Alveare - Méhkas 1837/4
Mélt. Scitovszky János Rozsnál megyés Pászpók urtak nagy böjtben mondott MÁSODIK BESZÉDE.*) A ki öveinek, főkép háza népének gondját nem viseli, hitét megtagadta, ’’s rossszab a’ hitetlennél, (Tim 1. Lev. V. 8.)!agadhatatlan, hogy gyarló az ember, ’s fiatalságától hajlandó a’ roszra — ha mondjuk : nincs vétkünk, magunkat csaljuk, é s nincs igazságunk , (János I. Lev. 1. 8 ) így beszéltek Krisztus tanitványi — igy szól mindenkinek lelkismérete— ezt mutatta Adámtól századról századra máig a’tapasztalás. — De még is, ha a’mi eleink, vagy apáink vétkeztek, hitetlenségre's erkölcstelenségre vetemedtek; a' hit, ’s erkölcsi törvénynek igazságát, sérthetetlenségét, kötelező erejét két*) Méltóbb tárgyat Méhkasunk’IV-ik körének homlokára nem függeszthetünk ezen jeles, való apostoli buzgósággal hívei’ ’s hazánk’sőt az egész emberi nem’ boldogságát szívén hordozó ügyes Fő-Papunknak a’ nevelés iránti bölcs intésénél ugyanis ha csak a’ józan, szorgos ’s erkölcsös nevelés nem javít a’ kor’ tévedésein. *s a’ polgári társaság* első zsengéje üdvözséges ’s egyedül boldogító erények’ útjára, nem vezettetik , minden egyéb törekedésünk hasztalan, az emberi nemnek veszélyes hanyatlásától inkább retteghetünk, mintsem sikeres , boldog előhaladását reménylhetnénk.