A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)

1989-09-22 / 39. szám

Lili TUDOMÁNY TECHNIKA ORVOSAINK JELESE A Garam-Vezekényben (ma Hronské Vozo­­kany néven Hronovce község része a Lévai járásban) 1814. szeptember 27-én született református pap fiú 1841-ben végzett a pesti egyetem orvosi karán. Orvostudori értekezé­sének címe: A hebegésről már sejteti az ifjú orvos ambícióit. Az általános jellegű, ismé­telten feldolgozott témákat választó kollé­gáitól eltérően Kovács Sebestény az 1930-as évek egyik izgalmas orvostudomá­nyi kérdéséről, a hebegés műtéti gyógyításá­nak lehetőségéről értekezett. A kezdő orvos­nál szokatlan témaválasztás, a korabeli né­met s francia szakirodalom kiváló ismerete, a tárgyilagos hangnem, s nem utolsósorban az írás ízes magyarsága egycsapásra ismertté tették a disszertáció szerzőjét. A fiatal orvos előtt megnyílik az út az egyetemi karrier felé: rövidesen Balassa János sebészprofesszor tanársegédje lesz. 1843-ban megszerzi a sebésztudori oklevelet is, majd 1846-ban nyugat-európai tanulmányút során korának legismertebb sebészeinél tanulja hivatása mesterfogásait. 1848 márciusa megteremti a polgári re­formtörekvések megvalósításának lehetősé­gét az egészségügy terén is. A pesti egyetem orvosi kara 15 tagú választmányt nevez ki egy törvénytervezet kidolgozására. A nyom­tatásban is megjelent javaslat az álladalmi közegésségi és orvosi ügy rendezéséről ha­zánkban szerzője Kovács Sebestény, a vá­lasztmány „tollvivője". . a nemzet minden egyes tagjai egéssége fölött őrködni kötelessé­günk, s ezt az álladalmi orvosi intézkedés által érjük el..." — hirdeti meg Kovács Sebes­tény Endre tolla 1848-ban az egészségügy államosításának gondolatát. Megvalósításá­ra azonban már nem volt idő, Jellacic szep­temberi támadása más, fontosabb feladatok elé állítja a magyar orvostársadalmat. Ki fegyverrel kezében, ki eredeti posztján helyt­­állva segíti a szabadságharc ügyét. Kovács Sebestény az orvoskar titkáraként segít a hadiorvosi tanfolyam megszervezésében, 1849 januárjától pedig Pest legrégibb s legnagyobb kórházának, a Szent Rókus-kór­­háznak lesz sebészfőorvosa. Rövidesen nagy szükség lesz kezének ügyességére. A Buda várának ostromát megelőző májusi napok­ban a Pestet lövő osztrák ágyúk golyói „meg­töltik" a Rókus termeit. Az újdonsült főorvos önfeláldozó buzgóságát a kórházi választ­mány városi tanácshoz küldött jelentése kü­lön is kiemeli. Ám ami a magyarok szemében érdem, a szabadságharcot leverő osztrákok szemében vétek. Az egyetem tanerőinek 1848/49-es tevékenységét vizsgáló osztrák­barát bizottság három osztályba sorolta a „bűnösöket". Kovács Sebestény Endre a harmadik, az „erősen terhelt" egyének listá­jára került, ami egyértelműen minősíti a szabadságharchoz fűződő viszonyát. 1849 vérzivataros napjaiban Kovács Se­bestény Endre bizonyára műtött osztrák ka­tonákat, tisztviselőket is. Elképzelhető tehát a Zalabai Zsigmond által közzétett eset is (Mindenekről számot adok c. könyvében), ti. az, hogy doktorunk bátyja, az ipolypásztói rebellis lelkész életben hagyását kérte a Haynau megműtéséért járó tiszteletdíj fejé­ben. Az orvosi szakirodalom s orvostörténet azonban nem tud erről a műtétről. Kovács Sebestény Endre haláláig hű ma­radt a Rókus-kórház sebészetéhez. A kór­házban végzett műtéteinek száma megköze­líti az évenkénti ezret, különösen sérvműté­tei miatt keresték fel őt az ország minden tájáról. De ő tekinthető az orrgégészeti sebé­szet egyik magyarországi úttörőjének is. A magasszintű szakmai tudás mély humaniz­mussal párosult Kovács Sebestény szemé­lyében. Nem számított ritkaságnak, hogy sikeresen megműtött szegény sorsú betegét útiköltséggel látta el. Kötelességének érezte, hogy a csonkolt végtagú betegeknek művég­tagot készíttessen. Népszerűségére jellemző az 1864-ben megtörtént eset. A magyar orvosok és természetvizsgálók marosvásár­helyi vándorgyűlésére utaztában megállt Ko­lozsvárott is. A rövid időre tervezett pihenő­ből három napig tartó rendelés kerekedik, ennyi időbe tellett ugyanis a széles környék­ről odasereglett valamennyi betegének ellá­tása.­­ Tévedés lenne azonban doktorunkat szakbarbárnak tekinteni, olyan sebésznek, ki szikéje hegyétől nem lát tovább. Ellenke­zőleg! A reformkor élénk társadalmi s politi­kai élete addig ismeretlen lehetőségeket adott a szellem emberének s Kovács Sebes­tény Endre élt is a lehetőséggel. 1841-ben jött létre a Magyar Orvosok és Természet­vizsgálók Vándorgyűlései néven ismert mozgalom. Az évenként más-más városban megtartott vándorgyűléseknek Kovács Se­bestény aktív résztvevője volt, sőt az 1867- ben Rimaszombatban tartott össze­jövetelnek az alelnöki tisztét is betöltötte. A Pesten megtartott első vándorgyűlés „hoza­­déka" volt a Magyar Természettudományi Társulat megalapítása. Kovács Sebestény Endre a kezdettől ott van a Társulat vezető­ségében : másodjegyző, első jegyző, „titok­­nok" (titkár) s végül másodelnök beosztás­ban. E társulat ülésein érlelődik Kovács Sebestény vonzalma a vegyészet s a fürdő­­tan (balneológia) iránt. Az 1850-es években több, akkoriban felfedezett gyógyforrás vi­zét elemeztette vegyileg s próbálta ki azok gyógyhatását. E téren elért eredményeire a Magyar Tudományos Akadémia is felfigyelt s levelező taggá választotta a balneológiát is tudós szinten művelő sebészt. 1858. december 12-én tartott székfoglaló előadá­sának címe: A víz élettani tekintetben s különösen a czigelkai gyógyvíz. S legalább egy bekezdés erejéig emlé­keztessünk Kovács Sebestény Endre orvos­politikai tevékenységére is. Az 1848-as ja­vaslatban lefektetett elvek megvalósítására csak a kiegyezés után kerülhetett sor. Ekkor, 1868- ban hozták létre az Országos Köz­egészségügyi Tanácsot, melynek alelnöke Kovács Sebestény Endre lett, majd az elnök, Balassa tanár halála után ő ülhetett az elnöki székbe is. Aktív szerepet játszott az 1876-os egészségügyi törvény kidolgozá­sában is. JELESEINK ORVOSA E fenti, s korántsem teljes érdem­felsorolás után nem meglepő a bevezetőben tett kije­lentésünk ismétlése: szinte alig akad olyan ismert személyisége a kornak, kit ne gyógyí­tott volna Kovács Sebestény Endre. (E gyó­gyítás természetesen nem jelentett mindig műtétet, hiszen orvosaink jelese nemcsak szerencséskezű sebész, hanem kiváló bel­gyógyász is volt.) A jeles emberek sorát Szerencsy István személynök, az 1848-ig létező rendi or­szággyűlés alsótáblájának elnöke nyitja meg. Őt Kovács Sebestény Endre még mint kezdő orvos kísérte el Balatonfüredre, a kor híres gyógyfürdőjébe. Az 1840-es évek má­sodik felében doktorunk a pesti Nemzeti Színház művészeinek „üzemi orvosa". A Kovács Sebestény által kezelt jeles tollforgatók sorának élén Háry János alakjá­nak megteremtője, a költő-szerkesztő Garay János áll. Garay köszvényét, reumatikus fáj­dalmait 1944-ben kezelte doktorunk. A kezelést a költő 1845 januárjában versben köszönte meg: Én is beléptem, mint ti, jó barátim Új évbe, s én is egy lépéssel ismét közelebb jutottam síromhoz. .. Nem ügy! Sírt emlegetni rút kislelkűség S még háladatlanság is volna tőlem Sírt éppen akkor, a midőn barátom! Ép e borongó tartomány határa mellől ragadtál el a barátodat. Doktorunk osztályvezető főorvossá váló kinevezése tovább fokozta szakmai tekinté­lyét s „keresettségét" az irodalmárok köré­ben. Vörösmarty Mihály, Lisznyai Kálmán, Tompa Mihály, Madách Imre, Bajza József, Vachott Sándor, Jókai Mór, Arany János — íme a korántsem teljes névsor Kovács Se­bestény jeles betegeiből. Van kit csak rövid ideig, konzultánsként (szaktanácsadóként) kezelt, például Aranyt; az esetek többségé­ben azonban az illető irodalmárt s családját éveken át gondozta. Jókait például ismételt vérköpése miatt kezelte az 1850-es évek végétől. Az ő ajánlatára folytatott ivókúrát a, nagy író Balatonfüreden, ahol a külföldön divatos savókúrák mintájára „savókutat" állítottak fel a tüdővész gyógyítására: a juhtejből frissen készített savót a betegek a savókút­­nál hígították megfelelő mennyiségű ás­ványvízzel. Ugyancsak Kovács Sebestény javaslatára költözött ki Jókai a budai Sváb­hegyre. Váli Mari Emlékeim Jókai Mórról c. könyvében így emlékezik erre a nevezetes eseményre: „Költözzél ki mielébb a Sváb­hegyre! — ajánlották egyhangúlag, dacára a koratavaszi időnek s az áprilisi szeszélyes, többnyire Csípős napoknak. — Nem fog az a jó friss levegő ártani, — állította különösen dr. Kovács Endre — sőt: Meglátod majd, Móric­kám, milyen egyszerre el fog maradni a lázad! kivált ha itthon felírjuk az ajtóra: Fieber bleib aus! bin nit z' Haus! Betegség, de ne gyere! Nem vagyok itthon!" A levegővál­tozás jót tett az írónak s pár hét múlva ismét annyit írt, mintha soha semmi baja nem lett volna — teszi még hozzá Váli. A hálás Jókai pedig A tengerszemű hölgy című regényében szentel majd pár kedves sort az „áldott emlékű" — a regény megjelenése­kor már több mint tíz éve halott — Kovács Sebestény Endrének. A magyar irodalom másik óriása, Arany János, már kevésbé szimpatizált a radikális, sebészre jellemző megoldásoktól sem visz­­szariadó Kovács doktorral. Mint az ismere­tes, a nagy költőt a hatvanas évek második felében egyre gyakrabban kínozták epebán­­talmak. A panaszok oka az epehólyagban „növögető" kövek voltak. A ma rutin megol­dásnak számító, a köveket eltávolító műtét Arany betegsége idején még csak utópia; az epebajok fő kezelési módja a „karlsbadi kúra" volt. Szerencsés ritka esetben, ha a kövek kicsik és „átférnek" a bélbe szájadzó epecsatornán, az epehólyag ilyen élettani módon — a bélrendszeren át — is megsza­badulhat köveitől. Nagyobb kövek esetén a megvékonyodott falú epehólyag átszakad­hat, s ha előzőleg az epehólyag már gyulla­dásosan összenőtt a hasfallal, a kő közvetle­nül a beteg bőre alá kerülhet. Ilyen szövőd­mény állt elő Arany betegségében is, s ennek sikeres megoldásában játszott közre dokto­runk. Dr. Farkas Kálmán visszaemlékezése szerint az Arany lakására konzíliumra hívott Kovács Sebestény főorvos meglátva a jobb bordaív alatt elődudorodó duzzanatot, a be­teg megkérdezése nélkül, szikéjével egy ügyes metszést tett s az így keletkezett „nyílásból" három nagy epekövet távolított el. A későbbi napokban még további nyolc­­kilenc kő távozott el a sebész által létreho­zott nyitáson át, magas sebláz kíséretében. Maga a seb sohasem gyógyult be teljesen s a költőt élete végéig emlékeztette a Rókus­­beli orvostudor „huszárvágására". De emlé­keztette erre őt az a kis orvosságos doboz is, melybe Arany két epekövét elrakta, s mely­nek fedelére ráírta az emlékezetes nap dátu­mát: 1870. január 13. A költő neheztelése egyébként alaptalan volt: Kovács Sebestény „műtétje” egy küszöbön álló spontán epehó­lyag átfúródástól s az azzal járó, abban az időben szinte kivétel nélkül tragikusan vég­ződő hashártyagyulladástól mentette meg őt. E műtét tette lehetővé, hogy Arany János még jó néhány éven keresztül karlsbadi „utókezelésben" részesülhetett s e sebmet­szés elmaradása esetén aligha születhettek volna meg az „őszikék" — Arany öregkori lírájának gyöngyszemei. Orvosaink jelesének leghíresebb betege azonban nem az irodalmárok s művészek, hanem a politikusok világából került ki. Deák Ferencet, a haza bölcsét a hatvanas évek közepétől kezelte Kovács Sebestény Endre. Az öregúr Angol királynőben lakosztályának ajtaja mindig nyitva állt a doktor előtt, ki nemcsak orvosa, hanem bizalmasa s barátja is volt Deáknak. Amikor 1876-ban Deákot a halál megszabadította szenvedéseitől. Fe­renc József császár a Szent István-rend kis keresztjét adományozta Kovács Sebestény Endrének a „Deák Ferencnek orvosi ápolása körül kifejtett önzéstelen buzgalmáért". Kovács Sebestény Endre 64 éves korában hunyt el, 1878. május 17-én. A halál „elta­nulta" doktorunk módszerét: gyorsan, lehe­tőleg fájdalommentesen végezni a beavatko­zást. Beteglátogatása során hirtelen fejéhez kapott s holtan rogyott össze. A rencselet szerint: „a lehágó függér (aorta) atheromato­­sus daganatában szenvedett, amely a szívbu­rokkal volt összenőve. Halálának legközelebbi oka volt a függőrdagnak és a szívburoknak átszakadása, melynek következtében a szív­­burokba ömlött vér a szív további működését rögtön és mindenkorra megakasztotta". A budapesti Kerepesi temetőben levő sír­emlékéről napjainkban sem hiányoznak a kegyelet virágai. dr. KISS LÁSZLÓ A Garam partjától az országos hírnévig (175 éve született Kovács Sebestény Endre) A patográfia olyan életrajz, amely a jeles személyiségek pályafutásában azt kutatja, betegségük, egészségük állapota milyen mértékben hatott életművükre. Ha belela­poznánk az 1840-es s 1870-es évek közt alkotó, működő irodalmárok, közéleti személyiségek patográfiáiba, minduntalan rábukkannánk egy névre: dr. Kovács Sebestény Endre nevére. Születésének 175. évfordulóján elevenítsük fel e híres orvos, földink emlékét. 16

Next