százszorszépek?! Tessék mondani volt Önök közül valakinek elég türelme e csehszlovák film végignézé­­séhez?... Hári Sándor A DÉDÁSZ értesíti Hévíz község lakosságát, hogy május 16-án vasárnap reggel 6 órától 10 óráig karbantartási munkák miatt Áramszünetet tart. 143 214

Next