A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)

1992-09-04 / 36. szám

északkeletre, a Labrador-félszigeten pe­dig a naszkapik. A keleti partvidék törzseit szemügyre véve ismerős nevekkel talál­kozunk: itt éltek a mohikánok, delavárok, szenekák, pauhetáhok, tuszkarórák, a Nagy Tavak vidékén pedig a huronok, ottawák, oneidák, mohaukok állították fel sátraikat, s ugyancsak ezen a területen találjuk az Észak-Amerika legnagyobb törzsszövetségét létrehozó irokézeket. E törzsek emlékét már csak a néprajztudó­sok és a történészek munkái, s még inkább Cooper regényei s a földrajzi nevek őrzik: Mississippi, Chicago, Illionis, Man­hattan... s olyan közkeletűvé vált szavak, mint a tomahawk, a mokaszin, a totem... A Mississippi mentén lefelé haladva előbb a sónokkal, majd a csikaszokkal és a csokrokkal találkozhattak az első "sá­­padtarcúak", Florida félszigetén pedig a méltán híressé vált szeminolokkal. A legismertebbek kétségkívül a préri indiánjai — ki ne hallott volna a dakotákról, a csejemnekről, a varjú indiánokról, a paunikról és az omahákról, a kiowákról és a komancsokról? A nomád életmódot folytató, elsősorban bölényvadászatból élő, de a mezőgazdaság bizonyos formáit — pl. a kukoricatermesztést — is ismerő törzsek fiai és lányai a szó legromantiku­­sabb értelmében a természet gyermekei voltak, senki által nem korlátozott vándo­rok, akik rendkívüli természetismeretük, az élővilággal kialakult, már-már "miszti­kus" kapcsolatuk, a nem utolsósorban sajátságosan törzsi demokráciájuk, "nyílt társadalmuk" és szabadságszeretetük ré­vén fölöttébb széles alapot nyújtottak egy indián legendárium megszületéséhez. S voltaképpen ugyanez mondható el az USA déli részén, a mai Arizonában és Új-Mexikóban élő apacsokról, Kari May halhatatlan indián lovagjának a népéről, akinek a szomszédságában közeli roko­naikra, a nevadókra bukkanunk; ez utób­biak nemcsak harci művészetük, hanem kézművességük és szoros mezőgazda­­sági munkájuk okán is számot tarthatnak elismerésünkre. Ugyanezen a területen telepedtek meg az azonos nevű "agyagvárosaikról" híres­sé vált, csatornarendszereket építő, ku­koricát, dinnyét, paprikát, babot, dohányt termesztő pueblók; szomszédaik közül említsük meg legalább a hopi indiánokat. Az Egyesült Államok nyugati partvidé­kén gyűjtögetéssel, halászattal és vadá­szattal foglalkozó törzsek, a modokok, jurokok, mivokok, pornók élték megszokott életüket, amely — s ez Észak-Amerika valamennyi indián törzsének esetében elmondható — a legkevésbé sem volt könnyű. Mindenesetre szabadon, az egy­más közötti viszályoktól eltekintve hábo­rítatlanul éltek. Idill a természet "lágy ölén"? Erről természetesen szó sem lehetett. 1497-ben egy angol szolgálatban álló velencei hajós, Giovanni Caboto vetett horgonyt Labrador partjainál: félezer év múltán ő volt az első fehér ember, aki erre a földre lépett. Talán ő maga sem sejtette, hogy utazása új fejezetet nyit Észak-Amerika történetében, s e fejezet lapjait vérrel írják. G. Kovács László ÉLŐ MÚLT A Mercurius Veridicus érsekújvári vonatkozásai II. Rákóczi Ferenc neve szorosan kötődik Érsekújvár dicső múltjához. Ez a város ugyanis a Rákóczi-szabadságharc, a kuruc mozgalom egyik legjelentősebb fellegvára volt. II. Rákóczi Ferenc kezdettől fogva nagy súlyt fektetett a külföld tájékoztatására, hogy a nemzetközi közvéleményt meggyőzze sza­badságharca jogos és igazságos voltáról. A fejedelem követei részben az udvari kancel­lária által közvetített hivatalos levelek révén tájékoztattak az egyes eseményekről. Azonban egyre nyilvánvalóbbá és szükségszerűbbé vált, hogy a bécsi sajtó ellenséges hírverését csak egy rendszeres időközben megjelenő kuruc újság lenne hivatott ellensúlyozni, így az első hazai hírlap megjelentetése Magyarországon a Rákóczi-korhoz fűződik. A kuruc újság kibocsátásának tervét Eszterházy Antal gróf vetette fel, Rákóczihoz írt 1705. április 14-én kelt levelében. A fejedelem azonnal felkarolta az ötletet, és az újság szerkesztésével és írásával legfontosabb és legközvetlenebb író­munkatársát, Ráday Pált bízta meg. Ráday személyével kapcsolatban annyit illik tudni, hogy az ő irányításával és közreműkö­désével történt a fejedelem külföldi megbí­­zottainak a tájékoztatása, az országgyűlések előkészítése. Az irodalom területén kifejtett sokrétű tevékenységével a szabadságharc pub­licisztikájának egyik legjelentősebb képvise­lőjeként tartjuk számon. I. Lipót császár és király halálával új helyzet állt elő a magyar és nemzetközi viszonylatban. Rádayt visszarendelték Egerbe, és a fejedelem utasította, hogy nyomtassa ki az újságot. így jelent meg a Mercurius első száma 1705-ben májusi keltezéssel. A második számtól kezdve az újság Mercurius Veridicus ex Hungaria (Magyarországi Igazmondó Mercurius) címen látott napvilágot. Ez már stílusában sokkal olvasmányosabb, újságszerűbb volt. Az 1708. augusztusi keltezéssel megjelenő számmal lezárul a Mercurius Veridicus ex Hungária első korszaka. Az eddig megjelent magyarországi hírlap valamennyi számát Rá­day Pál szerkesztette. Több mint egyéves hallgatás után Bercsényi Miklós kelti életre a Mercuriust, melyet akkor már nem a fejedelem közvetlen környezetében, hanem a főgenerális kancelláriájában állítottak össze. Hogy ki volt ekkor a szerkesztő, biztosan nem tudjuk, csak sejthetjük, hogy Bercsényi titkára, Ebeczky Sámuel lehetett. Még háromszor jelent meg a Mercurius az 1710-es esztendőben, és az utolsó hírt­ március 26-i keltezéssel Bártfán nyomtatták április 5-én. Mivel az első magyarországi hirlap kelte­zése előkelő helyet biztosít városunknak, Érsekújvárnak a magyar művelődés törté­netében, vegyük most sorra azokat a számokat, amelyekben történetesen Érsekújvárról van szó. A Mercurius hét száma összesen kilenc érsekújvári keltezésű regionális jellegű és vonatkozású hírt, közleményt, illetve tudósí­tást tartalmaz. Kronológiai sorrendben ezek a következők: 1. Érsekújvár, 1705. augusztus 19-én II. szám 2. Érsekújvár, 1708. augusztus 6-án IV. szám 3. Érsekújvár, 1710. január 4-én V. szám Ez utóbbi keltezésű hír történeti és regionális szempontból különös jelentőséggel bír, mert Ocskay László személyével kapcsolatos. Ez a szám ugyanis részletesen beszámol a kuruc vezér árulásáról, elfogatásának körülményei­ről és lefejeztetéséről. 4. Érsekújvár, 1710. január 26-án V. szám Ez a tudósítás is kapcsolatos Ocskayval. Egy kuruc gyalogezred ezredesének, Fodornak kivégeztetéséről szól a hír, akit Heister másik négy tiszttel együtt lefejeztetett Ocskay kivé­geztetése miatt. 5. Érsekújvár, 1710. február 10-én VI. szám 6. Érsekújvár, 1710. február 16-án VII. szám A Magyarországi Igazmondó Mercurius •t »I* • s»m »mt» H» fh »*•»*«•**«*•**••*•w v**'•« *.•: • Mat .mt Szim­pntfilms 7 MERCURIUS VERIDICUS l X utolsó, hetedik száma az utóbbin kívül még további három érsekújvári keltezésű hírt tartalmaz. Az első hazai hírlap jelentősége abban rejlett, hogy egy reálisabb magyarországi helyzetkép tudósításával próbálta ellensúlyoz­ni az akkori császári lapok ellenséges, olykor egyoldalúan beállított hírverését. Ez a kor, mely II. Rákóczi Ferenc nevével fémjelzett, elsősorban a Habsburg-ellenes küzdelem emlékeként élt és él a köztudatban. Egy történész feladata pedig, hogy minél sokrétűbb és gazdagabb történeti források, dokumentumok feltárásával lehetővé tegye a nagy nyilvánosság számára, hogy az minél sokoldalúbb képet alakíthasson ki magában egy-egy adott korról, annak fontosabb törté­nelmi eseményeiről. Az így szerzett ismeretek birtokában formálódó történelemszemlélete azonban akkor lesz igaz, ha valamennyi forrásból higgadtan és elfogulatlanul alakítja ki politikai és társadalmi összképét. Az ilyenfajta pozitív felismerés csak gazdagíthatja a népünk közötti jó kapcsolatokat, megépítve azt a hidat, amelynek pillérei a különböző nemzetekhez való kötődés elemeit tartalmazva válhatnak jelképeivé egy egységes Európához való felzárkózás lehetőségének. Strba Sándor // Z' ,V (/ A % I A. Up .mino, /:•/, 1 liolli ducilionci iinltc C.Inipi MaifiHjilm Sutler. Pomi­ l. i .I mi I I. . I.U.' ccruj’ii Jmcni­m Comiucui Ununmentem ti livci| I.icullm ..l inuli, l’ii.ln­­tinim cum linjudcio fc foto­­r.clto 5.i­­­m Motivum tcndrni. arca Tinutum i.liu. am fi i Imim.. Kcslmmc C.xiareo Sinhtim, ad piguni fcu vil­lant iliim­e cum tudcm conflixli, ex quo ultra d­uccnii «■.. n. non j­a­.i vipri, rtu­qu­ot in fugumn adíciu, quo fitul con­­fuluuum. colti icru Part dirit Rigunir.li femet lul v­iplopix. lm .ul ClActlum m n­cntionato loco i’tifcr exifleni tcccplt.im.­­dc Miliux uvilii opitulitione mediime le tradete adatta, in- i dl.­. A HÉT 13

Next