A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)
1957-09-08 / 36. szám
A közönséget kellemesen lepte meg a színvonalas, jó műsor. Az ismertebb népművészeti együtteseken kívül olyan csoportok is felléptek, amelyek most először szerepeltek az országos szemlén, mint például a nagykéri, licei és zselízi táncegyüttes vagy a galántai Kodály Zoltán énekkar. Az országos bemutató a tavalyi losonci szemléhez képest jelentős színvonalemelkedést mutat, különösen érezhető volt ez a népi táncoknál. Sok csoportunk lerázta már magáról a merevséget, sablonosságot, inkább a tánc mondanivalóját domborította ki s cselekményes, fordulatos képekben mutatta be a falusi ember gazdag érzelemvilágát. Hogy ez az út a leghelyesebb, bizonyítja a közönség fergeteges tapsa, de a mellettem ülő idős nénike szavaival is igazolhatom, ki a másik szomszédjának hangosan magyarázta a színpadon pergő cselekményes tánc minden egyes képének tartalmát. — Csak így tovább, lelkecskéim, lánykoromban én is ilyen vígan jártam! — mondta örömtől csillogó szemmel. Nem véletlen, hogy a legnagyobb sikert újból a pozsonypüspökiek tánccsoportja érte el, mely művészi színvonal tekintetében bármelyik hivatásos együttesnek méltó versenytársa lehet. Sokat írtunk már róluk, és most újra csak azt mondhatjuk, hogy e lelkes kis együttes minden elismerést megérdemel. Vajon mi a titka az állandó jó szereplésnek ? Elsősorban az, hogy majdnem három éve együtt van a csoport. (Pedig férjes asszonyok is szerepelnek benne!) A heti kétszeri rendszeres próba, a fegyelmezettség és a fiatalok nevelése — ez adja meg a siker alapját. A magyarbéli, rimaszombati, tardoskeddi, tornaljai, szinai, gerencséri és a zselízi együttesek és a többiek is jó úton haladnak. Külön kell szólnunk a martosiakról, akik a Martosi lakodalmast festői népviseletben eredeti módon adták elő. A cselekmény realitását fokozta, hogy az öregek is a színpadra léptek; őszhajú asszonyok, deresbajuszú bácsik járták a híres bukóscsárdást. A falujukban még ma is élő ősi rigmusokat nagy taps fogadta. A tánc koreográfiáján azonban még csiszolni kellene. Kellemes meglepetést keltett a már ismert egerszegi, nagymegyeri énekkarok mellett a galántai Kodály Zoltán énekkar. A szólóénekesek kedves magyar és szlovák népdalokat adtak elő. Sikerük azt bizonyítja, hogy operett-, sláger- vagy műdalok nélkül is meg lehet nyerni a közönség szívét. A szavalók közül újra Kopasz Csilla emelkedett ki, A halálra táncoltatott lány című palóc népballadát mély átérzéssel, művészi módon szavalta. Még jóformán be sem fejeződött a szombat esti műsor, mikor hatalmas nyári zápor zúdult a városkára. Mindenki igyekezett fedél alá bújni, sajnos, a gondosan előkészített vidám népmulatságot elmosta az eső. Vasárnap reggel ragyogó napsütésre ébredtünk. A járdák megteltek emberekkel, kíváncsian várták a népművészeti együttesek felvonulását. Valóban impozáns képet nyújtott az utca a felvonuló szereplők tarka tömegével. Lovasbandérium vezette a felvonulókat. Bőgatyás, pörgekalapos legények ültek a nyeregben. Utánuk a tánccsoportok és énekkarok jöttek táncolva és dalolva. A díszemelvény előtt, melyen Bacilek elvtárs, Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, Dénes Ferenc, a Szlovák Nemzeti Tanács alelnöke, Lőrincz Gyula, a Csemadok országos elnöke és a többi tömegszervezet képviselője foglaltak helyet, megállt a menet. (folytatás a 12. oldalon) Sugár György felvételei Az egyik szabadtéri A partizánskei Jánosík-együttes színpad nézőközönsége Bacilek elvtárs, Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára beszél