Danielik János szerk.: Religio, 1855. 1. félév
66. szám
522 Me puer hebraeus divos Deus ipse gubernans Cedere sede jubet, tristemque redire sub orcum : Aris ergo dehinc tacitis abscedito nostris. Augustus visszatérve a capitoliumba, azonnal egy oltárt csináltatott, mellynek kövébe latin nyelven a következő felírást vésette: Araprimogeniti Dei. Tekintettel ezen, a pogány nemzeteknél átalánosan elterjedt hitre, utalta már alexandriai Kelemen a pogányokat: „Vegyétek — úgymond — kezetekbe a görög könyveket, olvassátok a Sybillákat, mint hirdetik azokaz egy Istent s a dolgokat, mellyek jönni fognak; nyissátok fel Hystaspest, és reá találtok az Istenfiára, ki itt még sokkal fényesebben, sokkal világosabban megjelölve van stb. Valamint azonban magok a zsidók, kiknek kebeléből származott el s terjedt szét a megváltóbani hit, a Messias tulajdonképeni, szellemi és erkölcsi jellemét félreismerték, őt végtére világi uralkodónak vélvén, ki fegyverrel kezében anyagilag hóditandja meg számukra a föld minden országait és nemzeteit, mellyek fölöttök aztán uralkodni fognának, ugy történt, hogy néhány bölcset és bölcselkedő költőt kivéve, a nemzetek mind olly megváltókban hinnének, kik őket valamelly átok szülte anyagi nyomorúságtól megszabadítani, az aranyboldogság lakhelyét őrző szörnyeteg megölésével, számukra ez aranyboldoghont ujra megnyitni, vagy népöket egy uj boldogabb honba diadallal bevezetni, idegen rabságtól megszabaditni, s rája nehézkedő valamelly rettenetes átoksulytól felmenteni stb. lennének hivatalosak. A Messiás tudnillik, ki az egész emberiségnek igértetett, nemzetivé alakíttatott, s a vele összekötött fogalom minden egyes nemzet egyéni helyzete, viszonyai, nyomora és vágyai szerint módosíttatott. Így ismerik a görög mondák a szörnyektől szabadító, hydrát, minotaurust, sárkányokat, centaurusokat leküzdő, a világot ez átkos lényektől megmentő; a boldog hesperidák kertjét, annak arany almáit s az arany gyapjat kereső hősöket : Herculest, Theseust és Jasont; igy az ariai és iráni hősmondák az új aerát alkotó Feridum, Dzsemzsid, Yudhishthira hindus perzsa hősöket; igy a keleti regék a Gog- és Magogtól szabadító nagy-Sándorokat ; igy az éjszaki mondák az arany kincshez jutó Sigurdokat, stb. Mindezek mellett állanak a nem csak polgárosító, hanem vallási színezetűek is, mint Budha, Fohi, Confucius és Zerdusz, népeik hitregéiben megannyi pogány messiások ante Messiam, kik egy uj korszak, egy boldogító hon, polgári lét, uj üdvözitő vallás eszközlei, melly által az emberiségnek a hansúlytól megváltatnia kellene. „A pogányoknál — írja Sepp — Messiassal Messias előtt, egyikkel a másika után találkozunk, és minden egyes pogány népnél ismétlődik a prophetai központi történet a világ megváltójáról, az új megszabadított nemzedék alapítójáról, kire az egész ókor czéloz, s kinek felléptével az uj korszak kezdődni fogna. Mindenütt az istenek egyike az, ki leszállva és királyi házba térve, a föld leányával az uj idő ezen fiát nemzi, kivel és ki által a dolgok megfordulása és megújítása veszi eredetét... A mint pedig a kígyó, mint elcsábító lény, volt az, melly minden rosszat kezdettől fogva a világra hozott, mi által az eredeti tisztaság elveszett, és a jó és rossz közötti harcz, ez utóbbinak túlsúlyával, örökössé leve, a mint az az öreg sárkány volt, mellyel legyőzni és meghódítani kellett , ugy az ókor minden népeinek ezen vallási öntudata is a sárkánynyali küzdésről szóló mythosban nyomódott ki . . . Igy történt, hogy minden népnek saját Herculese lenne, és a pogány világ, melly az előképpel megelégedő, hivőleg elismeri, mint fojtja meg a kiválasztott hős már bölcsőjében a sziszegő viperát, erre hősi pályáját megkezdi, és az átok terhelte usurpatorok elleni nagyharczát végig harczolja." A magyar mondákban birjuk mi is teljesen amaz sárkányölő, elsülyedt világokat szabadító, az átoktól megváltó ősi alakokat. Nekünk újságlapi ismertető körünk nem engedi, a szerző által munkája hetedik fejezetében elősorolt és egyebütt is elszórt, e tárgyra vonatkozó sajátságos nemzeti mondavonásokat bővebben tárgyalni; miért is a tudni kívánó olvasót magára a munkára vagyunk utasítni kénytelenek , itt még csak azt említve meg, mit sz. a XI. fejezetben a nemzet megváltó hőseiről előhoz. „Történeti regés hagyományunk — úgymond — valamint világéletünk történetében egy különös nemzeti rendeltetés és végzetreli hit tudatát tünteti fel, ugy történeti hőseink meg ezt a megfelelő hitregei képzetet is, róluk mint a nemzet megváltó hőseiről még megismerteti. Az első nemzetatyák Hunor s Magor már igy tűnhettek fel a regében, mint egy uj hont kereső s megalapító hősök; azon isteni lényeknek, kiktől, ugymond a rege, eredetöket vevék, sugallatuk és vezérletök által találva fel a boldogabb földet. Mire krónikánk már a hunokat fellépteti, a nemzeti hit, ugy látszik, azon megváltói, fejedelmi, vezéri személyességre várt, kinek egykor a hadisten elenyészett kardja, ujra feltalálva, jutand. S csakugyan Attila s nemzete általa a világot meghódítva, világuralomra jut ... . Mire azonban Attila véletlen halál vagy titkos végzet által eltűnik, fiai egyike, Csaba ismét az, kiről a jóslat hangzott, hogy nemzetét fentartandja ; a világ-küzdelemben csak is ő marad fen népével, mellyet a csabairrel a csatatéren halálos sebeiből feltámaszt az örökös s soha nem szűnő harczra, és serege felkelve évenkint máig küzd Csabának mezején. Mire serege egy részével azonban, a székely hagyomány szerint, eltűnt, visszamaradt második tábora még sokáig, századokon át várja megváltó hőse visszajöttét, s mire mind hasztalan várja, közmondássá lesz ... akkor jó meg mikor Csaba ! .... A nép közt azonban, melly Csabával előbbi székeibe visszavonul, fenmarad a Csaba végrendeleti hagyományáról szóló tudat, hogy egy jövő nemzedékre és uj hősre vár az atyák feladatának kivitele. Mint illyen születik már az Istentől előjelentett, isteni főbb lénytől, Turultól fogamzott, a tündéri Emes anyától született *) Álmos, ki isteni hősként csudás módon vezérli ismét seregét, nyomtalan s út nélkül vezetve azt a puszták sivatagain, csudásan átkelve a vizeken, a *) A pogány világ állandó hitczikke volt , hogy a megváltó férfi hozzájárulása nélkül fogna születni , mondja Sepp, ki az erre vonatkozó hagyományokat a chinaiknál, a budha vallásban, a mongoloknál stb. a pogányságról irt munkájában felsorolja.