Breznay Béla szerk.: Religio, 1894. 1. félév
16. szám
RELIGIO, jelenti Töröcsik József B. Szűz Máriáról nevezett maróthi prépost, egri főszékesegyházi kanonok és aranymisés papnak, a haldoklók szentségének ájtatos felvétele után, életének 74-ik évében, folyó hó 17-én, esti 82 órakor történt elhunytát. A megboldogultnak hűlt tetemes folyó hó 20-án, a főszékesegyházban a lelke üdveért d. e. 9 órakor tartandó engesztelő szent miseáldozat bemutatása után fognak beszenteltetni, és a főtemplom sírboltjába elhelyeztetni. Eger, 1894. február 18-án. Áldás és béke poraira !" Töröcsik József született Jász-Alsó-Szent-Györgyön 1820-ban. Iskoláit a Jászságban, Budapesten és Egerben végezte. Pappá szenteltetett 1848-ban. Mint segédlelkész Kis-Várdán, Jákóhalmán és Jászberényben volt alkalmazva. Azután gyöngyösoroszi, majd jákóhalmi plébánossá neveztetett ki, 1865. évben pedig Jász-Árokszállás városának hivei választották meg plébánosukká. Itt 26 éven át teljesítette a gondos lelkipásztor sokoldalú s fárasztó kötelességeit. Mennyire megnyerte hivei szeretetét és ragaszkodását, tanúsítja hivei azon elismerő áldozatkészsége, melylyel részére a régi rozzant lelkészi lak helyett, oly díszes és kényelmes épületet emeltek, melyhez hasonlót az egész egri érseki megyében keveset lehet találni. Az ő buzdítására és kitartó közreműködésével vétetett czélba utóbb az Árokszállás városához tartozó Szent-András pusztán egy új lelkészi állomás létesítése. Ezek a több ezerekre szaporodott pusztai hivek, — kik addig anyaegyházuktól 3—4 órányi távolságra laktak, csak ritkán, nagy nehezen részesülhettek vallási vigasztalásban — hálásan fogják mindenkor emlegetni a megboldogultban azon érdemes lelki pásztorukat, ki az ő lelki szükségeik czélszerűbb kielégítését ily módon igyekvék előmozdítani. Örvendett, de meg is siratta az egész Jászság, mikor 1890. január 22-én az egyházmegye székhelyén Egerben kanonokká iktattatott be. Itt, mint plébános rövid idei buzgó működése alatt hivei osztatlan szeretetét és a tanügyi férfiak nagyrabecsülését vivta ki. Életében a legmeghatóbb jelenet volt 1893. augusztus 6-án, midőn szülő községében a jász-alsó-szent-györgyi templomnak 100 éves jubileumán, ott, ahol először tartotta első sz. miséjét, mutatta be az Urnák félszázados papságának hála-arany-áldozatát. Örömünnepe volt ez nem csak neki, de — mondhatni — az egész Jászságnak. Gyengélkedése miatt lemondott az egri plébániáról. Január 22-ike óta ágyban fekvő beteg volt. Halála előtt való napon Szele Gábor püspök pápai áldásban részesité. Áldás és béke poraira ! t Dégen Titusz apát. 1835—1894 Dégen Titusz, egresi apát, budapest-erzsébetvárosi plébános, kit nagy részvét mellett f. hó 21-én d. u. 3 órakor temetett régi barátja Romeiser József budapestbelvárosi prépost-plébános, Budapesten született 1835-ben. Miután a kegyesrendieknél gimnáziumi tanulmányait bevégezte, Esztergomba ment növendékpapnak s huszonnégy éves korában pappá szentelték. Husz esztendőnél tovább káplánkodott Schwendtner belvárosi plébános alatt, mignem 1881-ben felépült az Erzsébetvárosban a katholikusok kis szentegyháza s a város egyhangúlag Dégent választotta az uj városrész plébánosává. Az azóta lefolyt tizenhárom esztendő az üdvös munkásság szakadatlan lánczolata volt. Élénken érdeklődött kerületének jótékony intézetei és iskolái iránt s különösen a hitoktatás újjászervezése körül fáradozott. A herczegprimás kiválóan megkedvelte a boldogultat, attól a pillanattól fogva, hogy hivatalba lépése óta Dégen volt az első, akit az új herczegprimás apáttá avatott. Tagja volt a fővárosi bizottságnak is, de nagy ritkán szólalt föl, akkor is csak iskolai ügyekben. A politikával nem foglalkozott soha, de a főváros előkelőbb társasköreiben gyakran megjelent és szívesen beszélgetett a fővárosi közönséget érdeklő kérdésekről. Ennek a mi „Religio" cz. lapunknak oly lelkes barátja volt, hogy teljes példányt gyűjtött össze belőle s azt egyenesen a pápa ő szentségének szánta ajándékba. Élete utolsó éveiben az erzsébetvárosi uj templom érdekében buzgólkodott s ő maga kérte fel annak idején Steindl Imrét, a templom építőjét, hogy vegyen részt a pályázatban. Nagy örömmel, gyakran órákon keresztül nézte a plébánia ablakából az új, fényes szentegyház alapvető munkáit s többször emlegette káplánjai előtt, hogy szeretné megérni a templom felszentelését. Amit azonban a Gondviselés nem engedett meg neki. Régóta betegeskedett s az ezidei balatonfüredi nyaralás után sem érezte magát jobban. A hideg idő beálltával környezete azt tanácsolta neki, menjen Nizzába , de Dégen nem akart hosszabb időre megválni plébániájától. F. hó 19-én délelőtt 11 órakor még Novák káplánnal az irodában dolgozgatott, amikor hirtelen rosszul lett. A fiatal pap tanácsára ágyba feküdt és orvosa a szívszélhűdés jelenségeit konstatálta rajta. A plébános maga is érezte halála közeledését s többféle irányban utasította egybegyűlt rokonait. Délután három órakor elvesztette eszméletét s félórai agónia után megszünt étni. Halála hirére a két városháza homlokzatára s az erzsébetvárosi községi iskolákra is kitűzték a gyászlobogót. Nagy vagyonából, melyet örökölt, szívesen gyakorolta a jótékonyságot. Temetését testvérbátya dr Dégen Gusztáv országgy. képviselő rendezte, a kihez az ország biboros herczegprimásától kezdve számos részvétnyilatkozat érkezett boldogult papöcscsének halála alkalmából. R. i. p. Soóky Gábor. 1843—1894. Soóky Gábor esztergomi kanonok f. hó 2- án délben egy órakor hunyt el Esztergomban. Rég idegbeteg volt s kezelőorvosa is rég lemondott a gyógyulás reményéről. 1843-ban nógrádmegyei Vadkerten született. Középiskolai tanulmányainak befejeztével Nagyszombatban, hol a többiközt Rajner Lajosnak és Ürge Ignácznak volt rokonszenves iskolatársa, Esztergomba került theológiára, ahol 1865-ben szentelték fel pappá s rövid idő múlva tanár lett az esztergomi semináriumban. 1886-ban a papnövelde vicerectora, 1889-ben esztergomi tiszteletbeli kanonokká nevezték ki. Irodalmi téren is vannak érdemei. Műveit részint saját neve, részint Romkövy Bálint álnév alatt nagyrészt az Új Magyar Sion-ban adta ki. Fő műve: „A liberalizmus és az internationale" Haláláról a következő gyászjelentést kaptuk : 147