Somogyi Károly szerk.: Religio és Nevelés, 1846. 2. félév
1. szám
t , a' bérencz, emlitése is kezeskedik. Ezen gondoskodás okozta gyötrelmeink megannyi magasb, isteni intések, mellyek által az Ur szellejébeni erélyes és szorgos munkálkodásra hivatunk föl, akkor leginkább, midőn az leginkább szükséges. De mikor nem vala ez szükséges? Soha! Korunkban pedig legszükségesebb , hogy tudnillik fáradatlanul munkálkodjunk. Mert alig volt valaha kor, mellyre a' második zsoltár' amaz első versei : „Quare fremuerunt gentes,m olly igen illenének, mint a' jelenre; midőn tudnillik még keresztény vallásuaknak, még evangelicusoknak magukat elnevezni szokott prédikátorok is pirulás nélkül tagadják meg Üdvözitőnk' istenségét, s ezt az egész világ' szine előtt ! Melly hit és tan pedig, valamint eddig, ugy ezután is egyedüli alapja leend, nem csak a' keresztény religionak, hanem a' ker.álladalmaknak is; következésképen, ha ezen hit egyszer a' nép' szivéből kiküszöböltetik, szükségképen nem csak a' keresztény religiának , hanem az ezen és népboldogító elvein, intézetein, szokásain alapított álladalmaknak is elvitázhatlanul dőlniök kell. Igaz, hogy az idézett zsoltár' további verseiben vigasztalásra is akadunk ; mert írva van : „Qui habitat in coelis, irridebit eos", 'stb . de ezen vigasztalás' reményével csak ugy kecsegtethetjük magunkat, ha vállat vetve , isteni tanítónk' szellemében, azaz : „prudentes, sicut serpentes, et simplices, sicut columbae," viaskodunk a' korunkbeli hűtlenség és erkölcstelenség ellen. "S ámbátor táborunk itt-ott majd mindennap kevesbülni látszik,mert: „ex nobis procierunt, sed non erant ex nobis. Nam si fuissent ex nobis, permansissent utique nobiscum; sed ut manifesti sint, quoniam non sunt ex nobis." I. Jan. 2, 19.) mégis diadalmunk bizonyos , mert : „quis est qui vincit mundum , nisi qui credit, quoniam Jesus est Filius Dei? Haec est victoria, quae vincit mundum, fides nostra !" (U. o. 5, 5.) Mindezekből világos, hogy munkálnunk é s egyszersmind küzdenünk is ugyancsak kell. Mit ? mi ellen leginkább? 's miképen ? Az átalában nem lehet ismeretlen előtted is , ki a' lelkipásztorság' tudományát nem rég' hallottad, 's népedet annyira talán csak ismered már, hogy nem kell keresned többé, hol, vagy miben legnagyobb a' szükség, vagy hiba nála. De lehetnek különös környülállások 's idők, melylyek különös magatartást és cselekvőséget követelnek a' lelkipásztortól, 's a' mint gyanítom, ez nálad is jelenleg az eset. Illyenkor, kedves öcsém! nem tehet jobbat a' lelkipásztor, mint ha a'legjobb, a'juhaiért fölfeszített pásztor előtt térdreborul , mély alázatossággal kérendő segélyt attól, ki minden tudománynak, okosságnak, erőnek és vigasztalásnak kútfeje! De azért az emberek tanácsa sem megvetendő, gondolod, és hozzám fordultál, mert valami fontos ügy felőli kételyek gyötörnek téged' ? És, ha nem csalódom, a' mérsék-egyleti ügy az, melly iránt nem tudsz tisztába jönni magaddal; 's ez nyugtalanít? Jól van; akár ez legyen, akár más egyéb, tárd ki bizodalmasan előttem egész kebledet ; szívesen megirom véleményemet ; mert úgyis szent kötelességünk, testvéri szeretettel fölsegélni 's vezetni egymást. Egyedül arra kérlek, hogy ne egyszerre mindent , mint ezt a' kétkedők szokták ; nem csak mivel perczeim drágák, hanem, 's méginkább azért is, mert , ,pluribus intentus' 'stb. Egyébiránt előre mondom: ,Noli jurare in verba mea!' Krisztus legyen a' te mestered, és vezetőd ; mert egyedül ő az út, igazság és élet. Ő legyen veled és téged' szerető bátyáddal E. EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK. Magyarhon. (Kinevezés.) Ó cs. 's ap. kir. fölsége Bezerédy Miklós veszprémi kanonokot és kir. táblai praelatust, czimzetes püspökké 's a' hétszemélyes törvényszék' ülnökévé, Jekelfalusy Vincze esztergomi kanonokot szinte czimzetes püspökké 's magy. kir. helytartósági tanácsnokká ; Korizmics Antal székesfehérvári kanonokot pedig kir. táblai praelatussá kinevezni legkegy. méltóztatott. — .es. 's ap. kir. fölsége Fejér Jánost, az egri érseki megyében egyeki plébánost, hold. szűz schlangenmundi prépostja', Krizsanovszky Józsefet, a' kassai megyében nagytárkányi plébánost pedig sz. Gábor főangyal' gáborjáni prépostja' czimével diszesiteni legkegy. méltóztatott. (B. H.) (Egyházi gyászünnepély.) A' ker. kath. anyaszentegyház' közfájdalmára elhunyt nagy halottért, XVI. Gergely bold. pápáért, mult hó' 30-dikán tartatott meg az ikerfőváros' valamennyi plebánia-templomaiban, a' gyászistentisztelet ; a' benne részt vettek' annál mélyebb 's élénkebb részvéte mellett, minél inkább 's közelebbről ismerték az egyház' kimúlt főpásztorának ama' világszerte tudott, mert a' legnagyobb következésekkel terhes eseményekben kitüntetett erényeit, a' legnagyobb alázatosság és szerénységgel csudálatosan párosult megtörhetlen erélyt és szilárdságot , a' tudományszeretetet és munkásságot, a' valódi mély vallásosságot és életjámborságot; mellyek XVI. Gergelynek az anyaszentegyház' legnagyobb nevü 's mindenkor hálás emlékezetben élendő' pápái közt fényes és maradandó helyet biztosítnak. Az ő emléke tettekhez van kötve, 's azért nagy marad, mint az utóbbiak; és hires, mint a' legközelebbi pár évtized több, korszakot alkotó 1* 3