Zalai Hírlap, 1990. január (46. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-06 / 5. szám
8 Kulturális krónika A magyar szabadság és függetlenség emlékművének felállításáról döntött Debrecen tanácsa. Megalkotására nyilvános országos pályázatot írnak ki, s a terveket április első hetében kiállítják. Az emlékmű költségeit a tanácsi kereten kívül, a Képző- és Iparművészeti Tanács, s a KLTE támogatásából, valamint közadakozásból kívánják előteremteni. Ez utóbbi érdekében a végrehajtó bizottság felhívást tett közzé, melyben azzal fordulnak az állampolgárokhoz, intézményekhez, egyházakhoz, vállalatokhoz, hogy az évszázadok során küzdött és elesett honfitársaink emlékének, a magyar szabadság és függetlenség magasztos eszméjének megörökítéséhez önkéntes pénzadományokkal járuljanak hozzá. Ezeket a Budapest Bank Rt. debreceni fiókjánál vezetett 343 99443328/8 számú számlájára lehet befizetni. ★ A szovjet könyvkiadás történetében példátlan esetnek számít, hogy a Szovjetunió történetéről magyar történészek által írt könyv jelent meg a napokban Moszkvában, orosz nyelven. Béládi László— Krausz Tamás Sztálin című műve a Politizdat kiadó gondozásában látott napvilágot. Sajátos módon tiltakozott Cicciolina az állatok lemészárlása ellen. „Inkább meztelenül, mint szőrmebundában!" — kiáltott fel az egyik római szőrmeüzlet előtt, majd ruháját megoldva kitárta fedetlen kebleit a jeges szélnek, no meg a jelenlevő fotósoknak. Mondanivalójának hangsúlyozására piros festékkel kente be a bundákat, a szűcsüzlet kirakatát, s a közszemlére tett melleit. A Petőfi expedíció címmel kiadványt jelentetett meg a kecskeméti Erdei Ferenc Művelődési Központ. Az orgánumban a Megamorv expedíció egyik újságíró résztvevője, Borzák Tibor írja meg barguzini élményeit, valamint levélösszeállítást és sajtószemlét közöl a nagy vihart kiváltott kutatással kapcsolatban. A Guiness, Rekordok Könyve szerint 170 világslágerével és 93 nagylemezével Elvis Presley minden idők legsikeresebb szólóénekese. A Billboard Magazin sikerlistáján 1956—87 között 9 albuma, 106 kislemeze és 17 dala volt az első. Elvisnek pillanatnyilag három szobra áll: Memphisben a róla elnevezett téren, a nyugatnémetországi Bad Nauheimben, ahol katona volt és a japán fővárosban, Tokióban. A Bibliát is birtokba vette a komputer. A zsebformátumú elektromos biblia az Ó- és Újszövetség szövegével már kapható az amerikai piacon. Huszárik breviárium jelenik meg a Szabad Tér Kiadó gondozásában. A díszes, számozott album méltó emléket állít a filmrendezőnek. Röviden ismerteti Huszárik életrajzi adatait, édesanyja, barátai visszaemlékezéseit. A filmográfia bemutatja filmjeit, a forgatási dokumentumokat, kritikákat, valamint tartalmazza az általa írt forgatókönyveket is. A filmszínházak jövő heti programjaiból az alábbiakat ajánljuk olvasóink figyelmébe. Zalaegerszegen az Ady Filmcentrum első termében hétfőtől szerdáig a Jó reggelt Vietnam! című amerikai filmet, csütörtöktől vasárnapig a Fekete eső című, ugyancsak amerikai filmet vetítik. A második teremben hétfőtől szerdáig a Hagyjátok Robinsont című magyar film, csütörtöktől vasárnapig a New York-i történetek című amerikai film pereg. A harmadik teremben hétfőtől szerdáig a Rövidfilm a gyilkolásról című lengyel filmet, csütörtöktől vasárnapig a Testek csábítása című NSZK filmet játsszák. Nagykanizsán az Apolló Filmcentrum első termében hétfőtől szerdáig a Mélytengeri szörnyeteg című amerikai filmet, csütörtöktől vasárnapig a Rémálom az Elm utcában című filmet mutatják be. A második terem programjában hétfőtől szerdáig A Nap birodalma című amerikai film, csütörtöktől vasárnapig a Call girl ötszázért című film szerepel. Keszthelyen a Petőfi Filmszínházban hétfőtől szerdáig az Angyalszív című amerikai filmet, csütörtöktől vasárnapig a Mélytengeri szörnyeteg című filmet láthatják. ★ Képünkön a Hagyjátok Robinsont című film egyik jelenete. Ifi Ferenc A halott katona Parancsra, Vagy önként ment oda? A véres földön szomorú arccal fekszik A halott katona. Nem mozdul, Ki tudja melyik nép fia? A véres földön szomorú arccal fekszik A halott katona. Megölte A secu gyilkos golyója. A véres földön szomorú arccal fekszik A halott katona. Sde gyilkosa is halott! S a távolban mintha kisgyermek kacagna?! A véres földön mosolygó arccal fekszik A halott katona. Nem szeretem Veronikát. Talán más fiú se szereti a nővérét, csak igyekszik okosan viselkedni, ő ráadásul beteg, mindig beteg. . . Ma kirándultunk, együtt az egész osztály, reggeltől estig a hegyet másztuk. Úgy elfáradtam, hogy a vacsora se kellett, csak bedőltem az ágyba. Anya egy perc múlva utánam jött, fölkattintotta a villanyt, és jeges szóval kiparancsolt a takaró alól: — Azonnal rakd rendbe a holmidat! Egy-kettő! Most is ez a legfontosabb! Előkészíteni a ruhámat, készenlétbe helyezni, hogy ha Veronika éjjel rosszul lenne, pillanatok alatt magamra kaphassam, és késedelem nélkül induljak az orvosért. Veronika!... A cipőm fűzőjét is gondosan meg kell oldanom minden este, nem rúghatom csak úgy le. Hogy éjjel aztán egy fél percet se veszítsek, ha netán bele kellene ug-r ranom. — Veronika!... ■ Anya most is, az ágyam fejénél állva megvárta, amíg — a fene egye meg az ilyen lefekvést!... — amíg rendbe rakom a vackokat. Ellenőrizte a cipőfűzőmet ezúttal is, aztán felfordult végre: — Lefekhetsz! — mondta szigorúan. * Vissza már nem nézett rám, hanem lekattintotta a villanyt, és azonnal kiment. Pontosan nem is tudom, mi a baja Veronikának. Tulajdonképpen sajnálnivaló, milyen makacsul próbálja testi hibáit takargatni. A háta — a bal vállánál például — nem mondom, hogy púpos, de a ruha nyakát, s a blúz gallérját furcsán elhúzza. Tehát valami kötött kendőt, selyem sálat terít magára, s úgy hordja, mintha csak hanyagul kapta volna föl — valójában azonban kínosan vigyáz, és a legakaratosabb kánikulában se veti le, nem, még tánc közben sem, pedig minduntalan oda kell kapnia, hogy nem csúszott-e le... Ezt én sehogy sem értem: — hát Tibor nem vette még észre?! Tisztára lehetetlen! Veronika nem hagyja el magát, mint más beteg, nem is látszik vigasztalannak, hanem komoly fáradsággal, szinte eszelős rendszerrel ápolja magát. Pontosan kifesti az arcát, meghúzza a szemöldökét, s hetenként kétszer beül a fodrászhoz, pedig a forró szárítóbúra miatt rázza is éjjel a köhögés — én meg futhatok orvosért. Reggel viszont újra kezdi mégis. Nem gubózik be a négy fal közé, ő bizony nem. Neki mindig van programja. Ha Ilus, a barátnője, tízig nem jelentkezik, már megy is eléje, vékony nyári ruhában, bő kendővel a vállán, könnyű selyemtáskával a kezében. Beülnek a cukrászdába. Sokan forgolódnak itt, és leplezetlenül megnézik a lányokat, hiszen Ilus nagyon csinos és kacérul feszes a ruhája mindenütt. Veronikának pedig az arca és a szeme talán érdekes is. Ők azonban alig néznek vissza a fiúkra, annyi a mesélnivalójuk. Veronika halkan — vékony szája széle finoman remeg közben — fölolvassa Ilusnak Tibor szerelmes levelét (mert minden reggel érkezik levél, akár találkoztak előző este, akár nem, szép fehér borítékban). Veronika nagyon tiszta ujjai reszketnek, a levélpapír zizeg a kezében, s közbenpillanatonként odakap a ruha vállához, majd a haján igazít, szaggatott félmozdulatai állandóan vibrálnak — Ilus pedig figyelmesen hallgatja a barátnőjét. S utána meg is beszélik: képesek arra, hogy egészen délig tárgyalják. Ez mindennap így megy. De tegnapelőtt baj történt. ... Anya még nem volt otthon, amikor hazaértem. Gyanús csönd ült a lakásban. Pedig Veronika megjött már, hisz ilyenkor egyébként is mindig otthon szokott lenni. Megijedtem, s az előszobafalnak dőlve füleltem, hátha történik valami. Nyüszítő kis hangot hallottam; — most néztem be a szobába. Veronika hanyatt feküdt a földön. Rövideket lélegzett, s a válla folyton megemelkedett. Nem sikerült mindjárt az ágyhoz vonszolnom; — belekapaszkodott a szőnyegbe, és nem hagyta magát. Sírt, hang nélkül, mint a némák. Szorongva és gyáván ültem mellette a földön. Kérleltem, dühös voltam rá, fenyegettem is. Aztán a karját dörzsöltem, meg a homlokát. Mindent megpróbáltam, de az ágyáig nem tudtam elhúzni. Tehetetlenségemben jobban sírtam már, mint ő. Féltem, megjön anya, és így talál, hogy nem csináltam Veronikával semmit!... Ellöktem a kezét, és gyűlöltem. Ott is hagytam, zárva maradt utánam az ajtó, bőgve rohantam le a lépcsőn. Futottam az utcán is, de hallottam, hogy valaki törtet utánam, nagyokat csattog, mindjárt utolér, már a nevemet kiáltja. Tibor volt. A vállamat kapta el, megállított. — Mi történt?!... Hová rohansz?! Kitéptem magam, de elért és visszatartott. Kalapja a kezében, nyakkendője vitorlásán kilibbent a kabát alól. Úgy fogott, mint egy rabot. Az esztelen rohanástól erősen lihegtünk mindketten. Riadt szeme az enyémet kereste. . — Veronka?... — ennyit kérdezett csupán. — Engedjen! — próbáltam menekülni. — Beszélj már! Hallod!... Mi van vele?! Félelem, rémület, düh fojtogatott, s nem tudtam, s nem is akartam mondani neki semmit. Rántottam egyet, hogy elforduljak. — Ó, én... én... — szakadt föl belőle a kétségbeesés. Most végre hátrálhattam volna, mert elengedte a karom. Két kézzel csapkodta a homlokát: — Hát nem akartam én... Dehogyis akartam! „Kedves édes Juliskám” Petőfi Sándor utolsó levele feleségéhez A régi latin mondás „Habeant sua fata libelli’ — azaz a könyveknek is megvan a maguk sorsa, a levelekre is érvényes. Ilyen különös sorsa volt Petőfi Sándor utolsó levelének feleségéhez, Szendrey Júliához. Török Károly néprajztudósunknak köszönhetjük e viharos sorsú levél megmaradását és fennmaradását. Szendrey Júlia halálakor — 1868-ban — második férje, Horváth Árpád Petőfi fiának, Zoltánnak rendelkezésére bocsátotta apja könyvtárának megmaradt darabjait, kéziratait, leveleit. Ezekből a fiatalember potom áron sokat eladogatott. A gyűjtők különösen a költő kézirattal ellátott köteteinek örültek. Török Károly Szendrey Júlia sógoránál, Gyulay Pálnál volt nevelő. Petőfi Zoltántól megvásárolta apja könyvtárának maradványait, valamint kéziratait. Többek között néhány levelet. Ezek között volt ez az utolsó levél is. E becses ereklye értékével a néprajztudós olyannyira tisztában volt, hogy végrendeletében a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának adományozta. A levél szövegét az alábbiakban közöljük: Maros-Vásárhely, júl. 29. 1849.* Kedves édes Juliskám, e szempillantásban értem ide vissza hat napi szakadatlan utazás után. Fáradt vagyok; kezem úgy reszket, alig bírom a tollat. Megkaptad-e előbbem két levelemet? Egyiket innen, a másikat Kézdi-Vásárhelyről írtam. Elmondom röviden utamat. Itt hallottuk, hogy Bem egy csapattal Moldvába ment. Utána rugaszkodtunk Udvarhely, Csík-Szerda, Kézdi-Vásárhely, Bereczk felé, ott találkoztam vele, már visszajött Moldvából, hová lazító proclamátiokat vitt be s ráadásul Itpcnipflpniil m.pnrirmnpfpft n.pmi ezer oroszt egy zászlóaljjal. Bereczken jött a tudósítás, hogy Száz-Régennél megverték a mieinket, s ezek borzasztóan szétfutottak, vágtatott tehát ide a bajt helyrehozni Kézdi-Vásárhelyen, Sepsiszentgyörgyön, az Erdővidéken, Udvarhelyen keresztül, én vele. Rohantunk szinte megállás nélkül. Iszonyú út volt. Most két napig itt leszünk, míg a sereget egy kissé rendbe szedi, aztán, mit teszünk? ő tudja. Előbbeni levelemben írtam, hogy Csík- Szerdának és Kézdi-Vásárhelynek gyönyörű vidéke van. Sepsi-Szentgyörgyé talán még szebb, a város is jobban tetszik. Majd körülményesebben megvizsgáljuk, ha együtt utazzuk be Háromszéket, mint a fészket rakni akaró fecskék. Bemmel Bereczken találkoztam, megálltam hintája mellett s köszöntem neki, ő odapillantott, megismer, elkiáltja magát és kinyújtja felém a karját, én fölugrom, nyakába borultam, összeöleltük és csókoltuk egymást, „mon fils, mon fils, mon fils”, szólt az öreg sírva. A körülálló népség azt kérdezte, hogy „fia ez a generálisnak?” Most még sokkal nyájasabb, szívesebb, atyaibb irántam, mint eddig, pedig eddig is az volt. Szinte ma az útban mondta, hogy neked itt, Maros-Vásárhelyt csináljunk szállást, s ide hozzalak. Nekem is ez a fő vágyam, de míg erősebb lábra nem állunk a szomszédban levő oroszok irányában, eddig ezt tenni nem merem. Csak két mérföldnyire vannak innen, s az idevalók a napokban is szétfutottak, mint a csirkék. De mihelyt némileg biztos lesz e hely, az lesz első dolgom, meg lehetsz felőle győződve. Hogyan vagytok, kedves imádott lelkeim? Ha én hallhatnék valamit felőletek! Ha lehet, ha valahogy szerét ejtheted, írj csak egy szócskát is, édes angyalom. Én nem mulasztom el az alkalmakat. Szopik-e még a fiam? Válasszátok el minél elébb, s tanítsd beszélni, hogy meglepjen. Csókolom a telketeket és szíveteket miliomszor, számtalanszor imádó férjed, Sándor *A levelet Petőfi Sándor válogatott prózai írásai nyomán közöljük. 1990. január 6., szombat