Somogyi Károly szerk.: Religio és Nevelés, 1848. 2. félév

11. szám

veend erről számot. Üdvezlégy szabadság' angyala ! De ha e' hon' lakóit kivételesen, különösen a' pap­ságot ide nem értve, akarod boldogitni, ugy léted nem fölülről van. Üdvezlégy testvériség ! neved bájoló, mint derítő hajnalpír; de ha ugyanazon egy anyától született gyermekeknél, néhánynak közü­lök , mint durva zsarnok, vasbékét nyújtasz, hogy véreket, mint egy képviselő még itthon, egy béke­hirdetőnek nyilvánitá, előbbeninél szűkebb korlátok közé szorítsák, ugy jobb teendett nem születned. Illy körülményeknél a­ szabadság , és testvé­riség — tökéletes satyra Ott ismerjük mi a' szabadságot , hol a' természeti, vagyis sze­mélyes, velünk született jogok, szent-, és sért­hetetlenek. E­ nélkül az életnél jobb a' halál. 'S ha az illy becsületrabló, 's jogtapadó voksvadászó-és sajtóhősök' eljárása nem honárulás, ugy erről nincs fogalmunk. 'S a'felelősség' ezen állítólagos vi­lágában, ez mind szabad, és sokan ezt reformnak nevezik. Megvalljuk : megtanultuk Istenért a' gya­lázatot is dicsőségnek tekinteni ; hanem ha becsü­letünk' vesztésével, mint gyarló emberek, lelkünk­ben csüggedni nem fogunk, érezvén, hogy tu­lajdon hazánkban, idegenekül tekintetünk, ugy azt egyedül Istennek, 's egyháza­ és fölöttünk őrködő gondviselésének lesz tulajdonítandó. 'S ez az, mi a' jogérzetböl még mindig ki nem vetkezhetett pap­ságot szomorítja, a' mi öt igazainak védelmére, nem csak az erkölcsi kötelesség, hanem polgári tar­tozás' tekintetéből is fölhívja. "S ennyit a' szelle­mieket illetőleg. Ha anyagi állásunkat méregetjük,sorsunk szinte jogtalan. Nem tudjuk, ki adandja jövőre Isten után mindennapi kenyerünket; de mielőtt rólunk gondos­kodva , és az előbbi rendszer eldöntve lenne, az előbbi jogokat tartjuk lenni érvényeseknek. A' mi­nisteriumnak hatalmas szavai, mellyek a' papi tar­tozások­ 's mezei munkáknak jelenleg is érvé­nyességét parancsolólag hirdeték, elhangzottak, fáj­dalom­ kevés kebel fogta föl. Ha magunkét kérjük, meg kell azzal elégednünk, hogy az épen ezért ta­pasztalt balvélekedések és bizodalmatlanság fölötti fájdalom csikarta könyeinket, magunk tudjuk letö­rülni. Megkéretett az első forum, meg is tette a' magáét, de siker nélkül. Fölebb is kopogtatánk, a' segedelem megígértetett, de malaszt még eddig sem szállt bele. A' nép éreztetni akarja ez egyszer, tö­kéletes szabadságát. Százat teszek egyre, komo­lyabb föllépés' esete nélkül, a' nép praestatióját semmi esetre sem adandja meg. Fájdalom, hogy e' megátalkodottságában a' népet egyes hatóságok is segítik. Zólyom vármegye helyeselte a' nép' ebbeli vonakodását, mert állítólag a' földi munka a' papi tizeden alapszik, (köszönet az uj tanért!) 's véle­ményében sokan osztoztak ;... és egy vármegye a' legtörvényesb ,canonica visitatio' önkényes birá­jává avatta föl magát. Igy a' fura nemcsak ,silent', hanem lekorbácsoltatnak, valamint tulajdonosai. Mit tekintve, el lehet nem irigylendő helyzetünket kép­zelni, 's csak arra kérjük az illetőket, miszerint ha eljön az idő, melly számot kér a' bár­mill­y áron szerzett sikerről, felelősségre ne egyedül csak minket vonjanak. Urak! Isten megáldott szabad­sággal, ne foszszanak meg önök tőle. Ne nézzék a' sajtót egyedül a' vallás'elnyomására szánt eszköz­nek. Istenért tudunk mi tűrni, de ha a'haza'boldog­sága' érdekében szólunk, ne legyenek köztünk vi­szályok, 's gondolják meg, hogy a'vallás és pap, épen most lehet a' legjobb tőke. Veszszen, ki köte­lességét felejti, de kérjük, ne vegyék el kedvünket, mellyet nekünk is nyújthatna a' haza' szabadsága. "S ha már anyagi jogunkból ki fogunk vetkőztetni, hogy a' nép' fölvilágositásában semmi mellékes tekintet se szolgáljon akadályul, csak arra kér­jük, legyenek méltányosak, 's ne öljék ki erőnek erejével azon bizodalmat, mellyet Isten adott, 's mellyre most olly annyira szükségünk volna. Sőt ha némi részben mi volnánk is okai e' hiánynak, a' haza' érdekében lenne, önöknek azt kölcsönösen helyrehozni. Éljen a' testvériség! de ne legyen az irott malaszt.... Tettel lehet segitni a' hazán, 's kö­zös vállvetés- és egyetértéssel. Ne feledjük, mi­ként ,concordia parvae res crescunti, 's miként : „Minden ország' támasza, talpköve A' tiszta erkölcs, melly ha megvesz, Róma ledül, 's rabigába görbed." Frecska Alajos: Szózat a nevelés, és a' kath. iskolák' ügyében. (Folyt.) Ezen 's illyféle nyilatkozatok sajátszerüen jel­lemzik korunkat! Mi annyi ideig elismert érdeme volt az egyháznak, ma bünül rovatik föl részére. Az egyház, melly annyi ideig szép, de súlyos hivatá­sának érzetétől áthatva, fáradhatlanul működik a­ rögös téren, ma jogbitorlásról vádoltatik. Nem is találkozott kívüle, ki e­ szent ügyet méltólag föl­karolni,­­s benne sikeresen eljárni akart, vagy ké­pes lett volna. Az egyház kötelességét teljesité, 's nevelési monopolium­ vettetik szemére ; nemes ön­feláldozással kezelé a' szent ügyet, és zsarnoki ön­kényről gyanusittatik ! Uraim! meddig fog még tar­tani ezen önámitás ? meddig a' szenvedélyek' bol­dogtalan játéka? meddig fognak még önök ellensé­ges tábort látni egyházunkban,­­s ijesztő rémeket

Next