Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, 10. kötet
P - Patrubány Antal - Patrubány Gergely
513 Patrubány 514 mio patri Damasceno Török prov. Hungáriáé S. Elisabeth partiumque et adnexarum ministro provinciali ord. min. conventualium. Hely és év n. (Költ.) — Kéziratai a m. n. múzeumi kézirattárban : Exercitationes poeticae et oratoriae, 4 rét 50 ív; Exercitationes poeticae, 8 rét 21 lap ; Az új magyar szókról, Ó-Arad, 1813. 4 rét 15 lap és latin levele Ürményi József kúriai bíróhoz. Nagyvárad, 1808. ápr. 28. Schematismus Literarius 1800. 18. lap. — Hazai s Külf. Tudósítások 1817. 25. Szám. — Tudományos Gyűjtemény 1817. III. 157. I. — W. Kurir 1817. I. 201. 1. (Neve Pattonyinak írva). — Hazai s Külf. Tudósítások 1817. I. 25. sz. (Nevét szintén Pattonyinak írja). — Allg. Literatur Zeitung. Leipzig, 1818.I. 176.1. — .A magyarországi Minorita-rend Névtára. Arad, 1883. 147., 208. 1. — Petrik Bibliogr. Patrubány Antal, orvosdoktor, gyakorlóorvos Pesten. Czikkei az Orvosi Hetilapban (1860. A syphilis őstörténetéről, A «deskentare», vagy is az oláh nép gyógybűvölete, 1862. Keresolen új anaestheticum); a Gyógyászatban(1861. Erjedés az élő testben, Adat a csömör léte fölötti vitás kételyek ellen, Az ellentéti elvonó gyógymód, Néhány szó a betegápolónőkről, Adat a tarantalkór léte fölötti kételyek ellen, 1862. A nyári nátha, A hév mint erényi hatány gyógyászati érve, Lapszemle, Zsírkór és önelégés, A természetes himlő vagyis emberhimlő, 1863. Rövid válasz tr. «A cselekvés terére» cz. czikkére, 1864. Lapszemle, 1865. A hideg, mint erőnyi hatány gyógytani érve); az Ország Tükrében (1862. A legújabbkori nagyobb földrengések történelme, 1863. A fehér embervásár 100 év előtt, Párbaj, 1864. Siam jelenlegi királya); az Országban (1863. A népelemi korcs vérvegy befolyása Mexico állama válságaira); a Vasárnapi Újságban (1864. Az éhségről); a Kertész Gazdában (1866. Az orosz teahamisítók). A magyar n. múzeumi hírlap-könyvtár példányaiból. Patrubány Gergely, orvosdoktor, kir. ld. Szinnyei .1., Magyar Irók X. tanácsos, Budapest város nyug. tiszti főorvosa, szül. 1830-ban Erzsébetvároson (Kis-Küküllőm.) örmény nemes családból; tanulmányainak végeztével előbb a jogi pályára lépett, majd ezt abba hagyva, 1856-ban a pesti egyetemen megszerezte az orvosdoktori, 1857-ben pedig a sebészdoktori és szülészmesteri oklevelet. Ezután ismeretei bővítése végett másfél évig tartózkodott Bécsben; azután visszajött Pestre s itt orvosi gyakorlatot kezdett és elnyerte előbb a budapesti kir. orvosegyesületi másod-, majd első titkári állást. 1861—62-ben a pesti egyetemen a himlőoltás magántanára lett és egyszersmind vezetője az országos oltó-intézetnek, hol tíz évig működött. 1864-ben császárfürdői rendelő orvossá nevezték ki; 1867— 1869-ben minden díjazás nélkül vezette a tifusz-kórházat. 1869-ben Erzsébetváros megválasztotta országgyűlési képviselővé. 1870-ben az országos közegészségügyi tanács tagja, 1873-ban pedig fővárosi tiszti főorvos lett és mint ilyen 1889-ig működött. 1878-ban a párisi világkiállításon mint a főváros küldötte vett részt a közegészségi congressuson, mikor is a Société de médecine publique et hygiéne professionelle, majd később a Société royale de médecine publique de Belgique külföldi levelező tagjának választotta. 1887-ben a magánéletbe vonult; ekkor kapta a királyi tanácsosi czímet is. Meghalt 1891. jún. 3. Budapesten. Czikkei az Orvosi Hetilapban (1858. A himlőalakú másodlagos bujakór, 1859. A bőrfekélyes harmadlagos bujakór, 1863. Az országos központi oltóintézet 1862. évi működése, 1864. Az országos védhimlőoltó-intézet 1863. működése, 1868. A budai császárfürdő ivóforrás mészéleg tartalmának gyógytani értéke, 1869. Titkári jelentés a budapesti kir. orvosegylet 1869. évi működéséről, 1870. Beszéd az alsóházban az országos közegészségi tanács költségvetése tárgyában, 1873. Az országos központi védhimlő oltó-intézet 1872. évi mű-